> A román Pălatca (Magyarpalatka) községnek mi az etimológiája? (Kiss Lajos nem tud róla.)
Már pedig én megtaláltam Kiss Lajosnál a Magyarpalatka címszót. (Magyar etimológiai szótárról lévén szó, a helynevek mindig a magyar alakjukban vannak címszóként kiemelve.)
Szerinte a Palatka szláv eredetű, és jelentése 'palotácska', vö. bg. palata 'palota' + -ka kicsinyítő képző.
> Upsz! Palatca-t akartam írni, az első "a"-an egy farkincával. Ha már itt tartunk, hogy ejtik ezt a betűt?
Fönt átírtam neked (vö. még dr. Agy tippje). Kiejtése hangsúlytalan szótagban kb. mint a svá (vö. angol about, német Vater), hangsúly alatt kb. mint az angol but. Vagyis kerekítés nélküli, hátul képzett közepesen zárt magánhangzó. A fonetikai élménye a magyarok számára /ö/ és rövid /á/ közti.
(Egyébként van farkincás a is, ennek képe: ą. Ez a lengyelben (réshangok előtt) orrhangú /o/, (egyébként) /on/ ejtésű; a litvánban hosszú /á/.)
Na azért! Már azt hittem, csak nálam jön valami nagy I - féle.
Egyébként nem farkinca kell, hanem egy felülről nyitott félkörív (lehet, inkább harmad).
Szerintem olyasmi módon ejtik, mint a magyar a-t, tehát az átlagos a hangnál (ami inkább á) zártabban. De lehet, hogy tévedek ebben.
> Érdekes a Rodostó név. Törökül Tekirdagh. Hogy lett ebből R.?
Sehogy nem lett R, ezek egymástól független nevek. A m. Rodostó az olasz Rodosto átvétele, amely pedig a bizánci görög (és újgörög) Rhodosztosz névre megy vissza. Ennek előzménye egy korábbi görög -- és általam ismeretlen etimonú -- Rhaidesztosz [redesztosz] forma.
A területet elfoglalva egy ideig az oszmán-törökben is Rodosto volt még a neve, amelyet később szorított ki a Tekirdağ forma, melynek jelentése 'a [bizánci] uralkodó hegye'.
(Egyébként magyarul a település nevének Tekerdag említése a Rodostónál korábbi, már 16757-ben előfordul. A ma használt alak Mikes levelei nyomán terjedt el.)
- Első magyar lejegyzése meglehetősen hibásra sikerült: Tat Cin (1816), ezután is egy ideig még szimpla -n-nel írták, vö. Pallas nagylexikon (ami nem érinti azt, hogy most két -n-nel kell írni)
- Ezt megelőzően -- mint a Pallasból is látszik -- magyarul Reval-nak, sőt Revely-nek ismerték [ezzel topikunk témájánál vagyunk]
- Szó volt alant a dánokról: Tallinn mindkét neve a dánokhoz kapcsolódik (hiszen II. [Győzelmes] Valdemar épített itt várat 1219-ben). Az észt Tallinn forma a Taaninlinn 'Dánia vár(os)a' kifejezés rövidülése, a német Reval ~ Rewal pedig -- amely a magyar név, a lengyel Rewel és az 1562-1918 között használt orosz Ревель alapja is -- a dán (és svéd) revel ~ rev 'vízalatti szirt, homokpad, zátony' szóra megy vissza.
- A Pallas még felsorol két alternatív nevet: A *Dunapils elírás a Dānupils 'dánok vára' helyett, ez volt a régi lett megnevezés (az újkori lett név egyébként Tallina). A Kolivanj pedig a XVI. sz.-ig használt orosz Колывань lejegyzése. Ennek jelentése 'Kolivan-é, Kolivan (falva, birtoka stb.)'. Kolivan Kolivanovics egy óorosz epikus hős volt, akiben minden valószínűség szerint az oroszok finnségi kapcsolatai tükröződhettek, hiszen a név etimológiája a finn Kalevan[poika] 'Kaleva [fia]' kifejezésre megy vissza (az észt eposz, a Kalevipoeg neve is 'Kalev fia'-t jelent).
