Keresés

Részletes keresés

szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 369
Szép estét!!

Egy érdekes vers....

GHEORGHE TOMOZEI: STRÓFA

A hold tükörképe - a szomjúságom,
éhségem - őszi falevél,
támaszom - eső-liliom,
a hó - álmom,
a viasz - nyugalmam.
A szerelem is a magány egyik fajtája,
elgyötört hallgatásom - feledés.

(Balogh József fordítása)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 368

Pilinszky János

VISZONTLÁTÁS

Ez volna hát a viszontlátás?
Egy pillanatra meginog,
de oly kopár marad a testem,
mint lombjavesztetten a bot.

Pőrén didergek köpenyemben,
ruházzatok fel, reszketek.
Régi csókok osztoznak rajtam
és még mezítlenebb leszek.

Elzuhanva az idegek közt
gazdátlan mosoly fuldokol,
hány éjszakán át készülődött,
mit virrasztott át e mosoly!

Egy hang kellene, egy kiáltás,
egyetlen jajdulás csupán!
Megnyílik, mint a fuldoklóé,
és üres seb marad a szám.

Tudjátok is ti, ki jött vissza?
Ez itt anyám, a kisöcsém,
régi arcok mosolya fénylik,
de hol vagyok közülük én?

Milyen elmerült éjszakában
kóborlok étlen, szomjasan,
mindenki mástól elvadultan
hová cipelhetem magam?

Mikor lesz vége ennek, kérdem?
és rátok gondolok, igen,
hazagondolok s könnyeim közt
gyanútlan fölragyog szivem!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 367
Ignotus

VERS

Alig kezdtem: ködök ereszkednek
Nap a napnak gondolatlan sirt ás,
Ami tegnap ökölemelés volt,
Ma bizony jó, ha szájrándítás.
Innen is, onnan is kezem lehanyatlik
Ahogy, idegen, magam elé nézek,
El sem mentem: más ül a helyemben,
S ajkam elernyed, ahogy fütyörészek.
Egyre-kettőre lekopik rólam,
Amit tudtam, amit akartam
Magam is alig emlékszem magamra,
S mire meghalok, rég meghaltam.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 366
Zelk Zoltán

TIZENNÉGY SOR

Hogy ifjú tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifjú szépség,
hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték-
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 365
Csoóri Sándor

ANYÁM FEKETE RÓZSA...

Anyámnak fáj a feje -
nem iszik feketét.
Anyámnak fáj a feje -
nem szed be porokat:
szótlanabb sápadtsággal
feji meg tehenét,
szótlanabb sápadtsággal
söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak
jött-ment idegenek?
Anyám az ijedtségtől
dadog és bereked.
Sötét kendőjét vonván,
magányát húzná össze:
ne bántsa többé senki,
félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel,
s nem jut el sehova.
Szegénység csillagától
sebes a homloka;
vállára még az orgona-
virág is úgy szakad,
mintha csak teher volna,
jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,
zene szól, muzsika,
anyám csönd sivatagján
el kell pusztulnia.
Gépek, gyártmányok zengnek
csodáktól szélütötten,
de egy se futna hozzá:
"segítek, azért jöttem."

Anyámnak fáj a feje -
anyámnak fáj a Semmi.
Anyám fekete rózsa,
nem tud kiszínesedni.
Egy éjjel földre roskad,
megtört lesz majd, kicsi -
Bejön egy madár érte,
s csőrében elviszi.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 364

Szilágyi Domokos

MOST...

Most, amikor éjfélekig
kell dolgoznom gönyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat;
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad...

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 363

Szilágyi Domokos

ÉSZREVÉTLENÜL

Látod, már nem is veszlek észre,
úgy jársz-kelsz csendesen -
nem csábitasz a széptevésre:
épp csak vagy, kedvesem.

Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,
test álma, lélek pihenése:
vagy hő nyaram és hű telem,
úgyhogy már nem is veszlek észre.

Hiányozz, mint ha álmom, étkem
cserbenhagy csendesen -
hogy ne maradjál észrevétlen,
szakadj el tőlem, kedvesem.

És kóboroljak és vacogjak,
mint egy gazdátlan háziállat,
ki nem vár mást, egy falatot csak -
és hadd higgyük, hogy megtalállak.


ilang_ Creative Commons License 2003.07.06 0 0 362
Köszönöm, kedves Szuszmok:-)
Előzmény: szuszmok (361)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.06 0 0 361
Szép napot mindenkinek!!!

ilang: hasonló volt nekem is a véleményem akkor is és ma is, a csíkosak valahogy sokkal jobbak voltak:)) az utolsó két sor meg a való világot tükrözi...

