Keresés

Részletes keresés

szuszmok Creative Commons License 2003.07.27 0 0 759
Balaskó Jenő: VIRÁGÉNEK
(részlet)

Hogyha szíve volna, csak te szíved volna,
minden a világon csak rólam dalolna.
Hogyha én fény volnék, szemeden kinéznék,
akár fűszál volnék, szemed színe volnék.

Ha folyó lehetnék, medrembe csalnálak,
akár örvény karján mélyembe zárnálak,
Ha levegő leszek, arcodhoz bújok el,
boldog álmaidat a szádról hagyom el.

Bárha volnék kígyó, hogy lábad taposna,
akár inda volnék, mi csipőd befonja.
Ha csak domb lehetnék, patak hasadású,
szálló melled volnék, szélbe borulású.

Néha illat volnék, bőrödről szállanék,
úgy mondanám neved, hogy sose szólanék,
mert ha virág volnék, több virág nem volna,
belőled nyújtóznék, halálom nem volna.

Belőled hajlana álmom is, ha lenne,
ilyen hamar biztos hogy vége nem lenne.
Lovam után kötve ugyan mit csináljak,
tőled elszakasztva hogyan is kiáltsak!

Mért nem lehetek fény, nyomodba szegődő,
akár halkuló hang, fényednél megszűnő.
Mert ha szívem volna, csak te szíved volna,
minden a világon csak rólam dalolna.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 758
Jó napot mindenkinek..

Tényleg nem akarom,hogy azt gondoljátok,kötekedő a topicgazda és kedves SEUS,légy üdvözölve a topicban,de: ha kérhetem,ne túl sűrűn hozzatok idegen nyelvű műveket.Azt gondolom,velem együtt kevesen vagyunk itt műfordítók.Márpedig egy idegen nyelven íródott mű hangulatát egy nyers fordítás nem adhatja vissza.Ennélfogva,ha beírtok pl. egy angol nyelvű verset,az értelmét kihámozhatjuk,a jelentését is felfoghatjuk,de a hangulatát nem fogjuk megérezni.Mint VERS ,nem érvényesülhet.
Seus kedves: nem ellened beszélek és természetesen amit elmondtam,csak a jövő vonatkozásában értelemszerű.De kérlek értsél meg engem is,ha lehet.Szeretném,ha bizonyos mértékig homogén maradhatna a topicom..
Ennek ellenére köszönöm és előre is köszönöm,ha szép dolgokat hozol közénk,hozzánk..

De nem akarok persze vitát nyitni.Legyen a dolog kialakulása automatikus.Ha a többségnek más a véleménye,akkor meghajlok az akaratuk előtt.
Most,itt,ebben a kérdésben..
Köszönöm a megértést..

.......

Más:

Georghe Tomozei

SZERELEM, SZÁZADFORDULÓN

Bevallom, gyakran meghúztam a vészféket
siető emberekkel, fontos személyiségekkel zsúfolt
vonaton, hogy láthassak újra egy fát, ami előtt
épp elrobogtunk;
álarccal a szívemen környékeztem meg egy asszonyt,
s a haldokló levelektől elraboltam színüket.
S most, íme, hűvösre tettek. A pókok behálózzák
memóriámat, sebeimben patkányok fiadzanak,
mellemre tapadnak a denevérek,
fáival, elefántjaival fölém kerekedik a föld.
Csak ahhoz van jogom, hogy beszélgetőre hívjalak.
Köss hagyult kendőt a fejedre, hagyd,
hogy a börtönőrök végigtapogassák combodat.
Szemlesütve, félénken lépkedj, hozz kosárnyi
fekete kenyeret, szilkében levest, s legyen veled
kristály fogad, örökké csodálkozó pillantásod,
apró kezed,
s bár közöttünk a rács és a pakli dohánnyal
lefizetett fegyőr, mondd, mondd, hogy megvársz,
hogy ágyadban ásít a helyem, és kikerülöd,
hogy álmodozó hosszú hajaddal
naponta letöröld nevemről a port,
s hogy csak olyannal csalsz meg, aki
hasonlít hozzám.
Fojtott hangon, keveset szólj,
zihálj, akár szerelmünk éjszakáján,
s ne feledd, többre nem futja időnkből.
Ajkaink között örökké rács van,
közöttünk kopott kövek,
közöttünk csikorog a fagy.
Add szavad, amellyel holnap
a börtön poklában betömöm
a vagányok pálinkabűzös torkát.
Add,
és kotródj.

