Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 772
Szent-Gály Kata

KRISZTUS KÖVETÉSE

Egészet adni -- sohase felet.
Vállalni mindent -- bármit is jelent.

Egészet adni -- mindent, ami van,
ami csak vagyok -- maradéktalan.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 771
Szent-Gály Kata

VIRÁGÉNEK


Tavaszi vetésem eső záporozza,
gyökere szövését halálra kínozza,
kíváncsi kis szárát lefekteti földre,
-- hír se jön felőle,
-- hír se jön felőle.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 770
Na ja..az utolsó sor már nem kell..
Előzmény: Törölt nick (769)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 769
Radnóti Miklós

VIRÁGÉNEK

Fölötted az almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tűnő tünemény.
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.
Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
Száll a tavasz...

szuszmok Creative Commons License 2003.07.27 0 0 768
És talán:

Olosz Lakos: Virágének

Elraboltam egy halvány menyasszonyt.
Éjsötét ménen vágtatok vele.
Ájultan fekszik,
a szeme lezárva.
Mögöttem folyók,
erdők, éjszakák.
Piros szájú gyermek az árva.
Hófehér selyem
derekát takarja,
a sugár a haját
bontani akarja
és lebeg a fátyla.
Ne félj leányom,
imádni foglak.
Ha szereti a szerelmet valaki,
én szeretem,
de azért raboltalak el,
hogy ne legyél asszony.
A másé ne légy, senkié soha
és, ha kárhozat nem éget,
ne légy az enyém se.
Hófehér fátylad karomra öltöm
és éjsötét ménen vágtatok Veled,
csak a szemed legyen lezárva,
csak a szemed legyen lezárva.

Előzmény: szuszmok (766)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.27 0 0 767
Petri György
Egyszerű, dalszerű

Ajtók nyílnak. Ajtók csukódnak.
Valaki jön? Valaki megy?
Nyitjára nem jutok a kódnak,
és mielőtt még meghatódnak:
az anódnak, meg a katódnak,
sem a többi ilyesminek.

Boldog szerettem volna lenni,
mint mindenki; vágyam csak ennyi,
aztán már boldog sem. Csak Én.
Boldogtalan, vén, hiú lény,
és az értelmét megkeresni,
hogy mért vagyok egyáltalán,
s mért épp fiú, mért nem leány?

Lesz, ami lesz. Van, ami van.
De úgyse hagyjuk annyiban.
Volt, ami van. Van, ami volt.
Tatarozás alatt a bolt
zavartalanul működik.
Mi meg jól elvagyunk. Pedig…
Ámbátor? Jóllehet? Noha?
Nem lesz már semmi úgy soha.

Maradjunk mégis annyiban:
jó is, elég is, ami van.

szuszmok Creative Commons License 2003.07.27 0 0 766
Sárközi György: Virágének

Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
virágokat tudnánk emelni s rontani.

Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
pergő csillagoknak avarán léphetnél.

Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
napoknak, holdaknak járása más volna.

Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
nem volna virradat, nem volna alkonyat.

Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.

Yvy Creative Commons License 2003.07.27 0 0 765
Dal

Pirosló galamblábak
a friss bimbójú ágak.
Gyöngécske szél ha rebbeg,
az égen lépegetnek.

Jajtalan ének szárnyal,
vajúdás, mégis nászdal-
a fáknak és a füveknek
gondjai most születnek.

Szécsi M.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 764
..és még..

Dsida Jenő

RETTENETES VIRÁGÉNEK

Elmentem otthonról
lidérc-szót hallgatni.
Elmentem otthonról
kalmárral alkudni.
Elmentem otthonról
idegen lyány után.
Elmentem otthonról
csütörtök délután.

Géplovon üldöztem
iramlós örömet.
Beértem s örömmel
éltem az örömet.
Kardokat csörtettem,
puskákat sütöttem,
lázadtam, tüzeltem,
vérben is fürödtem.

Csókoltam szájat és
csiklandtam tenyeret.
Kerestem virágot,
kerestem kenyeret.
Ittason csetlettem
imbolygó láng után -
Így telt el a hosszú
csütörtök délután.

Csütörtök éjjelre
csak hazanyitottam,
hogy melléd lopóddzam
szégyennel, titokban.
Koszorúd küszöbön...
- No mi az? No mi az?
Kezedet megfogom:
Hideg az, hideg az.