Előzmény: ilang_ (359)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.06 0 0 360
Szervusztok.Legyen jó napotok ma is!

Üdvözlök mindenkit,akit eddig még nem láttam a topicomban,és örülök annak,ha kedves látogatóim száma napról napra szaporodik.Hozzatok ide sok-sok szépet,jót és az sem baj,ha a néha a vers,amit beírtok, kicsit "öncélú",felelgetős...
Hiszen akkor is szívet melengető tud lenni mindannyiunknak,nem igaz?!:-)

De tényleg kérem /és nem haraggal,csak megértést várva/ azokat,akik saját művet szeretnének megosztani másokkal,ne itt tegyék! Csak ismétlem magamat,tudom,de annyi más erre a célra szakosodott topic létezik!

/mondom mindezt azért és újra,mert sajnos most már itt is megesett a dolog../

Köszönöm a megértésüket.

................................

Azért ez a Weöres -féle "Rongyszőnyeg" ciklus szinte kifogyhatatlan tárháza a szépségnek.Ime néhány darabja:

141

Vízcsepp, mely az ág puha íve alatt van,
csillog-didereg, könyörögve tudatlan;

makkhéj, csigaház, bogár kicsi burka
földdel telik, és seholse tanulta;

elhagyva eszét az esztelen éjben
folyton hegedülget a csont a mélyben;

és nincs pihenő és nincs hova szálljon!
Levegő seper át a kerek világon.

143

A nő: tetőtöl talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég a semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet. kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

......

ilang_ Creative Commons License 2003.07.06 0 0 359
Jó reggelt! Hú, micsoda élet volt itt éjszaka!:-)
/Az ifjúsági regények közül én is csak a "kockásat" nem szerettem:-)/
-
Sz.Jeszenyin: Ó, MENNYI A MACSKA /Sura hugomnak/

Ó, mennyi a macska e földön:
ha számolnánk, te meg én!
Szivem álma finom-szagu bükköny,
s kék csillag ül a közepén.

Ébren, lázban, s ha elalszom,
egy emlék múltba merít:
padkán pici macska dorombol,
rám nyitja unott szemeit.

Kicsi voltam én is. A macska,
amíg nagyanyánk dalolot,
az elejtett gombolyagra
mint ifjú tigris ugort.

Nagyanyánk meghalt. Nap a napra,
év évre suhanó.
És sapka lett az a macska,
elnyűtte rég nagyapó.
-
fordította: Weöres Sándor

Elnézést az állatbarátoktól, de a vers az utolsó két sor nélkül nem volna ilyen drámai.

Előzmény: szuszmok (346)
danczer Creative Commons License 2003.07.06 0 0 358
Gyóni Géza:
Némaság

Itt ülsz, mikéntha másvilági élet
Lakója volnál, búsan, csöndesen.
Fehér kezed forró kezembe
Csak félve habozón veszem.

Amit oly vágyva vágytam elsusogni,
Elhal a vallomás is ajkamon -
És hallgatag szép ajkad beszédét,
Varázs alatt csak némán hallgatom.

De nem sajnállak, elveszett rímek, ti,
Miket az úton elrebegtem én -
Mert érzem, hogy szótalan szerelmünk
Édes beszéde - legszebb költemény.

danczer Creative Commons License 2003.07.06 0 0 357
Szia Lompos :-)
Én megbocsátok, mert ez az egyik kedvenc versem :-)
Előzmény: Lomposloncsosésbozontos (356)
Lomposloncsosésbozontos Creative Commons License 2003.07.06 0 0 356
Megint elszúrtam! Ez most már tényleg jó lesz. Bocsánatot kérek!

Jobb lett volna meg sem születni
Nekünk, mint egymást nem szeretni.

Előzmény: Lomposloncsosésbozontos (355)
Lomposloncsosésbozontos Creative Commons License 2003.07.06 0 0 355
Ó, jaj! Az utolsó versszakot elhibáztam! Így szól helyesen:

Jobb lett meg sem születni
Nekünk, mint egymást nem szeretni.

Előzmény: Lomposloncsosésbozontos (354)
Lomposloncsosésbozontos Creative Commons License 2003.07.06 0 0 354
LECKE

Megcsókoltalak, megmutatni,
Hogyan kell nékem csókot adni.

Megfúltál, úgy öleltelek
Mutatni, hogy ölelj te meg.

És sírtam is, ölelve térded,
Mert tudtam, hittem, hogy megérted,

Bő könnyeim a könnyű bért,
Mit értem ontsz, a könnyekért.

