Wow! Ez a nem semmi :-) Na jó, azért én sem tétlenkedtem a hétvégén. Fehér-Vár-Palota 40 + Óbudavár 20 éjszakai + Cserhát 40 volt a programom. Ja, és megkaptam most a Hősök Túrája 100 kitűzőjét is, így 2 nap alatt 4 kitűzőt zsebeltem be. Nos? ;-)
Én háromnegyed 8 előtt egy pár perccel rajtoltam. Nem bántam a délelőtti ködöt, párásságot, sejtelmes, titokzatos volt tőle az erdő. Aztán később, mikor a pára eloszlott, egyre többet mutatott magából a Cserhát - mindig megdöbbenek, mennyire szép is ez a táj.
A futást most lazára vettem, ezt diktálta a hangulat - na, meg a tegnap késő éjszakába nyúló römiparti sem volt igazán jó alapozás a szaggatáshoz. Hamar meglett egy jó utazótempó, csodáltam az erdőt, a tájat, ha ismerősökkel találkoztam, beálltam melléjük pár percre beszélgetni. Nagyon élveztem a futást!
A terep sok helyen köves, technikás, másutt sáros, csúszós volt. Ennek ellenére sikerült megúsznom esés, kőberúgás, és egyéb hasonló bénázás nélkül.
A jelzések, a szalagozás végig nagyon jó volt. Kavartam ugyan egy kisebbet meg egy kicsit nagyobbat, de ez csak az én figyelmetlenségemen múlott. Az első közvetlenül Hollókő előtt történt, ahol letértem a K-ról egy azzal párhuzamos dűlőútra. Hamar észrevettem, hogy hibáztam, és visszamentem megkeresni a helyes utat - nem úgy, mint két idősebb spori, akik teljesen természetesen rövidítettek a dzindzsáson keresztül. "Nem baj", mondták később.
A másik kavarás a táv vége felé volt: az Alsó-malomnál jobbra kellett volna fordulni - remekül ki volt szalagozva. Én viszont akkor már ezerrel csörtettem egy 5 órán belüli teljesítés reményében, és klasszikusan túlfutottam az elágazáson. Pechemre azon az úton is voltak - gondolom, régebbi - szalagok, így egy darabig fel sem tűnt, hogy rossz helyen járok. A Polar adatait nézve pont itt pocsékoltam el azt a 16 percet, amivel több lett a vége, mint 5 óra.
De mindez nem számít, mert nagyon jó futás volt ez a mai. 44,4 km, 1290 m szinttel, 5:16 alatt: én ezzel teljesen elégedett vagyok. Jól jelzett útvonal, kedves pontőrök, ismerősök, csodaszép Cserhát - minden megvolt, ami a magamfajta örömfutónak kell.
Baloo írta múltkor hogy a Bécs-Budapest zárónapján futott egy félmaratont, és hiába lett egyéni rekord sajnos nem lehetett hitelesíteni, a lejtős pálya miatt. Én tavaly és idén is gondolkodtam ezen a záró félmaratonon, s ez a nem hitelesíthető dolog is közrejátszott hogy nem vettem részt rajta. Mert ugye mi van ha futok egy jót ? ;-)
Sajnos idén eddig még nem tudtam megjavítani az 1:36:22-es félmarcsi csúcsomat, a Nike-on nagyon meleg volt, rontottam is rajta jó sokat. Viszont ma résztvettem a Tudás Útja félmaratonon. Hiteles-e a távja ? Talán igen, mert műholdas térképen lett kimérve. Nem sokan voltunk a versenyen, párszáz ember gyülekezett a SOTE-n a 11 órás futamhoz. Talán Lunanoctis-t véltem felfedezni a Futóbolondok közül. Az idő tökéletes volt, 10 fok. Nekem ez jön be. Meg is indultunk, azt tudtam hogy nem lesz mindenhol km-tábla, az első a 4km-es volt. Hohó 4:02-es km-eket jöttem eddig, ez biztos nem megy a végéig tudtam. 10km-nél új egyéni csúcsot állítottam fel 41:58-cal. Tudtam hogy még egy ilyen 10km-t nem tudok, mert akkor 1:30-on belüli idő lenne a vége. Amúgy persze hogy megdöntöttem a 10-es csúcsomat, a Gatorade10-en a hőségben lehetetlen ilyen 10-est menni. Azon azért aggódtam mi lesz a vége felé. Ugyanis mostanában nem futok hosszúakat, talán 2 hónapja mentem 15km-nél hosszabbat. (Jelenleg próbálok minden nap futni 10-12 km-t) Az órámat nem nyomogattam km-enként, mentem érzésre. Úgy 15km-nél éreztem hogy ennek PB-nek kell lennie, 1:30-on kívül, de 1:36-nál jobban kellene beérnem. Az nagyon érdekes érzés volt hogy amikor az órám 1:30-ra váltott, nagyon közel volt a cél. Nem lehetetlen az 1:30-on belül sem egyszer majd. A cél előtt talán 150 méterrel láttam hogy még 1:31:xx-en áll az óra de nem sokáig. Na akkor egy nagy sprint és így új PB-vel 1:31:59-cel futottam át a célon, átlag 4:21-es km-ek. Rókalacival beszélgettünk, ő gps-es órával is mért és szerinte is korrekt volt a táv, úgyhogy én elfogadom hivatalosnak.
