Szervusztok! Ez egy topik, ahova bármelyik klubtag beírhat olyan verset, rövid prózát, amely elnyerte a tetszését és amelyről úgy gondolja, szeretné másokkal megosztani. Csupán három kérésem van.
1. Ne saját műveket írjatok be, erre rengeteg más topik létezik.
2. Minden esetben írjátok be a mű címét és szerzőjét.
3. Tudom, létezik egyéni és közízlés.
Mivel ez mégis egy közösség, durva és sértő módon ne térjünk el ez utóbbitól.
Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem.
Szép út állt előttem, de nem azt követtem;
Nem adok, nem hajtok semmit a világra,
Bolond célok után rohanok zihálva,
Bolond célok után álmodozva, balgán --
Így beszélnek rólam minden utca sarkán,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem,
Azok tettek azzá, akiket szerettem.
Üres lett a szivem, üres lett utánok,
Betöltötték kínzó, messze űző álmok.
Álmok rabja lettem, csak álmokért élek,
Egy mámoros álom lett nékem az élet,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még,
Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét,
Énbennem csalódott, értem fáj a lelke,
Én pedig rohanok balga küzdelembe
Diadalt aratni. Milyen dőre álom,
Pedig hozzá kötve életem, halálom!
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába;
De ha harcba szólít szívem minden vágya,
Mit tehetek róla? Tán az örök végzet
Rótta rám e kínos, bús kötelességet
S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom,
Mig kidülök s lesz más, ki helyembe álljon,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
Eladtam már magam, nem magamnak élek,
Nyugalmat, pihenést már nem is remélek,
Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom,
Szívemet keresem, amíg megtalálom,
Egy új Ahasvérként bolyongok örökre,
Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre,
-- Édes anyám, lelkem,
Sirasson meg engem.
-
Margaret Atwood, kanadai-angol (1939-): EZ A FÉNYKÉP ENGEM ÁBRÁZOL
Már elég régen készült
első látásra úgy tűnik, mintha
elmázolták
volna: szétmosódott vonalak, szürke szemcsék
olvadnak egybe a papíron.
Ám ha alaposabban szemügyre
veszed, a bal sarokban meglátsz
valamit, ami ághoz hasonlít: egy fa
(balzsam- vagy lucfenyő) benyúló ágát,
jobbra pedig, félúton a lankán (mert más
nem lehet) egy kis faházat.
A háttérben van egy tó,
s azon túl egy dombsor.
(A felvétel egy nappal
vízbefulladásom után készült.
Ott vagyok bent a tóban, a fénykép
közepén, valamint a felszín alatt.
Nehéz megállapítani, hogy
pontosan hol, vagy hogy
mekkora vagyok:
a víz torzítólag
hat a fényre;
de ha kitartóan nézel,
előbb-utóbb
meglátsz majd engem.)
-
fordította: Kemenes Géfin László
Valami intézkedés-eufória csörren meg bennem hirtelen. Felhívom Zoltánt és megnyugtatom, hogy minden meglesz! Felhívom Mária Teréziát és biztosítom hogy! Nagymamának megfogadom és megígérem estére! Felhívom Gáspárt, felhívom Menyhértet, felhívom Boldizsárt és délre összehozom őket. Felhívom A. E. I. O. U.-t és megszervezem. Naponta keresnek a történelemből. Olyan kimerült vagyok, mint az örökre nyitva tartó harangvirág, csenget a bogár is, csenget a logika. Ezért légy szíves, vedd át a szolgálatot. Ma sem történt semmi, ma sem történt minden. Téves kapcsoláskor is mondd, hogy igen. Bárkit kérnek a telefonhoz, te vagy az. Kérdezd meg, mit akar. Légy kemény és megközelíthetetlen, mondd, hogy majd gondolkozol és előjegyzed. Mindenki szeretne valamit elintézni. Nem lehet csend. Ez a szám a szolgálat egyik központjáé, érvényes és átruházható, mint a megértés, mint a világirodalom. Mivel oly nagyon segítni akartam, valamit félre kellett értenem. Vedd át a szolgálatot, az örök életet az örök halálban.
:)
Remélem a topicgazda nem fedd meg minket túlságosan, de megkérdezhetem, hogy mire gondolsz, ha egy festményt nézel pl.?
És elárulod, hány éves vagy?
Szép napot mindenkinek!:-)
-
Baranyi Ferenc: TÉLI DŰLŐN
Baktatok hóbefútta dűlőn,
a hideget fogammal szűröm,
ízlelgetem: tömény-e még?
Csökönyös, néma pusztaságban,
márványfehér szobortanyákban
oldódik vajon már a jég?