Eldobtam mindent - íme, lásd,
Hogyan lehet szeretni mást,

Kiért mindent százszor megadnál,
Ezerszer jobban önmagadnál.

Kész vagyok meghalni miattad,
Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
Ahogy hiszem, hiszen mutattad.

Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

Mondtam szeretlek, mond szeretsz-e -
Mindössze ennyi volt a lecke,

Mindössze ennyi a titok,
De jaj neked, ha nem tudod.

Jaj néked, hogyha az egész
Szabály és példa kárba vész -

Jobb volna meg sem születni
Nekünk, mint egymást nem szeretni.

(Karinthy Frigyes)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 353
Üdvözöllek kedves Danczer.
Persze,hogy szívesen látunk!Nagy László úgyis ritkán látogat hozzánk!:-)
Kérlek,máskor is hozzál nekünk szépet!
Előzmény: danczer (350)
danczer Creative Commons License 2003.07.05 0 0 350
Kopp-kopp...
Sziasztok!
Jöhetek én is?

Nagy László: Vállamon bárányos éggel

Nyár csak azért süt, hogy majd egyszer
leszüreteljen vész vagy fegyver.

Ki így, ki úgy, földön vagy égen,
mindent megtud rettenetében,

amikor nincs már mi megóvná,
rejtelmek válnak foghatóvá,

nagy fény mennydörög s ama kürtöt
sikárolják fölborzadt fürtök,

nyakak, ha nem hajlottak másnak,
megbicsaklanak a halálnak,

tüdőre a hegy kősziklája,
harckocsi ront harmonikára,

tündérszemek, énekes nyelvek
megfagynak, földben megerjednek,

s rázkódhat a siratók háta,
a Mindenség nem borul gyászba!

Mi vagyok én, ha a planéta
csak egy bevérzett margaréta!

Így is ember, se bölcs, se büszke,
égi, földi virágzás tükre,

rügytől gyümölcs-rogyásig látó,
enyészeten is átvilágló -

csonthártya-dobja minden kínnak,
vagyok a legkomolyabb csillag.

Sorsom egy merengés kitárja,
iktatja az elme magába.

Én az ítélettel beteltem,
akarom hogy ne is feledjem,

tudjam, hogy végülis kinyújtnak,
így is vágtass, szív, az iszonyúnak.

Vállamon a bárányos éggel,
s a nemvalósuló reménnyel

legyen a koloncom tömérdek!
Kik elmúlnak: szörnyen szegények!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 349
Azért mégis:
Néhány vers Takács Zsuzsától...

A LAKÓK VISELKEDÉSE

Sátrat vernek a kapualjban,

és elfoglalnak minden lépcsőfordulót,

agyunkba beköltöznek a rettegett, új lakók.

Ingóságaikat a márványlépcsőn húzzák-vonják.

A lábukat vesztett székek és ajtajuk szakadt

szekrények sikoltozása hurokként

tekereg az elefántcsont színű burkolaton.

A sarokablakból a lábukat kilógatják

a meghódolt város piacterére, ahol

tépett zászlójukat hordozza a szél.

Ha cukros italaikat egymásra ellocsolták,

ha talpuk alatt a kiköpött napraforgómag

héja kellő puhaságú szőnyeggé dagad,

az ablakmélyedésből sorra leugrálnak

és ideges pillantásuk a lakónévsoron

megtapad. Nyissak-e ajtót, ha dörömbölnek?


Ismered azt az érzést, hogy érted jönnek?


SIKÁTOROK KÖZÖTT

Ismered azt az érzést, hogy érted

jönnek? Bár nincsenek kikötéseik,

hány kilót vihetsz, és nyugodtan

viselhetsz cipődben fűzőt.

Homlokegyenest az ellenkező irányba mégy

(mint amerre téves utadat vetted volna),

az új elrendezésben álló falak és ajtók

között, furcsálló megjegyzésektől kísérve,

szó nélkül követed alkalmi kísérődet,

mint a tudta nélkül halálos beteg,

aki nem kérdezi fekélye vérzik-e,

vagy szívhalál leli, miközben

a munkahelye felé villamosozik éppen,

és az ülésről utolsó erejével felkapaszkodik,

vagy leül, vagy éppenséggel az ülés alá

gurul, és jószándékát mutatva mintegy,

egyet kettőt még lép is a levegőben.

Így lesz, gondolod: így lesz; ígéred:

ezentúl világosan látsz, és haladtok szaporán

a sikátorok között, a biztos cél felé.


