Ez azért nem párkapcsolati probléma nálam, hanem úgy a világ többi részére vonatkozik.
Nem értékelem magam alul, inkább pozitívabban, mint amilyen vagyok. (Bár egy csavarral erről is azt lehet mondani, hogy nincs jó véleményem magamról akkor. :D)
De úgy látom, hogy ezek befolyásolásokra használt eszközök, azt meg nem szeretem.
Ez olyan, mint mikor az egyik barátnőm szokásától eltérően javasolt egy időpontot valamilyen eseményre, azzal a szöveggel, hogy ő akkor ér rá, felkaptam kicsit a fejem a tőle szokatlan gesztusra, aztán rájöttem, hogy tanult magatartásforma, épp azt tanulta meg kezelni, hogy hogyan ne utasítson vissza dolgokat (pl. időpont), hanem jelezzen már előre, proaktívan. :)
Ezek mindig ilyen átlátszó dolgok, valami van a háttérben, én meg szeretem azt, amikor valami csak olyan önmaga. Gyanakvó vagyok inkább, nem öngyűlölő. Persze, a gyanakvókkal is nehéz.
Igen, ez nála még működhetne is, már, ha egyáltalán akar bármennyi időt is szánni arra, hogy együtt legyenek, mert ugye most mindig egyedül vannak kicsapva a játszótérre, igen a 14+ éves is.
De ebben eléggé eltökélt, vagy mi vagyok, hogy ezt valahogy elérjem, mert érzem, hogy meg tudna tanulni a kicsi.
Mindig csodálkoztam rajta, hogy ezek a szövegek hatnak.
Ilyen szégyentelen dolgokat szoktam mondani a főnökömnek is (hogy ez milyen jó ötlet, meg hogy milyen okos - komolyan!!!), és bakker, reagál. Én meg leharapnám a fejét annak, aki ilyen minősítgetéseket engedne meg magának velem szemben. :) Na, jó, nem, csak csendben a föld alá bújnék szégyenemben, hogy ide jutottam. :)
Hát te ismered jobban, én elég naiv vagyok ilyenekben, de én adnék neki egy próbát. A 9 személyes buszból is nehéz rakodni a bicajokat amúgy. Meg ha ilyen gyerekes, akkor úgy kell vele bánni, mint egy gyerekkel. Elhúzod a mézesmadzagot előtte :D Itt a távcső, persze, de a gyerekek is szeretnék, ha megmutatnád nekik a csillagképeket - hadd menőzzön :D
De akkor vidd neki csak a kicsinek a biciklijét, és mondd neki, hogy "ez a bicajtanítás neked milyen jól megy, mindig mondja a kicsike is, hogy én nem tudom jól fogni".
A távcsövet magának akarta, hogy ő nézhesse rajta a csillagokat, nem arra, hogy a gyerekivel nézze. :)
A biciklit meg szívesen odaadom, vigyék, csak hozzák haza. 9 személyes kisbusza van, nem lenne gond elvinni, meg haza hozni, ha éppen ez a terve, hogy bicikliznek, én attól tartok itt is máshonnan fúj a szél, sajnos. A saját biciklijét se vitte el, szóval ha azt nem viszi el, akkor eleve hogyan bicikliznek együtt?
Szerintem lehet, hogy vágyik valami olyasmire, hogy apás dolgokat csináljon. Pl. a távcső meg a bicikli - talán úgy érzi, ebben lenne az ő erőssége. Ehhez le kéne mondani arról, hogy ezek mindig veletek vannak, de talán megérné kipróbálni, hátha ez beválik, és kicsit többet lesz velük. Mert ezeket a tevékenységeket szívesen csinálja.
Volt az a sztori, amikor több hónap után is emlékezett rá, hogy miben voltam a bíróságon, én magam se emlékeztem rá, ő meg harisnyáig bezárólag előadta, valami olyan szöveggel, hogy ha telik nekem piros virágos harisnyára, akkor neki ugye minek is kell tartásdíjat fizetni. Akkor kedvem lett volna visszaírni, hogy az összes harisnyámat a szeretőim vették, mert imádnak abban látni az ágyban, és ha akarja a bugyijaimat is megnézegetheti, mert azt nem volt alkalma a bíróságon megtekinteni, de aztán legyintettem egyet és nem válaszoltam. Tényleg az válik be, hogy semmi kommunikáció
Csak ugye ezt szerettem volna tudni mikor jön értük. Volt már olyan, hogy órákat vártunk rá, és ti itt jobbára szülők vagytok tudjátok milyen az, amikor a gyerek már be van izgulva, hogy menni fog, és 1-2 órával később jön meg érte, gyak. azt hittem kidöntik a falakat.
Szerintem már ne akarj vele jófej lenni, maximum annyiban, hogy talán boldogabb tőle, ha rövidre zárod a vele való kommunikációt. Szomorú, de ez van.
