Keresés

Részletes keresés

szuszmok Creative Commons License 2003.06.29 0 0 247
És szintén Jeszenyintől egy másik kedvenc, remélem, nem gond....

Ki vagyok ?

Ki vagyok? Csak álmodom, s tûnodöm,
Szemem kékjét homály itta fel,
Mellékesen élek itt a földön,
Épp csak úgy együtt a többivel.

Megszokásból csókollak,
Csak éppen mert csókoltam mást is eleget,
Mintha gyufát lobbantok sötétben,
Szép szavakat úgy mondok neked:

Mindörökké, kedvesem, csak téged,
De a lelkem dermedt és üres,
Hogyha magad ajzod szenvedélyed,
Igaz szót szívedben ne keress.

Tüzemet már semmi fel nem szítja,
Vágyak nélkül élek csendesen.
Erre-arra hajló karcsú nyírfa,
Születtél sokaknak és nekem.

Magamnak mindig társat kerestem,
S tûrtem komor fogság nyûgeit,
Nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,
Nem illetlek rossz szóval, ne hidd.

Ki vagyok? Csak álmodom, s tûnõdöm,
Szemem kékjét homály itta fel,
Szerettelek téged is a földön,
Épp csak úgy együtt a többivel.

Előzmény: szuszmok (246)
szuszmok Creative Commons License 2003.06.29 0 0 246
Én is nagyon szeretem az orosz irodalmat, bár nálam ez szakmai ártalom is szegről-végről:) Kedvenceim közé tartozik Jeszenyin, ez pedig az egyik kedvenc versem tőle. a Kaláka együttesnek volt egy csodaszép Jeszenyin lemeze, nem tudom, ismeritek-e?

A kék tûzesõ

A kék tûzesõ hamu lett,
lemondtam a kóborlásról,
Legelõszõr most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól,

Kívántam a bort, a leányt;
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást, mulatást
megutáltam: rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az õrvényt barna szemedben!
Ne bolyongj a múlt sûrûjén,
ne lakjék más a szívedben!

Te finom suhanású leány,
makacs szíved érti-e végre,
A csibész szeretni tud ám,
és engedelmes a vére?

Fene mind az ivóhelyeket!
Verset sem írok, ha kívánod,
Simogatnám lágy kezedet,
s hajadat, mint õszi virágot.

Örökre nyomodba megyek -
itthon, vagy akárhova távol.
Legelõször most szeretek
búcsúzva duhajkodástól.

Előzmény: ilang_ (245)
ilang_ Creative Commons License 2003.06.29 0 0 245
Szép napot!...sajnos, felénk elég borult: de legalább esne!:-( Szépek a versek! Azt hiszem, nem titok erős vonzódásom az orosz (és gyűjtőnéven szovjetnek titulált értékes) alkotások iránt. Ezért egy vers olyasvalakitől, akitől -ha olvasunk -, inkább prózát:

Ivan Turgenyev: MENTEM MAGAS HEGYEK KÖZÖTT

Mentem magas hegyek között,
fényes folyó partján merengve...
S ami szemembe ütközött,
egyetlen szót susogott fülembe:
Szeret! Szeret! Szeret! Szeret!
S feledtem minden egyebet.

Fölöttem tündökölt a menny,
fa zsongott, madarak zenéltek,
vonultak fenn a kék iven
a könnyű felhők messze délnek...
Minden boldogságtól feszült,
de szívem egyért sem hevült.

Hullám emelt, hullám sodort
ölelőbb tengeren se támad -,
de lelkemben csend s béke volt,
mélyebb, mint az öröm s a bánat...
Magamra sem ismertem én:
egy egész világ volt enyém!

Mért nem haltam meg akkor, ott?
Mért is maradtunk ketten élve?
Sok év jött és sok év futott,
s szívünknek nem adott cserébe
édesebbet, szebbet azoknál
az együgyű s boldog napoknál.
-
fordította: Áprily Lajos
-

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.29 0 0 244
..szintén..

68

Gyönge ágam, édes párom,
már enyémnek tudtalak –
távolodsz mint könnyü álom –
minek is bántottalak?
Minden napom tél borúja,
minden éjem új halál.
Csak a hideg kályha zúgja:
édes párom mit csinál?

