Keresés

Részletes keresés

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.25 0 0 714
Hallgatni fogok, tényleg!
Előzmény: Yvy (713)
Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 713
Igen, gúnyolódsz!- ezzel elrontottad ezt a szép hangulatot.
Tanulj meg hallgatni!!
Előzmény: cheshirecat (712)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.25 0 0 712
Mi a gond? nem gúnyolódom!
Előzmény: Törölt nick (710)
Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 711
Köszönöm nekem is öröm volt veletek versekkel beszélgetni , gondolkodni és érezni szép , néha fájó érzéseket.:-)
Előzmény: Törölt nick (708)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 710
Ejnye,no.:-(
Előzmény: cheshirecat (709)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.25 0 0 709
Leborulunk Yvy előtt és áldjuk az ő nevét - IS! :)
Előzmény: Törölt nick (708)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 708
:-)
Én azért köszönöm Yvy-nek /is/,hogy a mai napon -bár a témához talán profán a hasonlat-olyan jól "feladta" a labdát nagyon szép és ritka verseivel..
Előzmény: cheshirecat (707)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.25 0 0 707
És még sok-sok ilyen napot kívánok, szerintem a többiek nevében is - magunknak IS! :)
Előzmény: Törölt nick (692)
Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 706
Reményik Sándor

Béke

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend -
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent -
Bizonyosság arról, hogy élni jó,

Szenvedni elkerűlhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -

S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztan odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 705
Reményik Sándor

ISTEN

Uram, olyan egyforma minden szolgád
És oly egyforma minden templomod,
S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra
Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,
De Te se kívánj a szívemtől semmit,
Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor
Mosta le rólam a Te törvényeid.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,
Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,
Olyan igaz, hogy én formállak Téged
És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,
Amíg sötét lesz mélyén egy örvénynek,
Amíg csillagbetűkbe írva látlak:
Uram, lesz még találkozásom Véled.

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 704
József Attila
REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 703
Rainer Maria Rilke

AZ OLAJFÁK KERTJE

Ment fölfelé, ráhullt a szürke lomb,
s elnyelte az olajfák szürkesége,
és homlokát, amit a por bevont,
letette porba hullt forró kezébe.

Lám végül ez lett. Ez itt a vég.
Most induljak és közben vakká váljak:
mért akarod, hogy mondjam egyre még,
hogy létezel, mikor már nem talállak?

Nem látlak: arcod bennem nem ragyog.
S másokban sem. E kőben sem vagy ott.
Nem látlak többé. Egyedül vagyok.

Az ember minden kínja rám szakad,
mit megváltani jöttem általad, -
s te nem vagy. Szégyen! Nyelvem elakad.

Mondják: angyal jött hozzá ezalatt. -

Miért angyal? Nem az jött, csak az éj.
Közömbösen babrált a lombok alján,
s álmában megriadt egy-egy tanítvány.
Miért angyal? Nem az jött, csak az éj.

S az éj nem volt különleges. Ezrével
jön az ilyen s a múltba vesz.
Kutyák, kövek hevertek szerteszéjjel,
ó szomorú, ó akármilyen éjjel,
amely csak vár, míg reggel vége lesz.

Ilyen imádkozóhoz nem jön angyal,
s az éj naggyá nem nő körötte föl.
Ki magát veszti, már mindenkitől
elválik, s végül apja veszni hagyja,
s magából kiveti az anyaöl.

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 702
Csak csendesen

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

Amerre járunk,

ne rezzenjen egy kis levél se meg,

ma lelkem olyan mint a tó:

legkisebb rezzenéstől megremeg.

Gyere a templomunkba:

a bükkerdő ma vár,

a Csend harmóniája

ott megint a lelkünkbe talál.

Gyere velem...

csak szótlanul, csak csendesen,

csak csendesen...

Wass Albert

Előzmény: Törölt nick (699)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 701
KALIBÁN

Caliban: „…burn but his books.”
(Shakespeare)


