Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Kikérem magamnak, hogy szegény indiánokat belekeverd a hülyeségeidbe. Nem érdemelték meg. Néhány prériindián törzs ugyan ismert képírást, de annak semmi köze a lázálmaidhoz, ahogy a többi indián írásnak se.
Rendben van Én elhiszem, hogy 50 ezer éves a székely rovásírás.
Van egy kis baj. A komoly kutatók többsége nem hiszi. De miért nem nyúlunk vissza az eredeti kútfőkhöz? A székelyeket elsőként a XII. sz.-ban említik, két csata kapcsán: Olsava – 1116. és Fischa – 1146-ban. Két forrás is megerősíti azt a tényt (Cosmas Prangensis és a XIV. sz.-i krónakompozíció). A csaták kimenetele lényegtelen, de mindkét forrás "hospitum legiones"-nek nevezi a székely előőrsöket.
Az 1146-os eseményről német oldalról Freisingi Ottó tudósít részletesen. A magyar Képes krónika szerint:"a gaz bissenusok és a hitvány székelyek valamennyien egyszerre futamodtak meg, mint a juhok a farkasok elől, pedig szokás szerint a magyar csapatok előtt jártak." Aki tanult latint a csata leírásánál ilyen jelzőkkel is találkozhat a székelyekre vonatkozólag: "vilissimi" vagy "pessimi". Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a székelyek és a besenyők segédhadát a korabeliek lenézték, és idegen zsoldosoknak tartották őket.
Tehát a legelső magyar és külföldi híradások egyértelműen csatlakozott idegen segéderőként említi a székelyeket. Akkor most mi az igazság? Magyarok voltak-e a székelyek, vagy hozzánk csatlakozott és később letelepedett harcosok?
Bocs, ez egy kivágás a JM-ből, hogy illusztráljam az "m" létét.
Erre tulajdonképpen nincs szükség, mert az "m" a magasba vezető hegyek sora, amit az élükre állítottak, hogy lépcsőként mutasson. Ekkor még, nincs pontosan megszabva, hogy hány hegyről van szó.
Ez itt a világhegy, ami azonos volt az első istennel, vagy emberrel, aki a világ teremtésekor alátámasztotta az eget. A csillagos égen ez a Tejút.
Polites egy másik rovatban azt állította, hogy a kereszten egy görög betűs Krisztusmonogram van, ezért ide tettem egy görög betűs Krisztusmonogramot, hogy lássuk: sem az írásírány, sem a betűk nem azonosak.
Ez az az anaszazi indián edény, aminek a feliratát (díszítését) el lehet olvasni a székely rovásírás segítségével. Három jel található rajta, a J M és F. Ezek értelme JóMa földje, az egykori hangalakból a Jóma név olvasata a magánhangzók esetleges bizonytalansága mellett kb. Jóma, vagy Juma. Mivel az emerikai indiánok kb 12 000 éve (néhány vélemény szerint 30-40 000 éve) mentek át Amerikába, ezt az írást is legalább ilyen idősnek határozzuk meg.
A mitológi adatai támogatják ezt az időmeghatározást: A finnek ma is jumalának mondják az istent, az iráni Jima a vízözön előtti világ uralkodója volt, az első japán tenno neve Jimmu stb.
Ez egy afrászijábi, X. századi, székely rovásjelekkel írt felirat, amelynek közelálló megfelelőjét megtaláltuk az anaszazi indiánoknál is egy prekolumbián edényen. Az olvasata: JM SZ F, azaz JóMa SZár Földje "Jóma király földje".
A jégtáblákra vésett magyar (sumér-neandervölgyi) szövegekre én is kíváncsi lennék! Küldjetek egyet lécci egy jól záró hűtődobozban! Címem: Hammurappi krt. 11.
Ha botra akarzs róni, akkor a botot a bal kezedbe veszed (a bot bal felét megmarkolva), hogy a bot jobb végére a jobb kezeddel róhass. Próbáld ki egy boton s azonnal nyilvánvaló lesz, miért kell a bot jobb végén kezdeni a rovást!
Ádámról és Éváról rokonai vagyunk minden népnek. Nem az a kérdés tehát, hogy rokonai vagyunk-e a suméreknek, hanem az, hogy miképpen és mennyire és mi ennek a bizonyítéka.
Persze függ a válasz a rokonság fogalmának meghatározásától is. Ha szándékosan olyan szűkreszabott rokonságfogalommal dolgozunk, hogy abból a sumérek kimaradjanak, akkor a sumérek nem rokonaink.
Köszönöm (ha jól számoltam) az első érdemi hozzászólást!
A rovásírás használatára vonatkozó szabályrendszert nem hagytak ránk az elődök. Azaz sohasem volt kötelező jobbról balra írni. A rovástechnológiából ugyan ez következik, de van más technológia is. S a jelen esetben az ötvös nem a rovástechnológiát alkalmazta.
Ahogy a görög és a latin írás is felhagyott a jobbról balra írással, amikor áttért a fáról a papírra, ugyanúgy kezdtek eleink is áttérni a balról jobbra irányra, amikor papírhoz jutottak.
Kb. 5 régi írásemlékünk van, amelyik balról jobbra vezeti a sorokat.
Engem ez az 50 000 éves érdekelne, hogy ez hogy jött ki. Ugye az már több jégkorszakkal korábban volt. Érdekes lenne egyáltalán bármilyen írásbeliség ebből az időből.
Ez itt egy indián ékszer, kacsakaringóval és lépcsővel, azaz a JM ligatúrával, Jóma isten nevével.
Még egyszer a rovásbetűs felirat.