Szivedet kis mécsnek véltem,
mely egy légynek is örül –
most érzem csak, vaksötétben,
hogy lángerdő vett körül.
Fázom, nincs egy langy lehellet,
minden puszta, pőre, holt.
Most, hogy elfogy a szerelmed,
most tudom csak: mennyi volt.

Te megbántott kedves lélek,
jó hogy nem vagy gyermekem,
hátha néha megvernélek
s fájna néked és nekem.
Jó hogy nem vagy cirmos macskám,
amílyen gonosz vagyok.
Akár kútba ugorhatnám,
önmagamba fulladok.

Majd ha nyárfa-testben élek,
rezgő lombbal hintelek,
majd ha árny leszek, kisérlek,
ha koporsó, rejtelek,
ha tűz leszek, melengetlek,
ha fény leszek, áldalak,
ember vagyok és szeretlek,
minek is bántottalak?

Előzmény: Törölt nick (243)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.29 0 0 243
Egy Weöres-versrészlet,a Rongyszőnyegből...

24

Álmodtad hogy nincs testem, se lelkem,
csak te magad gondoltál ki engem,
kép vagyok csak és tiéd örökre,
magad varrtál fehér függönyödre.

Jó lenne a sorsot félrevetni,
álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra-élni tudnék,
kicsit sírnék
hogy csicsígass,
kicsit rínék
hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.29 0 0 242
Nagy István Attilával köszönteni a napot...szép gondolat.
Szervusz Szuszmok.:-)
Legyen valóban jó napod!
Előzmény: szuszmok (241)
szuszmok Creative Commons License 2003.06.29 0 0 241
Jó reggelt mindenkinek...

Nélküled

Olyan lassan telnek a percek,
amikor nem vagy velem.
Lapozom a múltat, hátha megjelensz,
kilépsz az ajtón, elindulsz az úton,
mert tudom, láthatatlan
erők vonzanak.
Várok, mit is tehetnék,
pedig szívesebben ölelnélek,
érezném arcod bársonyát,
s magamat - veled.
De nem lehet,
hiába rajzol a képzelet,
elbukik ez a nap is - nélküled.

(Nagy István Attila)

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 240
Most,hogy itt újra elolvastam,látom,mily' gyönyörű is ez a vers...:-(
Előzmény: Törölt nick (239)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 239
De mégis-talán jóvátétel fejében-hoztam egy verset...


ELÉGIA

Tudom, hogy meghaltál, de nem hiszem,
még ma sem értem én;
hogy pár kavics mindörökre bezárhat,
hogy föld alatt a hazád és a házad,
ugyan hogy érteném.
Tizennyolc évet égtél, te parányi,
te vézna testbe ágyalt szeretet :
hogy higgyem el, hogy lángjaid kihültek,
és ellebbent könnyű lehelleted?
Hogy higgyem el, hogy benyelte a mélység
szelíd szived szapora lüktetését,
s ha száradó torokkal elkiáltom
egyetlenegy birtokod a világon,
ártatlan nevedet,
hogy soha-soha nem jön felelet?
Mindig velem jártál, nem nélkülem,
most elbújtál a mélybe.
Odaadtad futásod, a vizet,
a nyári szélben ingó neszeket,
a zizzenést, a zöld fellegeket,
szólj, mit kaptál cserébe?

Félsz odalenn? Tán azért vitted el
a mosolygásomat,
s most ketten vagytok lenn az ideges
bokor alatt?
Te rejtőző, becsaptál, elszaladtál,
hogy bocsássam meg, hogy magamra hagytál,
s itt botlom régi útjaink kövén?
Felelj, te hűtlen, vársz-e rám,
sietsz-e majd felém,
ha nyugtalan sorsom betelt,
vezetsz-e lenge fény?
Beszélj, ott van a régi ház,
az arany venyigék,
ahol te vagy? Oda süllyedt
a fiatal vidék?
Hallasz? Úgy mérjem léptemet,
úgy járjam útamat,
hogy a füled még rám figyel
a nedves föld alatt?
Beszélj! Hallod a hangomat,
csak nem szabad felelned?
És én? Hallom még hangodat,
felel majd fürge nyelved?
Mindenkit hozzád mérek én,
hogy úgy szeret-e, mint te;
gurul a hónap és az év,
szegény emlékeimbe
kapaszkodom, hogy el ne essem.

