Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2021
Dsida Jenő

TÍZ PARANCSOLAT

/ Töredék /

I.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagadra.

II.

Nevem hiába ne vegyed;
ha hallottad is egyszer-kétszer,
hullasd ki emlékezetedből,
mert hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében-
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, -
jaj, életem és jaj, halálom.

III.

(Hiányzik)

IV.

Tiszteld az izzó szenvedést,
mely mindünket tisztára éget,
tiszteld a jóság glóriáját,
tiszteld a békés bölcsességet,
tiszteld a mártir szenteket,
a gyermeket, jámbor parasztot
és minden prófétát, aki
a sziklából vizet fakasztott,
habzó szépséget és malasztot,
tiszteld a költőket, akik
veled vannak bármerre mennél
s több életet adnak neked
tulajdon ember-életednél.
Hajts főt az írások előtt,
melyek sárgultan szakadoznak
s az ősi márványok előtt,
melyek lassanként repedeznek,
ódon kertekben porladoznak.

V.

(Hiányzik)

VI.

Addig nézz csurdé angyalokra
és addig nyalj szerelmi mézet,
amíg fekete fátyolával
be nem borít a bal enyészet,
örülj, örülj az ifjúságnak,
örülj, örülj az ifjú nőnek,
akinek csókjai nyomán
minden friss sarjak újra nőnek,
mint fű nyomán a friss esőnek, -
úgy zeng a szerelem szava,
mintha ezüst csengettyüt rázna, -
ki szeret, sohasem gonosz,
ki szívből csókol, nem parázna.
(De jól ügyelj: ha bűnnek nézed,
bűn is az, amire törekszel, -
ha gonoszat vélsz tudni arról,
hogy asszony karjaiban fekszel,
bizony gonoszat is cselekszel.)

VII.

(Hiányzik)

VIII.

Az igazság őre légyen
benned mindig az égi szellem,
hamis tanuságot ne szólj,
fiam, soha önmagad ellen;
ne hazudozzál önmagadnak,
tudd meg, ki vagy és mire vágyol -
ha útad szólit, ne marasszon
fiam, dunna és renyhe lágy toll:
keményen kelj a renyhe ágyból
s indulj a bátrak mosolyával,
zengő lélekkel, zsenge testtel,
mint aki mindent megmutat
s magában semmi bűnt se restell,
lépteit ingovány fölött is
titkos isten hatalma ója -
kinek van ugyan sok-sok bűne,
gyarló egész emberi... (olvashatatlan)
de mégsincs rejteni-valója.

IX.

(Hiányzik)
X.

Felebarátod ökre, háza
után kivánságod ne légyen:
ilyen szegénységekre vágyni
nagy szegénység és csúnya szégyen.
Orrodba édes illatot gyüjts,
szivedbe békét és mosolygást,
szemedbe fényt, hogy az utolsó
napon is tudj örülni folyvást
s eképpen szólj csak és ne mondj mást:
köszönöm, hogy tápláltatok,
hús, alma, búza, lencse, borsó!
Amint jó volt hozzám a bölcső,
tudom, hogy jó lesz a koporsó.
Ki most lefekszik, nem kivánta,
hogy földje legyen, háza, ökre,
de amit látott, gyönyörű volt
és véle marad mindörökre.
És övé marad mindörökre.

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2020
Dsida Jenő

DAL AZ ELMARADT VALLOMÁSRÓL

Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.

Úgy beborítana,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.

S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba alvad,
mint fagyban a földön a vér.

S megkopva lassan
megyek a hűs gödörig,
megyek a sírgödörig
s a vallomás is
fakul és üszkösödik,

csak mélyül a csend
s őszibb lesz mind a vidék,
november lesz a vidék
s az egyetlen szép szerelemre
késik a bizonyíték.

... Míg aztán én leszek
fölötted a reggeli fény,
fürtödön alkonyi fény,
szó, ami néma
és mégis költemény,

minden magam leszek,
emlék és friss levegő,
szentség és tág levegő
s az édesbús öröm,
a testeden átremegő,

házad fölött a csillag,
mely álmaidba rezeg,
csillog és szívedbe rezeg,
szerelem, szerelem,
karácsonyfádon gyertya leszek.

