Mindig elképedve figyeltem azt a mértéktelenséget, mind ételben mind italban.
Hogy az mitől jó, hogy hajnal kettőkor a főnök szedi össze a merev részeg figurákat a wc-ből, és rakja taxiba, ezt nem tudom, de hetek múlva is úgy emlegették mindig, mint jó bulit. :)
Exem szülei is fullba nyomták a cigit, anyja még a terhesség alatt se hagyta abba, plusz alkoholizáltak is rendesen. Ex nem dohányzott soha életében, a szagától is undorodik, a tesója viszont vígan bagózik. Sok mindent lehet rá mondani, de alkoholt is csak rohadt ritkán ivott, ellentétben a tesójával. Szóval ez inkább egyéni dolog, nagyon eltérően reagálhatnak ugyan arra a dologra még testvérek is.
Nyilván persze lehet, hogy lesz olyan gyerekem, aki szeretni fogja az alkoholt, nincs ezzel amúgy semmi gondom, ha valaki időnként megiszik egy pohár bort, de, hogy én önként tanítási célból nem adok eléjük alkoholt 18 éves koruk előtt, az biztos.
A kisebbik tesóm kapcsán a dohányzással megküzdöttek a szüleim, mondjuk nem volt már annyira kicsi akkor, a mai napig érthetetlen számomra, hogy mi a francért csinálta, amikor ráadásul fúvós hangszeren zenész, mármint Zeneakadémiára járt. Aztán hála az égnek észhez tért ilyen téren. De nem hinném, hogy bármi másképpen történt volna akkor, ha a szüleim maguk adnak neki cigit.
Nekem ez a meggyőződésem, hogy ilyen téren nincsen preventív "tanítás".
A nagyobbik tesóm a BME-re járt, neki is sikerült ezt megoldania alkoholizálás nélkül. :))
Megmondom őszintén az én baráti köröm nem rendezett ilyen alkoholizálós, lerészegedős builikat, én eleve a "klasszikus" bulikat ki nem állhatom, tehát ilyenen úgy sem vettem volna részt. Na most persze még korai bármit is mondani, de a lányom is utálja ezeket jelenleg. Sőt, amikor a múltkor kiderült, hogy a fagyi konyakos meggy izű (azt hitte sima csokis meggy), akkor többet nem volt hajlandó enni belőle egy falatot sem, pedig nem hinném, hogy sok alkohol lenne a fagyiban. :)
Időnként túl sokat isznak, függetlenül attól, hogy nem fiatalok már. :)
Lásd a régi pasis történetemet, amikor részegségében írogatott nekem hard core pornóba illő dolgokat, szerintem meséltem itt, vagy a textilesben. :) Meg lásd csapatépítő tréningek, vagy tejfakasztó bulik stb. Életemben annyit nem ábrándultam ki emberekből, mint amíg még volt pénz csapatépítő izékre nálunk, rám inkább romboló hatással volt, sajnos a részegségek nagyon visszataszítónak találom.
Nagyon ritkán iszom alkoholt, akkor is csak mértékkel, és olyan igazi lealjasulós lerészegedésem még nem volt. A szüleim is ritkán isznak, és volt alkoholista a családban, úgyhogy elrettentő példa is van előttem.
Most tényleg ennyire UFO lennék ebben, hogy sem az alkohol hatása, sem a kábszer hatása, sem a cigi hatása nem érdekelt soha az életemben?
UFO talán nem vagy, de azért egy egyetemet / fősikolát úgy végig csinálni, hogy nem iszol alkoholt, az inkább a kisebbség szerintem. De semmi gond nincs vele. Viszont a többség azért nem ilyen, és jó eséllyel a gyereked is szembesülni fog vele, hogy milyen egy bulika, vagy hogy hívják ezt ma...
Én is simán tudok kúltúr inni. Csak társaságban 1-2 pohár bor pl. S ezt szeretem, egy ilyen lazulósabb hangulat beszélgetéshez pl.
AMúgy teljesen hidegen hagy az alkohol téma. Néha gondolok rá, hogy pl. egy alkoholista hogy irigyelhet emiatt, hogy tudok így inni, engem meg nem boldogít:-).
Az is megvan pl. hogy ha olyannal vagyok egy társaságban, aki ilyen meggyőződéses antialkoholista (ált. ezeknek a családjában volt alkesz vagy iylenek miatt), akkor attól az egy-két pohár bortól is már kicsit így fesznegek, ohgy mit gondolhat rólam, vagy ha pl. érzem, hogy picit már módosult az alkohol miatt a hangulatom s akkor szinte így érzem a "megvetését" (még ha épp tudati szinten nincs is.)
Egyáltalán nem látom azt, hogy az alkoholt ismerők és ivok tartanák a határt.
A topiktalin azért többen ittunk alkoholt, de nem emlékszek, hogy bárki akárcsak egy picivel is átlépte volna a határt. Vagy azért nem emlékszek rá, mert berúgtam? :D
Ja, tényleg, meg már közel másfél éve az iskolával volt Bécsben, az adventi vásárban, vettek az utcán forralt bort. Ott se voltam. Azóta karácsonykor van az is, egy kicsi. Ez két karácsony.
Hát az én szüleimnek se. :) De nálunk az apám eléggé ismerte. :)
Egy baráti családban viszont gimiben már rendszeresen leültek likőrözgetni a gyerekkel a szülők, ill. anya-nagymama.
Azért jut eszébe, mert a többiek se kóláznak.
De mondom, nem volt még, annyi történt csak, hogy ivott néha egy-egy pohár bort, pezsgőt, vagy koktélt. Az én gyerekeim nem olyan kívülállók, mit én, sokkal csoportalkalmazkodóbbak. Meg van egy-két nem elkallódott barátnőm, aki ivott néha, az egyik még meg is szökött koliból, ki is rúgták - most meg iskolaigazgató-helyettes, magyartanár, rendes életű.
Nálunk 2-3 hetente általában van valamiféle hepaj, járnak hozzánk barátok, ismerősök. Ők is eljárnak a barátnőivel, fiúkkal is. Mindig eléggé jelentős választékban van itthon alkohol. Viszont "hétköznapokon" igen ritkán (kb sose) nyúl hozzá senki. Látja
ezt is... nálunk része ez is a szocializációnak.
Amikor a nővéremék itt voltak karácsonykor látogatóban, az unokahúgomon meg a nővéremen pl meglátszott, hogy nem ismerik az alkoholok hatásait. Elmentünk egy étterembe, rendeltek a lányok egy pohár mazsolabort... majd ittak mégegyet (mert ízlett)... én rákérdeztem, hogy biztos-e... de lehurrogtak...:Đ
Aztán hazafelé a nővéremék velünk utaztak, a párom, meg a lányom meg velük, mert a sógor azt mondta, hogy ő aztán tuti nem hallgatja a kárálást a kocsiban :Đ
De, igen, szóval alig több mint fél év és 18 éves.
Én értem, de ha azzal rukkol elő, hogy be akarnak ülni valahova és nem kólázni, akkor engedjem el úgy, hog azt se tudja, mi az a bor vagy sör? Milyen íze van, szereti-e, hogyan hat, mennyit igyon maximum...? Az se túl hiteles, hogy "kicsi vagy még ehhez".
Ráadásul ez nem kényszer, nem én találom ki, hanem ők jönnek ilyenekkel, hogy az akárki meg akarja őket hívni valahova - még nem mondott igent senkinek sem ezek közül a srácok közül egy meghívásra se, de persze, hogy beszélünk arról, hogy mennyi alkohol fér bele egy ilyen beszélgetésbe, mennyi fér bele egy buliban való ivásba...