Égesd el a könyveket, Kalibán!
Pusztitsd el őket! Mind! Szőrös kezed
fojtsa koromba gyémánt agyvelők
értelmetlen tündérjátékait!
Nincs szükség rájuk. Mit pöffeszkedik
az isteni tudás? Üzlet az is!
Az aljas élet szégyelli magát
és álarcot vesz fel és hisz neki.
Vén igazság, hencegtél eleget,
most pusztulj, te háromszor-becstelen
ábránd, ki még mindenkit mindenütt
kiszolgáltál! És ti is, szeretet
és jog, s aki csak vagytok, valahány!
Hiú hitek. S szépség, te pipere,
s te, lélek, silány pókháló, s ti, szók,
ti, szók, ti, képmutató istenek:
pusztuljatok mind-mind, hogy ezután
ne érezzünk, ne higgyünk s a remény
ne is kisértsen többé sohase!
Égesd el a könyveket, Kalibán!
Töröld le arcunkról az angyalok
arcának mimelt vonalait, és
legyen úr végre, aki úgyis úr,
legyen úr az egyetlen, az erő!
Égesd el a könyveket, Kalibán,
s kalapálj vassá, verj acélbelű
roppant szerkezetekké! Kalibán,
te másféle bölcs, benned is csodát
teremtett mérnököd, az élet ős
gépésze, a te szörnyű agyad a
bestia mindenség legigazabb
képletére kattogva működik, –
Kalibán, Kalibán, borzalmas és
büvös hatalom, már csak te segítsz:
alakíts át iszonyú, fekete
óriásokká, reflektorszemű
szénevő gépekké, hogy amikor
elégeted a férges könyveket,
toronytestünkkel és csörömpölő
bokánkkal, árnyunkat a pusztulás
ingó egéig dobva, fenevad
kórusban táncoljunk máglyád előtt
és ne tudjuk még sajnálni se, hogy
soha többé nem leszünk emberek.

Szabó Lőrinc

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 700
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

/József Attila/

Előzmény: Törölt nick (697)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 699
Igen.Vajon miért nem lehet ez és miért kell lenni annak,ami van? Miért?:-(
Vagy valahol máshol kellene megteremteni EZT a világot? Talán itt belül,elrejtve a másik, a kérlelhetetlen elől?
Vagy az a baj,hogy kérdezünk? Ha nem fogalmazzuk meg a kérdést,talán nem létezővé tehetjük a rettenetet?
Talán.Nem tudom.Nem jó,hogy nem tudom...
Előzmény: Yvy (698)
Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 698
II. A csendességről

Ülj mellém, Uram, jöjj és fogd meg csendesen
Türelmetlen, ideges két kezem.
Szűnjenek egyszer fogni, motozni, írni, alakítani.
Kulcsolódjanak nyugalomra békén,
Legyenek egyszer magukért és érted.
Jöjj, csókold meg a szememet, hadd szűnjék egyszer nézni és kutatni,
Csukódjék nézni békén befelé,
Látni magát és téged.

Sokáig jártam sokfelé és Márta-módra sokban szorgoskodtam.
Kopogtattam a dolgokon és megmaradtak tompa némaságban.
Visszhangot adtak mások, de nem nekem valót,
Nem a te hangodat.
És mind a dolgok, amiket mohó és munkás ujjaim illettek,
Elnyeltek egy-egy darabkát belőlem.
El-elhagytam magamból mindenfelé az útfelen,
A lelkem jó, nekedvaló, érőnek termett darabkáit.
Azt hittem: elhozom neked, amit lelek, és örömödre lesz,
Pedig ők emésztettek engemet,
És megmaradtak: rossz kőnek a kő, és ólomnak az ólom,
Mert nem volt ujjaimban az élet szent hatalma még,
Mert nem csókoltál még belém magadból eleget:
Én voltam még nagyon, a régi termés-durva én;
Termés-arany, mert kezedből került ki,
És csillogó, mert fényed fénylik róla szerteszét,
De szétfolyó, puha, erőtlen csillogás,
És nem született meg belőle még a drága Magisterium,
Mely amit ér, arannyá nemesít.
És mindhiába volt a jámbor járás sokfelé:
Egy-, egyfelé kell menni makacsul.

Jöjj, Uram, visszajöttem,
Jöjj és keverj belém acélt a lágy aranyba,
Fogj meg s taníts meg magamat megfogni,
És kezedet el nem bocsátani,
Akkor sem, mikor másért nyúl karom.
Vízbefúlót félkézzel menteni és téged fogni erősen a mással;
Törni követ félkézzel meredek szirtek szélén,
S kapaszkodni a másikkal kezedbe;
Könyvet lapozni, húst aprítani,
Kezet szorítani és kardot köszörülni,
Félkézzel mind: a másikat hagyni nyugodtan a te szent kezedben;
Szólni az emberekkel, hogy rólad szóljon és neked a szó;
Írni taníts betűt, hogy képedet képezze titkosan;
És lenni én, hogy légy Te én helyettem,
És hozni mást magamhoz, hogy hozzád hozzam őket,
És adni magamat, hogy téged adjalak.
Taníts, Uram, taníts, a lábadhoz ülök,
Magamra és magadra, semmi másra.

