Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.16 0 0 55

ZSOLTÁR

Kínok árnyékaiból,
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,
senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem?

Száraz zokogás tipor,
száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán
ördög les reám,
vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod,
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell,
jól legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson -
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem.

/Weöres Sándor/

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.16 0 0 54
Keresztes Ágnes

ŐSZINTESÉG

Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz,

de inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
negérdemelt erények.

Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
- s nem minden lázadásban.

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.16 0 0 53
NINCS IDŐNK

Taposómalom életünk:
Egy percet nem pihenhetünk.

Nem érünk rá, mint rét ölén
Mélázó bárány és tehén.

Dióval mókus hempereg -
Nem pazarlunk rá perceket.

Tavon szikrázó napsugár -
Nem nézzük meg régóta már...

Tánc közben egy nő ránk nevet,
Lábát se láttuk -, ellebeg.

Hiába gyúl ki mosolya,
Időnk - csodára - nincs soha.

Éljük a hajszás éveket -
S elszalasztjuk az életet.

William Henry Davies

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.16 0 0 52
Huszár László

MÁR CSAK KÉRDEZEK

hány tányér húsleves
mennyi gondosan
vasalt ing
és álmatlan éjszaka
a szerelmed?
mennyi nézésed
emelt át
hangtalanul
saját falaimon?
mennyi kimondott
nem volt
csak nekem - igen?

őrzi-e álmod
versem eléggé?
és óv-e a szó
hogy holnap is
rám mosolyogj?

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.16 0 0 51
Nagyon szép verseket hoztatok megint....

Fecske Csaba

ELÉGIA

égi vizekben elázik a hold
kifakulnak az árnyak
őszi kolompszó sírva barangol az
árva határban

rózsa lobog még izzik az őszben
a hárs a kakukkfű
illata száll kicsi nyírek a fénybe
fogódzva zokognak

rőt tarlón citerázik a szél hova
bújsz ki elől futsz
csillagok éles körme hasítja az ég
sima bőrét

mondd tudnál-e nevetni ma úgy
mint fürge patak szól
zöld köveken hideg éj kupolája
alatt tovafutván

sok tovaringó évszak után dideregve
az emlék
hűlt parazsánál föl tudnád-e
idézni ki voltam

ilang_ Creative Commons License 2003.06.16 0 0 50
-
Kulicz Gábor: LÁNC

És majd öregek leszünk,
kezem felé remegve indul,
viharaim már nem tombolnak,
csak teste emlékein túl,

és már összecsiszolódunk,
s nem lesz egy szavunk sem durva
mint most: kőként
másik kőre hullva,

és már távol tartja,
ami nem érdekel,
és a dolgok is csak
általa érnek el,

és már tudni fogom
mikor és mit inna,
de a teát ugyanúgy
melléöntöm mint ma,

és már nem lesz bosszús,
hibáim is mind csak neki szépek,
őriz mint elfeledett kastély
őriz, elfeledett képet.
-

ilang_ Creative Commons License 2003.06.16 0 0 49
-
Kiss Tamás: AMOR SANCTUS

Serény két lábad el nem fárad,
hiába futnál, megtalálsz.
Körülzársz, mint folyó a várat,
ölelsz, velem egy ágyban hálsz.

Elaltatsz, ha elkezdek félni,
szidnálak, de nem engeded,
nem tudok én halni, se élni,
csak egyidejűségben veled.

Gyötör a szomj szelíd szavakra,
vadonból is kiátkozott:
s mint szarvas szép híves patakra,
színed elé kívánkozok.
-

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.16 0 0 48
Már régóta, gyerekkorom óta szeretem ezt a verset, pedig még talán azt sem tudtam, mi az hogy vers.
Előzmény: igeen (47)
igeen Creative Commons License 2003.06.16 0 0 47
SZÉL HOZOTT, SZÉL VISZ EL

Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?

Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
- megcibáltam üstökét.

Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.

Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?

Szabó L

Előzmény: igeen (46)
igeen Creative Commons License 2003.06.16 0 0 46
Babits Mihály

Elég a kóstoló

Mi tüzel, hogy újra forrsz?
Kóstolót a duska sors
mindenből adott, és jól tudod, ha
tengereket adott volna, az sem
lenne több, mint ez a kóstoló...