Yvy Creative Commons License 2003.07.27 0 0 757
Köszönöm, viszont kívánom!:-)
William Blake

A REGGELHEZ

Ó, szent szűz, hófehérben! tárd az ég
Arany kapuját, és suhanj, suhanj;
Ébressz mennyei hajnalt, keltsd kelet
Kamráin a fényt, és hozd el a mézes
Harmatot, megcsillantva nappalunkat.
Sugárzó reggel, köszöntsd a napot,
E korán kelő vadászt, ó, jelenj meg
Koturnusodban dombhajlatainkon.

Tandori Dezső

ilang_ Creative Commons License 2003.07.27 0 0 756
Szép vasárnapot!:-)
-
Nelly Sachs(1891-1970): MÁR NEM TUDOM

Már nem tudom
madarak énekelnek-e
vagy talán
a tengerben zokog
az angyalokkal teli mélység
akik szent irtózatuknak reszketve hangot adnak
mielőtt kihúzzák őket a levegőre -

Sosem tudom
hogy a félelmetesen emésztő vágyak
e kardorrú halak
általfúrva
a lélek oly vékonybőrű csodáját
a föld lángoló mandulabelében elpusztulnak-e
s hogy a megbántott világegyetem
éjbe borulva
fekete fényemet nem oltotta-e ki

mert egy szerelmes szót
újból elmulasztottam alva.
-
fordította: Kálnoky László

seus Creative Commons License 2003.07.27 0 0 755
Lehet egyet angolul is?

Countee Cullen For a Lady I Know

She even thinks that up in heaven
Her class lies late and snores,
While poor black cherubs rise at seven
To do celestial chores.

(1925-os vers. Dajka vagyok par eve, azt hiszem, talalkoztam nehany ilyen ladyvel.)

Előzmény: Törölt nick (754)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 754
Jó éjt mindenkinek és..ma is köszönöm.
Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 753
Jó éjszakát kívánok!:-)
Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 752
Majd azután

Anyám... szerelmem ...
jajj a gyerekek...!
Valakiért én
mindig remegek.
Aztán ... majd aztán,
akkor én jövök !
Kibomlok és
az égig felnövök.
Csillag leszek...
szikrázó, hófehér...
Hajamra lassan
hullik már a dér.

Kamarás Klára

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 751
Reményik Sándor

VERSENYEN KÍVÜL

Én nem futok.
Nincs miért. Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen; árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sértő zajtól, bántó fénytől
A Janus-arcú dicsőségtől,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utólérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 750
KÁR

Kár elrontani, kár,
buta kis életünket,
úgyis ritka az ünnep,
úgyis jön a halál.
Mind, ami konc, ami érdem,
ami lehet, be kicsi!
Maga az ember, ahogy van,
túlhitvány valami.

Sír bennünk az igaz szív
s éppúgy sír a komisz;
kár, hogy túlsokat ártunk
fölöslegesen is.
Pénz, hiuság, becsület: mind
szánalmas csatatér,
s csábit a szó, hogy a lélek
nyugalma többet ér.

Csábit a szó, de a béke
ahogy jön, megy is a perccel;
(könnyü annak,
aki helyett más a gazember!)
Tűnik a perc, s az örök föld
bestiái miatt
meggyűlöljük az égi
prédikátorokat.

Kár elrontani, mégis
rontjuk az életünket,
pedig ritka az ünnep
s úgy is jön a halál.
Küzdünk, sírva, vagy árván,
mint kit a cél megúnt,
s mindegy a cél, az eszközökért
együtt lakolunk.

Füst Milán

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 749
Balla D. Károly

OMLÓ FAL TÖVÉN

sovány az éj és a nappalok kövérek
kevés erődet elszedi a nyár
öröm rád nem talál s a nyűg temérdek
lezárt jelentkezési korhatár
lépéselőnyöd szépen elveszítve
beállsz a tiltó sorfalak közé
nihilből nem térsz semmiféle hitre
csak üldögélsz egy omló fal tövén
beszélgetésre és egy langyos sörre
még gyakran meg-meghív a volt barát
de szavaitok járnak körbe-körbe
nem csillan meg a gondolat-karát
és estéd sincsen: ostobácska filmek
locsogva buzgón mossák át agyad
a vágyak - herélt macskák - mind sterilek
s egy alvó asszony mellett vagy magad

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 748
Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,

S a zöld erdőkön napsugár ragyog,

Felébrednek a nedves pázsiton

Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára

Fehéren hull ezer csillagvirág,

Felette lágyan elsusog a szellő,

S az erdő szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó

Ezüst sugártól tündökölt az ég,

Reggel is sokáig oltogatta

Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol

Egy sápadt fényű testvér csillagot...