EGY SZÍNHÁZI ESTE

Valahány volt szereplő most megjelenik,

mielőtt emlékezeted függönyét leeresztenék,

ott hajlong az erős megvilágításban,

az egyetlen üres homlokzatból álló utcán,

mikor a zajkeltő gépek már leálltak,

egymás kezét fogva majd csókokat dobálva,

fodrásznőd, a rektori titkár, nőgyógyászod

és díjbeszedőd tapsért könyörög

és megérdemli a tapsot, mert jó színész volt

mind az okulásodra előadott darabban.

Amit kudarcnak vagy sikernek hívtál,

most láthatod: lecke volt és vizsga.

Álarcát leveti a Szégyenlős Bohóc, aki

küszöböd előtt bebocsáttatásra várt,

míg mások kopogás nélkül jöttek-mentek.

Ismered azt az érzést, hogy érted jönnek?

szuszmok Creative Commons License 2003.07.05 0 0 348
:))

Jó éjszakát!:-)

Előzmény: Törölt nick (347)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 347
Node kedves Szuszmok! Ezt a vallomást úgy tetted,mintha valami bűnös dolog lenne ez!:-)
Pedig....sőt!
Köszönjük a költeményt!

Jó éjszakát mindenkinek!

Előzmény: szuszmok (346)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.05 0 0 346
Elisabeth Barret-Browning:Mondd újra

(a Portugál szonettek-ből)

Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...

Babits Mihály fordítása

Nem tudom, ti olvastátok-e, de gyermekkoromban nagyon-nagyon kedveltem Kertész Erzsébet Elisabeth című könyvét a költőnőről. Csak itt és most vallom be, hogy néhanapján most is bele-beleolvasok:))

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 345
Ágai Ágnes

BÁRHOVA LÉPEK

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésben
téphetetlenül.

/Érdekes.Amikor először megpillantottam ezt a nevet,azt gondoltam:"Nocsak,megint egy fiatal és ismeretlen költő.No nézzük,mit tud!"
És lám: nem.
Ágai Ágnes 1932-ben született Szegeden.Író,költő,műfordító.Többek között ő fordította Mihalkov: Miénk a világ.... c. művét is.
Több irodalmi díj jutalmazottja.Ahogy elnézem a munkásságát,kedveli a gyermek és meseirodalmat.
Na,ennyit a hirtelen véleményalkotásról.És még én olvasom néha Epiktétoszt? Nem látszik.:-(/

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 344
Kommentár nélkül.

Simor András

KIÁLTOZÁS JÓZSEF ATTILÁÉRT

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki őt idézi, aki nincs,
már nem is nő, mint bolondgomba,
mióta elveszett a kincs.
A neve hamis áruvédjegy
annak, ki rá hivatkozik,
s új élete, ha van élte még egy,
halállá foszlik holnapig.

Meghamisítják napról napra
mondván róla, hogy félbolond,
csak bődült, mint az isten barma,
kinek nyakában tört kolomp,
és mikor vágóhídra vitték,
hol várta mészárló halál,
félelem permetezte ingét,
és lába rovarként kaszált.

A munkástól, ki szintúgy nincs már,
hogy ne is legyen, elveszik,
ki szánt, se gondol őrá, inkább
elvesztegetné ökreit,
az égő élet lángja lobban,
halott pernyéje földre hull,
egy ország az, mi fekszik ottan
örökre mozdulatlanul.

Új urak rendelkeznek közben,
képviselők, miniszterek,
kik érdeküket óvják bölcsen,
s altiszt őnekik tiszteleg,
a Haza házába belépnek,
hol nincsen munkás, se paraszt;
ablakot hol ver be az ének,
hogy sorsukért tegyen panaszt?

Ki mégis szól, megátkozottan,
kerülik, mint a pestisest,
nyakában újféle kolomp van,
kiáltozni hiába kezd;
úgy tesznek, mintha nem is volna,
akárcsak vele, aki nincs,
ki nem is nő, mint bolondgomba,
mióta elveszett a kincs.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 343
Hogy ne csak mindíg komolykodjunk..:-)

Sárosi Gyula

AZ UTCÁN

Életrendszabályok gyermekek számára
(részlet)