Kínnal-borral gazdag úr!
Végigjátszva minden húr.
Hogyha mostan halnál, úgy omolnál
zajjal, könnyel, mint egy büszke bércről
zuhataggá leszakadt folyó.

Maga a Nap dobna rád
szivárványból koszorút.
Nem hogy itten fuldokolj a sárban!
Nem hogy estig bukdosódj a buckán,
bús csavargó! egyre lefelé.

Minden folyót vár a Styx.
Óh, megoldó biztos X!
De jaj neked, apadva s feledve,
mint a pohár kiloccsantott alja,
lenni a földé vagy Istené!

Előzmény: igeen (45)
igeen Creative Commons License 2003.06.16 0 0 45
ADY ENDRE

SÍRÁS AZ ÉLET-FA ALATT

Lentről nézem ős terebélyed,
Piros csodákkal rakott Élet,
Óh, jaj,
Te hitvány, te hitvány, te hitvány.

Nem áhitott így soha senki,
Nem tud téged más így szeretni.
Óh, jaj,
Hiába, hiába, hiába.

Csodáidból, csak egyszer adnál,
Fiadnak csak egyszer fogadnál,
Óh, jaj,
Be várom, be várom, be várom.

Véremmel hívlak, csallak, várlak,
Véremmel gyűlöllek, imádlak.
Óh, jaj,
Csak nézlek, csak nézlek, csak nézlek.

És itt maradok, itt a porban.
Tudom, én tudom, eltiportan.
Óh, jaj,
Halálig, halálig, halálig.

Előzmény: igeen (44)
igeen Creative Commons License 2003.06.16 0 0 44
Ady Endre

A mese meghalt.

Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
S egy tavaszon én valakire vártam.
Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
Parthoz sodort egy illatos mesét,
Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
Uj mese volt ez s az árny csodasápadt.
Mindig szerettem árnyat és mesét:
A legszebb mesét és a legszebb árnyat
Egy babonás tavaszi éjszakán
Addig kérleltem, míg életre támadt.
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.

Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
Élő mesére s élő asszonyára
Riadtan néztem. Nem az én mesém.
És ez az asszony, ez a csodasápadt?
Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
Idegen árnyat terem és mesét:
A mese régi s rizsporos árnyat
Kérleltem egy tavaszi éjszakán,
Mikor a vágyam utolszor megáradt.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese.

Előzmény: Törölt nick (43)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 43
ÁTÉBREDÉS

A vagyok és nem vagy
határáról mosolyogsz...
megtaláltalak, de te már
nem látsz engem...,
nem tudom mi a kicsi
és mi a nagy,
ami merül vagy
amibe merülsz...
... és nem tudom, hogy te vagy,
vagy a mindig voltál...

----------------------

..

... az éjszaka sötéten lopakszik.
Csendben matat a tájon...
az éberség izma rezzent pilládon,
lassan fehérülő álom-virágodból
kiröppen fekete szembogarad
és szobádban köröz újra...

Miféle erő nem hagy nyugodni?
Érezlek, pedig messze vagy...
és függőleges elválasztóvonalaim,
a falak
felé fordulva szemezgetem az éjszaka mondatait,
hogy összeállítsak egy igazán neked hangzót,
létem és léted vibrálásából...

---------------------

HÚSZ ÉV UTÁN

Azt mondtad, nem örök a szerelem,
hogy jönnek az idők, a feledkezések,
és makacskodnak majd velem,
a kérlelhetetlenségig megaláznak.

Azt mondtad, nem örök a szerelem,
mert, ha kigyomlálja hajszálainkból
a sötétet, összekuporodik majd, nevet,
megy, futni kezd más után, mert mehet.

Tegnap hallottam a hangod,
a távolnak kiáltott,
összekoccant fogammal a pohár...
ismerem még most is a dallamot,
soha ellenem, mindig nekem szóltak.

... beszéltem, csak beszéltem, de a
mondatokról elfeledkeztem.
Rohantam a hangod után,
el ne vesszen a levegőben.
Nekem fontos. Sután,

ha mindennapos, tudom sok lehet,
de az én fülem csak matat, keres...

Te mondtad, maradjak, ha
akarnék is, máshoz csak szaladjak,
de neked maradjak.

Te mondtad, fáj,
harap és váj, ha
megkerülöm a szót és
elhallgatom a másikat,
húsz év után is...