Pár hete azon töprengtem hogy elképzelhető-e az a furcsa helyzet hogy előbb teljesítek 1:30-on belül félmaratont, minthogy sikeresen célbaérnék egy maratonon ? Talán mindkét dolog csak egy karnyújtásnyira van számomra ?
A reggeli barátságtalan idő ellenére 9 kor már a Cserhát 40-en voltunk. Mivel 6-8 között lehett nevezni a 40-es távra, így kisírtunk, illetve megígértük, hogy beérünk zárás előtt. a rajt után rögtön egy komolyabb kaptató, majd kb 5 kilinél találtunk egy "Bableves csárdát". (Ha nyitva lett volna reggel beülünk, de így visszatértünk a túra után egy Csárda csülkös bablevesre.) Az idő szépült, mi fáradtunk és mi feltérképeztük a Cserhát legszebb részeit. Hollókőn még mindig nem aszfaltoznak és kocsmában is szokásos vasárnapi hangulat fogadott. Kényelmes tempóban olykor nehezen futható részeken és kicsit eltévedve, de kipipáltuk a mai napot! Szép volt, máskor is megyek. A 42-43 km 5.19-es idővel 128-as AVG és 162-es max pulzussal.
Az utóbbi egy hónap sajnos a futásról kevéssé szólt.. bár jó volt olvasni holmi Spartathlon, maraton BB és egyéb beszámolókat... (pl: mai SC beszámoló) s néhány kilométert gyűjtöttem, de ez a jó eredményhez kevés.
Eurocenter - irány a hegy - OLI feliratnál balra - postaláda - kék kereszt - kacsacsőr - ezek nem normálisak! - Virágos nyereg - induljunk el mondjuk arra - zöld - piros kerékpár - hol vagyunk? - fogalmam sincs - ott a reptér, látod a hangárt? - hullámvasút - gerinc - az, amit ott nem látsz, az a Kevély - vajon hol vagyunk? - az ott Üröm és Solymár - tovább, vagy élesen balra le? - balra le - kék kutat szeretnék - ló - sok ló - kutya - sok kutya! - huhh, van hozzá ember is - tartsunk balra - jó, de jobbra megy az út - az vajon melyik hegy? - nem tudom, de gyanús, hogy a túloldalán kellene lennünk - hol van már kút? - itt menjünk balra - kék rom jelzés - itt a Virágos-nyereg! - igyunk Villámkezű Jane-nél - nincs nálunk pénz, csak a mosdóban szeretnénk inni - az nem ivóvíz! - na jól van, adok egy pohár ásványvizet - vagy kettőt? - kettőt - örök hála! - fussunk még el 1,5 km-t a szintúton, hogy meglegyen a végén a 15 km - visszafordulhatnánk már - még 400 m - fordulunk már? - még 300 m - nem mondod, hogy 100 métert jöttünk azóta?! - itt fordulunk - már jöttünk 300 m-t?! - kék kereszt - kék kút - postaláda - mókás kedvű buszsofőr villog és mutogat - nyújtás - jön a busz - sprint a zöld lámpához - á, még nem indul a villamospótló - ááááá, dehogynem, újabb sprint - őőő, ez milyen busz? - hát a villamospótló - ezt a sofőr is tudja? itt nem kellene balra kanyarodnia! - kis lakótelepnézés - otthon, édes otthon
- Távolságot akár 20-30%-os tévedéssel méri. Kalibrálás után sem az igazi, mert ha lassabban, vagy gyorsabban futsz, mint kalibráláskor, akkor másképp mér. Egy tapasztaltqbb futó sokkal jobban megbecsüli a távot, mint a SportBand.