Fejed a párnáról
padlóig lebágyadt,
iszamos aludt vér
tócsázza az ágyat.
Gyilkos járt tenálad
elvoltom idején.
Mért nem is tértem meg
napszállat idején?

Verseim, verseim
elállnak meredten.
Elhagytam, s elhagyott,
akit én szerettem...
Négybevágott szívét
örökké foldozom.
Vérét a kezemen
örökké hordozom.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 763
Ha már egyszer...

Keresztes Ágnes

VIRÁGÉNEK

Nád mellett virágot
láttam a Berekben,
szél fújja a nádat,
virág velerebben,

lábukkal a vízben,
fejük az esőben,
olyan idő nincsen,
hogy eltépje tőben,

aranyfényű csillag,
ezüstszínű pára
világít lehelget
a virágra, nádra,

ha összekerültek,
hajladoznak együtt,
ahogy mi tehetnénk,
ahogy nem tehetjük.

Yvy Creative Commons License 2003.07.27 0 0 762
Robog a víz

Robog a víz a földek felett,
fa derekában indul a nedv.
Hej vadvizek, hegyről lezuhogók,
hej széles sodrú folyók!

Földek és falvak és szívek felett
zokog és örül a tavaszi kedv.
Hej vadvizek, hegyről lezuhogók,
hej széles sodrú folyók!

Én is a hegyről lerohanok,
szíveket ríkatok, szólongatok.
Hej vadvizek, hegyről lezuhogók,
hej széles sodrú folyók!

Egyszál ruhában indulok el,
nincsen egyebem, csupán a dal.
Hej vadvizek, hegyről lezuhogók,
hej széles sodrú folyók!

Szécsi M

ilang_ Creative Commons License 2003.07.27 0 0 761
Nekem nagyon tetszik ez a vers! És ha arra számítotok, hogy a Sárközi-féle Virágének jön... nos, nem:-) Hanem Szécsi Margit ... mert ... ezt is nagyon szeretem:-))
-
SZÁRNYAS LOVON AKI INDUL

Lovamat megkötöm
Lovamat eloldom
Balkaromon álom
Kardomon halálom
Minden maradandó
végül korhadandó
--Szebb a hihetetlen
Minden hit: hazárd-hit
mikor az erőszak
aranyává hervad
Szebb a hihetetlen:
ugratni a bajnak
s oda-lenni szépen
vérben is fehéren
sorsban leveretlen
Lovamat eloldom
amikor a hold kel
--Szebb a hihetetlen
szebb vagyok hitetlen
Több vagyok hitetlen
Sors, szerelem, szándék
bekeríthetetlen
Lovamat eloldom
amikor a hold kel
De tőled ki old el
--Ki vagyok, mi vagyok
Nem egyedűl vagyok
Talpig új tavaszban
sugallatos vagyok
ki napja-szakadtan
épül szakadatlan
Nem a por: a lélek
Szilaj örökélet
Nem a só, nem a test
De a rettenetes
S jön, jön szakadatlan
talpig uj tavaszban
--Lovamat megkötöm
Lovamat eloldom
Mennyi címer rajtad
Mennyi koholt orcád
Meglopott dagályod
Markotányos holdad
Leszünk-e még holnap
Nagy szivárvány roppan
Nagy hősök megesnek
Nagy gond gondolatlan
Nagy szívek szakadnak
Nagy világkép őszül
Nagy vereség készül
--Lovamat megkötöm
Lovamat eloldom
Jóra-e vagy rosszra
vagy régi haragra
Balkaromon álom
Kardomon halálom
Lovamat eloldom
amikor a hold kel
De tőled ki old el
-

Előzmény: szuszmok (759)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 760
Márai Sándor

FELELNI

Néha felelni kell az élet kiszámíthatatlanul bekövetkező, s elodázhatatlanul végzetes pillanataiban: felelni kell, az egészre. Ki vagyok? Mit akarok? Ki ellen, kinek érdekében akarok élni? Miért? Milyen képességekkel, eszközökkel, felkészültséggel?
Ami fontosabb mindennél: milyen szándékkal?... És, felelni az egészre: hol tartok? Van-e még tartalékom áldozatkészségből, önzetlenségből, vagy már csak megóvni és megmenteni akarok maradék készleteket? Ez a pillanat az életben, amikor felelni kell. Várják a választ, a csend nagy, drámai. De ilyenkor megtudod és észreveszed, hogy e kérdésekre szavakkal nem, csak az élettel lehet felelni.

szuszmok Creative Commons License 2003.07.27 0 0 759
Balaskó Jenő: VIRÁGÉNEK
(részlet)

Hogyha szíve volna, csak te szíved volna,
minden a világon csak rólam dalolna.
Hogyha én fény volnék, szemeden kinéznék,
akár fűszál volnék, szemed színe volnék.