Viharban dörgés,
mely lángoló csodákra hív,
háborgó csodákra hív
s egy világnak zengi, mire
kicsi volt s gyönge a szív.

Karom a földre cikázik
haragos villám gyanánt,
csattanó villám gyanánt
s lesujt körülötted
mindenkit, aki bánt...

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2019

OFF

CAT-nek üzenem: ismered-é a mesét a pásztorról,aki farkast kiáltott?
Avagy tudod-é,mit tettek régen azzal,aki ok nélkül megkongatta a vészharangot?
:-)

ON

************

Dsida Jenő

MEGBOCSÁTOD-É?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2018
2003-06-13 18:13:26

Ez a 0.,vagyis az indító hsz. sorszáma.Alig három hónap telt el azóta.Most pedig több,mint 2000.
Nem mondom,hogy nem vagyok büszke a gyarapodásra.És Rátok,kedveseim..Köszönöm.

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2017
/A cél,amiért íródott a mű,vitatható.Az író személye is kemény kritikák forrása.
De maga az írás - szép.Nekem legalábbis tetszik./

***************

Leonard Cohen

AZ IRGALOM KÖNYVE
(The Book Of Mercy, 1984)
- részletek -

3.
Hallottam, hogy dalol a lelkem egy falevél mögött, leszakítottam a levelet, és akkor azt hallottam, hogy egy fátyolból dalol. Letéptem a fátylat, akkor meg azt hallottam, hogy egy fal mögül dalol. Ledöntöttem a falat, és azt hallottam, hogy a lelkem velem szemben énekel. Felépítettem a falat, megvarrtam a függönyt, de nem tudtam visszaszögezni a falevelet. A kezembe vettem és hallottam lelkem hatalmas énekét velem szemben. Ilyen érzés, ha valaki barátok nélkül mélyül el magában.

9.
Áldott vagy Te, aki minden embernek pajzsot adtál a magányból, ezért elfelejteni nem tud Téged. Te vagy a magány igazsága, és csak a Te neved szólítja meg ôt. Erősítsd meg magányomat, hogy meggyógyuljak a nevedben, amely túllép minden földreszállt vigaszon. Csak a Te nevedben vagyok képes ellenállni az idő sodrának, csak amikor Tiéd a magány, akkor tudom felemelni bűneimet irgalmadért.

19.
Megénekeltettél, felemeltél, gyöngyöt adtál a lelkemnek, hogy utazzam tovább. Elültetted messzeségedet a szívembe. Visszarajzoltad könnyeimet a szemembe. Elrejtettél szavad hegyi barlangjába. Nyelvet adtál a sebnek, hogy meggyógyítsa önmagát. Befedted fejemet tanítóm gondoskodásával, nagyapám erejét tápláltad karomba. Ó, imádott szó, ó, rettegésben suttogó megnyugvás, a füst és a kegyetlenség kimondhatatlan magyarázata, vond vissza az önmagad elleni összeesküvést, engedd hozzám az öröm forróságát.

20.
Mint egy meg nem született gyermek, aki az életért úszik, mint egy nő, aki számolja lélegzetvételeit a szülőgörcsökben, úgy epekedem utánad. Mint egy ikrát, amelyet ponty fal fel, mint egy horogra akadt ördöghal, felszegeztek egyetlen szigorú kérdésre, Ó, abszolút egység királya. Mit kell tennem, hogy megédesítsem ezt a várakozást, hogy reményt merítsek ellenségem megvetésébôl? A gyermek világodra született, a halat táplálják és a halászt is. Betsabé Dáviddal hál, majmok jönnek le a Bábeltoronyból, de a szívemb en egy majom látja a fürdő szépséget. A Pokol minden bugyrából megerősítik kapzsiságomat. Ó, Ábrahám kebele,adj erőt reményemnek.

