Anno a pszichológus is ezt javasolta, hogy ők álljanak ki saját magukért, amit akarnak, vagy ami gondjuk van.
Csak mondjuk, ha nekem nem megy exszel szemben, akkor nekik nem tudom mennyire fog menni...
Na mindegy, valahogy majd csak megtanul.
Most kicsit ráraktam a pótkereket, hogy magát a tekerést is gyakorolja kicsit, ne a földet bámulja közben mindig, aztán ha ezt okénak látom, akkor leszedjük újra.
Az a baj amúgy, hogy értem az elved, hogy tapasztalják ki, mi hogyan hat, de hogy fullosan kitapasztalják, egyszer-egyszer el kell jutni a végső pontig.
egy pohár akármivel elvagyok, két pohárral is, de azt honnan tudhatom, hogy mit csinál több. Meg kell egyszer annyit inni, hogy látszódjon, hogy hoppá, ennyitől rosszul vagyok és nem kicsit, hogy még másnap reggel is forog a szoba.
Igazából ezek az izé kísérletek sem valósak, mert az, hogy ugyan az az ital hogyan fog rád hatni elég sok más tényezőtől is függ. (pl. mennyit kajáltál)
És mindig lesz olyan ital, aminek a hatását még nem tesztelted le. :)
Én csak simán örülök, hogy a legkisebb vágy sincsen bennem ezeknek a kóstolására. Nextnick-el ellentétben még a kicsit becsiccsent, vagy úgymond "lelazult" embereket sem találom szórakoztatónak.
Viszont rossz fiúval élni, azt már nem biztos, hogy akarnék.
Valami olyasmit próbáltam itt közvetíteni, hogy ezek az addiktív szerek mindenkire tök másképpen hatnak, meg más a vágyakozási fok is mindenkiben rájuk, és simán fel lehet nőni anélkül, hogy erre valaki vágyna. Plusz nem lehet megelőzni semmit pusztán azzal, hogy magad kínálod fel a gyereknek az addiktív szert.
Mondjuk pl. a nem ivós, nem bagózós tesóm elég sok hülyeséget elkövetett , pl. milliószor szökött meg gyerekkorában, meg számtalan baleset érte, meg elég sok hülye, vagy rossz dolgot csinált, de a drog, alkohol, cigi őt sem érdekelte soha.
Mikor a fiam sehogyse akart biciklizni megtanulni, nekem meg épp fájt a hátam, csináltam egy ilyen dealt a lányokkal, hogy ahány órát foglalkoznak az öccsükkel, biciklitanításban, annyi órát lovagolhatnak, fényesen bevált, életem legjobb üzlete volt.
Ez azért nem párkapcsolati probléma nálam, hanem úgy a világ többi részére vonatkozik.
Nem értékelem magam alul, inkább pozitívabban, mint amilyen vagyok. (Bár egy csavarral erről is azt lehet mondani, hogy nincs jó véleményem magamról akkor. :D)
De úgy látom, hogy ezek befolyásolásokra használt eszközök, azt meg nem szeretem.
Ez olyan, mint mikor az egyik barátnőm szokásától eltérően javasolt egy időpontot valamilyen eseményre, azzal a szöveggel, hogy ő akkor ér rá, felkaptam kicsit a fejem a tőle szokatlan gesztusra, aztán rájöttem, hogy tanult magatartásforma, épp azt tanulta meg kezelni, hogy hogyan ne utasítson vissza dolgokat (pl. időpont), hanem jelezzen már előre, proaktívan. :)
Ezek mindig ilyen átlátszó dolgok, valami van a háttérben, én meg szeretem azt, amikor valami csak olyan önmaga. Gyanakvó vagyok inkább, nem öngyűlölő. Persze, a gyanakvókkal is nehéz.
Igen, ez nála még működhetne is, már, ha egyáltalán akar bármennyi időt is szánni arra, hogy együtt legyenek, mert ugye most mindig egyedül vannak kicsapva a játszótérre, igen a 14+ éves is.
De ebben eléggé eltökélt, vagy mi vagyok, hogy ezt valahogy elérjem, mert érzem, hogy meg tudna tanulni a kicsi.
Mindig csodálkoztam rajta, hogy ezek a szövegek hatnak.
Ilyen szégyentelen dolgokat szoktam mondani a főnökömnek is (hogy ez milyen jó ötlet, meg hogy milyen okos - komolyan!!!), és bakker, reagál. Én meg leharapnám a fejét annak, aki ilyen minősítgetéseket engedne meg magának velem szemben. :) Na, jó, nem, csak csendben a föld alá bújnék szégyenemben, hogy ide jutottam. :)
Hát te ismered jobban, én elég naiv vagyok ilyenekben, de én adnék neki egy próbát. A 9 személyes buszból is nehéz rakodni a bicajokat amúgy. Meg ha ilyen gyerekes, akkor úgy kell vele bánni, mint egy gyerekkel. Elhúzod a mézesmadzagot előtte :D Itt a távcső, persze, de a gyerekek is szeretnék, ha megmutatnád nekik a csillagképeket - hadd menőzzön :D
De akkor vidd neki csak a kicsinek a biciklijét, és mondd neki, hogy "ez a bicajtanítás neked milyen jól megy, mindig mondja a kicsike is, hogy én nem tudom jól fogni".
A távcsövet magának akarta, hogy ő nézhesse rajta a csillagokat, nem arra, hogy a gyerekivel nézze. :)
A biciklit meg szívesen odaadom, vigyék, csak hozzák haza. 9 személyes kisbusza van, nem lenne gond elvinni, meg haza hozni, ha éppen ez a terve, hogy bicikliznek, én attól tartok itt is máshonnan fúj a szél, sajnos. A saját biciklijét se vitte el, szóval ha azt nem viszi el, akkor eleve hogyan bicikliznek együtt?
Szerintem lehet, hogy vágyik valami olyasmire, hogy apás dolgokat csináljon. Pl. a távcső meg a bicikli - talán úgy érzi, ebben lenne az ő erőssége. Ehhez le kéne mondani arról, hogy ezek mindig veletek vannak, de talán megérné kipróbálni, hátha ez beválik, és kicsit többet lesz velük. Mert ezeket a tevékenységeket szívesen csinálja.
Volt az a sztori, amikor több hónap után is emlékezett rá, hogy miben voltam a bíróságon, én magam se emlékeztem rá, ő meg harisnyáig bezárólag előadta, valami olyan szöveggel, hogy ha telik nekem piros virágos harisnyára, akkor neki ugye minek is kell tartásdíjat fizetni. Akkor kedvem lett volna visszaírni, hogy az összes harisnyámat a szeretőim vették, mert imádnak abban látni az ágyban, és ha akarja a bugyijaimat is megnézegetheti, mert azt nem volt alkalma a bíróságon megtekinteni, de aztán legyintettem egyet és nem válaszoltam. Tényleg az válik be, hogy semmi kommunikáció
Csak ugye ezt szerettem volna tudni mikor jön értük. Volt már olyan, hogy órákat vártunk rá, és ti itt jobbára szülők vagytok tudjátok milyen az, amikor a gyerek már be van izgulva, hogy menni fog, és 1-2 órával később jön meg érte, gyak. azt hittem kidöntik a falakat.