Szervusztok! Ez egy topik, ahova bármelyik klubtag beírhat olyan verset, rövid prózát, amely elnyerte a tetszését és amelyről úgy gondolja, szeretné másokkal megosztani. Csupán három kérésem van.
1. Ne saját műveket írjatok be, erre rengeteg más topik létezik.
2. Minden esetben írjátok be a mű címét és szerzőjét.
3. Tudom, létezik egyéni és közízlés.
Mivel ez mégis egy közösség, durva és sértő módon ne térjünk el ez utóbbitól.
Titkos béketárgyalások --
olvastam az újságban.
Szerintem nem helyes, hogy
titkosak a béketárgyalások.
A háború bezzeg sose titkos.
Egy háború, ahol egy puska se dörrent!
Egy háború, ahol senki se halt meg!
Egy háború, amit észre se vett senki,
mert csak a háboristák mentek oda,
és ott csúnyákat gondoltak egymásról
titokban. Titokban hahaha!
Bocs, amiért hosszú. De akkor is kedvelem Oscar Wilde-ot. A "Dorian Grey arcképe" pedig újra és újra elvarázsol, olyannyira, hogy a fiam is majdnem Dorián lett:-))
-
Oscar Wilde: RÓZSÁK ÉS RUTA
Ha föláshatnók azt, mi összetört,
A régi sok gyönyört,
Mit is csinálnánk emlékeivel?
Oly rég váltunk mi el.
Ha ujra visszahivhatná a mult
Mindazt, mi porba hullt,
Ha ujra élnénk életünk megint,
A régi, régi kint!
Mondd, a padunkra még emlékszel-e,
Vadrepkény nőtte be,
Torkodból trillázott a dallam ár,
Csöpp énekesmadár.
Hangodba volt valami édes iz,
Csattogtál, mint a csiz
És ugy daloltál, mint párját hivó,
Bus feketerigó.
És a szemed zöld volt, de szürke is,
Akár az április
És ametisztfény lobbant rajta át,
Ha csókoltam a szád.
Az ajkadon nem volt soká mosoly,
Oly méla volt, komoly
De kacagott öt perccel azután
Viharosan, buján.
Mint a virág féltél, ha záporok
Haragja háborog:
És amikor az eső megeredt,
Futottál, mint gyerek.
Nem tudtalak elérni sosem,
Repültél sebesen,
A lábaidnak fényes árnya volt,
Kis, röpke szárnya volt.
Emlékezem hajadra - mily pazar
Kuszált aranykazal -
Kócos, gubancos, élő napsugár:
Rég volt, ez messze már.
Emlékezem még a szobádra, jaj,
Egy nagy orgonagally
Nyult ablakodba, ringó, repdeső,
Hullt a meleg eső.
És ámbrabarna volt a te ruhád,
Nincs selymesebb, puhább,
Két sárga vállcsokor a válladon,
Többé nem láthatom.
Arcodra nyomtad francia, selyem
Zsebkendőd, kedvesem -
És rajta könny, egy vádló, néma folt,
Az eső cseppje volt?
Intett nekem a kéken erezett,
Szép, lankatag kezed,
Hangodba bucsu, vagy valami más,
Egy ideges sirás,
"Te tetted tönkre csak az életed"
(Jaj ez, hogy égetett!)
A kerti ajtón mentem át, elég.
Ez volt, ez volt a vég.
Ha ujra élnénk életünk megint,
A régi, régi kínt,
Ha ujra visszahivhatná a mult
Mindazt, mi porba hullt!
De így történt, szegény szívem epedt,
Miattad elrepedt
S a költő szíve, hogyha megtörik,
Muzsikál örökig.
Ó nem tudtam, hogy ilyenek vagyunk
S ivor sejtjén agyunk
Mindent, mi volt, mindig magába hord,
Mennnyországot, pokolt.