32.
Siratjuk, amit elvesztettünk és ismét rád emlékezünk. Keressük egymást, de nem találkozunk, és rád emlékezünk. A céltalanság mezejéről vádolnak minket gyermekeink, és emlékezünk, felidézzük a célt. Lehetséges-e? - tesszük fel a kérdést. És itt a halál. Lehetséges-e? És itt van az öregkor. És mi soha nem tudtuk: soha nem álltunk talpra, és a jó földet elvették tőlünk, és az édes otthont lerombolták. Talán lehetséges, mondtuk, és helyet adtunk neki a lehetőségek között. Majd mi magunk, mondtuk, ahogyan a szégyen gyengítette a szív képességeit. És az első hírek a kudarcról szóltak, a második a csonkításáról, a harmadik minden undorító dologról. Emlékezünk, sírunk hozzád, hogy visszakapjuk a lelkünket. Valóban rólunk van szó? Igen, rólunk van szó. Megérdemeljük ezt? Igen, megérdemeljük ezt. Siratjuk, amit elvesztettünk, és rád emlékezünk. Emlékezünk a szó tartalmára, a parancsolat szent csatornáira, és a jóságra, amely örökké ott vár minket az Ösvényen. És itt és ott, hetven nyelv és száz sötétség között - valami, valami fénylik, bátor emberek erősítik magukat, hogy lángra lobbanthassák a bűnbánat fényeit.

35.
Kővé változtattalak. Kibújtál a kőbôl. Vággyá változtattalak. Hagyománnyá változtattalak. A hagyomány felfalta gyermekét. Magánnyá változtattalak, és ebből a hatalom korrupt motorja született. Csenddé változtattalak, amelyből vádló üvöltés lett. Ha az az akaratod, fogadd el a vágyódó igazságot a vad cselekedetek mögött. Nyiss ki, ó, Igazság Szive, vájd ki a követ, töltsd meg Menyasszonyodat ezzel a magánnyal. Nincs más vágyam, nincs más lépésem. Ez az én tömjén-adományom. Ezt kívánom elégetni, foltatlan sötétségemet, hibátlan tudatlanságomat. Kötözz akaratodhoz, köss össze a szenvedés szálaival, szedj ki a délutánból, ahol megkínoztam lelkemet húsz szörnyeteg-oltáron, mindent adtam, csak éppen magamat nem.

50.
Elvesztettem utamat, elfelejtettelek a neveden szólítani. A nyers szív a világgal szemben dobog, és könnyek hullottak az elszalasztott győzelemért. De a világ mindent elfelejt lassan, és a szív szétszaladó utak martaléka lesz, de nevet eggyé gyúrja a szivet és a világ visszahelyeztetik a helyére. Áldott legyen, aki az Utazó szívének megtérésére vár.

/ford.: Göbölyös N. László/

Törölt nick Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2016
Szervusztok!
Drága Szuszmok,gratulálok a 2000-es számhoz!Na és rögtön kétszer!!:-)) Ez igen!
cheshirecat Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2015
off
Hozhatom a "forró kutyi" kistesvérét? :)
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
on

Lászlóffy Aladár
Vagy, hogyha vagy

Kedd van, este hajtja le fejét a
szépen hímzett elégiára.
Aludj csak, kedves,
vagy, hogyha vagy, akárhol.

Lehet, hogy nem engem tart messze tőled,
lehet, hogy nem téged tőlem,
lehet, hogy csak a játék két gyermekkezével
ringat minket, mindent a távol.

ilang_ Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2014
-
József Attila: KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad
más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
-
1926

szuszmok Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2013
:))
Előzmény: ilang_ (2011)
szuszmok Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2012
Anna Ahmatova: Ajtó, félig tárva...

Ajtó, félig tárva,
Hársfa, mintha hárfa
Suttog… Asztal, kesztyű
És lovaglópálca.

Sárga lámpafényben
Lépteidet érzem.
Ülök. Mért mentél el?
Nem értem, nem értem…

Örömben meg fényben
Jön a reggel értem
Holnap. Szép az élet.
Bölcs vagy szívverésem.

Megdobbansz fáradtan,
Lelassul az élet…
Tudod, azt olvastam,
Hogy a lelkek élnek.

(Konczek József)

ilang_ Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2011
Éljen!!!:-) És előre a ....!!!:-))))
Előzmény: szuszmok (2010)
szuszmok Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2010
különben meg éljen a 2000. hozzászólás!!:))
Előzmény: szuszmok (2009)
szuszmok Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2009
egy másik Rilke...

