Keresés

Részletes keresés

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 748
Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,

S a zöld erdőkön napsugár ragyog,

Felébrednek a nedves pázsiton

Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára

Fehéren hull ezer csillagvirág,

Felette lágyan elsusog a szellő,

S az erdő szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó

Ezüst sugártól tündökölt az ég,

Reggel is sokáig oltogatta

Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol

Egy sápadt fényű testvér csillagot...

De elvesztette... s keserves bánatában

A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,

S a földre hullva többé nem ragyog...

A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén

Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok,

S én egy olyan hulló csillag vagyok,

Ezer darabra tépve lelkemet

Keresem azt a testvér csillagot...

Wass Albert

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 747
Ady Endre

ÁLMODOM EGY NŐRŐL

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 746
Hullámok

Fekszem a vízen, háton, karomat széttárom.
Csend, nyugalom, béke.
Krisztusi póz vízszintesen.

Lassú hullámok nyugtatnak, ringatnak.
Szemem lehunyom, csak én létezem.
Bennem egy világegyetem.

Ringatózom puhán, ringatom bűneimet,
könnyeimet, keresztjeimet.
A megváltást késleltetem.

Sötétedik, fordul felettem az égbolt,
betakarnak a csillagok.
A víz körülölel.

Anyaméh biztonsága, barátok kézfogása,
szerelmek szorítása, gyermekek mosolya,
ne engedjetek el!

Hullámok nyaldosnak körül, simogatnak
és csókolgatnak, lelkem beleremeg.
A tökéletesség oly közel.

Hullámok fodrozódnak, gyűrűznek,
behálóznak, átcsapnak fölöttem.
S a mindenség magához emel.

Szabolcsi Zsóka

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 745
Szellősuttogás
[jegyzet]

Fejem fölött bükkfasátor,
Fejem alatt pehely mohok.
Bükkfalomb közt álomhozó
Puha szellő suhog, suhog.

Ringass, dúdolj, puha szellő:
Ne hallanám, ne is látnám,
Ne is tudnám, ami túl van
A kojsói havas hátán.

Anyás szellő suttogása,
Felkukkanó pötty szamócák,
Csupa illat, csupa jóság...!
Ennyi legyen a valóság!

Sík Sándor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 744
Sík Sándor

TE DEUM

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 743
VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli "balkánt" is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.

József A.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.26 0 0 742
-
Leonyid Martinov: KÖTELÉK

Elismerem, el, újra s újra,
hogy bűnös vagyok; hallgatag,
vita nélkül, egy szót se szólva
nyújtom feléd a karomat.

Itt a kezem összekötözni,
itt a szemem: bekötheted.
Értsd meg, nem tudok semmi, semmi
fájdalmat okozni neked.

S megkötözted, egybe bogoztad,
nem a kezem, a te kezed.
Bár nem akartam semmi rosszat
tenni én soha teneked.
-
fordította: Illyés Gyula

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 741
Szabó Lőrinc

PISZKOSSÁGOK

Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 740
Reményik Sándor

Bocsáss meg !

Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.

S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a másik hogy ragyog.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.26 0 0 739
-
Ady Endre: BECÉZŐ, SIMOGATÓ KEZED

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életem fél-versek szemfedője,
Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom magam szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.
-

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 738
Reményik Sándor

GONDOLATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL

Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott.
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér, Te hogy gondolod ezeket?

Miért imádkozol?...

Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,
És apjokért, a Te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutolsó sorban.

De miért, de miért?

Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,
S a világokat tengelyük körül
Forgatja örök-egy forgással,
Akihez a Te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?
Mit tudod Te, mit tudom én,
Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!...
Amit elvégzett; meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima, fohász,
Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén?...

Ó, de úgy-e a remény, a remény?

Vagy talán Te is úgy imádkozol,
Mint én, mint én?
Hitetlenül, süketen és vakon,
Csak, mert valamit még próbálni kell,
S mert mást nem tudok, hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.