-
fordította: Kosztolányi Dezső
Mi is a boldogság? Csak egy kék völgy talán,
hol hajdanán- ihol harminc éve- nyulásztam.
Mit rangok aranya, ajkak piros parázsa!
Isten békéje a legnagyobb adomány.
Mondjátok csak reám: öregszik ez a Jammes...
nem sejtve, hogy milyen fiatal még a lázam.
De hol leltek ti sót, szopós kis kecskék? Nálam.
Bölcsesség só-szemét, szikrát vet valahány!
Serleg ha édes is, alján epével tölt el.
Csak az nem, az a kék völgy-serleg, tele köddel,
melyből tejet ivott, ahogy fölkelt, a nap.
Ifjú szerelmeim sorra feledni tudtam.
De látom még ma is a harmat-este útban,
ahogy vadász-kutyám a fény felé szalad.
Már éppen szólni akartam a szerző ügyében, de látom, hogy már javítottad.
Igen, ez így versnek is megállja a helyét, pedig dalszöveg. És Zorán milyen szépen énekli.
A rideg lámpától,
amelynél megálltunk,
elloptam egy maréknyi fényt,
és hallottam, amint lépteid
sokáig járták, zengve, a bő homályt,
amely falat emelt közénk.
Remegett ujjaim között a fény
és tenyeremet átfúrva hullt
lusta cseppekben,
kis lusta cseppekben
a járda tükrére,
hol testünk árnya összeért sötéten.
Felvillanthattam-e maréknyi nyugtalan
fényemmel, s eloszlattam-e
a titkot, amely elért
félénk, csendes lépteiddel elébem.
Bűnös bánattal és csillagfény-remegéssel
töltötte be szívem az ég.
Ó, téged akkor az kísért,
s nem létezett számára messzeség sem,
nem létezett.
A forró aszfalt villogó,
mint a folyó,
de örök mozdulatlanságra ítélt
s a belezárt nyugalom soha többé
meg nem remeg,
ha gyors árnyékod átlebeg felette.
Csak állok a homálynak udvarán,
onnan nézek körül,
tenyérnyi lopott fényre, a kezemre,
visszatérni erőtlenül,
visszafelé,
ellenkező irányba, messze.
-
fordította: Király Zoltán
Az esteledés elsimul tán,
nagyobb válságok véget értek:
Rómába ágyúzna a szultán,
monoxid feszülne a vérnek,
Seherezádék tündökölnek,
Schweitzer olt fehér orgonákat,
mohikán üzent a görögnek,
hogy minden kezdőképet ráhagy,
üstdobok biztatják a tankot,
Beethoven szállt be, hogy segítsen,
Bizáncban tépik a harangot,
hogy kézen fogjon már az Isten,
ahogy a méhész szokta ősszel,
Tolsztoj benéz az oroszokba…
Igazán. Tényleg. Mikor jössz el?
Nem megyünk egymással itt sokra.
Egy-két halált még elviselne,
a lábad elé visszaülne
az elme gőgös önszerelme,
de minden visszahull a fűbe,
és folyton este lesz a fűben,
hol oszloprendek, dómok, népek
egyre épebben, gyönyörűbben
összetöretnek s visszalépnek,
mert folyton este lesz olyankor,
mert folyton este lesz azonnal.
Mikor virrad reánk olyan kor,
mely meglep végre vigaszommal?
Lassan a margaréták is
elhagynak
mást ölelnek a fák
barna árnyai
s a lehulló levelek
pénzével
elkártyázzuk az érzelmeket
fájdalmas csembalóhang az este
egyedül
mint hal uszonyán a csönd
Kedves Karak, szégyellem magam, már régóta csak viszem a verseket innen, anélkül, hogy hoznék is...
Önző módon a saját topikomat építgetem, mikor van egy kis időm.
De olvaslak benneteket rendszeresen, mindenkinek köszönet a gyönyörű versekért!
További szép estét :-)
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