De elvesztette... s keserves bánatában

A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,

S a földre hullva többé nem ragyog...

A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén

Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok,

S én egy olyan hulló csillag vagyok,

Ezer darabra tépve lelkemet

Keresem azt a testvér csillagot...

Wass Albert

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 747
Ady Endre

ÁLMODOM EGY NŐRŐL

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 746
Hullámok

Fekszem a vízen, háton, karomat széttárom.
Csend, nyugalom, béke.
Krisztusi póz vízszintesen.

Lassú hullámok nyugtatnak, ringatnak.
Szemem lehunyom, csak én létezem.
Bennem egy világegyetem.

Ringatózom puhán, ringatom bűneimet,
könnyeimet, keresztjeimet.
A megváltást késleltetem.

Sötétedik, fordul felettem az égbolt,
betakarnak a csillagok.
A víz körülölel.

Anyaméh biztonsága, barátok kézfogása,
szerelmek szorítása, gyermekek mosolya,
ne engedjetek el!

Hullámok nyaldosnak körül, simogatnak
és csókolgatnak, lelkem beleremeg.
A tökéletesség oly közel.

Hullámok fodrozódnak, gyűrűznek,
behálóznak, átcsapnak fölöttem.
S a mindenség magához emel.

Szabolcsi Zsóka

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 745
Szellősuttogás
[jegyzet]

Fejem fölött bükkfasátor,
Fejem alatt pehely mohok.
Bükkfalomb közt álomhozó
Puha szellő suhog, suhog.

Ringass, dúdolj, puha szellő:
Ne hallanám, ne is látnám,
Ne is tudnám, ami túl van
A kojsói havas hátán.

Anyás szellő suttogása,
Felkukkanó pötty szamócák,
Csupa illat, csupa jóság...!
Ennyi legyen a valóság!

Sík Sándor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 744
Sík Sándor

TE DEUM

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 743
VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli "balkánt" is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.

József A.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.26 0 0 742
-
Leonyid Martinov: KÖTELÉK

Elismerem, el, újra s újra,
hogy bűnös vagyok; hallgatag,
vita nélkül, egy szót se szólva
nyújtom feléd a karomat.

Itt a kezem összekötözni,
itt a szemem: bekötheted.
Értsd meg, nem tudok semmi, semmi
fájdalmat okozni neked.

S megkötözted, egybe bogoztad,
nem a kezem, a te kezed.
Bár nem akartam semmi rosszat
tenni én soha teneked.
-
fordította: Illyés Gyula

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 741
Szabó Lőrinc

PISZKOSSÁGOK

Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 740
Reményik Sándor

Bocsáss meg !

Jó Testvérem e rossz világon:
Bölcsebb, derültebb, hívőbb "én"-em,
Bocsásd meg a szomorúságom,
Lázongásom, hitetlenségem.
Nézd el vak fogcsikorgatásom,
Itten, a "külső sötétségben".
Fogadj el úgy, ahogy vagyok:
Kihűlt, kietlen égitestet,
Mely mégis iker-csillagod.

S nézi végetlen éjszakákon:
Messze a másik hogy ragyog.

ilang_ Creative Commons License 2003.07.26 0 0 739
-
Ady Endre: BECÉZŐ, SIMOGATÓ KEZED

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életem fél-versek szemfedője,
Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.

Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom magam szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.
-

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 738
Reményik Sándor

GONDOLATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL

Ma oly sok kérdés tépett, szaggatott.
És egyre sem jött mentő felelet.
Testvér, Te hogy gondolod ezeket?

Miért imádkozol?...

Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,
És apjokért, a Te jó uradért,
Minden testvéredért,
És magadért legutolsó sorban.

De miért, de miért?

Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,
S a világokat tengelyük körül
Forgatja örök-egy forgással,
Akihez a Te imádságod szárnyal:
Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?
Mit tudod Te, mit tudom én,
Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!...
Amit elvégzett; meg kell hogy legyen,
Változtat-e azon ima, fohász,
Imádkozzál bár völgyben, vagy hegyen,
Vagy tenger fenekén?...

Ó, de úgy-e a remény, a remény?

Vagy talán Te is úgy imádkozol,
Mint én, mint én?
Hitetlenül, süketen és vakon,
Csak, mert valamit még próbálni kell,
S mert mást nem tudok, hát imádkozom,
Mert különben a szívem megszakad.