Húsz év után is itt állok az
ismerős semmiben és mintha csak
az előbb mentél volna el,
várom, hogy kinyisd az ajtót
... és nem értem,
hogyhogy nem örök a szerelem?

------------------------

PONT

Sivár félelemmel néz reám a föld,
rögök fölött semmi süvít sebesen.
Kattogó perceim záródásaikor
a te kezed legyen fejemen.

Molnár Rózsa

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.15 0 0 42
Babits Mihály:
Dzsungel-idill

Jer ki, kedves, az esőtől minden ujra friss.
Láttad hogy kinyilt a másik georgina is?
Ne nevess! Csak pár szál virág tipeg körülünk:
de legalább mindeniknek külön örülünk.

Hajdan erdőségbe vágytam, milliónyi vén
góliát fa sürüjébe, kicsi Dávid én.
Érzéssel fujtam tanitóm csitri dallamát:
«Árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át!»

De ma lásd, oly rémes erdő zaját hallgatom,
s ennen életem mögöttem olyan vak vadon!
Éjjel is magába húz egy ingó sűrüség,
hol az ijedt álom jár és zsámbékokra lép.

Jer hát, jó itt csöpp kertünkben, mely ma ujra friss!
Örülj hogy kinyilt a «másik» georgina is.
Nékem ez a pár fa-alja époly dús világ,
mint a legnagyobb erdőség, «élni nyáron át».

Fű között szemem ha lát egy pöttöm bogarat,
vele megy veszélyes utján, dzsungele alatt,
s tudja, mily tér egyik diófától másikig,
hol ezer csoda burjánzik, ezer rém lakik.

Sohsem ér a kert végébe. Elég messzeség
elérni a ránkboruló levelek közé,
amik olyan illatosak és keserüek,
mint e nyár, melyet alattuk élni jó veled.

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 41
Hát a következő vers nem valószínű,hogy illeszkedik az előző hangulatához,de most találtam meg,így hát....

Illyés Gyula

MENEDÉK

Hiába csitítasz, vígasztalsz,
hogy tűrjem, hogy nem nagy dolog,
beteg vagyok s áltatni azzal
te sem mersz, hogy meggyógyulok.
Halálos nyavalyába estem,
nem tegnap s nem tegnapelőtt
és nincs rá mód, hogy kiheverjem,
öröklött baj, mitől nyögök,
és gyógyszer sincs, hogy csillapítsa
kínját, pedig be nagy, be sok -
ki ebben van, arról előre
lemondanak az orvosok;
egy napra bár elhessegetni
rémképét, nincs arra se szer;
nincs hátra csak a szembenézés,
a belenyugvás; veszni kell.

Mert ez az ősbaj az öregség.
Annak lepnek tünetei,
olyan riasztón, szinte félek
tükör felé tekinteni.
Így érezhet, akinek arcát
sárgítani kezdi a rák,
így, akinek vérbaj-fekély üt
homlokára szentenciát;
minden nap elérhet a vég. Így
nézem magam; így nézz reám;
lassúbb-gyorsabb agonizálás
minden élet ötven után.

Nem erősítesz engem azzal,
ha eltakarod szememet
az elől, amitől talán már
nem is olyan nagyon rettegek.
Tudjam ne elgyávulva nézni,
mit elkerülni nem tudok,
erre használd, édes csitítóm,
asszonyi tudományotok;
tudjak, ha meglep ama végső
ebtámadás, a végzeté,
hátrálni úgy, hátra se nézve,
mint rég anyánk térde közé;
tudjam, - halld a szép, régi verset:
te spectem suprema mihi
cum venerit hora - "utolsó
órám, ha majd távozni hí:
szememet tereád emelnem"
és -te teneam moriens
deficiente manu - "téged
fogjon hanyatló kezem."

Mert angyali fölényetekkel,
asszonyok, ti, ti értitek
kezelni a vérébe mocskult
hőst is úgy, mint a kisdedet,
s mert halál és szerelem egy ágy,
s mert végezzük bárhogy is itt,
lemeztelenít a halál és
tisztátalanná aljasít,
s mert régtől fogva teelőtted
a titkom se csak az enyém,
segíts át anya-türelemmel
elpusztulásom szégyenén.