„a magyar helyesírás hivatalisan egy n-nel kodifikálta a helyesírását”
Ez az információ honnan van? Tudomásom szerint ugyanis egyszerűen nem igaz. Erre a következő bizonyítékokat tudom felhozni. Egyrészt azért nem, mert az 1961-es Helyesírási tanácsadó szótár, az 1988-as Helyesírási kéziszótár egyaránt a Tallinn alakot tartalmazza. Másrészt, és számomra ez az erősebb érv, A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása (1985) a következőképpen rendelkezik: „a soknemzetiségű Szovjetunió összes nem latin betűs nyelvének földrajzi neveit – a hagyományos névalakok kivételével – egységesen az oroszból kell átírni. […] A három latin betűs ábécét használó nyelv – az észt, a lett és a litván – szavait és neveit azonban eredeti, latin betűs alakjukban kell írni” – tehát a cirill betűs írásmódnak köze nincs a kérdéshez.
A WiW-en vetödött föl, hogy hogy kell Tallinn nevét.
Elsöre egyértelmünek tünne, hogy az eredeti helyesírás szerint (mivel latin betüs nyelvröl van szó), azaz két n-nel.
Azonban ellenérvként fölvetödött, hogy annak idején, amikor még Szovjetúnió volt, és annak területén az orosz és a cirill betü járta, akkor a magyar helyesírás hivatalisan egy n-nel kodifikálta a helyesírását, azóta pedig ez a forma meghonozodottnak tekinthetö.
Hát nem tudom. Én azért a Tallinn változat mellett lennék.
Üdv,
Az izlandi a XIV. századig lényegében a norvéggal azonos volt, akkortól azonban a norvég követte a dán és svéd rohamos változását, amiből az izlandi kimaradt. A kölcsönös értetőség minimális a norvéggal, a dánnal még kevesebb, a svéddel gyakorlatilag nulla. Ehhez hozzájárul az izlandi erős purizmusa is, idegen szó alig van benne.
A färői nyelvvel adott a leginkább a kommunikációs lehetőség, főleg a halászok között az állndó érintkezés miatt. A kettő viszonya kb mint a holland és az afrikaans közötti.
Nyelvtani szerkezet gyakorlatilag ugyanaz, de hangtanilag erős eltérések vannak. A färői szókincsben sok a dán elem, és apurizmus sem olyan mértékű mint az izlandiban. (forrás: A világ nyelvei)
Bővebb infóért Leif Eriksson-t kérdezzétek ő beszél norvégül és járt Izlandon is.
Hát az izlandi azért oly nagyon nem kbözhet a dántól (amely sokáig a norvég hivatalos nyelv is volt), mert Harold Laxness izlandi Nobel dijas író úgy tudom, dán nyelven írt... Na, cáfoljatok meg,és mindenki okosabb lesz!
Na azért halkan és tudatlanul megkérdezném, hogy a faröeri nyelv annyira kbzik a dántól vagy az izlanditól, hogy önálló nyelvnek számít, ráadásul a fenti kettőtől kböző írásjelekkel? Kevesebb több volna... Ezt még Lucifer sem akarta talán a Bábel tornyával, ha ugyan ő csinálta...
A máltai nyelv léte még örvendező mosolyt kelt bennem, a faröeri már fagyosabbat...
:-)
(&)THORN(;) a nagybetü, (&)thorn(;) a kicsi.
Természetesen a zárójelek elhagyása után.
(&)ETH(;)=Ð
(&)eth(;)=ð, de ezek nem csak az izlandiban vannak meg. Igaz, az elöbbiek sem: pl. a färöeri írásban is van þ.
Rumci: Köszönöm a választ. A ð akkor analógiásan dh-ként sorolandó be az ábécé-sorrendbe?
Erről a titkos bécsi tartózkodásról jut eszembe: volt szerencsém egyszer a múlt rendszerben Belgorod-Dnyesztrovszkijban (ma: Bilhorod-Dnisztrovsz'kij) egy városnéző túrán résztvenni. (A téma teljesen ON, mivel ennek a városnak is volt magyar neve: Tatárfehérvár, ill. Dnyeszterfehérvár.)
Itt bemutatták a város szülöttének emlékművét. Az illető kém volt a 1905-ös orosz-japán háborúban, és kínai karavánkereskedőnek álcázta magát. De megbukott, mert a japánok tudtak kínaiul, de ő nem...
Ezek szerint akkoriban Oroszországban általános szokás lehetett nyelvileg is "felkészült" embereket titkos megbízatással kiküldeni...
Úgy tudom, valamennyire németül olvasott. 1910 körül illegálisan Bécsbe küldték, s ott a németül jól tudó Bucharin kísérgette. B. német.tudását Szt. soha nem bocsátotta meg.