A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

Tandori Dezső fordítása

d_anna: köszi szépen, bár nálunk az egy nm-re jutó masckák száma elég magas:))

Előzmény: ilang_ (2008)
ilang_ Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2008
-
Rilke: AZ IDEGEN

Nem törődött már a többiekkel,
nem felelt, fáradtan állt csak ott
s újra elment;mindent elhagyott.
Éji út s ha úton kél a reggel:

néki nászi éjnél többet ér.
Átélt már olyant, mikor a mély
égből szinte szúrt ezernyi csillag
s rejlő láthatárok mind kinyiltak
s mint egy harc, úgy hullámzott az éj;

és olyant, mikor a hold kibukkan
hirtelen zsákmányolt kis falukkal,
s mikor ápolt parkok mélyén ódon
kuriát emelt elé az éjjel,
mintha egyszer lakta volna régen,

félrehajtott fővel állt az úton,
majd továbbment, mert jól tudta, sok
útja van még, űzi már a lélek,
hívják új hidak, utak, vidékek
s távol, túlzott hirü városok.

S mind elhagyni, mindent, mindig, ujra
s vágytalan, csak úgy, seholsem élvén,
hagyni hirt és birtokot.
Mégis, piacokon, város szélén,
egy-egy kút sikosra járt kövénél
úgy érezte, hogy övé az ott.
-
fordította: Radnóti Miklós

d_anna Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2007
miért ne kapnál..
de tudod mit szuszok? inkább ime neked egy "hot dog" :-)

és persze egy vers is jár hozzá, mig eszegeted..

Dsida Jenő - Kitéve

... És ha megoldás már nem lenne más,
Nyugalom-folyó partjára feküdnék.
Csobog a nagy víz és zizeg a sás.

Csaló, játékos, távoli nagy élet
zaját hallgatom kövült nyugalomban
és jégpáncélos szívem meg se dobban.

Sötét álmom lesz testemen a pólya:
Leszek ismételt, ködös ószövetség,
akit Mózesül tettek a folyóra.

Éjjel nevetõ csillagokat nézek,
sellõ-hadat, mely a folyóra jár
és ringat, renget lágyan a kosár.

Fáraó lánya eljön csolnakán,
ébreszt, bubusgat, csókol és dalol
és én mosolygok, mintha hallanám.

Keserû, szelíd ajkam szögletére
elkésett csókot csurgat majd a Hold:
virrasztott éjek vigasztaló bére.

Hitet talál a kétkedõ Tamás,
új tízparancsról álmodozik Mózes...
És zúg a folyó és zizeg a sás...

Előzmény: szuszmok (2004)
ilang_ Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2006
Sziasztok!:-)

Szerintem is. És majd jól kikapunk, hogy aggódunk miatta:-)Ja, és abban sincs semmi célzatosság, hogy Rilkét hoztam:-)

Előzmény: d_anna (2005)
d_anna Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2005
..szerintem dolgozik..

Előzmény: cheshirecat (2003)
szuszmok Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2004
sziasztok,

én nem kapok cicát???

nem tudom, merre van Karak, de remélem, nincs baj!!:-))

Előzmény: d_anna (2002)
cheshirecat Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2003
Bár előzmény nem volt, de az "csak Neked" csak én lehetek :), szóval köszönöm!
Az egyik nagyon édi, a második nagyon szép! :)

Mi van Karakkal, nem tudod?

Előzmény: d_anna (2002)
d_anna Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2002
szia:-)
akkor én kitűzök a mellé egy képet (csak Neked:-), és egy másik verset..
szép napot!


és a vers:
Juhász Gyula - Vigília

Künn a világ van. Künn van az idõ,
Künn van a tér. Itt örökkévalóság,
A mi életünk örök, rémitõ,
A mi rózsáink a mennyei rózsák,
A mi szívünkön az Isten szeme,
A mi életünk az Isten kezében,
A mi zenénk a mennyei zene,
A mi országunk fönn az örök égben!
Künn a világ van. A világ szabad,
A világ tûnõ, a világ az élet.
Mi vagyunk, ó jaj, a bús madarak,
Kik az örök ég eresze alatt
Várjuk, mikor zeng és mikor szakad
Szegény, szegény szívünkre ama nagy,
Amaz utolsó és örök itélet!