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.15 0 0 40
...valaki hiányolta a szörzőt :)
KATHERINE MANSFIELD
Előzmény: cheshirecat (38)
ilang_ Creative Commons License 2003.06.15 0 0 39
Ebben a melegben még magyarul is elfelejtek:-(((
Talán nem ártana egy vízpart...
-
J.Jevtusenko: A HULLÁMBÓL KISZÁLLT AZ IFJU NŐ

A hullámból kiszállt az ifju nő,
csodálkozó szemmel nézett körül.
Csupa fiatalság volt és erő,
jött diadalmasan, fesztelenül.

Vonalain figyeltem, hogy suhan,
zajjal dominóztak a part felett,
sötét hajából, lengve magasan,
nagy, fehér liliom emelkedett.

A játszók meglepetten felnevettek:
„Nini, csoda-liliom! Igazán!”
Bíbor-piros vitorlák díszelegtek
a kékszínű, nedves fürdőruhán.

Kivillogott a szép fogak fehérje,
a sárga part felé ment szótlanul,
s hallszott: lesült bőréről a fövenybe
a lefutó sok csepp zizzenve hull.

Az élet elfut jó és rossz napokban,
a porló évet nem maraszthatom,
de én már most tudom határozottan,
mit látok majd halálos ágyamon.

Lesznek szent és bölcs percek életemben.
Lesz sok-sok bánat és sok-sok öröm.
De akkor az a nő lesz majd szememben,
ahogy kiszáll a vízből s szembe jön.
-
fordította: Áprily Lajos

Előzmény: ilang_ (17)
cheshirecat Creative Commons License 2003.06.15 0 0 38
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 37
Ezt a verset egyszer már elküldtem valakinek.
Most újra megteszem.Ha olvassa,tudni fogja,mit jelent..

Somlyó Zoltán

SZÍVEM HÖLGYE

te hölgy, kit sok szerelmes versem úntat,
ki - mint kijátszott kártyát - veted el a multat;
ki sápadt kezedet gyűrűk fényébe mártod,
kinek még csók és eskű meg nem ártott;
te hölgy, ki selyemingbe s felette vérbe jársz,
kinek életed nem több: egy játszma passziánsz,
vagy fagylalt fagyos télben, remek ezüstös tálon,
vagy legfeljebb egy halvány ebédutáni álom;
te hölgy: örök sikolyja szűk szivemnek -
kiben végetlen tengerek pihennek:
ismerj magadra s öltözködj, kérlek,
áhitatom komoly ruháiba -
s pihenj meg!...

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 36

Paul Celan

TŰZ ÉS VÍZ

Vetettelek hát a toronyba, s szóval szóltam a tiszafákhoz,
láng lobbant, ruhát szabott rád, menyasszonyi ruhádat:

világos az éj,
világos az éj, mely szívet koholt nekünk,
világos az éj!

Messze világit a tengeren,
felveri a szoros holdjait, tajtékzó asztalokra dobja,
lemossa róluk az időt:
halott ezüst, éledj meg, légy mint a kagyló: tál és csésze!

Órairánt és óraellen sodródik az asztal,
a poharak széllel töltekeznek,
görget a tenger étket:
kósza szemet, viharzó fület,
halat és kígyót -

Éjnek és éjből sodródik az asztal,
s fölöttem áradnak a népek lobogói,
s mellettem a koporsókban partnak eveznek az emberek,
és alattam égzik és csillagzik, mint otthon Johanni felé.

És átnézek hozzád,
tűznapsugarazta:
Gondolj az időre, mikor az éj velünk kapaszkodott a hegyre,
gondolj az időre,
gondold: az voltam, ami most:
börtönök s tornyok mestere,
tiszafán-fuvalló, tengeren-dőzsölő,
lángod-belealszik szó.

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 35
No,ezt meg csak "úgy"! :-)

Luminita Mihai Cioaba

CIGÁNYÁTOK

Ha emlékem már nem őrzöd,
Bújjon beléd ötven ördög.
Ha szerelmem kútba veted,
Halál hozza haza tested.
S ha már többé nem szeretnél,
Pap gajdoljon gaz fejednél.
Mikor szemed más nőt éltet,
Apád mondjon misét érted.
Forró csókom ha elhagyod,
mosson anyád, hideg halott.