Menj az utcán folyvást, szépen,
Rendet tartván mindenképpen.
Nyakad ne görbítsd előre,
Ne szaladgálj nyakra-főre.
Ne kiabálj, ne andalogj,
Ne hajgálj és ne oldalogj.
Ne ácsorogj a csapszéknél,
Piacon vagy mészárszéknél.
Ne firkálj házak falára,
Se kerítés oldalára.
Az utcán ruhád le ne vesd,
Kezed-lábad ne hányd, ne vesd.
Legyen földi vagy vidéki,
Derék ember előtt térj ki.
A nevelt gyermek így köszönt:
„Köszöntöm" vagy „üdvözlöm önt".
Ne előzd meg, ha megy elől.
Ha sietsz is, menj balfelől.
Ha megszólít, állj meg mindjárt,
Míg szavát elvégzi, megvárd.
Felelj szépen, nézz szemébe,
Bele ne vágj beszédébe.
Szólj okosan, ne ümgetve,
Se suttogva, se hebegve.
Ha távozol, egyet bókolsz,
Férfinak kezet nem csókolsz.
Templom előtt estve, nappal,
Menj mindig levett kalappal.

....

ilang_ Creative Commons License 2003.07.05 0 0 342
És egy vers valakitől, akit Éluard-ral szemben mindig is untatott a politika:
-
Alfred de Musset: MIDŐN ESŐS NAPON...

Midőn esős napon az ég ködös sötétjén
vándormadár kiált vaktában valahol,
virágzó fák alól, lombok-bélelte fészkén
a fülemüle rá tünődve visszaszól.

Sikoltásomra most lelked így válaszol,
hajdani szavaink meghitt lángját idézvén.
Édes kín, sajdulás az ember szíve mélyén:
múltunk kincseivel újra elhalmozol.

Te lettél volna az? Most jóságtól sugárzol,
megbánásról beszélsz és melankóliáról.
-De nem volt-e az én szívem is csupa seb?

Szeretni, bárhogy is, kissé mindig szamárság.
Ki hozza vissza, mondd, Ophélia virágát,
melyet a lomha víz valahol kivetett?
-
fordította: Rónay György

ilang_ Creative Commons License 2003.07.05 0 0 341
Hasonló jókat!:-)
-
Paul Éluard: A TERMÉKENY SZEMEK

Nem ismerhetnek annál
Jobban ahogy te ismersz

Két szemed melyben párosan
Alszunk
Jobb sort készített a világ
Éjénél férfi-fényeimnek

Két szemed melyben utazom
Az utak ívének a földtől
Független értelmet adott

Aki végtelen magányunkra
Döbbent szemedben már nem az
Aminek képzelte magát

Nem ismerhetnek annál
Jobban mint téged én
-
fordította: Rónay György

szuszmok Creative Commons License 2003.07.05 0 0 340
Jatzkó Béla: Egység

Magamba néztem s téged láttalak,
szóltam magamhoz és te válaszoltál,
a borotva megvágta arcomat
s a kibuggyanó vérem is te voltál.

Beléd néztem és láttam magamat,
hozzád indultam és magamhoz értem,
lebarnultál, míg rám sütött a nap,
megbotlottál s nekem tört föl a térdem.

Már nem tudom, hogy hol végződöm én
és hol kezdődsz te. Tápláló, egyetlen
zsinór vagy komor létem köldökén:
tőled másodszor is születni jó;
a végső búcsúra készülve lettem
benned-belőled élő embrió.

Azt hiszem, még nem tettem be...
Szép napot, szép délutánt mindenkinek!!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 339
...még mindig..

....

38

Lányok, ó ti könnyű-röptű vércsék,
mindig készek véletlen kalandra:
most, hogy rám-gyűrődik a sötétség,
lányok, lányok, mért hagytok magamra?

Amíg győztem víg szapora szókkal,
dédelgetve csókoltatok engem –
dadogót ki dédelgetne csókkal,
mikor a pokolba kell lemennem?

Házamat a föld ingása rázta,
mézet s téglaport kever a kamra,
rom közt cserepekre ki halászna?
lányok, lányok, mért hagytok magamra?

Mint ruha, mit kutyák összetéptek,
kilódul a szemétdombra, bűzbe –
szemétdombon ráz a szél felétek,
nincs tűtök, mi újból egybefűzne.

Kinek testtel kell a sírba menni,
koszorú jut néki s gyertya hamva.
Kinek lelke vész el: senki-semmi.
Lányok, lányok, mért hagytok magamra?

....

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.05 0 0 338
Weöres Sándor

RONGYSZŐNYEG

/részlet/

....

25

Régóta hang se jön felém,
bár tudom, börtönöm alatt
sokféle tarka lény lakik,
lassan ledönti a falat.

Akkor szabad lennék megint,
de menni én már nem tudok,
tovább ülök cellám helyén
és arcomon eső csorog.

26
Töprengek. Borzas madarak
szállnak súlyos seregben két karomra,
szétmosódnak betűkbe folyva.

.....

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!