Törhetném csizmasarokkal össze,
de félek, hogy eleven rögbe
hasít sebet a durva láb.
Inkább tavasz melege jöjjön
és öntse szét a fagyos földön
természetét: a sugarát.
A föld, páncélba börtönözve,
léptemre rezzen, rezzen össze,
mint sima szóra a paraszt.
S megyek tovább. Reng minden ablak,
nyög a jég,
nyög a hó,
nyög a parlag,
melyből a léptem vért fakaszt.
Ha kell, hát törni-zúzni jöttem!
S kezét vállamra téve, bölcsen
korhol, csitít a türelem:
meleget hozz, ne csizmasarkat,
olvaszd s ne törd jegét a fagynak,
úgy győzhetsz konok teleken!
-
Így jár, aki a szemének hisz, nem a memóriájának! (És lusta leemelni a Radnóti-kötetet):-(
Jól tetted, hogy javítottad: túl szép a vers, hogy hibásan szerepeljen! Köszönöm:-)
Milu, szerintem ez nagyon tetszik nekem! :)
A véleményem pedig az, ha megengeded, hogy elmondjam, hogy ennek nem ÉRTELME van, hanem érzete, hangulata meg ilyesmi...szóval szerintem ebben a verben az érzést kell megragadni és K A-nak nagyon jól sikerült megragadni, ismét hozzáteszem, hogy véleményem szerint, mert én nagyon jól el tudtam képzelni a két képet a szavak alapján.
Viszontlátom a helyet, hol zokogtam:
és megmosolygom most, hogy ott zokogtam.
Viszontlátom, hol egykor mosolyogtam,
s megkönnyezem most, hogy ott mosolyogtam!
-
fordította: Berczeli A.Károly
Fehér sirálypár röppent a mélykék
esti égre, szárny szárny mellett, hogy
szinte egynek véltem. de szétnyíltak
odafönt, s kettős rakétarózsaként hulltak
alá a szelíd habokra.
Egy pillanat volt az egész, egy villanás,
És évek óta magam előtt látom azt a
finom, kétfelé hajló fehér vonalkát,
melyet az a sirálypár rajzolt a mélykék
esti égre.
Mentem, két öklöm két ronggyá rohadt zsebemben,
a köpeny vállamon már eszmévé szakadt.
Szolgáltalak, Múzsám, menvén az ég alatt,
s nem álmodott még hejh! szerelmet senki szebben!
Féltett nadrágomon nagy lyuk ékeskedett.
Kicsiny Hüvelyk Matyi, rímet pergetve léptem
s mélán. Szállásra a Nagy Medve várt az égen.
Csillaghad döngicsélt lágyan fejem felett.
Hallgattam zümzümzümük, s egy árok volt az ágyam
szeptember estjein s a homokra lágyan
mint frissitő ital, estharmat cseppje hullt;
Rímeltem s míg a fák között vad árny hajolt át,
térdemre dőltem és sebzett cipöm zsinórját
pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt!
-
fordította: Radnóti Miklós
Mekkora a nap?
Amennyit át nem aludtál
Mekkora az éj?
Amennyit álmodtál
Mekkora az idő?
Amennyit megszámláltál
Mekkora az út?
Amennyit bejártál
Mekkora a világ?
Amennyit teremtettél
És azon túl mi van?
Átaludt napok
Álomtalan éjek
Számlálatlan idő
Bejáratlan utak
Meg nem alkotott világ
Nade, kedves Ilang, miért is kéne komolyodni, ha az embernek nem olyanja van? :)
Na nem azt mondom, hogy akkor most csak ihajj-csuhajj, de a vers nem feltétlenül egyenlő a komolysággal...[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
Én meg Chopint!(is!!):-))De komolyodjunk:-)
-
Nagy László: KÍVÜL SÜT A NAP
Kívül süt a nap, ágak kigyúlnak,
égre meresztett gyűrűs ujjak,
most esküsznek életre, gyümölcsre,
hó hull,
virágpor zúdul,
őrült szélben keveredik össze.
Nem olvasztok neked havat,
hogy abba mosd barna hajad,
nem hajolsz le szivárványos gőzbe.
Nyakadat se borotválom,
attól félek, hogy levágom:
Jaj nekem,
jaj nekünk,
belehalunk, mert nem szeretünk,
elvérzik örökre minden álom,
örökké fenn bolyong nagy magányod
s elvetemült fekete árvaságom.
-
Ezt meg se próbálom a költő szándéka szerint visszaadni:-)Tudom: lusta vagyok...:-)))
