Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
„Jeleimet nem azért adtam nektek, hogy feltűnést keltsek ezen a Földön! Mindazokat, akik a szenzációt keresik, komolyan kérem, hogy jöjjenek alázattal hozzám és imádkozzanak. Jöjjetek hozzám anélkül, hogy csodákat és jelet keresnétek! Imádsággal jöjjetek hozzám! Legyetek szentek, térjetek meg és kezdjetek böjtölni ti, akik hiábavaló illúziókkal töltitek meg lelketeket, de mivel nem teszek eleget elvárásotoknak, hátat fordítotok nekem. Hol van az a Lélek, akit nektek adtam? Engedjétek, hogy szívetek befogadja törvényeimet. Süssétek le szemeteket előttem, térdeljetek le szent jelenlétemben és bánjátok meg bűneiteket! Én, az Úr, fölemelem a kicsinyeket. Jöjjetek hozzám, hogy meghalljátok hangomat! Jöjjetek, hogy alázattal és őszintén felfedezzétek a Bölcsességet. Szent Szívem nem leli örömét azokban, akik a szenzációt keresik, és azokban sem, akik azt állítják magukról, hogy helyesen cselekednek, miközben kíváncsiságból jönnek. Milyen keveset fognak tanulni!”
„Béke legyen veled! Országom eljövetele hamarosan bekövetkezik, és akaratom is teljesülni fog a Földön éppúgy, ahogy a mennyben, és a ti szívetekben fogom újjáépíteni Egyházam egységét. Nem várok tovább emberi jóváhagyásra, és menyasszonyomat újból ragyogó dicsőségbe öltöztetem. Fel fogják oldani a megosztottság átkát. A Napba öltözött Asszony, akit magam előtt küldök, tanítani és bátorítani fog benneteket. Megadtam neki a hatalmat minden nép és minden ország felett, hogy széles utat nyisson számomra. Egyetlen leheletemre el fog oszlani a szentélyembe behatoló füst, mely megszentségtelenítette a kelyhet, a tabernákulumot és mindazt, ami szent. Egyetlen nyelvet beszélnek majd a nemzetek, és egyetlen tabernákulum körül fognak engem imádni, az áldozati Bárány és az Örök Áldozat tabernákuluma körül, amelyet ellenségeim meg akarnak szüntetni, és a vészt hozó undoksággal akarják helyettesíteni. Most már igen hamar veletek leszek ismét, barátom, és beteljesedik főpapi imám az Atyához: ti is egyek lesztek, ahogy mi egyek vagyunk a Szentháromságban. Ezen kívül még sok dolgot rejtettem Szentséges Szívembe, hogy felfedjem és megmutassam neked. Megszámlálhatatlan kincset hordok magamban, de túl sok lenne számodra, ha most elmondanám. Lelked nem lenne képes mindent felfogni, de apránként fel fogom fedni előtted Szentséges Szívem kincseit, és lépésről lépésre el foglak vezetni arra a helyre, ami olyan, mint egy világító torony: a kifürkészhetetlen gazdagság misztériumába vezetlek, amelyet elrejtettek a nemzedékek és az évszázadok elől. Fel fogom fedni előtted, barátom a remény, a bölcsesség és a tudomány gazdag dicsőségét. Gyökerezz belém, és gyümölcsöt fogsz hozni. Maradj bennem, és élni fogsz. Azért mondtam el neked ezeket barátom, hogy ne inogj meg, ha megpróbáltatások érnek. Melletted van a Szeretet. Szeress engem!”
„A legrosszabbnak el kell jönnie. Semmit sem lehet egyszerre megvalósítani. Atyám meg fogja mutatni hatalmas segítő kezét a szegényeknek, de a hitehagyókat és a lázadót keletről tüzes hurrikán fogja megégetni bűnös dolgaik miatt, amelyeket elkövettek... A bűnös meg fog halni bűne miatt. Ha az én napom előtt megtér, helyreállítja, amit lerombolt, és beismeri bűnét, meg fogok bocsátani neki. Nem fog meghalni, hanem élni fog. Ez az én háromszorosan szent törvényem.”
