Van egy novellája(?), amiben teljesen légből kapottan, "hasból" írnak össze mindenféle dolgokat, olyasmiket, mint ezek a mélyinterjúk, a hozzá való neveket meg a temetőből írják össze - kis magyar abszurd...
Ez meg a másik. Borzasztóan nem tudom megállapítani, ki milyen színész. Max. az igazán borzasztó dolgokat ismerem fel, de a zsenit, meg a jót, vagy közepeset tudom megkülönböztetni egymástól.
Raktárra nem fogok alkoholt inni, max alkalom esetén(mármint konkrét eseteknél), de rossz tapasztalatom is akad vele-ha nem iszik az ember, csökken a lelkesedés.
Most nem tudok már visszalapozni hol írtál, szóval nem hinném, hogy piszkafa lábaid lennének, amikor ennyit bicózol. De bevallom, ezt nem figyeltem meg, meg hát amúgy sem a nudin találkoztunk, így ruhában voltál. :)
Őszintén szólva amúgy óvatos vagyok ezzel a kollégával, mert még korábban, amikor jobban volt pénz, és voltak csapatépítő év eleji elvonulások, egy esti lazulás alkalmával erősen fel akart szedni, és ez meglehetősen csapatromboló volt a számomra. Főleg, hogy nős volt én meg akkor férjezett. Szóval óvatosan fekszem rá mindenképpen. :)
Amúgy meg elég rendes nő vagyok, érzem hol a határ mindig, így még senki sem purcant ki, de még egyszer sem jutottam el odáig, hogy én mondjam azt, hogy "ne-ne, többet nem bírok". :) Hátha majd egyszer. :)
Hát remélem haladunk, még egy kiküszöbölendő probléma van, jó lenne abban is lenne haladás. Illetve van egy kolléga, aki meg totál kiszállt a feladatokból, de ő nem olyan fontos, mármint nélküle tudok dolgozni, csak max. könnyebb lett volna, ha még egy emberre lehet számítani.
Ma kitéptem majdnem az összes hajamat a gyerekkel való matekozás közben, már vért izzadtam komolyan, nagyon szar volt, de úgy tűnik megértette. Kis cetliket gyártottam neki, hogy mire kell figyelni. És előtte már tanultunk természetismeretet, anyukám meg Ludas Matyizott vele, nem is értem mi a fenének jár amúgy iskolába.
Mindenképpen. :) Bár én csak egy öreg, ráncos 40-es nő vagyok, és ugye mint tudjuk a férfiak számára csak a 17-27 éves nők vonzóak. :)
Közben izé ráfeküdtem a kollégára. :)) Természetesen nem szó szerint, hanem képletesen értve, és úgy néz ki részsikereket elértem. Plusz a telefonra is ráfeküdtem és már leszerveztem pár interjút, sőt, előtte ketten csajok összeültünk és felállítottuk egy tervet, hogy hogyan lehetne optimálisan megoldani ezt az interjúzást, e szerint igyekszem lebeszélni a delikvensekkel, bár ahhoz őrületes nagy mázli kellene, hogy sikerüljön ezt megvalósítani ütemterv szerint.
Jártunk már arra többször is, ez már a munka végső szakasza, nyilván nem egy nagy élmény, eleve tőlünk nagyon messze van, most azt terveztem, hogy megnézzük milyen lenne, ha Szlovákián keresztül közelítenénk meg a terepet.
A kaja tekintetében egyetértek Klemivel. Nagyon nem mindegy mit eszünk, és nem hobbi ez, hanem felelősségvállalás a saját magunk és a gyerekeink egészségéért. Lehet mondani, hogy fillérizélés, azért mondjuk nyáron minden hétköznapra ez kapásból majdnem 100 e Ft, és akkor egyáltalán nem is biztos, hogy megeszik a gyerekek. És ez csak hétköznapi ebéd! Ennyi erővel fillérizélés az, hogy saját magad takarítasz, meg tanulsz a gyerekkel, meg nem mosodába hordod a cuccot, meg nem kertész tartja karban a kertedet. Ettől még nem válik hobbivá.