Ha folyó lehetnék, medrembe csalnálak,
akár örvény karján mélyembe zárnálak,
Ha levegő leszek, arcodhoz bújok el,
boldog álmaidat a szádról hagyom el.

Bárha volnék kígyó, hogy lábad taposna,
akár inda volnék, mi csipőd befonja.
Ha csak domb lehetnék, patak hasadású,
szálló melled volnék, szélbe borulású.

Néha illat volnék, bőrödről szállanék,
úgy mondanám neved, hogy sose szólanék,
mert ha virág volnék, több virág nem volna,
belőled nyújtóznék, halálom nem volna.

Belőled hajlana álmom is, ha lenne,
ilyen hamar biztos hogy vége nem lenne.
Lovam után kötve ugyan mit csináljak,
tőled elszakasztva hogyan is kiáltsak!

Mért nem lehetek fény, nyomodba szegődő,
akár halkuló hang, fényednél megszűnő.
Mert ha szívem volna, csak te szíved volna,
minden a világon csak rólam dalolna.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.27 0 0 758
Jó napot mindenkinek..

Tényleg nem akarom,hogy azt gondoljátok,kötekedő a topicgazda és kedves SEUS,légy üdvözölve a topicban,de: ha kérhetem,ne túl sűrűn hozzatok idegen nyelvű műveket.Azt gondolom,velem együtt kevesen vagyunk itt műfordítók.Márpedig egy idegen nyelven íródott mű hangulatát egy nyers fordítás nem adhatja vissza.Ennélfogva,ha beírtok pl. egy angol nyelvű verset,az értelmét kihámozhatjuk,a jelentését is felfoghatjuk,de a hangulatát nem fogjuk megérezni.Mint VERS ,nem érvényesülhet.
Seus kedves: nem ellened beszélek és természetesen amit elmondtam,csak a jövő vonatkozásában értelemszerű.De kérlek értsél meg engem is,ha lehet.Szeretném,ha bizonyos mértékig homogén maradhatna a topicom..
Ennek ellenére köszönöm és előre is köszönöm,ha szép dolgokat hozol közénk,hozzánk..

De nem akarok persze vitát nyitni.Legyen a dolog kialakulása automatikus.Ha a többségnek más a véleménye,akkor meghajlok az akaratuk előtt.
Most,itt,ebben a kérdésben..
Köszönöm a megértést..

.......

Más:

Georghe Tomozei

SZERELEM, SZÁZADFORDULÓN

Bevallom, gyakran meghúztam a vészféket
siető emberekkel, fontos személyiségekkel zsúfolt
vonaton, hogy láthassak újra egy fát, ami előtt
épp elrobogtunk;
álarccal a szívemen környékeztem meg egy asszonyt,
s a haldokló levelektől elraboltam színüket.
S most, íme, hűvösre tettek. A pókok behálózzák
memóriámat, sebeimben patkányok fiadzanak,
mellemre tapadnak a denevérek,
fáival, elefántjaival fölém kerekedik a föld.
Csak ahhoz van jogom, hogy beszélgetőre hívjalak.
Köss hagyult kendőt a fejedre, hagyd,
hogy a börtönőrök végigtapogassák combodat.
Szemlesütve, félénken lépkedj, hozz kosárnyi
fekete kenyeret, szilkében levest, s legyen veled
kristály fogad, örökké csodálkozó pillantásod,
apró kezed,
s bár közöttünk a rács és a pakli dohánnyal
lefizetett fegyőr, mondd, mondd, hogy megvársz,
hogy ágyadban ásít a helyem, és kikerülöd,
hogy álmodozó hosszú hajaddal
naponta letöröld nevemről a port,
s hogy csak olyannal csalsz meg, aki
hasonlít hozzám.
Fojtott hangon, keveset szólj,
zihálj, akár szerelmünk éjszakáján,
s ne feledd, többre nem futja időnkből.
Ajkaink között örökké rács van,
közöttünk kopott kövek,
közöttünk csikorog a fagy.
Add szavad, amellyel holnap
a börtön poklában betömöm
a vagányok pálinkabűzös torkát.
Add,
és kotródj.