Itt állsz mellettünk s percről percre csodát teszel
Itt vagy köztünk hallgatod beszélgetéseinket
Itt várod a kérést, s ha elér Téged
Adsz és mosolyogsz
Szemed keresi mit adhat még nekünk
Figyelmed ínségünket lesi
S meghallod a lépést és botlás zaját
Megfogsz és köszönő szóra újra adsz és adsz, kedvesen mosolyogsz
S ha világ látja villám ér minket
Ha felettünk sötét fellegek gyűlnek
Boldogságod adod és csodálkozó nézésed
Mosolyod felemel minket
S ha Veled járunk s port nem nézzük
Ha csak lépésedet követjük
Nem látunk mást csak szemeidet, le le hulló könnyeidet
Elhajtod a tüskés ágakat, adsz kérés nélkül, mosolyod el nem hagy minket
Szemek csodálkozva néznek
Figyelmek csodálkozva szólnak értelemnek
Nap kisüt, vihar csendesedik
Az eget mosolyod keretezi
1Sám 3.8 Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. 1Sám 3.9 Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.
„Végtelen Gyengédség és Könyörület vagyok, de népem árulást árulásra halmoz Egyházamban. Csendben kellene maradnom? Nagy fájdalom járja át Testemet tetőtől talpig. Feltűnő sebeket kaptam, és enyéim kigúnyolnak.
Megszámlálhatatlanul nagy sokaság jár a kárhozat útján. Papi lelkeim közül sokan semmibe veszik a vallásosságot. Figyelmeztetéseket adok Fatima ideje óta a mai napig.
Kiöntöttem rád Szívemet, nemzedék, de közületek sokan megfeledkeztetek a váltságdíjról, amit azért adtam, hogy megszabadítsalak benneteket.”
„Fatima szentélye Garabandál elismerésért kiált! Megtanítottalak arra, hogy felismerjétek az idők jeleit. Keresitek-e ezeket a jeleket? Hogyan lehet, hogy nem ismeritek fel a jeleket? Ennyire nem érzitek? Miért zárkózik el értelmetek? Miért nem akartok látni? Miért nem akartok hallani? Elfelejtettétek szavaimat? Miért ismétlitek tévedésteket? Kedves, miért van ez a sok haragos támadás a garabandali üzenet ellen, amelyet Szent Édesanyátok adott nektek, aki Szavam frigyszekrénye? Papjaim ellenállása a garabandali jelenésekkel és üzenettel kapcsolatban mind a Sátán mesterkedése. Most is újból megkísérli, ahogy Fatimában tette, hogy meg akadályozza üzenetem széleskörű elterjedését. Nem fogjátok föl, hogy a Sátán - aki ismeri üdvözítő tervemet amelyet Édesanyám által adtam egyszerű gyermekeknek Garabandalban - ismét megkísérli megdönteni tervemet, hogy sötétségben hagyva benneteket, elessetek? A Sátán megkétszerezi erőfeszítéseit, hogy diadalt arasson Szent Édesanyátok felett. Mesterkedéseivel ráveszi Egyházamat, hogy tagadja meg ezeket a jelenéseket, a fatimai, üdvöt hozó üzenetek folytatását. A Sátán dühödten próbálja megakadályozni, hogy belőlem táplálkozzatok. Az én üdvözítő tervem világos: azért jövök, hogy megmentsem gyermekeimet. Ismerjétek fel hangomat - ne lepődjetek azon, hogy milyen eszközöket használok. Egy senkit választottam, aki semmit sem tud, tiszta vásznat, hogy ezáltal váljék nyilvánvalóvá, hogy tőlem való minden, ami ezen a vásznon látható, és hogy elhiggyétek, hogy én vagyok az, Jézus, Isten szeretett Fia, aki beszél. Az én országom köztetek van. Ábeleim, tudom hogy ti újból fel fogtok ismerni. Ó szeretteim, mennyire szeretlek benneteket! Hamarosan felfedem előttetek tervemet.”
NEKED szól minden hang ! NEKED szól minden gondolat ! a HÍVÁS TÉGED hív ! a tanúság ÉRTED él !
ATYÁNK szeretete itt áll előttünk, várja ránk árassza, várja a hívó szavad ! jöjj ! jöjj ! jöjj ! Ó a csodák mit tenyeréből ad ! ó szeretet mivel eláraszt ! ó az el nem mondható betöltése ! Egy gyenge szó, leheletként felszálló édes kérés – hitet kérek – s a Kegyelem megölel TÉGED !
Apát ha fia megtámadja, Apát ha gyermeke minden nap megostorozza, ha szeme kigúnyolva Őt elfordul Tőle, mi legyen a sorsa ? A kérdés nem kevesebb – élet vagy halál ?
Gyönge eszköz mindent elérhet, bűnbánat mindent kieszközölhet Öröme, ha örülünk Bánata, bánatunk Ő egy velünk, ha nem is tudjuk
Mit lehet mondani, mit több és kevesebb, mi szemedet Rá fordítja ? Mi fogja meg az Apját káromló szót ?