- Az első szériából valók 1-2 hónap után bepárásodnak és tönkremennek. Enyém is megadta magát 20-30 futás után. Ha veszel, akkor tedd el jól a számlát, mert első szóra cserélik. (Én kaptam, nem volt számla, így ment a kukába.)
Húú. Most nagyon szerethetnek a Nike-nál. :)
Ellenben fő pozitívuma, hogy a Nike+ Challenge-ek jók és nyerni is lehet velük. (Én már csak tudom, mert anno nyertem vele egy Isztambuli utat.)
A Futóbolondság óta - sarokfájás és egyéb családi események miatt - nem futottam terepen, túrán meg pláne nem. Múlt hétévégén - elvégre kiligyűjtés :-) - azért szaladgáltam egy 26-est a Farkaserdőben. Dobogókő közelségétől megijedvén kitűztem tegnapra az I. Béla 35-öt (ami később 30-á változott) és ebben remek partennere találtam vajonmerre személyében. Ideális futóidőben szaladgáltuk le a távot - including through Vadállókövek to Prédikálószék és kék Dobogókőre, mint a Dobogókői hegyi sarkallatos pontjai - az ég, s az időjárás kegyes volt hozzánk. A vendégszeretet és a szervezés méltó volt a szigethalmi hagyományokhoz. Egy téképvázlat és esetleg egy szintmetszett még tetszett volna, de ne legyünk maszkimalisták :-) Táv 29.8 Szint: 1000 m (sacc) Idő: 3:47:25 Átlag: 151 Max: 178
Köszönet Nád Bélának és lelkes csapatának, a kitűző pedig csodás
valaki használ ilyet? ez csak nike cipőbe tehető, ha jól gondolom. akinek van ilyen, pár mondatban leírná, hogy mire használható, miért jó, vagy rossz?
Fú nem, ez sokkal hosszabb volt! ;) És talán 4(?) helyen is meg kellett állni pöcsételni. Ha az utolsó pontot kihagytuk volna, 1-essel kezdődött volna az időnk.
Lúdtalp beszélt rá, így a tervezett diétámat eltoltam egy héttel. Valahogy sejtettem, hogy meghúzzuk... Rosszul indult a reggel, elaludtam. Így később indultunk, a többiek kevesebbet alhattak. :( Vígasztalásul, nehezített pálya, rulz! :)
Megvitattuk útközben, hogy a rajtban tisztázzuk a Rendezőkkel, hogy eltévedhetünk-e a Prédi felé, ;) vagy nem kapunk díjazást, csak adakozunk. :) A kérdést nem tudtuk feltenni. Hosszú kígyósor tekergett a nevezésnél. Pár perc toporgás után döntöttünk, hogy nem várjuk ki, elindulunk. Laza állórajttal csippantak az órák, már a Szentfa-kápolna előtt csurgott az arcomba az izzadtság. 8:45-el ugrottunk neki a P hsz-nek, 36:49-el értünk fel a csúcsra. Szerintem ez nekem PB. Igyekeztem nem lemaradni. A pulzusom gyakorlatilag az emelkedő első 10 méterén átlépte a savküszöböt, de jól bírta a ketyegő. Fejben volt nehéz ebben a tartományban is belefutni a lankásabb részekbe. Visszaemlékeztem az első terepfutásaimra, a tavalyi T100 készülésre. Akkor arra figyeltem, hogy egy meggyalogolt emelkedőre felérve, abban a szent pillantban kocogásra váltsak. Ha jó passzban voltam, akkor már a tető előtt 10 méterrel. Most pedig az emelkedőbe belefutok savtartományban. Ezen elgondolkodtam-, elértem a Vadálló-köveket. Innen érdemes hátranézni. Csodaszép volt most is! Annyira szeretem a Duna ezüst széles szalagjának tekergését, a Börzsöny lankáit -jajj, dehogy lanka az!- a kiterült panorámát. Ezért meg kell állni mindig!