Sík Sándor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 697
A világ,amilyen valójában..

.....

Rakovszky Zsuzsa

A KÖRÜLMÉNYEK

Én úgy kerültem ebbe az egészbe,
egész véletlenül, hogy egyik este
Pávelbe botlottam, még kiskorunkban
sokat fociztunk együtt, ő szólt, hogy kell az ember…
És volt még a dolog anyagi része:
márka, arany – nekem véletlenül se
került addig ilyesmi a kezembe…

Amikor bementünk abba a házba,
lehettek ott tizen vagy tizenegyen.
Nem mozdultak, csak ültek, ránk meredtek,
nem adtak hangot, még a gyerekek sem,
csak reszkettek némán, mint a nyárfalevél.
Pável mindet a ház elé terelte,
utána már csak arra az őrült kattogásra
emlékszek – két perc, és nem moccant egyikük sem.

Az első lányt Mirko hozta be. Szőke lány volt,
szép, mint egy filmsztár. Szegény, rúgott-karmolt,
sokra nem ment vele, mi heten voltunk…
Aztán Mirko azt mondta, azt csináltok
vele, amit akartok, de tudjátok,
hogy nincs elég helyünk, és élelmünk sem,
és mindennap hoznak újakat. Elindultunk
az autóval valamerre, semerre,
egy erdő szélén hirtelen megálltunk,
Pável fogta a puskáját, kiszálltak,
fél perc, és mentünk is tovább… Még egyre
emlékszek tisztán: egy olyan kövérkés,
harmincasforma nő volt, még elég szép,
valami tanítónő – talán, mert ővele
én kellett, hogy kiszálljak…

Csak az a baj, hogy igen rosszul alszom.
Álmomban jön az összes sorban vissza,
még az is, amelyikre nem is emlékszek ébren:
a köves konyhában az öregasszony,
a lány, aki a macskáját szorítja…
Fölriadok, aztán csak fekszek ébren
a vaksötétben, a reggelre várok.
Vagy villanyt gyújtok, meghúzom a vodkát,
elszívok egy féldoboz cigarettát,
a konyhában órákig föl-le járok.

Ha nem jön ez az egész fölfordulás,
más körülmények közt biztos úgy élek
én is, mint az apám, mint mindenki más.
Forog a mókuskerék: munka, család,
mire észbe kapsz, el is telt az élet…
Néha berúgok, vagy lekenek egyet
a gyereknek – tudjuk, milyen az ember…

De azt nem, azt soha – azt a kegyetlen
farkasmosolyt, mámortól ködös szemet,
azt az arcot tudom, hogy meg nem látom,
amelyik egy szétvert hálószobában
nézett ki rám a vérszeplős tükörből…


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 696
Nagy László

MÁRTA ÉS MÁRIA

Márta szorgalmas
nap-tépő ordas,
Mária lehajló,
homloka holdas

Márta ha zsákol,
mázsákkal táncol,
Mária felizgul
nádsusogástól.

Márta szelíden
simítja ingem,
Mária ököllel
üti a szívem.

(Ahányszor elolvasom ezt a verset-újra és újra megdöbbenek azon,Nagy László milyen mérhetetlen mélységeket tud kifejezni néhány odavetett verssorral,mondattal.A bibliai Márta és Mária teljes jellemrajza itt található 12 sorban,de még az is,mit érez a költő /és talán az olvasó is/,ha találkozik a történettel...
Nekem nagyon tetszik...de ez nem igazán jó kifejezés erre az érzésre..)

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 695
Lebegés

nincsen súlyom nincsen láncom
mi sárgolyónkhoz köt oda
nincsen vágyam nincsen álmom
mi anyaghoz vonzana
nincsen gondom nincsen bajom
miért fájna hát a létezés
nincs több indok s nincs több érv

Drazsdik Gergő

Előzmény: Törölt nick (694)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 694
"Akinek van gondolata, van hozzá szava is; de akinek szava van, még nem kell, hogy gondolata is legyen."
(Kung fu-ce)

:-)