Ó, tudom, Te nem így imádkozol
Az érzéketlen csillagok alatt.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 737
Muskátlikat izzad a délután, / és rálustál egy eltévedt darázsra /
a digitális óra kattogása – / kiságyban fordul, így fordít Milán /
magának épp valami anyanyelvet, / mit Istentől a maga jogán elvett; / s kirajzolódnak száján a szavak – a lét előttiek,
a lét utániak; / talán már hazugok, talán még igazak…

(VERESS MIKLÓS)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 736
Bartalis János

MOST JÖJJ EL,ISTEN....

de tört szavakat tudtam csak mondani.
Féligkészeket, értelmetlenül.
Csak sóhajtani tudtam, Uram.
Mint a nyári rét vagy a fűz.
Ne rójj meg most -
ha egy életen keresztül
kerestem a lázas szavakat,
ékéül a Te templomodnak
- s hiába kerestem.

Üres a kezem. Itt állok,
Azt hittem, az élet csúcsán
fénylőbb világot látok.
Hogy fenn a magason, túl mindenen,
amit csak kerestem, mind elérem.
Megtalállak téged.

De csak sötétet látok,
bús világot.
Kevéske fényt és halvány
gyertyalángot.
Csermelynyi havasi patakot,
mely nem ringat üde csillagot.
Azt hittem, megtalállak Téged.

Mint gyermek mentem.
Nyújtottam kezem.
Most szóljál, lelkem.
Miben is hittem?
Fűpárnára hajtottam fejem.
A világon általmentem.
Most jöjj el, Isten.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 735
Szép Ernő: VERSEK
A BÁNAT ÚTJA

Egyszer csak felkerekedtem,
A hátamra zsákot vettem,
Botot vágtam száraz fáról,
Elmentem erről a tájról,
Mentem, mentem, mendegéltem
Mindenfelé ahol éltem.

Minden könnyem összeszedtem,
Kit szememből elejtettem
Harcmezőről vérből, sárból,
Hoteleknek vánkosáról,
Szép leány keze fejéről,
Hű könyveknek leveléről,
Temető hideg kövéről,
Szegényeknek küszöbéről.

Összeszedtem minden szómat,
Visszacsaltam minden óhmat,
Sóhajaim elkapkodtam
Mindent felgombolyítottam,
Boldog órám után jártam,
Boldog órám nem találtam,
Lépéseim mind megleltem,
A nyomát mind felemeltem.

Mindentől amihez értem
Sorba bocsánatot kértem,
Mindent megköszöntem híven,
Amitől csak fájt a szívem.
Elbúcsúztam a világtól:
A tengertől és a fáktól,
Kerti, mezei virágtól,
Kezemet nyaló kutyáktól.

Zsákomat hátamra véve
Mentem a világ végére,
A világ végén leültem,
A nagy csendnek úgy örültem
És azóta mind csak nézem
A felhőket fenn az égen.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 734
Kassák Lajos

FÉRFIÉNEK A RÓZSALÁNCRÓL

Elindultam tőled
S mennél messzebb megyek
annál közelebb jutok hozzád.

Sajognak csókjaid s kezemben felejtettem kilincsed.
Óh, balga szivem, amint egyedül ballagok
olyan vagyok, akár az állat, ha riadtan menekül
olyan vagyok akár a gyermek, ki szájában
az édes tej izével jajong anyja után.

Miért is mentem el, mért nem maradtam nálad?
Kilenc tövis került azóta talpamba
szivemre kilenc abroncsot vert az emlékezés
s ki tudja mi lesz velem, ha egyszer
szél kerekedik s vad tölcsérében magával ragad.

Óh, fivéreim mind, kik e földön bolyongtok
segitő jobbot hiába nyújtunk egymás felé.
Harcban vagy szerelemben vérzünk el egyedül
miközben sután és reménytelenül dadogjuk
irgalom az ember fiának, ki bennünk lakozik.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 733
Sóhaj

Én Istenem, az idő hogy szalad!

Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,

múlt és emlék: minden elmarad.

Nyomunkat rendre belepi

rőt lombjával az őszi szél.

S hogy kik voltunk:

maholnap az sem tudja,

aki rólunk beszél.

Zölden remeg a nyírfa lombja,

a bajor erdőn szellő támad.

Lőpor-szagú ködök lepik

a jövendőt és a hazámat.

Fehér itt is a nyírfa kérge,

pillangó jár a gyöngyvirághoz.

S mégis: minden virágharanggal,

illattal, színnel, fénnyel, hanggal

a régi erdő húz magához.

Bajor erdőkön vándorok haladnak.

A bánathoz már egynek sincs szava.

De sóhajaik ég felé röpülnek,

kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek

s jó szél szárnyán elszállnak haza.