Emlékezz rám, hogy megtalálj,
ha rám mosolyog a halál,
s levél legyez felettem.

Szabó Magda

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 238
Nem,mert egyrészt nem visszük túlzásba,másrészt a témához kapcsolódik,nem öncélú...egyébként meg azért engedtessék meg ennyi "szabadosság" a topicgazdának és kedves vendégének!:-)

Jó éjt Mindenkinek.

Előzmény: szuszmok (237)
szuszmok Creative Commons License 2003.06.28 0 0 237
Szerintem igen, mert más hőfokon és más érzelmi amplitudón élik az életüket, talán ezért is lesznek igazán naggyá és megismételhetetlenné.

Jeszenyint egyébként általában is nagyon kedvelem...

Ez egyébként nem OFF, ha "csak" vers nélkül beszélgetünk?:)

Előzmény: Törölt nick (236)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 236
Szép is.Egyébként ahogy tallóztam a hálón orosz költők versei nyomában,döbbentem rá,szinte minden nemzetnek vannak József Attilái,Ady Endréi,szóval tragikus sorsú nagy költői...Itt van ez a Jeszenyin: saját vérével írja meg búcsúlevelét..
Vajon a "fátum" egymás mellé kell,hogy rendelje a költői nagyságot és a tragédiát?
Előzmény: szuszmok (235)
szuszmok Creative Commons License 2003.06.28 0 0 235
Nagyon szeretem ezt a verset:)
Előzmény: Törölt nick (230)
cheshirecat Creative Commons License 2003.06.28 0 0 234
Heltai Jenő: Kérdőív

Mikor elnémul megkínzott szíved,
Eléd teszik a nagy kérdőívet.

Mit mozdulatlan ajkad elsóhajt,
A láthatatlan jegyző jegyzi majd.

Mit fogsz felelni - mert felelni kell ! -
Az életedet hol hibáztad el ?

Hol kanyarodtál balra jobb helyett ?
Felelj ! Tudod az átkozott helyet ?

Ha menned adná isteni csoda,
Mondd : visszamennél még egyszer oda ?

Veszett fejszének hajszolva nyelét,
Az út robotját újra kezdenéd ?

Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond,
Megfutni mernél még egy Maratont ?

Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis,
Végigcsinálnád, mondd, másodszor is ?

Miért ? Miért ? Új célokért ? Avagy
Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy ?

Hogy elfelejtve minden régi kínt,
Rimánkodhass és harcolhass megint ?

Ezért a díjul zsugorin kimért
Keserves, édes, pici életért ?

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 233
REMÉNYTELENÜL

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A SEMMI ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

József Attila

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.28 0 0 232
Elnézést a formabontásért, ez a vers nem olyan, mint az eddigiek voltak, de...
Ja, és jó estét mindenkinek, aki errejár!

Laár András

van-e semmi,
vagy nincsen semmi?

Hogyha épp "nincs semmi",
akkor a "Valamik" már mind elfogytak
- bekajálta őket pont a "Semmi".
De ha már a "Semmi" nincsen...?
Ami így ott marad, az már nem piskóta!

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 231
DICSŐSÉG HARSOGÓ JÖVENDŐ SZÁZADOK

Oszip Mandelstam verse

Dicsőség-harsogó jövendő századok
s egy új, magasztos emberfaj miatt
elvették tőlem az atyai dáridók
víg serlegét s a méltóságomat.

Ez a farkasölő eb-éra letepert,
de vérem szerint farkas nem vagyok,
gyűrj inkább engem a szibériai sztyepp
kabátujjába, mint egy sisakot, -

hogy gyáva korcsokat s szennyet ne lássak én,
s kerékbetört és véres csontokat,
s mint csillagok, a kék rókák felém
éjente szűz fénnyel ragyogjanak.

Vezess az éjbe, hol a Jenyiszej folyik,
s eléri a fenyő a csillagot,
mert farkas nem vagyok se vér, se szív szerint,
s csak egyenrangú gyilkolhat meg ott.