„Sztálinról közismert, hogy nem volt nagy nyelvi tehetség”
Ilyet írni a szovjet nyelvtudomány legjelentősebb szerzőjéről, a marrizmusvita mindent eldöntő cikkének auktoráról, akinek haláláról még a Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvőr című folyóiratok is fényképes gyászcikkben számoltak be!
Annak idején, amior szuahéliül tanultam, angoloknak szóló ősrégi nyelvkönyvet használtam. Vicces is volt a könyv, pl. olyan példák voltak benne, hogy "Mtu mwempe, karibu!", azaz "Isten hozott, fehér ember!". De volt egy jó hozzáállása a tankönyv szerzőjének. A hibás kiejtést produkáló brit olvasónak mindig azt javasolta, hogy figyelje meg, hogy hogyan csúfolják az ugandai gyerekek a hibás szuahéli kiejtésű angol úriembereket, s abból merítsen, így próbálja levetkőzni rossz kiejtését.
Érdekes megfigyelni, hogy egymáson leginkább a közeli nyelveket beszélők röhögnek, mert jól értik egymást, így röhögni lehet a különbözőségeken. Svédországban egy humorista jól megél abból, hogy norvégül beszél svédek előtt. Bolgárok és szerbek között kb. ugyanaz a helyzet.
Egymástól távolabbi nyelvek beszélői már csak a furcsa hangtanon röhögnek. Nem kell messzire menni: az átlagmagyar jókat röhög a cseh beszéden. De hallottam már cseh kabarétréfát is, melynek az volt a lényege, hogy a magyarok a legegyszerűb dolgokat 15-szótagú összetett szóval fejezik ki, melyben a 15 magánghangzóból 14 "e" - a cseh humorista száma az volt, hogy magyar hangzású halandzsa-szavakat produkált különféle cseh szavakból, s a közönség meg dőlt a röhögéstől.
A grúzokkal kapcsolatban. Sztálinról közismert, hogy nem volt nagy nyelvi tehetség - grúzon kívül csak oroszult tudott megtanulni, de ott sem ment a konyhanyelvi szint felé. Ezért aztán a beszédeit rendszeresen átírták írásban való kiadás előtt. A legnagyobb terror idején azonban felmerült, hogy talán nem lenne szabad a nagy Sztálint redaktálni, hiszen ha ő így mondta, akkor így helyes, függetlenül attól, hogy az orosz nyelvtan mást mond...
1990-ben a horvátok hasonló lépésre szánták el magukat. Teleírták a világot diplomáciai kérésekkel, hogy országukat mindenhol nevezzék HRVATSKA néven.
Bár nem teljesen tartozik ide, Magyarország is hasonló kéréssel élt 1989-ben. A hivatalos magyar szervek azzal a kérdéssel fordultak minden államhoz és nemzetközi szervezethez, hogy a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG fordítása ne HUNGARIAN REPUBLIC, hanem REPUBLIC OF HUNGARY legyen. Szerintem abszurdum. De megdöbbentő: sajnos szinte mindenhol megfogadták a kérést.
Sajnos a dolognak van magyar vonatkozása is. Mind a mai napig Magyarországon következetesen hibásan fordítják idegen államok neveit. Pl. Ausztria nem Osztrák KÖztársaság, hanem helyesen: Ausztriai Köztársaság.
Mint eredetileg szlavista, aki ne foglalkozik nyelvészettel 15 éve, hozzáteszem:
1. A hivatalos bolgár akadémiai hangtan következetesen beszél lágy és kemény mássalhangzó fonémákról. Valójában a mai beszédre ez már nagyon nem jellemző. A köznapi nyugat-bolgár beszédben lágy mássalhangzó gyakorlatilag nem létezik, az átlagos beszélő a ja helyett e-t mond, máshol meg egyszerű j hangot külön fonémaként, a műveltebb beszélő pedig mindenhol ilyen önálló j hangot mond. Szerintem csak idő kérdése, hogy a hivatalos körök alkalmazkodjanak a valósághoz. Az alkalmazkodás hiánya jelenleg inkább politikai jellegű: a kelet-bolgár beszédben még megmaradt a lágyság, valamivel erősebb szinten. A hivatalos macedón hangtan (amely gyakorlatilag az ohridi bolgár nyelvájrás alapján létrehozott nyelv) pl. már teljesen következetes.
2. A bolgároknál a lágyságnak szociolingvisztikai értelme van: műveletlenség, primitívség jele. A bolgár gyerekek pl. nevetnek az orosz beszéden.