Wass Albert

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 732

Képes Géza

REMETESÉG

Nem kell a nő s a bor; se pénz, se pompa,
rádió s nyomdafesték mámora.
Ős csend fülel rám szikla-templomomban -
visszás világ, nem látsz többé soha.

Át a poklokon, tivornyán, vér-vetésen
rohanj. Hogy véled csörtetek, ne hidd.
Én elmaradtam s kőfalakba vésem
az eljövő idők törvényeit.

Vesztedbe törsz, ember s megállni késő -
szebb életet szülnek majd a romok.
Biztatva csillog rám a fürge véső
s betűt betűre görnyedten rovok.

Hajamban, e csapzott, sötét bozótban
tétova ujjakkal vájkál a szél
s testemen, mit rég parfömmel locsoltam,
férgek csípésén serken ki a vér.

Mit sajnáljak? Szerelmes asszonyok vad
csókját? Ízükre sem emlékezem.
Magányom mell-verő imákra szoktat
s az ég felé rándul sovár kezem.

Sajnáljam a magasztaló barátot,
aki, mihelyt tud, hátulról ledöf?
Mindegyikkel felér e százszor áldott,
derekamat-ölelő szeges öv.

Vagy családomért ejtsek könnyeket tán?
Köztük éltem. Mit tudták, ki vagyok?
Most karcsu őz testvér-szeme nevet rám
s lehajolnak hozzám a csillagok.

S én várom, hogy az Isten is leszálljon;
eltárgyalunk, két derült kedvü bölcs.
Napsugaras tekintetén halálom
ugy érik, mint dús, ízletes gyümölcs.

Ha majd e szent gyümölcs ízesre érik
s husába vágom áhító fogam:
elnézek majd az égig - fel az égig,
mindentudón és - végre! boldogan -

S ha már rég nem leszek, egyszer talán
csontjaimhoz zarándokol a Holnap
fia s meglátja barlangom falán
az igéket, melyek csak neki szólnak.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 731

Ignotus

A VÖLGYBEN

Előtted mék. Mögöttünk zúg a nád,
Bottal verem a szúnyogfelhőt széllyel –
Tudd meg, leány: szeretőm volt anyád
Sok téli délután, sok nyári éjjel.

Fojtó a lég. A völgy fülledt verem;
Tikkadtan vet az égre szürke pántot –
Mi lesz veled, lyány, és mi lesz velem?
Megcsapja nyakamat forró ziháltod.

Forgószél fog be. Tenyerem tüzel.
Villám vakít s harsan dörej nyomába –
Itt csaphatott le valahol közel –
Gyere mellém. Ugyis minden hiába.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 730
Ady Endre

NŐ-KERGETŐ,FÉNYES HAZUGSÁG

Sarjadtan buja, szent áhitatom,
Be, húrcollak, be nagy kedvvel keverlek,
Be sok némber kontyára készítem
Hős koronám, a bolondos szerelmet,
Be, nagy is a magam-veszejtő szándék,
Be, száz furcsa sírnivaló les rám még,
Be, sok asszony-tévesztőbe tévedek.

*

Beteg vagyok, szép beteg :
Hihetetlent és nem hitteket várva
Száguldok be friss-ujból a világba
S keresem a hágcsót, mely levezet
Mélyetekig kék, nagy, furcsa szemek,
Honnan magatok elindultok,
Mint lámpás emberek.

*

Kék, szemek, ti bizonytalanok
Lógassátok szép táncosan a lámpát
Mutassátok meg e rózsás ködben
Lelkem lehetetlen, nagy lyányát
Vagy asszonyát, ki ráborúlva
Kacagón a szomorúságomra
Vagy sírván a nevetésemre
Enyémtelenül enyém lenne.

*

Könnyes és riadt horkanással
Veszek már is el már előtted,
Titokzatos, valótlan követje
A Nőnek.
Úgy szeretlek és úgy akarlak,
Mint túlzottan kinőtt, nagy karmak
Kivánják tépni az új zsákmányt.

*

Mégis: rátok bizom, kék szemek:
Bizonyos, hogy holnap szeretek
S igazítsátok az igazira
A tekintetemet.
Jaj, be, üzött vagyok, be árva,
Be, nincs senkim, aki úgy várja
Áhitatom, ahogy adom,
Nincs Isten, hit kedvesség, jóság,
Jámbor és mégis vad nősténység,
Szépség és méltó alkalom.

*

Óh, nő-kergető, fényes Hazugság,
Küldd el hozzám asszony-hugod,
A csalót, az élet-pusztitót
A drágát, szüzet, hazugot,
Küldd el hozzám, küldd el hozzám.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!