Ó, tudom, Te nem így imádkozol
Az érzéketlen csillagok alatt.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 737
Muskátlikat izzad a délután, / és rálustál egy eltévedt darázsra /
a digitális óra kattogása – / kiságyban fordul, így fordít Milán /
magának épp valami anyanyelvet, / mit Istentől a maga jogán elvett; / s kirajzolódnak száján a szavak – a lét előttiek,
a lét utániak; / talán már hazugok, talán még igazak…

(VERESS MIKLÓS)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 736
Bartalis János

MOST JÖJJ EL,ISTEN....

de tört szavakat tudtam csak mondani.
Féligkészeket, értelmetlenül.
Csak sóhajtani tudtam, Uram.
Mint a nyári rét vagy a fűz.
Ne rójj meg most -
ha egy életen keresztül
kerestem a lázas szavakat,
ékéül a Te templomodnak
- s hiába kerestem.

Üres a kezem. Itt állok,
Azt hittem, az élet csúcsán
fénylőbb világot látok.
Hogy fenn a magason, túl mindenen,
amit csak kerestem, mind elérem.
Megtalállak téged.

De csak sötétet látok,
bús világot.
Kevéske fényt és halvány
gyertyalángot.
Csermelynyi havasi patakot,
mely nem ringat üde csillagot.
Azt hittem, megtalállak Téged.

Mint gyermek mentem.
Nyújtottam kezem.
Most szóljál, lelkem.
Miben is hittem?
Fűpárnára hajtottam fejem.
A világon általmentem.
Most jöjj el, Isten.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 735
Szép Ernő: VERSEK
A BÁNAT ÚTJA

Egyszer csak felkerekedtem,
A hátamra zsákot vettem,
Botot vágtam száraz fáról,
Elmentem erről a tájról,
Mentem, mentem, mendegéltem
Mindenfelé ahol éltem.

Minden könnyem összeszedtem,
Kit szememből elejtettem
Harcmezőről vérből, sárból,
Hoteleknek vánkosáról,
Szép leány keze fejéről,
Hű könyveknek leveléről,
Temető hideg kövéről,
Szegényeknek küszöbéről.

Összeszedtem minden szómat,
Visszacsaltam minden óhmat,
Sóhajaim elkapkodtam
Mindent felgombolyítottam,
Boldog órám után jártam,
Boldog órám nem találtam,
Lépéseim mind megleltem,
A nyomát mind felemeltem.

Mindentől amihez értem
Sorba bocsánatot kértem,
Mindent megköszöntem híven,
Amitől csak fájt a szívem.
Elbúcsúztam a világtól:
A tengertől és a fáktól,
Kerti, mezei virágtól,
Kezemet nyaló kutyáktól.

Zsákomat hátamra véve
Mentem a világ végére,
A világ végén leültem,
A nagy csendnek úgy örültem
És azóta mind csak nézem
A felhőket fenn az égen.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 734
Kassák Lajos

FÉRFIÉNEK A RÓZSALÁNCRÓL

Elindultam tőled
S mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.

Sajognak csókjaid s kezemben felejtettem kilincsed.
Óh, balga szivem, amint egyedül ballagok
olyan vagyok, akár az állat, ha riadtan menekül
olyan vagyok akár a gyermek, ki szájában
az édes tej izével jajong anyja után.

Miért is mentem el, mért nem maradtam nálad?
Kilenc tövis került azóta talpamba
szivemre kilenc abroncsot vert az emlékezés
s ki tudja mi lesz velem, ha egyszer
szél kerekedik s vad tölcsérében magával ragad.

Óh, fivéreim mind, kik e földön bolyongtok
segitő jobbot hiába nyújtunk egymás felé.
Harcban vagy szerelemben vérzünk el egyedül
miközben sután és reménytelenül dadogjuk
irgalom az ember fiának, ki bennünk lakozik.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 733
Sóhaj

Én Istenem, az idő hogy szalad!

Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,

múlt és emlék: minden elmarad.

Nyomunkat rendre belepi

rőt lombjával az őszi szél.

S hogy kik voltunk:

maholnap az sem tudja,

aki rólunk beszél.