-balázs- előrement a pöttyös trikóért, s mikor a végefelé rászuszogtam magam a háta közelébe, prezentálnia kellett egy hegyi hajrát. "Bódékat építünk, bódékat rombolunk." Ma építgettünk, de annyira élveztük, hogy nem készült el egy se. :) A bódéépítés egyik alapeleme a zéró frissítés volt, abban állapodtunk meg, hogy Dkőig nem viszünk magunkkal semmit - az kábé 1,5 óra.
A csúcskeresztnél N. Béla fogadott bennünket, s mikor megtudta a nevezetlenségünket, felajánlotta, hogy pecsétel nekünk egy papírra és azt vigyük tovább. Majd a célban nevezünk, mondtuk. Papír nem volt, egy szalagra tette a pecsétet és kézjegyét, meg hogy "3 fő". Hálásan köszönöm itt is és most is a lehetőséget, ezt a profi, kölcsönös sportemberi hozzáállást! A bizalmat.
Kaptunk pár szem mandulát, így volt lefelé mivel játszani a fogaim között. A Prédiről OT Ibolya futott velünk lefelé egy darabig. Itt helyére került a világ, Lúdtalp és -balázs- elhúzott vagy 5-10 méternyire. A Varga-lósznál pedig elindult a Lejtők Királya, -balázzsal- óvatosan tipegtünk utána. Aztán én is belelendültem, de a következő ponthoz együtt értünk oda. Kedvesek voltak a pontőrök, itt és mindenütt készséggel pecsételtek a szalagunkra. Újabb játék kezdődött a második pettyes trikóért, de -balázs- most se lacafacázott. Egyszer felfutottam rá, próbáltam sziszegés nélkül mondani, hogy ez a trikót se kapja meg egyszerűen, de hamar beláttam, hogy álmodni jó, felfelé futni pedig nem annyira megy. :)
A Matyi büfében (1:21) behúztunk -balázzsal- ketten egy pitét (nekem ez volt a reggeli és tízóraim egyben) és mindannyian bekóláztunk. Gasztrofutás rulz! ;) A ponton csokit kaptunk, ami olyan volt, mint a zselés szaloncukor. Valahogy éreztem, hogy élvezeti értéke miatt inkább egyben kellene leküldeni és így is tettem. Mutatóujjammal besegítettem az egész terméket a számba. Mert a szénhidrára szükségem volt.
Megint a hátvéd szerepébe kerültem, csak foszlányokat hallottam előlről: "ha eddig nem szakítottuk le, akkor most már nem is fog...", meg ilyenek. Annyira ismer engem Lúdtalp, tudja, hogy ez energizál! :) Beszélgettek a pulzusmérős futásról, "az a baj vele, hogy megfosztja az embert nagy futóélményektől".Ahogy ezt meghallottam, egyből könnyebb lett a szívem és jobban esett a suhanás. A footpod-om kikapcsolt, meg kellett állnom. Na, a többiek vagy 50 méterre elhúztak. Elől a Lejtők Királya, utána -balázs-, majd én szaporáztam. A Szakó-nyeregnél egy iskolai csoport araszolt lefelé. Érdekes, sokkal bátrabban vágtam neki a kerüléses lefutásnak, mintha nem lettek volna ott. Az utolsó kis emelkedőt a Körtvélyesnél már csak azért is megfutottam, hogy ne maradjak le jobban, meg becsületből, meg hiúságból... meg még hittem abban, hogy az egyenes lejtőn felzárkózom. Hát, ez csak a ponton, a romnál sikerült, úgy hogy vártak rám vagy 10 mp-et. Ezen a ponton nagyon finom teát kaptunk. Köszönet!