Yvy Creative Commons License 2003.07.27 0 0 757
Köszönöm, viszont kívánom!:-)
William Blake

A REGGELHEZ

Ó, szent szűz, hófehérben! tárd az ég
Arany kapuját, és suhanj, suhanj;
Ébressz mennyei hajnalt, keltsd kelet
Kamráin a fényt, és hozd el a mézes
Harmatot, megcsillantva nappalunkat.
Sugárzó reggel, köszöntsd a napot,
E korán kelő vadászt, ó, jelenj meg
Koturnusodban dombhajlatainkon.

Tandori Dezső

ilang_ Creative Commons License 2003.07.27 0 0 756
Szép vasárnapot!:-)
-
Nelly Sachs(1891-1970): MÁR NEM TUDOM

Már nem tudom
madarak énekelnek-e
vagy talán
a tengerben zokog
az angyalokkal teli mélység
akik szent irtózatuknak reszketve hangot adnak
mielőtt kihúzzák őket a levegőre -

Sosem tudom
hogy a félelmetesen emésztő vágyak
e kardorrú halak
általfúrva
a lélek oly vékonybőrű csodáját
a föld lángoló mandulabelében elpusztulnak-e
s hogy a megbántott világegyetem
éjbe borulva
fekete fényemet nem oltotta-e ki

mert egy szerelmes szót
újból elmulasztottam alva.
-
fordította: Kálnoky László

seus Creative Commons License 2003.07.27 0 0 755
Lehet egyet angolul is?

Countee Cullen For a Lady I Know

She even thinks that up in heaven
Her class lies late and snores,
While poor black cherubs rise at seven
To do celestial chores.

(1925-os vers. Dajka vagyok par eve, azt hiszem, talalkoztam nehany ilyen ladyvel.)

Előzmény: Törölt nick (754)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 754
Jó éjt mindenkinek és..ma is köszönöm.
Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 753
Jó éjszakát kívánok!:-)
Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 752
Majd azután

Anyám... szerelmem ...
jajj a gyerekek...!
Valakiért én
mindig remegek.
Aztán ... majd aztán,
akkor én jövök !
Kibomlok és
az égig felnövök.
Csillag leszek...
szikrázó, hófehér...
Hajamra lassan
hullik már a dér.

Kamarás Klára

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 751
Reményik Sándor

VERSENYEN KÍVÜL

Én nem futok.
Nincs miért. Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen; árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sértő zajtól, bántó fénytől
A Janus-arcú dicsőségtől,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utólérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 750
KÁR

Kár elrontani, kár,
buta kis életünket,
úgyis ritka az ünnep,
úgyis jön a halál.
Mind, ami konc, ami érdem,
ami lehet, be kicsi!
Maga az ember, ahogy van,
túlhitvány valami.

Sír bennünk az igaz szív
s éppúgy sír a komisz;
kár, hogy túlsokat ártunk
fölöslegesen is.
Pénz, hiuság, becsület: mind
szánalmas csatatér,
s csábit a szó, hogy a lélek
nyugalma többet ér.

Csábit a szó, de a béke
ahogy jön, megy is a perccel;
(könnyü annak,
aki helyett más a gazember!)
Tűnik a perc, s az örök föld
bestiái miatt
meggyűlöljük az égi
prédikátorokat.

Kár elrontani, mégis
rontjuk az életünket,
pedig ritka az ünnep
s úgy is jön a halál.
Küzdünk, sírva, vagy árván,
mint kit a cél megúnt,
s mindegy a cél, az eszközökért
együtt lakolunk.

Füst Milán

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 749
Balla D. Károly

OMLÓ FAL TÖVÉN

sovány az éj és a nappalok kövérek
kevés erődet elszedi a nyár
öröm rád nem talál s a nyűg temérdek
lezárt jelentkezési korhatár
lépéselőnyöd szépen elveszítve
beállsz a tiltó sorfalak közé
nihilből nem térsz semmiféle hitre
csak üldögélsz egy omló fal tövén
beszélgetésre és egy langyos sörre
még gyakran meg-meghív a volt barát
de szavaitok járnak körbe-körbe
nem csillan meg a gondolat-karát
és estéd sincsen: ostobácska filmek
locsogva buzgón mossák át agyad
a vágyak - herélt macskák - mind sterilek
s egy alvó asszony mellett vagy magad

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 748
Csillagvirágok

Mikor a tavasz osztja csókjait,

S a zöld erdőkön napsugár ragyog,

Felébrednek a nedves pázsiton

Piciny, fehér kis földi csillagok...