Ne nézzetek a múló asszonyokra!
Örökké ég az Úrnak csipkebokra
És Dávid elefántcsonttornya vár ránk,
Ha majd hideg lesz könnyes, földi párnánk.
Az égi rózsa nyílik számotokra:
Ne nézzetek a földi asszonyokra.
Titkos értelmû rózsa a mi rózsánk
És hervadó kert mind, ami valóság
És a világ minden virága elfagy
És a vígság minden világa elhagy
És egy virág örök virág: a jóság.
Titkos értelmû rózsa a mi rózsánk!

cheshirecat Creative Commons License 2003.09.02 0 0 2001
Jó napot!
Szomorúan látom az üresen kongó olvasótermet, hát csak úgy tűzök egy verset a faliújságra, a később jövőknek...

Somlyó György
Hajnali dal

Érezted, hogy ma nekünk szállt
csak földre a hajnal?
Ránknézett a kivirult ég
hamvas, teli arccal,
ledobva magáról a fancsal
álarcot, a holdat…
Érezted, az első fény a Dunán hogy
nékünk mosolyog csak?

S nékünk rajzoltak az égre
a parti faágak
japános lágy vonalakkal
kis furcsa babákat,
s nékünk eregettek a gyárak
ezüstszinü füstöt.
És nékünk szólt az az árva madár is,
ki zengeni kezdett?…
Érezted? nékünk keltek a csendből
ott lenn, a hidon túl
apró zajok – és álomba merültünk
e nagy nyugalomtul.

De rólunk majd ez a béke lefoszlik,
szívünk fel is ébred!
Ó, érzed, ez álomból minekünk még
mily izgalom éled,
e szélcsendből még micsoda vágyak
szélvésze szakad ránk!
E hajnal még mily nappalokat gyújt
s mily éjeket ad ránk!

ilang_ Creative Commons License 2003.09.01 0 0 2000
Nálam is új a szerelem:-)) Sokáig napi kapcsolatban voltam a versekkel, aztán elváltunk: s amikor szükségem volt valami kapaszkodóra, egymásra találtunk újra:-)
Örülök, hogy köztetek lehetek!!:-)
Előzmény: szuszmok (1999)
szuszmok Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1999
nagyon-nagyon régen mélyedtem el sajnos a számomra valahavolt kedves versekbe. a topik, a gazdája és minden kedves látogatója viszont újra rákapatnak a dolgok ízére. ezért mindenkinek külön köszönet:))
Előzmény: ilang_ (1998)
ilang_ Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1998
:-)Az egész vers nagyon szép, csak hosszú. De Te, mint Jeszenyin-kedvelő (velem együtt), bizonyára találkoztál már vele. De azért még az első versszak:-))
-
"Énekelni nem tud akárki.
S nem tud mindenki almaként
gurulni más elé a sárba."

-
Előzmény: szuszmok (1997)
szuszmok Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1997
ez (is) nagyon szép!!!:)) köszönöm:)
Előzmény: ilang_ (1996)
ilang_ Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1996
-
Jeszenyin: A CSAVARGÓ VALLOMÁSA /részlet/

...Nem változtam szivemben
egy kicsit sem.
Szemem: búzavirág a rozsban, tiszta-kék.
Versek arany gyékényét elterítem,
s nektek valami jót, gyengédet mondanék.

Jó éjszakát!
Jó éjt mindnyájatoknak!
Az est kaszája már halkan surrog a fűben.
Szeretném ma nézni a teliholdat
kisablakomból...............

Kék fény ragyog, özönlik, árad,
olyan kék, hogy most meghalni se kár.
Mit bánom én, hogy cinikusnak látnak,
ki farára lámpást akasztva jár!
Vén Pegazus! Agyonhajszolva nyargal.
Mi örömöm a roskadt ügetésben?
Azért jöttem, hogy szigorú szavakkal
a patkányokat áldjam és dicsérjem.
Fejem, mint szelid nyárutója,
hajam mustként csorog le róla...

Szeretnék lenni sárga vitorla
és szállni, ahová kivánkozunk.
-
fordította: Rab Zsuzsa

szuszmok Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1995
Szép estét mindenkinek!