Lombként hulljon huncut hajad,
zsebben hordjad fénylő fogad,
S verjen zápor, hídfőre juss,
szégyentelen kába koldus.
Vár holdfényben ölem, ringó
s nem ereszt egy redves ringyó
Pokol tüzén talpad égjen,
szerettelek nyárban télben.
Ha úgy hozza el az este
S gitár csúszik a kezedbe,
Csalfa szemed hályog húzza,
Sárgulj mint a törökbúza.
Mikor köhögsz, véred okádd,
tépett tüdőd kérje kutyád
Ha más nővel bújnál ágyba,
Vásáron vagy buja bálba',
Szíved szúrja ki a kebled,
S utad haza meg ne leljed.

Hulljon porba kezed, lábad,
Szerelemhez ne lelj ágyat,
Kaszás jöjjön érted tüstént,
Drága pénzen szerezz tömjént.
Emberséged sutba vágod,
Égen-földön ne láss álmot;
Élőt fedjen a sírhantod,
Csak én tudjam gyógyitalod.

De mind várlak drága beste,
Teliholddal jönnél este,
Ölelnélek eszem vesztve,
Halljam hogy nyerít a lovad,
Furulyádból mily dal fakad
S két kezemtől ingem szakad,
Csókolgatod számat, mellem,
Eloltod a tűzvészt bennem;
Akkor én percet se várok
S elszáll tőled nehéz átok.
Elfut messze mint a patak,
Hol pihennek, dicső hadak,
Sivatagba, föld mélyébe,
ösvényt őrlő szélverésbe...

De ha betoppannál mostan...
Ahogy látlak, étlen-szomjan:
Délcegen és új gunyában
A szebeni éjszakában.
Szemedtől lángol a tapló...
Hozna már el ez a kagyló!

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 34
..és hát miért ne? Miért is ne hoznám ide ezt a gyöngyszemet/számomra mindenképpen az/,amikor ritkaságnak számít,hiszen egy olyan "dologról" mesél ez a kis levél,amelyről-ebben a világban-szinte már csak "szamizdat" módon illik beszélni, mert egyébként félő,nevetség tárgya válik belőled: a szeretetről.

Hervay Gizella:

LEVÉL HELYETT

Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra is találhatunk, csak meg kell tanulnunk az ő egyetlen, soha meg nem ismételhető nyelvét. Csak meg kell ismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljutva oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem, és megszólítani.

Megtalálni azt a szót, amit ő keresett, de nem talált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein át haladva, a történelem korszakain át haladva, eljusson végre oda, ahol ő csak ő, ahol ő a teljes világegyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakat dobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csak megütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy diófát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kerti asztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet, hogy ő arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nem volt, és az anyja messze volt, és megütöd a szóval. De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondani a szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, mert talán állomás mellett lakott, és évein át-átzakatolt a vonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé. Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta a vonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztuló tüdővel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: karjával most olyan ívet ír le, amilyet csak az tud, aki egész lényével mozdul vagy szól, semmi más nem válasz neki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemedben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted, arcodon a fájdalom nyomai, és hangodat érdessé teszi a visszafojtott sírás. E1 kell hagynod emlékeidet is, mert történelem előtti korból valók, mikor még nem tudott emberhez szólni az ember, csak ütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltak hozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell, meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre neki van szüksége. Hiába mondom a magam szavait, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mint aki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint aki egész lényével válaszol, megölelt, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyit mondtam: szeretlek.

cheshirecat Creative Commons License 2003.06.15 0 0 33
Hozok én is valamit a másikból, jó?
(Annyi verset írtunk már be, nem tudom van-e még egyáltalán, amit nem :))

Jorge Luis Borges
AZ ÁLOM
[EL SUEN~O]
Midőn az éjfél kongatása még
bőséges idővel kecsegtet,
Odüsszeusz gályáinál mélyebbre szállok
az álom emberi emlékezetének
elérhetetlen tartományaiba.
És e vízalatti tájról
érthetetlen roncsokat emelek ki:
elemi botanikák füveit,
mindenféle fajta állatokat,
holtakkal folyó párbeszédeket,
arcokat, melyek voltaképp álarcok,
és réges-régi nyelvek szavait
s olykor olyan borzalmakat,
melyekhez nappal semmi sem hasonlít.
Minden leszek vagy semmi. Az a másik,
ki úgyis vagyok, s aki ezt a másik
álmot látja: ébrenlétem. Csak néz rá,
kis, rezignált mosollyal.

