Múltkoriban drága bak hármasfogatunk kitört a számukra kijelölt élettérből. Csöbörből vödörbe, ugyanis a kis égeres ültetvényt részben kerítés, részint a tavacskánk határolja. Na, Kököjszit és Hunort rábeszéltük - jó, zengett a környék :) - hogy ott menjenek vissza, ahol átjöttek. A lemaradó Borsa elvesztette a fonalat, majd az önuralmát is, minket túl rettentőnek látva a tó felé fordult és egy hangos csobbanással remek hasast kivitelezett... némi vízzubogás hallatszott még, aztán csöpögő fekete bakunk már ott is állt a jogosan használt területükön, a túlsó parton. Ebből mi látható? Hát hogy nem nagy a tó!! :)
Amíg csak az van a fülében, de más nem kerül bele, sőt, őkelme kerül bográcsba vagy egyéb étkezési célú felhasználásra, nincs egy rossz szavam se - hirdetési képre nem tettem volna fel, az tuti. Bár a kaposvári ismeretterjesztés után mit mondhatnék???
Jesszus, mikor 200 nőivarú élőlény üzekedik 2-3 napon belül, az egy agyrém... :))
Főleg úgy, hogy a bakok még "lakat alatt" elzárva (vadháló + villanypásztor) vannak.
A csajok (idei gödölyéktől a vénasszonyokig) sorban álltak a bakok territóriuma előtt. Kutyával sem volt egyszerű onnan elhajtani őket, legelőről visszafordultak, rekedésig mekegtek, szerelmes pillantásokat vetettek... amazok a túloldalon meg verték szét a berendezést...
Nade az első hullámot túléltük, most kicsit visszaállt a rend. 3 hét múlva a tervek szerint már háremben lesznek.
Bár kicsit sajnálom addig háremezni őket, míg ilyen jól tartják a a tejet, de asszem engednem kell a többség akaratának :)
(nomeg, nem utolsó sorban, jó lenne legkésőbb március közepéig-végéig lezavarni az elléseket)
:))...majd csak figyeljél a kék szemeiddel, bár holnap hétfő lesz, mégis becsöngetnek ! ( Ha kedd, akkor Belgium :) és Kisasszony napja lévén indulnak a fecskék nagy vándorútjukra.
" Hajtja, mint kisasszony a fecskét"- szól a mondás. Legyél nagyon körültekintő és ...
( Ki tudhatja, hogy a fecsketündér mi, mindenre képes !:)
Hát a Lucától fejtem egy bő liter, majdnem másfél, valamiféle folyadékot. Fehér habja volt, az anyag maga vízszerű, kis sárga beütéssel. Reggel is megnézem, mit mutat. Nagyon kíváncsi vagyok.
Hát akkor este kihozom és megnézem, mennyi tej van nála.
Abrakot csak a fejősök esznek, fejéskor egy-egy kis zöldborsós konzervdobozzal. Amúgy legelnek, szénáznak meg most rengeteg hullott alma-körte van, azt kapják.
Gida esetéhez: zearalenon toxikózis (gabonában gombatoxin) esetére is gondoltam akkor, de ilyesmi tünetét malacoknál írták eddig csak le. Plusz nem volt tömeges, mint ahogy toxikózisnál lenni kellett volna.
Nálam a 1,5 éves gödölyék 90%-a "letőgyelt" ily módon. Jóltápláltság is okozhatja, pl erős abrakolás. De ilyesmi nálam még tévedésből sem fordult elő. Gondoltam én már mindenre (fitoösztrogén, stb stb), hogy minek köszönhető, hogy korábban soha nem volt hasonló, idén meg tömegesen jelentkezett, de passz. :)
Ennél volt már durvább eset, évekkel ezelőtt: kb 2 hetes gödölye, váratlanul elpusztult. Le volt tőgyelve, volt is benne valami sűrű tejszerű váladék, plusz péra is erősen duzzadt volt. Egyedi eset volt, nem tudtam rájönni az okra.
Most meg van egy anyakecske, aki idén nem ellett, nyár közepén elkezdett tőgyelgetni. Vemhes nem lehetett. Elkezdtük kifeni a tőgyét, erre komolyan vette a dolgot, már 3 liter körül ad naponta :)))
És mi a jó megoldás? Fejjem? Rendesen duzzadt a cici. Próbáljam meg, mennyi jön belőle?
Nekem úgy is jó, ha ellés nélkül tejel, volt idén gida elég, ismerősék adtak 5 bakot, ma-holnap jön további két bakgida, amit sajnálnak levágni, hát majd mi megesszük.
Na ja, a kitörési pont,..ezt nálunk is megtalálták. Cél a szomszédoldali, részben "bedöglött" lucernatarló, amely május végéig 1/3-ában belvízben szokta az új létet, de mégsem lett belőle rizsültetvény. Ki érti? Ámde a vízimadarak annál inkább üdvözölték a jelentős átalakulást. Minthogy azonban a csapadékhiány immár oly méreteket öltött, hogy a csatornák és kisebb tavak szárazon lábalhatók, a lucerna magához tért és csábító zöld köntösbe öltözött. Már idehaza is a kertben akkora repedések vannak, hogy egy gyík simán lezuhanna ha nem figyel hova lép. Sőt, a bivalyoknak is kemény kihívással kell szembenézniük, ui. ha vízben akarnak feredőzni, akkor türelemmel ki kell várni a reggeli harmatot. Nos, ebben a helyzetben az a vizes árok amely a legelőnk egy oldalról lezárta, sajna többé nem bírta visszatartani az örökké éber és pákosztos kecskehadat. A katonai felderítőket megszégyenítő leleménnyel törtek a bizonytalan és sosemjárt úton (mély és sötét, mindenféle ággal-boggal betakart árok mélyén) a remélt cél elérésére. És sikerült nekik! Igaz, tegnap már gyanús volta a nagyon, de nagyon dobszerű testalkatuk, meg hogy nincs rés a falon (hálón), de nem tudtuk leleplezni őket, mert a kertvégi ajtóban mint a jó gyerekek várták a beeresztést. Na, de a mai napon tetten érte őket a szomszéd bácsi és már jelzett is a távrecsegőn! Ő a titkos juhászunk, a tégla, de ezt kecskéink csak nem is sejtik... szóval mi most várjuk az esőt... :))