Előzmény: Yvy (693)
Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 693
,,Aki tudja, az nem szól - és aki szól, az nem tudja.'' Ito Tenzan Csuja
Előzmény: Törölt nick (689)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 692
Nos,ma egy kicsit sok volt itt belőlem,dehát végülis miért indít az ember gyereke saját topicot? Vagy miért IS? Igen..azért is..:-)
ECCE HOMO...
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 691
:-)
Előzmény: Törölt nick (690)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 690
Konsztantyin Szimonov

VÁRJ REÁM

Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
öszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj ha tüz a nap,
várj ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senki ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell...
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jóbarát már egy se vár-
... szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! ó, átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
,, Szerencsés legény.”
Nem tudhatja senki sem,
te mag én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklö csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerü titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 689
Tatiosz

Az ember azt teszi, amire képes

Vajon tudod-e, mi az amire az ember képes?
- Ugye nem tudod. Pedig bizonyára voltál már – hiszen mindenki volt – olyan átkozottul gonosz helyzetben, amikor erődet a kétségbeesésig megfeszítve ezt kívántad: „Bárcsak többet tehetnék valakiért – egy kagylóért, egy füszálért, egy kutyáért, egy emberért”
Tudom, voltál már olyan helyzetben, amikor „valaki” – mondjuk egy ember – rádemelte tekintetét, és szemei némán kérleltek: „Segíts nekem!” – Te pedig elfordultál, mert féltél magadtól, hogy te volnál az, aki arra hivatott, hogy őt felemelje…
De mégis szívből kívántad: bárcsak tehetnél „valamit” érte, vagy még annál is többet. Ezért visszanéztél rá, ő pedig ugyanazt a kifejezést viselte arcán, mint az első pillanatban; a könyörgés megkövesült a tekintetében, ami ilyesfélét jelentett: „Nem tudnál mégis tenni valamit értem?”
Talán soha nem féltél még magadtól, mint most – gyönge pillanataid megakadályoztak ebben.
Vajon tudnál-e ezek után lelkiismereted szemébe nézni, tovább hurcolva az érdektelenség bűnét szívedben, amely feketére festi az emberi lelket, és amit sok helyütt a világban önzésnek neveznek. Én csak így becézem „idegen hatalom.”
Most pedig arra kérlek, válaszolj a kérdésre:
Az ember mindig azt teszi amire képes?
És te ezt válaszolod: igen.
Ha kevés volt – mondod -, ennyire futotta, a sekély vízbe még senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt – ezt is tőled idézem – a mélybe jutottál, pontosan oda, ahol a felemelkedni vágyót felkaroltad. Az ember törékeny holmi. Érje be hát az eléggel – ezt még mindig te mondod.
De vajon mit jelent a léleknek ez a szó: Elég?

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 688
Somlyó Zoltán

A BÜSZKE SZEM...

A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban titok él.
A büszke kéz, az összezárul;
a büszke szív, az nem remél.

Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 687
Áprily Lajos

ÚJ TAVASZ

Állsz s visszanézel szűkülő körödből:
Maholnap hatvan. Több is lesz talán?
Nagy érc-ököllel új idő dörömböl
egyéniséged sziklavár-falán.

Emlékeid? Riadt nyáj, szerteszéled.
Aki barátod volt, meghalt. Család?
Miatta volt és érte volt az élet -
ma terhe vagy, ha töprenkedni lát.

Borzalmakat, vért, csendedből kivetve,
többet láttál, mint őseid sora.
Irtóztál még a vértől s vén szivedre
lesújtott a sors ólmos ostora.

Nézd, a mezőkön friss vizek fakadnak,
puhul a föld az irtó tél után.
Jó sűrű fák közt áss odút magadnak
és tűnj el innen, zordon puritán.

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 686
"Figyelj és hallgass meg

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te tanácsot adsz
nem teljesíted a kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet
és Te elmagyarázod miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg
és Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de én úgy érzem,
hogy Te süket vagy.
Nem kértem mást, csak, hogy figyelj rám
és hallgass meg.
nem kértem, hogy tanácsolj, sem, hogy tegyél,
nem kértem mást, csak, hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érezzek, ahogy érzek
még ha ez az érzés számodra érthetetlen is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam
és értelmet adjak az érthetetlennek.
He ez megtörténik a válasz világossá válik
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát azért használ sok embernek az imádság
mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást
figyel és meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is, kérlek figyelj rám és hallgass meg.
ha szólni akarsz, várj egy ideig
és akkor már én is tudok Rád figyelni."
(Agnes Beguin

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 685
Talált és süllyed...én is erre gondoltam..:-)
Előzmény: ilang_ (684)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!