Kéz, ha kézbe simul, szeretet ha szeretettel összeér, ha testben élők az értünk küzdőkkel együtt engesztelnek, ha Édesanyánk értünk kéréseit hívjuk …
„A garabandali jelenések hitelesek, terjeszteni és tisztelni kellene Őket. Szentesítsétek Garabandalt! Nem látjátok és nem értitek, hogy tévedéseitek ismétlődnek meg? Megismételitek Fatima tévedéseit. Ó teremtés, mikor fogsz bennem hinni? "Ie emphanises itan."”
Jézusom, Te sohasem mondtad megosztottak legyünk
Soha nem mondtad, hogy egymás mellett haladva fejünket elfordítsuk
Benned haladva Téged érintünk
Veled haladva egyek vagyunk
Egyek vagyunk kikben szállást veszel
Egyek vagyunk szent Szívedben
Szeretet szeretetet megérintheti, szerető szeretőt érezheti
Egy kis láng léphet másik láng mellé
Lángok léphetnek szent Lángod mellé
Alkothatnak együtt Fényoszlopot
Láng ha égre íródik Fényt sugározza
Fényt szívekbe, Fényt, halottakat életre keltve
Szelídség lesz szívek ruhája, figyelembe öltözködnek, kérdést kérdésre tesznek
S a válasz édes lehulló könnycsepp, lemossa a foltokat, kinyitja szív ajtókat
Elfeledett szó „szeretlek”, életre kel
Félelem érzésétől eltűnik
Jó kimondani, jó érezni, jó érzését megosztani
Kezedbe rakjuk magunkat, válladat megérintjük, Szívedbe lépünk
Jótékony harmatod táplálja a szikes talajon sínylődő növényeket
Élettel tölti el haldokló tagjaikat
S a mezőn rég nem látott virágok nyílnak
Illatuk betölti a réseket
Világosság tekint le rájuk, adja Fényét, tanító bölcsességét
Szeretetét mint folyót vezeti át a réten, tudatát adja, ismeretét adja
Itt van Ki Van, itt áll mellettünk
Szándéka adni, szándéka felemelni
Ó az Atya, igen atyai
Vezeti magához tudatunkat, vezeti magához szemünket, vezeti magához figyelmünket
S ha a kézfogást nem vesszük észre, Tanúi könnyei, Tanúi vércseppjei előttünk hullnak a földre, értünk és miattunk
Ha a mi könnyünk is elered, megfogja a gátat
Ha szívünk vágya felébred, Szívet gyógyít, kiesdve kegyelmeket
Gyertyaláng gyertyalánggal összeér, és egyesülve jut szent Szívbe
Szív sugara, Fény ereje felíródik az égre, szív bilincsek megtörnek, ének felébred
Lépést mikor kérdés megállítja
Lépést mikor fáradság lelassítja
Mikor kényelem már már győzne, keresztedre nézve, utadra emlékezve, tudjuk már mit kell tennünk
Engedelmesség a fogódzkodónk
Engedelmesség, melybe kapaszkodva, a küzdő lépést megtesszük
Engedelmesség mi megmentőnk
Mikor már nincs egyebünk Te mellénk állsz
S mit más már nem tud megtenni, az engedelmesség véghezviszi
Te is követted útját, és oly sokan Reád nézve megtették, és élnek
S ha követjük, tudjuk adsz érte életet, kiáradó kegyelmeket
„"Ha meghaltok, az gonoszságtok miatt van, amit magatokra hoztatok. Ez hitehagyástok gyümölcse. Bánjátok meg bűneiteket, forduljatok el bűneitektől, térjetek vissza hozzám, és megbocsátok nektek." Tekintsetek Megváltótoknak, Vigasztalótoknak! Eljövök, hogy fényként ragyogjak a mai sötét világ felett. Házam zűrzavarban, viták és személyes érdekek között, istentelenségben uralkodik. Péter! Péter! Miért szóródtak szét tanítványaim ellenségeskedésben? Testvérem, akit kezem szentelt meg, öröktől fogva szeretlek. Szentséges Szívemen sebet ejtettek, azok a tövisek sebeztek meg, amelyeket enyéim szúrtak belé, enyéim, akiket szeretek. Megmutatom nektek átszúrt Szívemet. Újból és újból átszúrják Szentséges Szívemet. Vérem csordul, újból keresztre feszítenek. Nem őszinték. Testem fáj a szeretet hiányától, ajkam kiszáradt a szeretet hiányától. Szomjazom, kedves. Elfeledkeztek útjaimról. Elfeledték, hogy alázatos vagyok, szelíd, és tele vagyok szeretettel. Csupán szeretetet kérek tőletek, úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket. Miért folyik Egyházamban küzdelem? Miért van ennyi vita jelenlétemben? Miért van gyűlölet? Miért van ez a sok haragos nyilatkozat? Hol van szentségük? Miért hanyagolják el kertemet? Egyre jobban szétszórják bárányaimat, és az a kevés, ami megmaradt, szintén el fog tűnni a nyájból, mert elhagyták őket. Péter, szemem belefáradt annak szemlélésébe, mennyire vádolják egymást. Sivárrá tették földjeimet, és semmit sem tudnak nyújtani bárányaimnak. Útjaikat nem tudom elfogadni. Szeretetet és békét adtam nekik, sohasem tanítottam őket arra, hogy ítélkezzenek egymás felett.