Innen már együtt futottunk le, 2:02:52-vel állítottam meg a stoppert. PB! ;) Átlagfreki 171, 1:26-ot töltöttem savküszöb felett, max=189. Hihetetlen, mennyire élveztem a futást, ahogy zubogott az örömérzet, sárga levelek mindenfelé, vereses avar, két futópéldakép nyomában. Ezt a napot, futást elteszem magamnak jó darabig. Köszönöm! :)))))
Na elmondom, hogyan is volt, mer' úgy látszik két futótársam (-balazs-, SC) még félholtan fekszenek otthon. :-)
A túra előtt már látszott, hogy nem lesz minden rendben. akibacsi még hét elején lerobbant, úgyhogy Ő már a rajtba se jutott el. Én péntekre náthásodtam be, és még a hasam is ment. A kiírást előző este megváltoztatták, azaz értehetetlen okból kivették a 20-as kiszemelt távból a Vadállókövek-Prédikálószék ívet. Ráadásul reggel SC elaludt és persze emiatt a nevezésnél már bevállalhatatlanul hosszú sor várakozott. :-) Na de a kedvünk az jó volt...
Gondoltuk letoljuk a túrát privátban, az eredeti kiírás szerint. Jól indult: összeszedettnek éreztem magam, jól mozogtam, erős voltam. Aztán kisült, hogy majd 10-zel magasabb a pulzusom SCénél, és ez sok jót nem ígért. Na mindegy, vontam egyet a vállamon, aztán toltam. Kemény a kapaszkodás felfelé, de ment. Úgy 12 percig minden okés volt. Innentől a maradék 110-ben már nem annyira.
Szóval épp 180 felett feszítek percek óta, mikor -balazs- majd SC is ellépnek mellettem a Vadállóköveken. Közel álltam a totális összeomláshoz, a hányáshoz az elájuláshoz és a visszaforduláshoz. Ehelyett rövid hörgés után újra kocogni kezdtem utánuk.
Szűk egy percet kaptam tőlük a Prédikálószéken, mialatt Nád Bélánál "hivatalosan" neveztek a túrára, és kaptunk egy útvonaljelzőszalagot a többi pecsét begyűjtésére. A Varga-Lósz felé való ereszkedésen kicsit rendeztem a sorokat, de nem volt kétségem, hogy a 20 perc feletti anaerob terhelés a mai napra kivégezte a combjaimat, így Dobogókő felé csak a tisztes halálban reménykedtem. Harcoltam, de hiába, csak nyúlt a sorunk. -balazs- elöl, majd SC és végül én. SC sűrűn pillantgatott hátra, gondolom érezte, hogy bármelyik pillanatban összeeshetek, és nem akart túl messziről menteni. A Matyi büféhez kb. fél perc hátránnyal értem fel, és még csak négykézláb sem kellett kúsznom. Kezdtem bizakodni. :-) Mondjuk a többiek által betolt almáspitét nem mertem bevállni, ui. annyira azért nem voltam jól.
Innentől sok érdekes nem történt, pár száz méter után előre álltam, és 170, majd 180 felett, próbáltam rendes lejtőfutásra rábírni pöttyös trikós -balazs-t és gasztroutó SC-t. :)
A romoknál még egy triplaCH töltetes tea lecsusszant, majd zártuk a kört a templomnál 2:02. avg: 173 max. 184
11:00-kor már két 75-ös és egy 20-s kitűzőm is volt. Na ezt még RushBoys megirigyelheti...:-)
Na jó a 75ös a Via Dolorosa nekem meg akibacinak.
A célban rövid beszélgetés SC és a Szigethalmiak egyik rendezőnőjével:
SC rám mutatva: Ők nyerték a 75-öt, talán fel is van jegyezve. Hölgy rám nézve: Hát nem hiszem...
Pontőrség előtt és után (vagy csak előtt, még hajnalig eldöntöm, melyik résztávon) én is végigmegyek majd, vettem egy adidas Borealt, és éles bevetésen szeretném tesztelni. Van róla tapasztalatod? Eddig egy mezei kéktermék Kalenjiben szaladgáltam.
Kellemesen megizzasztottak a fiúk... :-))) Jó kis állóképességi iram volt... anaerob állóképességi :-) Savküszöb felett egy és negyed órácskában (2:02-ből).
Enjoy vagy mi!
Még szerencse, hogy előre lezsíroztam a májsztróval :-)