Ha meg ilyenekkel jön, hogy te kivel fetrengesz (ez vicces amúgy), akkor mondd neki, hogy sajnálod, hogy még mindig veled fantáziál, de te már túlléptél rajta.
A biciklit meg vidd oda neki, amikor viszed a gyerekeket. Vállald át, hogy most nem kell értük jönni, te elviszed őket :) Aztán "Meglepetéés" :D
Ráadásul milyen cool dolog lehetne neki is, hogy ő tanította meg a kisfiát biciklizni, arra a gyerek is tökre emlékezne. Tényleg, azt a havi 4 napot olyan jól el lehetne tölteni úgy, hogy a gyerekek imádják, neki nem kell a hétköznapokkal nyűglődni, és még sem tudja kihasználni.
A múltkor kérte, hogy vigyük el hozzá a bicikliket. Már tök naivan megörültem, hogy na, biciklizni fog velük, aztán kiderült, hogy azt akarja, hogy ÖRÖKRE nála maradjanak. És még ő volt felháborodva, hogy ezt nem engedem, mondtam, hogy elvihetik, de utána vissza is kell hozni...Ugyan így el akarta vinni a lányom távcsövét is, hogy ő akarja nézegetni otthon a csillagokat. Hát már bocsika, de azt a gyerek kapta egyik szülinapjára. Persze én voltam megint a gonosz, hogy nem adtam oda.
Tényleg nagyon el tudok ezen keseredni, valahogy nem bírom ezt megemészteni. A kettőnk dolgán kb. 6-7 hónap alatt túl voltam, de azon, ami az apaságát érinti nem bírok.
Igen, az szerepel a papírunkba, hogy őszi, tavaszi és téli szünet első három napja. Na most persze szólhatnék a gyámhivatalnak, hogy nem veszi igénybe ezeket a napokat, de valahogy nincs kedvem ezzel szórakozni, most komolyan én nyomuljak folyamatosan, hogy legyen már a saját gyerekeivel?? Én próbálkozom, de nem sok sikerrel, láthatóan. Attól félek a gyerekek szívnák csak meg, ha én ezt így gyámhivatalon keresztül erőltetném ki. Ő továbbra is csak lehetőségként, és nem kötelességként tartja számon a kapcsolattartást, ez van.
Elméletileg a nem nyári szüneteknél nem lenne lehetőség az ilyen egyezkedésekre, csak én mindig tényleg jófej akartam lenni, hogy alapvetően nekem tök mindegy melyik napokról van szó, de ha rögzítettük, akkor utána ugye tudom, és én is tudok tervezni (aztán ugye a téli szünetben jól megszívtam amikor a kicsit nem vitte el, nekem meg színház jegyem volt). A nyári szünetnél van egyezkedési lehetőség adva a bírósági papírban is úgy, hogy május 31-ig kell megegyezni, de az rohadt késő, mert akkor már csak vagy aranyárban tudunk nyaralni menni, vagy sehogy. Sokan vagyunk, a szüleimmel szoktunk hetesben menni, mert vizes programot nem merek tök egyedül bevállalni velük.
Amúgy meg rohadtul nincs kedvem ezeket olvasgatni, hogy én olyankor fetrengek, meg a szeretőimmel hentergek meg ilyenek, nem mintha bármi köze is lenne hozzá mit csinálok, csak akkor is. Szegény anyukám olvassa el ezeket helyettem amúgy is. Mondjuk ő aranyos, mert jókat tud röhögni ezeken. A múltkoriban állítólag valami olyan is volt, hogy önbíráskodva nem engedem be a házba.
Ja amúgy a kicsi szülinapjára most már egy tábla csokit sem kapott tőle. Nem mintha konkrétan az ajándék számítana, mert mindent megkap tőlem, de a gesztus, az azért jó lenne. Komolyan egy 500 Ft-os kisautónak is úgy tud örülni...Meg olyan jó lenne, ha kicsit futkározna vele a biciklivel, én már alig bírom megtartani a gyereket, olyan nehéz nekem. Neki mégiscsak könnyebb lenne.
Ha azért antialkesz, mert ivott valamelyik családtagja vagy muszájból( a saját alkoholproblémái miatt) és ezekről tudok, lehet, nem innék a közelében, de ha csak úgy nem szereti az italt, akkor az ő baja. :)
Úgy kellett volna, hogy akkor ugye tudod, hogy április 18-21-én nálad vannak a gyerekek, nekem foglalásom van wellnessre, a nyárra még választhatsz, hogy július 14-30 vagy augusztus 1-15, de a héten döntsd el, mert le kell adnom a szabit.
És akkor nem kell neki hosszút válaszolni, csak annyit, hogy "oké", meg annyit, hogy "augusztus".
Nekem is vannak ismerőseim, akiknek ez gyakori program, hogy hétvégén együtt berúgnak, főleg nyáron. Vagy nem midnen hétvégén. Modnjuk nem alkeszek, de azért nekem már picit aggasztó. De elég ritkán visszataszítóak ilyenkor, inkább viccesek, kedves a legtöbb.