Zölden remeg a nyírfa lombja,

a bajor erdőn szellő támad.

Lőpor-szagú ködök lepik

a jövendőt és a hazámat.

Fehér itt is a nyírfa kérge,

pillangó jár a gyöngyvirághoz.

S mégis: minden virágharanggal,

illattal, színnel, fénnyel, hanggal

a régi erdő húz magához.

Bajor erdőkön vándorok haladnak.

A bánathoz már egynek sincs szava.

De sóhajaik ég felé röpülnek,

kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek

s jó szél szárnyán elszállnak haza.

Wass Albert

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 732

Képes Géza

REMETESÉG

Nem kell a nő s a bor; se pénz, se pompa,
rádió s nyomdafesték mámora.
Ős csend fülel rám szikla-templomomban -
visszás világ, nem látsz többé soha.

Át a poklokon, tivornyán, vér-vetésen
rohanj. Hogy véled csörtetek, ne hidd.
Én elmaradtam s kőfalakba vésem
az eljövő idők törvényeit.

Vesztedbe törsz, ember s megállni késő -
szebb életet szülnek majd a romok.
Biztatva csillog rám a fürge véső
s betűt betűre görnyedten rovok.

Hajamban, e csapzott, sötét bozótban
tétova ujjakkal vájkál a szél
s testemen, mit rég parfömmel locsoltam,
férgek csípésén serken ki a vér.

Mit sajnáljak? Szerelmes asszonyok vad
csókját? Ízükre sem emlékezem.
Magányom mell-verő imákra szoktat
s az ég felé rándul sovár kezem.

Sajnáljam a magasztaló barátot,
aki, mihelyt tud, hátulról ledöf?
Mindegyikkel felér e százszor áldott,
derekamat-ölelő szeges öv.

Vagy családomért ejtsek könnyeket tán?
Köztük éltem. Mit tudták, ki vagyok?
Most karcsu őz testvér-szeme nevet rám
s lehajolnak hozzám a csillagok.

S én várom, hogy az Isten is leszálljon;
eltárgyalunk, két derült kedvü bölcs.
Napsugaras tekintetén halálom
ugy érik, mint dús, ízletes gyümölcs.

Ha majd e szent gyümölcs ízesre érik
s husába vágom áhító fogam:
elnézek majd az égig - fel az égig,
mindentudón és - végre! boldogan -

S ha már rég nem leszek, egyszer talán
csontjaimhoz zarándokol a Holnap
fia s meglátja barlangom falán
az igéket, melyek csak neki szólnak.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 731

Ignotus

A VÖLGYBEN

Előtted mék. Mögöttünk zúg a nád,
Bottal verem a szúnyogfelhőt széllyel –
Tudd meg, leány: szeretőm volt anyád
Sok téli délután, sok nyári éjjel.

Fojtó a lég. A völgy fülledt verem;
Tikkadtan vet az égre szürke pántot –
Mi lesz veled, lyány, és mi lesz velem?
Megcsapja nyakamat forró ziháltod.

Forgószél fog be. Tenyerem tüzel.
Villám vakít s harsan dörej nyomába –
Itt csaphatott le valahol közel –
Gyere mellém. Ugyis minden hiába.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 730
Ady Endre

NŐ-KERGETŐ,FÉNYES HAZUGSÁG

Sarjadtan buja, szent áhitatom,
Be, húrcollak, be nagy kedvvel keverlek,
Be sok némber kontyára készítem
Hős koronám, a bolondos szerelmet,
Be, nagy is a magam-veszejtő szándék,
Be, száz furcsa sírnivaló les rám még,
Be, sok asszony-tévesztőbe tévedek.

*

Beteg vagyok, szép beteg :
Hihetetlent és nem hitteket várva
Száguldok be friss-ujból a világba
S keresem a hágcsót, mely levezet
Mélyetekig kék, nagy, furcsa szemek,
Honnan magatok elindultok,
Mint lámpás emberek.