/Baka István fordítása/

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 230
Szergej Jeszenyin

BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

/Képes Géza fordítása/

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 229
Nyikolaj Gumiljov (1886-1921) volt az orosz költészet egyik legférfiasabb alakja.Az oroszországi "akmeista" mozgalom-amely szembefordult a szimbolistákkal- megalapítója volt.Felesége a szintén "férfias" irodalmat művelő Anna Ahmatova.
Gumiljov lett az akkori bolsevik igazságszolgáltatás legelső költőáldozata.1921.augusztus 24-én a CSEKA koholt vádak alapján kivégeztette.

FÁK

/Nyikolaj Gumiljov verse/

Tudom, a fáknak adatott csupán
A létezés fensége, minekünk nem,
A földön, csillagok szelíd hugán,
Ők itthon vannak, ám mi idegenben.
Őszvégi, elsivárult réteken
Állnak vörösréz alkonyat, borostyán
Hajnal színét ellesve, ékesen, -
Zöld és szabad nép tábora a pusztán.

Tölgyek között is vannak Mózesek,
S pálmák közt Máriák... A lelkük egyre
Egymásnak küldöz halk üdvözletet,
Rábízva éjben áramló vizekre.

S földmélyben, míg gyémántot köszörül,
Gránitba váj, arról fecseg a forrás,
Dalol, kiált - a tört szíl merre dűl,
S hol lombosodnak épp a szikomorfák.

Ó, bárcsak én is lelnék oly hazát,
Hol nem kell énekelni és zokogni,
Csak végtelen évezredeken át
Némán az égi kékbe magasodni.

/ Baka István fordítása /

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 228
Egy érdekes előszó-részletet találtam valahol-egy Baka István válogatáshoz íródott.Érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta..előítélet nélkül persze..

"A mi tájainkon a rendszerváltások azzal járnak, hogy nemcsak a fürdővizet öntik ki a gyerekkel együtt, hanem gyakran még a fürdőkádat is utánahajítják. Ez történt 1948 után a nyugati civilizáció értékeivel és intézményeivel, s ez zajlik manapság a "barbár" kelettől való elfordulás jegyében, különös tekintettel mindarra, ami orosz, azaz "szovjet", holott e két dolognak vajmi köze van egymáshoz - legalábbis, ha nem Fagyejevet, hanem Tolsztojt, és nem Zsdanovot, hanem, mondjuk, Bergyajevet kérdezik... Képzeljék el, mi lett volna, ha fennmarad a Magyar Tanácsköztársaság, és akkor most bennünket, magyarokat, nem magyaroknak, hanem "tanácsoknak" neveznének világszerte! (A "szovjet" szó jelentése ugyanis: tanács, semmi több.) Vessünk el hát mindent, ami "szovjet", beleértve az orosz grammatikájú "szovjet birodalmi nyelvet" is (Tóth Szergej nagyszerű tanulmányt publikált róla az Aetasban), de őrizzük meg, s ha eddig - politikai ellenszenvből - nem ismertük, ismerjük
meg a hozzánk olyannyira közelálló orosz kultúrát: Rubljov ikonjait, Muszorgszkij és Sosztakovics zenéjét, Tolsztoj és Dosztojevszkij prózáját s a tán kevésbé ismert klasszikus, és a sokáig feledésre ítélt vagy meghamisított 20. századi orosz költészetet. (Higgyék el, orosz szakos létemre - a 7O-es évek elején - nekem is jó ideig hamis képem volt róla.) "

ilang_ Creative Commons License 2003.06.28 0 0 227
-
O.Mandelstam: KAGYLÓ

Nem az vagyok, kit várva várnak,
gyöngy nélküli kagyló vagyok,
ó, éj; méhéből a világnak
partodra dobtak a habok.

Hullámaidat föl-le hajtva,
szűkszavúan dúdolsz ma itt;
de kedveled majd a mihaszna
kagylónak hazugságait.

Mellé feküdsz, hogy halld a hangját,
ráadod legszebb köntösöd,
s a vizek óriás harangját
mindörökre hozzá kötöd;

s mint hajlékát a puszta szívnek,
a törékeny kagylót belül
vízzúgással, köddel telíted,
s széllel, melybe eső vegyül...
-
fordította: Kálnoky László

szuszmok Creative Commons License 2003.06.28 0 0 226
Karak kedves, mintha rémlene, hogy láttuk már egymást:)) valahol, valamikor:)

örülök, hogy megnyitottad a topikot...

