"Ha meg kéne határozni a szeretetet, az egyetlen szó, amely méltóképpen kifejezné mindazt, ami benne foglaltatik, - az élet lenne. A szeretet maga az élet a maga teljességében. Ha elmulasztod a szeretetet, elmulasztod az életet. Ne tedd!"
A hajnal ködén át hallom távolodó lépteid, illatod keresve bújok vágyaink paplanába, átélni újra az együttlét édes perceit.
Tekinteted átölel, szemed tükrében a szerelem balzsamos cseppjeit látom, a boldogság örömkönnyeit érzem még a számon...
Érzés...elvesznék ha nem volnál... apró rebbenések simogató, szelíd hulláma magával ragad, a nyugalom fátyla szerte lebben, és betakar a hűvös magány... az ébredés után....
Kinyitom szemem... egyedül vagyok... s a csóktalan csend tovább álmodik....
Fűzágként, indulattalan, árnyékként, árnyalattalan, mint kicsi szél, ha hangja van: hadd tűnjek hát el nyomtalan!
Hiába szóltok, ajkaim, hiába szálltok, szavaim, hínáros csönd zöld partjain hiába dobogott a rím. Aranyszín alkony, boríts el, szellőszavú éj, sirass el, helyettem él és énekel a táj, titkos jeleivel.
Lennél-e menedékem, Ha teljesen eláztat az eső Lennél-e menedékem Ha nem is próbálnék erősnek látszani Megsimogatnál akkor is, Ha mocsárba merültem előtted Lennél-e menedékem Ha siralmas kiszolgáltatottságom Egyetlen érintésért könyörögne Megvigasztalsz akkor is, ha majd Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba Lennél-e a menedékem, Akkor, mikor magam elől menekülök... talán pont hozzád...
Rettentően kimerültem. Nem értek már semmit. Mit jelent a szó: Bűn? Mit jelent: Érteni? Mit jelent: Hűség? Mit jelent: Tisztaság? Mit jelent: Szerető? Mit jelent: Megcsalás? Mit jelent: Esküvő? Mit jelent: Templom? Mit jelent: Béke? Mit jelent: Otthon? Mit jelent: Tudni? Mit jelent: Szabály? Mit jelent: Hazudni? Mit jelent: Család? Mit jelent: Vétkezni? Mit jelent: Álarc? Mit jelent: Érteni? Mit jelent: Kudarc? Mit jelent: Itt vagyok!? Mit jelent: Félek? Mit jelent: Kopogok? Mit jelent: Élek? Mit jelent: Mese? Mit jelent: Sírok? Mit jelent egy este? Mit jelent: Írok…? Mit jelent: Szépség? Mit jelent: Álom? Mit jelent: A lelked? Mit jelent: Várom?
Mondd, Te valójában érted, mit jelent: Szeretlek Téged!?
A hangok mindig fontosak voltak és lesznek, számomra. Fél évszázada keresek valami megfoghatatlan érzést, amit Boldogságnak neveznek. A szemem majd kiesett, úgy figyeltem hol jobbra, hol balra, ám a kutatott boldogságot nem ismertem föl. Álruhát öltött és elsiklott a tekintetem elől. A galád azt is elkövette, hogy átalakult, nem tudom mivé lett. A hegyeket járva megtapasztaltam, hogy semmi sem az, aminek látszik. A megtett utat, fájdalmas izomlázak jelezték a testemben. Már nem hiszek a szememnek. „A szem a lélek tükre.” Ebben a mondatban akad egy kis csalfaság.
Térjünk vissza az első szóhoz: A hangod-hoz. A hang emlékeit keresem és drága Nagyapámra lelek, nevető hangjára, huncut mosolyára. Anyai Nagymamára is rá találok, Karácsonykor mézes pálinkát készít, és egy kortyot nékem is ád belőle. A hang simogató, egy életutamra elkísér. Védelmezőn körül ölel, nem hagy magamra. Tovább keresem a hangokat, amelyekben én is ott vagyok, és ott szunnyad az eddig megélt életem: A virágos, nyári réteken gyereklábak szaladgálnak. A kislány selymes haját a napsugár simogatja, színes lepkék libbennek az árnyékok között. Az augusztusi meleg éjszakák hangjában az én hangom is száll. A Kápolnatóban békák koncerteznek, a réten pedig a tücskök húzzák a vonót. A hold világította mennyek birodalmából, alá hullnak a csillagok. Egy az enyém, egy az övé. Az én csillagom még mindig ragyog itt belül a szívemben. A másik sorsa mi lett azt sajnos nem tudom. Szerintem az „idő” nem halad sehová, neki nincs dolga. Mi haladunk az időben, és rengeteg a feladat. Nekem a Boldogságot kell megtalálnom és az égre emelni, mint bizonyosságot.
Véget ért lassan a mai nap meséje, Felszállt pár mondatom csillagokat csókolt, Zongoraszót hoz az esti szél szeszélye, Csendesen élvezem, mint ínyenc a jó bort.
Bámulnám ihletve a végtelen eget, De valamennyi fény mindig van felettünk, Fel sem tűnik sok csillag hiánya, Nekünk, kik a városba születtünk.
Strausst hallgatok nosztalgiával, Régvolt keringők emlékén merengek, Hogy is volt azzal a régi-régi tánccal? Szép lányok, keringők, bálok és szerelmek!
És Jönnek-múlnak táncosok, Mint égen a végtelen nap körök, Emlékek tűnnek a múlt romantikába, Minden elmúlik, csak Strauss örök.