A harmatcseppes rétek bársonyára

Fehéren hull ezer csillagvirág,

Felette lágyan elsusog a szellő,

S az erdő szélén intenek a fák...

Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó

Ezüst sugártól tündökölt az ég,

Reggel is sokáig oltogatta

Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol

Egy sápadt fényű testvér csillagot...

De elvesztette... s keserves bánatában

A horizonton végig vágtatott...

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,

S a földre hullva többé nem ragyog...

A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén

Keresik azt a sápadt csillagot...

Verseim piciny csillagvirágok,

S én egy olyan hulló csillag vagyok,

Ezer darabra tépve lelkemet

Keresem azt a testvér csillagot...

Wass Albert

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 747
Ady Endre

ÁLMODOM EGY NŐRŐL

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott, nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, óh, jaj, csupán neki,
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 746
Hullámok

Fekszem a vízen, háton, karomat széttárom.
Csend, nyugalom, béke.
Krisztusi póz vízszintesen.

Lassú hullámok nyugtatnak, ringatnak.
Szemem lehunyom, csak én létezem.
Bennem egy világegyetem.

Ringatózom puhán, ringatom bűneimet,
könnyeimet, keresztjeimet.
A megváltást késleltetem.

Sötétedik, fordul felettem az égbolt,
betakarnak a csillagok.
A víz körülölel.

Anyaméh biztonsága, barátok kézfogása,
szerelmek szorítása, gyermekek mosolya,
ne engedjetek el!

Hullámok nyaldosnak körül, simogatnak
és csókolgatnak, lelkem beleremeg.
A tökéletesség oly közel.

Hullámok fodrozódnak, gyűrűznek,
behálóznak, átcsapnak fölöttem.
S a mindenség magához emel.

Szabolcsi Zsóka

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 745
Szellősuttogás
[jegyzet]

Fejem fölött bükkfasátor,
Fejem alatt pehely mohok.
Bükkfalomb közt álomhozó
Puha szellő suhog, suhog.

Ringass, dúdolj, puha szellő:
Ne hallanám, ne is látnám,
Ne is tudnám, ami túl van
A kojsói havas hátán.

Anyás szellő suttogása,
Felkukkanó pötty szamócák,
Csupa illat, csupa jóság...!
Ennyi legyen a valóság!

Sík Sándor

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.26 0 0 744
Sík Sándor

TE DEUM

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

Hogy megvolt mindig a mindennapim
és nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.

Hogy mindig jutott két garasom adni,
és magamnak nem kellett kéregetnem,
hála legyen.

Hogy értenem adatott másokat,
és nem kellett sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.

Hogy a sírókkal sírni jól esett,
és nem nevettem minden nevetővel,
hála legyen.

Hogy megmutattál mindent, ami szép
és megmutattál mindent, ami rút,
hála legyen.

Hogy boldoggá tett minden, ami szép
és ami rút, nem tett boldogtalanná,
hála legyen.

Hogy sohasem féltem a szeretettől
és szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.

Hogy akik szerettek, szépen szerettek,
és hogy nem kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.

Hogy amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem volt elég, aki voltam,
hála legyen.

Hogy ember lehettem akkor is,
mikor az emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! -
hála legyen, Uram!
hála legyen!

Yvy Creative Commons License 2003.07.26 0 0 743
VIGASZ

Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.

Magának rág mind, aki rág,
a fogacskák azért fogannak.
S mert éhes rongy vagy, a fogát
elkoldulhatod-e a kannak?
Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak,
ki fűtve lakik öt szobát,
falain havas tájak vannak,
meztelen nők meg almafák?

Hihetsz-e? Szagos kis dorong
édes szivarja s míg mi morgunk,
ő langyos vízben ül s borong,
hogy óh, mi mennyire nyomorgunk!
Ha pincéjébe szenet hordunk,
egy pakli "balkánt" is kibont!
Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond...

Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ - éhezők kísérnek.
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.

József A.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!