Pilinszky János: A tengerpartra

A tengerpartra kifekszik a tenger,
a világ végén pihen a szerelmem,
mint távoli nap vakít a szivem,
árnyéka vagyunk valamennyien.

Előzmény: Törölt nick (222)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 225

DE HA MÉGIS

Gondoltam : drága, kicsi társam,
próbáljunk mégis megmaradni
ebben a gyilkos, vad dúlásban.

Mikor mindenek vesznek, tűnnek,
tarts meg tegnapnak, tanúságnak,
tarts meg csodának avagy bűnnek.

Mikor mindenek futnak, hullnak,
gondoltam : drága, kicsi társam,
tarts meg engem igérő Multnak.

Tarts meg engem, míg szögek vernek,
véres szívemmel, megbénultan,
mégis csak tegnapi embernek.

Karolsz még, drága, kicsi társam?
Jaj nekem, jaj, ezerszer is jaj,
ebben a véres ájulásban.

De ha megyek, sorsom te vedd el,
kinek az orkán oda-adta,
a te tűrő, igaz kezeddel.

Ady Endre

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 224

VONSZOLNAK PIROS DELFINEK

vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka
partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala
álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek
de kapud nyitott - kés-kapu ablakon küldő fényjelek
s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak
hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak
gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani
vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai
szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan
hogy nem leszek hogy nem leszek kerékbe tört
[nevetés csattan
jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg
felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek
egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen
fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem
cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia
alámerült Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

Kormos István

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 223

TAVALYI SZERELEM

Emléke visszacsillog,
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó,
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz.
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó,
s megromlott, mint a méz.

Dsida Jenő

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 222
Hmmm...Nagy István Attila.
Ez a név sokat jelent számomra is, a szép gondolatokkal együtt,amelyek viselőjét jellemzik..
Köszönöm kedves Szuszmok,hogy idehoztad a verset és egyúttal szeretettel üdvözöllek topicomban...
Nem találkoztunk mi már valahol??:-))
Előzmény: szuszmok (220)
ilang_ Creative Commons License 2003.06.28 0 0 221
-
J.R.Becher: MONDD, MIFÉLE CSODA ESETT

Mondd, miféle csoda esett?

Pillantásoddal nézhetek,
utamban hordom léptedet,
megértem, amit elhallgatsz,
hangodat hozzák a szelek...

S mert v a g y , feltámadok veled. -

Mondd, valóban csoda esett?

Az, amit csodának hiszel:

te hoztál magamhoz közel.
És létem az, hogy létezel.
-
fordította: Petra-Szabó Gizella

szuszmok Creative Commons License 2003.06.28 0 0 220
Elrejtem magam
--------------

elrejtem magam hogy megtalálhass
alkonyatból vetek neked ágyat
kiszólok érted az éjszakámból
elengedlek ha a hajnal lángol
tűnődő ujjaimmal vigyázok
ne riassza el a csönd az álmot
elrejtem magam hogy megtalálhass
szavaimból vetek neked ágyat
metaforákkal üzenek érted
végigfut a láz ha megérted
vacogsz? borítalak takaróval:
melledre hajlok perzselő szókkal
elrejtem magam hogy megtalálhass
karjaimból vetek neked ágyat
szólok a májusi orgonának
a már elköszönő gyöngyvirágnak
és neked is ne siess maradj még —
hullajtja szirmát a tavaszi ég

(N.I.A.)

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.28 0 0 219
PSALMUS EROTICUS

A szűzen-fogant s szűzen-kínhalált-halt
fájdalmas istenfiának
e siralomvölgyében mi mást is hihettek,
az örömükben megfélemlítettek,
mikor gyötrelmes napjaik után az éjben
rájuk tört ez az érthetetlen éden -
mint hogy a sátán
lovagol gerincük megbokrosodott paripáján,
s aki gyönyört hal,
szügyében hegyével a férfi nyilának,
s csak annál szilajabb létre támad,
bun szörnye az asszonyi állat?

