"A még jótékony hatású alkoholmennyiség egészséges nők esetében napi 10 és 20 gramm, egészséges férfiak esetében pedig 20-40 gramm. Hétköznapi mértékegységeink szerint ez nőknél napi egy-két deciliter bort, egy üveg sört vagy egy felest jelent, férfiak esetében pedig ennek a dupláját. "
Miért kéne ennél többet inni?
Persze az emberek sok káros dolgot csinálnak magukkal, de az alkohol ráadásul mér szar is. Miért jó rosszul lenni?
Nem az egész cikket gondoltam rád vonatkoztatni, csak azt a részét, hogy nem hiszed el, ha valami jót mondanak rád. Ezek nem mindig tudatos eszközök, nem kell belelátni mindig valamit.
Igen, te nem iszol, én sem iszom, nem is érdekel minket, de én kamaszokról beszélek, akiket érdekel. Volt már nálunk is olyan, hogy azt mondtam a lányomnak, hogy most vagy megesküszik mindenre, hogy ebben a buliban nem iszik, és be is tartja, vagy el se engedem. Azt mondta, akkor inkább nem megy. Ebben maradtunk. (Nem házibuli volt, és fiúval ment volna, ismeretlen emberek közé.)
Nagyon jó, ha van az embernek egy olyan gyereke, akit nem érdekel, de azt is kezelni kell, amelyiket érdekli.
Viszont a társaságban nagyobb a veszélye a "keverésnek" és ugye a kóstolás eredménye sem korrekt. Másképp ízlik (vagy nem ízlik), másképpen hat, ha előtte már ittál ezt-azt.
pedig jobb tudni és megtanulni, mintsem meglepetés érjen.
Nekem rémálmom, hogy esküvőre vagyok hivatalos, vidékre és nem bírok lemenni mondjuk a kocsiig délelőtt, pláne nem utazni, ha ráz(amúgy is rosszul leszek, ha nagyon ráz a kocsi :D), és emiatt nem is igen merek inni esküvőn, de ebben hagyatkozom a korábbi rossz tapasztalatomra( a Jäger és a Garrone)
Itt először is definiálni kéne a piával ismerkedés fogalmát. :-) Ez ugyebár első alkalmat jelent. Ez nekem kis mennyiségben kóstolást, ízlelgetést jelent*, és nem azt, hogy mennyitől jutok el a részegségig/hányásig. :D Azt a második alkalommal. :DDD
*Erre a társaság alkalmasabb, mert ott lehet egy kis kupicával/pohárral kóstolni, otthonra meg kel venned egy egész üveggel - aztán ha nem ízlik, akkor "kuka". (Hacsak nem ajándékba kaptad vagy van otthon a családban.)
Viszont társaságban vigyázni kell, na hajszoljanak bele...
Anno a pszichológus is ezt javasolta, hogy ők álljanak ki saját magukért, amit akarnak, vagy ami gondjuk van.
Csak mondjuk, ha nekem nem megy exszel szemben, akkor nekik nem tudom mennyire fog menni...
Na mindegy, valahogy majd csak megtanul.
Most kicsit ráraktam a pótkereket, hogy magát a tekerést is gyakorolja kicsit, ne a földet bámulja közben mindig, aztán ha ezt okénak látom, akkor leszedjük újra.
Az a baj amúgy, hogy értem az elved, hogy tapasztalják ki, mi hogyan hat, de hogy fullosan kitapasztalják, egyszer-egyszer el kell jutni a végső pontig.
egy pohár akármivel elvagyok, két pohárral is, de azt honnan tudhatom, hogy mit csinál több. Meg kell egyszer annyit inni, hogy látszódjon, hogy hoppá, ennyitől rosszul vagyok és nem kicsit, hogy még másnap reggel is forog a szoba.
Igazából ezek az izé kísérletek sem valósak, mert az, hogy ugyan az az ital hogyan fog rád hatni elég sok más tényezőtől is függ. (pl. mennyit kajáltál)
És mindig lesz olyan ital, aminek a hatását még nem tesztelted le. :)
Én csak simán örülök, hogy a legkisebb vágy sincsen bennem ezeknek a kóstolására. Nextnick-el ellentétben még a kicsit becsiccsent, vagy úgymond "lelazult" embereket sem találom szórakoztatónak.
Viszont rossz fiúval élni, azt már nem biztos, hogy akarnék.
Valami olyasmit próbáltam itt közvetíteni, hogy ezek az addiktív szerek mindenkire tök másképpen hatnak, meg más a vágyakozási fok is mindenkiben rájuk, és simán fel lehet nőni anélkül, hogy erre valaki vágyna. Plusz nem lehet megelőzni semmit pusztán azzal, hogy magad kínálod fel a gyereknek az addiktív szert.
Mondjuk pl. a nem ivós, nem bagózós tesóm elég sok hülyeséget elkövetett , pl. milliószor szökött meg gyerekkorában, meg számtalan baleset érte, meg elég sok hülye, vagy rossz dolgot csinált, de a drog, alkohol, cigi őt sem érdekelte soha.
Mikor a fiam sehogyse akart biciklizni megtanulni, nekem meg épp fájt a hátam, csináltam egy ilyen dealt a lányokkal, hogy ahány órát foglalkoznak az öccsükkel, biciklitanításban, annyi órát lovagolhatnak, fényesen bevált, életem legjobb üzlete volt.
Ez azért nem párkapcsolati probléma nálam, hanem úgy a világ többi részére vonatkozik.
Nem értékelem magam alul, inkább pozitívabban, mint amilyen vagyok. (Bár egy csavarral erről is azt lehet mondani, hogy nincs jó véleményem magamról akkor. :D)
De úgy látom, hogy ezek befolyásolásokra használt eszközök, azt meg nem szeretem.
Ez olyan, mint mikor az egyik barátnőm szokásától eltérően javasolt egy időpontot valamilyen eseményre, azzal a szöveggel, hogy ő akkor ér rá, felkaptam kicsit a fejem a tőle szokatlan gesztusra, aztán rájöttem, hogy tanult magatartásforma, épp azt tanulta meg kezelni, hogy hogyan ne utasítson vissza dolgokat (pl. időpont), hanem jelezzen már előre, proaktívan. :)
Ezek mindig ilyen átlátszó dolgok, valami van a háttérben, én meg szeretem azt, amikor valami csak olyan önmaga. Gyanakvó vagyok inkább, nem öngyűlölő. Persze, a gyanakvókkal is nehéz.
Igen, ez nála még működhetne is, már, ha egyáltalán akar bármennyi időt is szánni arra, hogy együtt legyenek, mert ugye most mindig egyedül vannak kicsapva a játszótérre, igen a 14+ éves is.
De ebben eléggé eltökélt, vagy mi vagyok, hogy ezt valahogy elérjem, mert érzem, hogy meg tudna tanulni a kicsi.