Reményik Sándor: Művészet

Ütött az élet? durva, póri hadnak
Tűrted orcátlan, győztes röhejét?
Én rád hajlok és megsimogatlak.

Az országúton rádfröccsent a sár?
Le rólad égi lánggal égetem,
Az én oltárom megtisztulva vár.

Emésztő láz kavarja, gyötri véred?
Én minden vágyad dalba szűröm át
És bizony mondom: megnyugtatlak téged.

A lehetetlent űzöd sebborítva?
Jer, hadd a hajszát, süllyedj el belém,
Itt minden üdvösséged meg van írva!

Akit legjobban szeretsz, elhagyott?
Kifosztott, ájulásig gyönge vagy?
Jer, támaszkodj rám, én erős vagyok!

Nevetsz, ha buborék vagyok csak, álom?
Kövess és lássa bámuló szemed,
Hogy úr vagyok én millió halálon!

Én megérintem hűvös szürkeséged,
Én új Midás s e bűvös kéz alatt
Izzó arannyá lesz, amihez érek.

Ha van halott virágod, add ide,
Mártsd medencémbe száraz szirmait
S im, mindnek üde, bársonyos színe!

Ha gondod van még, szegény, beteg árva:
A léghajómból rendre kihajítjuk,
Úgy lebegsz majd az őrült magasságba.

Tudom, követ a köznap: porkolábod -
De én ragadlak ünnepi tetőkre
És fenn - egy percre - eloldom a láncod.

cheshirecat Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1994
Elnézést, lesz még egy, de ígérem ma az utsó! :)

"Tegnap este pár titokzatos üreg nyílásában hurkot vetettünk ki, és most fölébred bennem a vadorzó. Először is megnézem a hurkokat: üresek. Nem fogok tehát vért inni. Őszintén szólva nem is reméltem.

Nem vagyok csalódott, épp ellenkezőleg, töprengeni kezdek: miből élnek ezek az állatok a sivatagban? Bizonyára sivatagi rókák, nyúl nagyságú, nagy fülű húsevők. Nem tudok ellenállni kíváncsiságomnak: követem egyikük nyomát. Keskeny homokpatakhoz vezetnek, itt minden lépés tisztán látszik. Megbámulom a csinos nyomokat, a három ujj legyező formát ad nekik. Elképzelem barátomat, amint vígan üget a hajnalban, és fölnyalja a kövekről a harmatot. Itt a nyomok sűrűbbé válnak: rókám itt futott. Itt meg egy társa csatlakozott hozzá, egymás mellett baktattak tovább. Bizarr öröm fog el, hogy részt vehetek így ezen a hajnali sétán. Szeretem az életnek ezeket a jeleit. És egy kicsit elfelejtem, hogy szomjas vagyok.

Végre elérkezem a rókák éléstárához. Százméterenként egy-egy edény formájú, apró, száraz cserje áll ki a homokból, száruk tele kicsiny, aranyszínű csigákkal. A róka minden hajnalban meglátogatja készleteit. S itt föltárul előttem a természet egy csodálatos titka.

A róka nem áll meg minden egyes cserjénél. Akadnak közöttük, amelyeket kikerül, pedig alaposan meg vannak rakva csigával.

Vannak, amelyeket látható figyelemmel körüljár. És vannak, amelyekhez odamegy, de nem fosztja ki őket. Lecsippent róluk két-három csigát, és másik vendéglőt keres.

Játszik, amikor nem csillapítja le egyszerre éhségét, hogy tartósabb örömöt okozzon neki a hajnali séta? Aligha. Játéka pontosan egybevág egy nélkülözhetetlen taktikával. Ha a róka jóllakna az első cserjénél: két vagy három étkezéssel teljesen lekopasztaná. Ilyenformán bokorról bokorra megsemmisítené a tenyészetet. Ő azonban óvakodik tőle, hogy lehetetlenné tegye a szaporodást. Nemcsak hogy egy-két étkezéskor vagy száz barna ágacskáról csipeget, hanem ráadásul soha nem szed le két szomszédos csigát ugyanarról az ágról. Mintha pontosan tudatában volna a kockázatnak. Ha óvatosság nélkül lakmározna, nem lenne több csiga. És ha nem lenne csiga, nem lenne sivatagi róka sem.