*

Kék, szemek, ti bizonytalanok
Lógassátok szép táncosan a lámpát
Mutassátok meg e rózsás ködben
Lelkem lehetetlen, nagy lyányát
Vagy asszonyát, ki ráborúlva
Kacagón a szomorúságomra
Vagy sírván a nevetésemre
Enyémtelenül enyém lenne.

*

Könnyes és riadt horkanással
Veszek már is el már előtted,
Titokzatos, valótlan követje
A Nőnek.
Úgy szeretlek és úgy akarlak,
Mint túlzottan kinőtt, nagy karmak
Kivánják tépni az új zsákmányt.

*

Mégis: rátok bizom, kék szemek:
Bizonyos, hogy holnap szeretek
S igazítsátok az igazira
A tekintetemet.
Jaj, be, üzött vagyok, be árva,
Be, nincs senkim, aki úgy várja
Áhitatom, ahogy adom,
Nincs Isten, hit kedvesség, jóság,
Jámbor és mégis vad nősténység,
Szépség és méltó alkalom.

*

Óh, nő-kergető, fényes Hazugság,
Küldd el hozzám asszony-hugod,
A csalót, az élet-pusztitót
A drágát, szüzet, hazugot,
Küldd el hozzám, küldd el hozzám.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 729
Lányi Sarolta

RÓLA S VÉGÜL MAGAMRÓL

Talán nem is tudok már róla írni.
Kétely fon át, mikor eszembe jut
Ő az, kiről merengek? – nem tudom.
Elmém eltéved az emlékúton
Mely fénytől ködlik, mint ködös tejút.

Övé a homlok és a száj, a hűs
S a szép tekintet, mely rámrévedez?
Övé a név, a szép s a kép egészben,
Mit itt belűl botor búval becéztem?
Övé az éltem? S jaj, hát élet ez?

ilang_ Creative Commons License 2003.07.26 0 0 728
-
Lászlóffy Aladár: ANNYI HÁBORÚ VAN A FÖLDÖN

Annyi háború van a földön,
mért kezdjünk mi is háborút?
Száz évem idegenben töltöm,
veled egy délután ha jut.
Mit kívánsz még a győzelemhez,
ha élve, épen megvagyok,
s ha akarod, sokáig meglesz
négy tenyér közt e csöpp sarok,
nem színpadnak s nem csatatérnek,
csak lakni benne, míg lehet,
s lehet, hogy itt utol se érnek
vagy ittfelejtenek neked.
Engedek inkább, kedved töltöm,
csak mert ez mind eszembe jut:
annyi háború van a földön,
mért kezdjünk mi is háborút.
-

szuszmok Creative Commons License 2003.07.26 0 0 727
József Attila: Álomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Szép napot mindenkinek!!:))

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 726
Zelk Zoltán

TIZENNÉGY SOR

Hogy ifjú tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifjú szépség,
hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték-
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 725
Szervusztok.Ha lehet,hát legyen is jó napja mindenkinek!

.........

Tamás Tímea

A FALEVÉL DALAI

I

ma nyár volt
fejemre tűzött a nap

éreztem hogy itt vagy Uram
hisz én voltam csak egymagam
madarak daloltak párosan

s mi ketten itt elsápadó
s bujdosó estcsillag alatt
új fényekkel jelet váltottunk
nem látták csak a madarak

a játszma kegyetlen volt Uram
jó lapot osztottál nekem
egy álmod maradt csak tudom
madarak daloltak édesen
`fiat voluntas Tua` Uram
ennyi lenne az életem
amíg az angyalok kardala
ringatja lelkem csendesen

II

láttalak
az árnyékodba léptem
és tán szerettelek
ha nem is téged
a pillanatot mi elém térdelt
s az alázat hangján üdvözölt
féltem
a nap átsütött a hegygerincen
nevetséges volt s ósdi
hogy a fájdalomról nem tudok leszokni
s egy nevető világ ege alatt
láttam ahogy tovább suhannak
a denevérek s a madarak