Somlyó György fordítása

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 32
Ahogy böngészem abba a bizonyos említett topikba általam beírt régebbi verseket,annyi szépet találok.Viszont most üt vissza egy régebbi makacsságom,de keményen:akkoriban rengeteg vershez nem írtam szerzőt és lám,nagyon soknál nem is jut eszembe a hozzátartozó név! Ide pedig nem akarom név nélkül behozni..
No mindegy.Az ember okuljon a saját hibájából...

Karinthy Frigyes sziporkái nem igényelnek kommentárt.Ez egy Szép Ernő paródia-Tőle:

DAL

Mint egy szép, aj, szűz kisasszony,
Ajaj, szép fehér kisasszony,
Fehérkisasszony, szép kisasszony,
kisasszonyka, kisasszonyka,
Olyan az én éltem dolga.

Én, kérem szépen, nem vagyok már
Kicsi fiuka, nem vagyok már
Pedig, de jó volna
De jó volna, de jó volna,
Ha én kicsi fiu volna.

Ha én kicsi fiu volna
Csilingelne, lovagolna,
Ujságokba, sose írna,
Sose, írna, sose írna,
Télen-nyáron csilingelna.

Gyermekkorom, fehér bárány,
Jaj, mint tiszta, havas márvány,
Csilingelve elment messze,
Elment messze, elment messze,
És már nem tér soha vissze.

Csilingelne gyermekkorom
Kicsi kocsim, kis vasutom
Kicsi lábam csilingolna
Csilingolna, csilingolna
Volt réz-halam, réz-angolna.

Én már mostan ám nem játszom
Én már nagy fiunak látszom
Mostan nekem nincs játékom
Nincs játékom, nincs játékom
De még akkor volt játékom.

Mostan már nincsen játékom
De még akkor volt játékom
Volt játékom, csilingeltem
Csilingeltem, csilingeltem
De most nincs játékom nekem.

Nincs játékom, isten bácsi
Azért mondom: bácsi, bácsi.
Ajaj, kicsi fiu voltam
Csilingeltem, csilingoltam
Nincs játékom nekem mostan.

Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 31
Bocs.Szóval természetesen "Cheshirecat".
Nekem még korán van..:-)
Előzmény: Törölt nick (30)
Törölt nick Creative Commons License 2003.06.15 0 0 30
Szia Chesirecat! Ügyes vagy,hogy megtaláltál és légy üdvözölve köreinkben!:-)
/sok szépet és jót! Tudod??/
Előzmény: cheshirecat (24)
igeen Creative Commons License 2003.06.15 0 0 29
ADY ENDRE

ELBOCSÁTÓ,SZÉP ÜZENET

Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.

Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.

És milyen régen nem kutattalak
Fövényes multban, zavaros jelenben
S már jövőd kicsiny s asszonyos rab-útján
Milyen régen elbúcsuztattalak.
Milyen régen csupán azt keresem,
Hogy szép énemből valamid maradjon,
Én csodás, verses rádfogásaimból
S biztasd magad árván, szerelmesen,
Hogy te is voltál, nemcsak az, aki
Nem bírt magának mindent vallani
S ráaggatott díszeiből egy nőre.

Büszke mellemről, ki nagy, telhetetlen
Akartam látni szép hullásodat
S nem elhagyott némber kis bosszuját,
Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben.
Nem kevés, szegény magad csúfolását,
Hisz rajtad van krőzusságom nyoma
S hozzám tartozni lehetett hited,
Kinek mulását nem szabad, hogy lássák,
Kinek én úgy adtam az ölelést,
Hogy neki is öröme teljék benne,
Ki előttem kis kérdőjel vala
S csak a jöttömmel lett beteljesedve.

Lezörögsz-e, mint rég-hervadt virág
Rég-pihenő imakönyvből kihullva
Vagy futkározva rongyig-cipeled
Vett nimbuszod, e zsarnok, bús igát
S, mely végre méltó nőjéért rebeg,
Magamimádó önmagam imáját?
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

igeen Creative Commons License 2003.06.15 0 0 28
József Attila: Tudod, hogy nincs bocsána

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn, az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

igeen Creative Commons License 2003.06.15 0 0 27
József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.

Előzmény: igeen (26)
igeen Creative Commons License 2003.06.15 0 0 26
József Attila:Amit szívedbe rejtesz

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!