Mit is hihettek,
míg súgták fulladozva : szeretlek,
s henteregve a selymen vagy a szalmán,
ajkukon más, iszonyúbb-édes szó is kiszaladt tán,
akiből a reggel szent áhitatot fakasztott,
Ave Maria gratia plena. . .,
a mégis csak az éj, a
kárhozott hozott rájuk malasztot, -
mit is hihettek, élve e
mindenestül-a-rosszra-teremtve-lenni-látszott
világot,
ahol össze nem illett egymással sehogy, sohase
a vágy meg a törvény, a tett s az ige :
mi is illeszthetné össze a testüket
ily félelmes-pontos-gyönyörűn,
ha nem a Bűn?

Te is ha kérded,
ma is ha nem érted,
ha egy pillanatra a mindenséget
énbelőlem kiszakadni,
te magadba-szakadni érzed,
s ha utána lassan kiválik körülöttünk
a kettőnkön-kívüli élet :
pohár az asztalon, fény a poháron,
ablak, ablakon túl a hajnali járat, -
nem ránt-e magához
karja valami testetlen aggálynak,
nem az egyistennek, a kétmilliárdnak,
az emberfiának
keresztje nem nyúl-e utánad?

Mintha felszaggatnám az ereidet,
mintha én lennék gyümölcsös husodban
az ágas ideg,
mintha újra egysejtüvé
egyszerüsödnék bennünk a százrétű szövet.
De minek?
Ketten,
egymássá teljesedetten
( a végzetben-e? vagy csak az élvezetben?
párzásban? kétségbeesésben?
valamiben, aminek neve hiányzik? )
beteljesítünk-e valami mást is?
Van-e közös Térítő a naprendszerekben
hasadtól az Aldebaránig?

És vissza?
Van-e, ami a távolságot kiszorítsa,
mint összetapadt bőrünk közül a levegőt,
a vágy meg a törvény, a tett s az ige között?
Tested meg a sár között,
mely a katona iszonyú szeretője?
A mozdulat között,
amivel fejed a vállamra dől le,
s aközött, amivel
a magány hideg kulcscsontjára tapadnak?
A szó közt,
melyet az ajknak a hangtalan ajk ad,
s a vezényszó közt, amelyre,
orvul fölébük repülve, kioldják
a bombát?

Többek
leszünk-e
rendhagyó alapműveletében a gyönyörnek,
a mámoros összeadásban,
ahol a kettőből egy lesz
( hódításban-e? meghódolásban? ) -
vagy kevesebbek?
Vagy semmit se keressek
azon a túlon túl, ami a testem, a tested?

Szerelem, aki voltál,
valláselőtti hitek katakombáiban
misztikus oltár,
főt-földbe-verő titok ortodox iszonyoknál,
leszakított alma, vér a lepedőn, seb a huson,
pellengér és paradicsom,
ahogy az egyszerű ténynek,
hogy az élőlények szervei
csodamódra egymásra-mértek,
( miként épp 300.000 km / sec
sebessége a fénynek,
s miként e gondolatok úgy hordják
magukban a rímet, mint a sejtet s a petéket, )
- ó, mindenkori emberi végzet! -
mindig fekete ebként sarkába szegődik
a mefisztói képzet.

Csodás-szép,
húsunkba-csomagolt ajándék,
ne a kárhozat vagy a feloldozás légy,
ne a legutolsó menedék,
a bombabiztos fedezék,
míg egymásra omlik a föld meg az álom,
a város, az ég;
ne a mentség,
ha már úgy látszik, nincs, ami megvéd;
légy a minta,
a mindig-ép, -
mindig-cserepekre-tört álmainkra,
a mindennapos bizonyság,
hogy magához igazítja
még-be-nem-töltött sorsát
a teremtés
mindenkivel-megosztott gyönyörű titka.

Somlyó György

ilang_ Creative Commons License 2003.06.27 0 0 218
-
R.von Schaukal:CSILLAGOS ÉJ

Zöld és hüvös messzeséggel telve
némán leng az éj.
Körülvesz áldott csillagoknak csendje.
Fölrebbent madár a szivem, fél.

A sötétben mi zsong olyan lágyan?
Hullámzó víz, hozzám szólsz talán?
Hadd oldódjam föl e dúdolásban -
nyugalmam vagy, nyugtalan magány!

Fönn a lombban szelek álmodoznak,
falevél szelíd árnyéka véd.
Lelkem, mint gyermeké nyugton szunnyad
s alszik, míg az éjbe lép.
-
fordította:Raics István

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!