***

kelet felé
hol a Kába-kő fényében
kábultan megmossák arcukat
s nem hagyják
hogy árnyékot vessen rájuk
a megfeszített gondolat

arra több a napfény
és a rózsa
illatos tőlük a kezed
s a boldogság akár a homokóra
homokja - átpereg
Allah áttetsző üvegkezén
s burjánzik tovább a lila
átható illatot árasztó
szerelem s romantika

III

Uram
ma szél van és fagy a dombtetőn
tán ez a fagyott álmok hava
itt állok s nézlek még kérlelőn

hogy vigyél csak lassan és csendesen
hol bérc van s nagy csendesség honol
s a lelkek kék vérében fürödve
egy álmatag gondolat bujdokol

`van fájdalom a gondolatban`
a lelkek sebesek s tán kék a vérük
ezt az emberek mondták odalent
s a reggeli misén az arcéled
minden gondolatban megjelent

tegnap volt mikor álmodott a tücsök
zsolozsma szólt a réten át
s az áldás hangja idáig hozta
piros kenyerek illatát

ilang_ Creative Commons License 2003.07.26 0 0 724
Jó reggelt mindenkinek!
-
Archibald MacLeish (észak-amerikai, 1892-1982): EMLÉKVIRÁGZÁS

Igen, és ha az évszakhoz nem illő meleg
Kitör majd az öreg jövő év utólján,
És az eső- és nyárszagú délnyugati szél
Sárga leveleiktől a nagy ágakat lecsupálja,

Te meg szürkületkor végig a Friedrichstrassén
Vagy Párizsban is a szeles Szajna-parton
Bokáig gázolsz a lehullt levelek avarában,
És gondolataid változnak mint a szürke felhők,

Akkor nem érted majd, honnan hirtelen
Az édesség szívedben és szemedben a könnyek,
Csak állsz a június-hevű szélben a hulló levelek között:
Mikor is volt ez így? - kérdezed majd és: Kivel?

Erre nem is emlékszel majd, csak állsz ott,
Nyakad érzi a szelet, és érzed a szelet a ruhádban,
Meg a hervadt levelek szagát egy kert füvében,
És behunyod a szemedet: Kivel? - kérdezed majd és: Hol is?
-
fordította: Vas István

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 723
Aludni vágynak…]

Aludni vágynak már az éjféli fák,
rázzák magukról a holdvilág
ékszereit is: nem, nem! Rég
nyugodni
akar szívem: – elég az emlék!
Hagyd már aludni!

Illyés Gyula

Yvy Creative Commons License 2003.07.25 0 0 722
Nyugodalmas álmot :-)
Előzmény: Törölt nick (721)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 721
Jó éjszakát mindenkinek..
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.25 0 0 720
Köszönöm! :-))
Előzmény: cheshirecat (719)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.25 0 0 719
Rába György
Hadgyakorlat macska módra

A zöld szónoklatával feleselve
a kert ágyásában a gesztenye
s a cseresznyefa közt hajlong lobog
nyári avartűz vajon lehet-e
szigorú tűzgyújtási tilalomkor
s nem is láng vöröse csapong ide-oda
hanem tompább szín egy kint feledett sál
ám szél se rezdül s ez a naspolya
árnyalatú valami erre-arra
libben töröm a fejem percekig
a máj- az őzszínűn hát persze megvan
így eleven állat ugrándozik
és szememet kikerekítve máris
fölismerem a szomszéd macska Murr
a tiszta drapp szőrméjű az abesszin
fajta a mozgékony fiatalúr
mancsa kap hirtelen a levegőbe
aztán másik mancsa utánacsap
szegény ellenfelét biz nem irigylem
jóllehet egyre láthatatlanabb
és a macska csépel mind szilajabban
talán csupán vadászik éhesen
tűzlepkét szánt villásreggelire
várt zsákmánya nappali pávaszem
ezt a testetlent nem tudja legyőzni
bendőjét vele meg nem töltheti
vadászatát két lábra állva harcát
folytatja megvillannak karmai
játszik még ez a serdülő természet
vagy céltalan is nagyra nő ahogy ma
kölyökként a semmin szemlélteti
milyen a teljes élet macska módra

Előzmény: Törölt nick (717)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!