A nyomok visszavezetnek az üregekhez. A róka bent rejtőzik, hallgatózik, léptem zaja bizonyára megdöbbenti. "Kicsi róka, - mondom neki -, dögrováson vagyok, de érdekes: mindez nem akadályozhat meg benne, hogy kedvteléseid iránt érdeklődjem."

Ott állok, tűnődöm, úgy érzem: az ember mindenhez hozzászokik. Az a tudat, hogy harminc év múlva meghal, nem zavarja meg örömében. Harminc év, három nap... távlat kérdése.

De vannak dolgok, amikre jobb nem gondolni..."

(Antoine De Saint-Exupéry - Az ember földje)

cheshirecat Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1993
"- Na, akkor menj. Itt leszek a padon, nézlek. - Odamentem és leültem a padra, ő meg felszállt a körhintára. Körülsétált. Úgy értem, először körbejárta, aztán ült csak fel az egyik nagy, ütött-kopott barna lóra.

Aztán elindult a körhinta, én meg figyeltem, hogy forog körbe-körbe. Talán csak hat vagy hét gyerek ült még rajta, és most a Cigarettafüst-öt játszották. Állatian megrázták a számot, röhejes volt. A gyerekek mind szerették volna elkapni az aranykarikát, Phoebe is, már attól féltem, leesik arról az átok lóról, de nem szóltam, és nem is csináltam semmit. Az a helyzet a kis srácokkal, hogy ha el akarják kapni az aranykarikát, hagyni kell őket, nem kell semmit se szólni. Ha leesnek, hát leesnek, de az nem jó, ha az ember szól.

Mikor lejárt a menet, Phoebe leszállt a lóról, és odajött hozzám. - Most te is gyere egyszer.

- Nem, én csak nézlek. Jobb lesz, ha csak nézlek. - Adtam neki még a pénzéből. - Tessék, vegyél még egypár jegyet.

Elvette a pénzt. - Már nem haragszom rád - mondta.

- Tudom. Siess, mindjárt újra indul.

Hirtelen megcsókolt. Aztán kinyújtotta a kezét, és azt mondta: - Esik. Kezd esni.

- Tudom.

Aztán - és ettől majd a falra másztam - benyúlt a kabátzsebembe, kihúzta a piros szarvaslövő sapkát, és a fejembe nyomta.

- Neked nem kell? - kérdeztem.

- Egy darabig rajtad lehet.

- Jó. De most siess. Lekésed. Nem kapod meg a lovad, vagy mit tudom én.

De csak ott ácsorgott mellettem.

- Komolyan mondtad? Tényleg nem mész el sehova? Tényleg hazajössz utána? - kérdezte.

- Haza - mondtam, és úgy is gondoltam. Nem hazudtam neki. Tényleg hazamentem utána. - De most siess! Indul!

Elrohant, megvette a jegyet, és még épp idejében fel tudott kapaszkodni. Aztán megint körbesétált, amíg meg nem találta a lovát. Felszállt, integetett, én meg visszaintegettem.

Öregem, marhára kezdett ömleni az eső. Mintha dézsából öntötték volna, esküszöm. A szülők, a mamák, és mindenki a körhinta eresze alá állt, hogy el ne ázzanak, csak én maradtam még egy jó darabig a padon. Csuromvizes lettem, főleg a nyakam és a nadrágom. A sapka tényleg sokat segített, mégis bőrig áztam. De nem izgatott. Hirtelen olyan átkozottul boldog voltam, ahogy Phoebe ott körbe-körbe forgott. Majdnem üvöltöttem, olyan átkozottul boldog voltam, ha tudni akarod az igazat. Nem tudom, miért. Csak mert olyan átkozottul helyes volt, ahogy ott körbe-körbe forgott a kék kabátjában, meg minden. Istenem, bárcsak ott lettél volna!"

(J. D. Salinger - Zabhegyező
Fordította: Gyepes Judit)

cheshirecat Creative Commons License 2003.09.01 0 0 1992
Szépnapot, szintén!
Nyugodtan hozhat rajtam kívül más is macsos verset, nem fogok megharagudni, esküszöm! :)
Előzmény: ilang_ (1989)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!