Muszáj egy kis beszámolót tartanom a tegnapi-mai éjszakánkról, mert azt hittem, a pénteki nap a legunalmasabb, és igazából csak azért mentünk ki, mert a Péter nővére ekkor ért rá kijönni a Szigetre, és a Balaton-koncertet nem akartuk kihagyni.
Szóval érkezés a Szigetre kb. fél háromkor. Ilyenkor még minden elvetemült Sziget-lakó alszik, csak az outsiderek vannak kint, de nagyon élveztük a valamilyen hagyományőrző társaság lándzsás viadalát. A küzdelemnek egy kutya vetett véget, aki megelégelte a verekedést, és a küzdőknek esve vérszomjasan vicsorogva, ugatva közölte, hogy ezt most már abba kéne hagyni... :-)
A közvetlen közelben Mérő László az emberi gondolkodás változásairól tartott előadást, ezt sem hagyhattuk ki. Az evolúció alapja a hibás másolás, tudtuk meg, ami tkp teljesen kézenfekvő gondolat, nem is tudom, ez eddig miért nem jutott eszembe... Valami spanyol matematikus készített egy programot az evolúcióról (Tierra?), 80 dollárért letölthető, aminek az a lényege, hogy készített egy programot, ami önmagát másolja, de időnként hibásan másol, és ettől új és új evolúciós formák jönnek létre...
Az előadás után a Nagyszínpadot ejtettük útba. Valahogy éreztük, hogy Kelet-Európa tartogathat számunkra meglepetést. Alig egy-kétszáz ember volt jelen a Zdob Si Zdub (jegyezzétek meg ezt a nevet! :-)) együttes koncertjének kezdetén, de bizalmat szavaztunk az első két szám után a kockás rövidnadrágra hímzett kötényt kötő vörösre égett hátú, félmeztelenül ugrabugráló moldáv fickónak, és nem csalódtunk. Kb. a koncert első harmadának végén nagy ovációk közepette a színpadra érkezett egy hatvan-egynéhány éves román (?) cigány pasi, fekete nadrágban, fehér ingben, fekete nyakkendőben, kimért, méltóságteljes lépésekkel, kinyitotta száját, és valszeg az egész Kárpát-medence visszhangzott a hangjától. És a kissé idétlen fehér bőrű moldáv szőkésbarna fickó és és a román cigány öregúr valami olyat produkált, ami a Sziget lényege, együtt lenni és egymás gondolataira, érzéseire hangolódni fantasztikus dolog, semmivel nem pótolható... A végén több ezer ember ugrált, táncolt a Nagyszínpad előtti téren, énekeltünk románul, oroszul... :-)
A Kolindára indultunk ezután, de volt még egy kis idő, úgy döntöttünk, beállunk a Lumináriumhoz vezető sorba. Eddig még soha nem láttam ilyet, de felkeltette érdeklődésemet a következő mondat, amit figyelmeztetésként írtak a látogatók számára: csak arra járj, ahol a fal a talajig ér... Ha valaha orgiát akarnék rendezni, a Luminárium lenne az ideális helyszín. Különös fények, különös formák, különös zene. Leheveredtünk egy kuckóban, és mintha marihuánát szívtunk volna...
IQ-teszt a pszihológusoknál (dicséret dicséret hátán :-)), majd az Afrika-falu (ma befonatom a hajam :-)). Hevertünk szalmatörekkel feltöltött zsákokon, néztük a csillagokat, és valami fantasztikus zenét hallgattunk, mint utána a Világzene színpadon, a Baobab együttes előadásában... A Bahia-sátorba vezetett az utunk, de volt még kis időnk a Balaton-koncertig, szóval leragadtunk egy időre a délszláv táncháznál, és még arra is jutott idő, hogy rácsodálkozzunk a Brainsre... A Balaton fantasztikus volt azok számára, akik kedvelik ZENÉT, de nekem soha többet senki ne panaszkodjon a Sziget hangosságára, én tudtam aludni a hangfal mellett néhány méterre is. :-)
A HÉV-et éppen elértük, aztán vártunk fél órát az 1-es éjszakaira, aztán újabb fél órát az eredetileg csatlakozó éjszakai 14-re, szóval a BKV monnyon le! :-) Negyed négy tájban értünk haza...
Ma semmi érdekes, csak az Emil Rulez!-t szeretnénk megnézni, de beugrunk közben valami francia csapatra a Wan2-ra, meg lesz valami török társaság a Rádio C-nél, aztán majd meglátjuk... :-)
Holnap újabb beszámoló (immár befont hajjal), ha valakit érdekel... :-) |