….. , én jóságosan uralkodom. Szentséges Szívem vérzik és megszakad. Miért bántanak engem? Nem mondtam-e, hogy mindaz, aki azt hiszi, hogy az én világosságomban van, de testvérét gyűlöli, az még sötétségben van? Vajon eléggé megértették-e, mire utaltam azzal, hogy "Ha az oltárhoz viszed áldozatodat és eszedbe jut, hogy testvérednek vádja van ellened, hagyd adományodat az oltár előtt, menj és keresd meg testvéredet, békülj ki vele, és azután tiszta szívvel jöjj vissza, és úgy mutasd be áldozatodat!" Ezzel megmutattam, hogy miképpen élhet valaki egyetértésben társaival és miképpen kell szeretnetek egymást, hogyan kell kibékülnötök egymásai, hogyan kell kiengesztelődnötök egymással, mielőtt felajánljátok nekem adományaitokat házamban. Gyermek, az én Szívemből sohasem hiányzott a szeretet, és első tanítványaim szívéből sem.”
Végtelen az erő mi velünk van – alázat
Le nem küzdhető erő mi bennünk lobog – szeretet
Támadót a lehajtott fej megállítja, dühös fújtatását figyelem veszi át
Szerető szemet ó igen, ki gyűlölheti ? kigyújtott nevető jobbot ugyan ki taszíthatja el ?
S gyűlölet ha megáll, ereje eltűnik, kéreg megreped, hangja felhangzik az égig, áraszt reánk újabb kegyelmeket
Oly igen jó vagy, ki tud úgy megérteni ? ki tud így tanácsot adni, néha nevettetve, néha ráébredő könnyekkel ?
Kivel lehetne úgy együtt szaladni, mint Veled ? Ki adja mindig a legtöbbet ?
Te vagy az Életadó, ránk aggódva Vigyázó, Élet
Olyan vagy mint a belélegzett tüzes levegő, bent égetsz, bent gyújtod forrás tüzedet, lélek önfeledten figyel, test örömmel engedi magát, betöltesz bent mindent éltető erőddel
Átölelő tűz, átölelő Szeretet, magát adó Szent Szeretet, Szívét adó Szeretet
Egyetlen érintésed letör minden igát, feloldja rabság kötelékeit, s adsz erőt lángodat, meggyújtott lámpádat Gyertyatartóra tenni
Égni viharban, égni vad fellegek között
Szelíden szemlélni mezőkön, hallgatva természet énekét, Neked nyújtott köszönő énekét, dicséretét
Egyetlen Szikrád életre kelt, egyetlen Szikrád meghív életbe, egyetlen Szikrád megadja kérdésre választ, egyetlen Szikrád életben tart
S nézünk körbe, s csalfa szemüveg nélkül a fehér fehér lesz, színes virágok fénylenek
S lépésünk kérés, kérés, hogy nézhessünk körbe, látni szépségeket
Édes Végtelen
Bárhova nézünk ott vagy, bárhova tekintünk ott vagy
Nincs az a távolság hol nem lelhetnénk meg
Nincs az az idő mikor nem figyelsz minket
Hallgatod minden egyes szavunk, hallod gondolataink
Figyeled lépésünk, figyeled miként lépünk
Aggódsz, ha látod eltévedtünk, adsz segítséget, ha elesünk, adsz figyelmeztetéseket, tanácsokat, adod szavadat
Kérdésre válaszolsz, kérést meghallgatod, s többet adsz mit remélnénk, mit kérhetnénk
Fáj Neked, ha látod nem figyelünk, és igen fáj Neked, ha elfordulunk
Adsz szívünkbe reményeket, s adsz igen sok öröm perceket
S mit nehéz elmondani, szeretetet mint forrást ültetsz belénk
Édes tekintetedre testünk megremeg, ó boldogság
Megpihentetsz minket Szívedben, ó kedves Irgalom
„Ó nemzedék! Rád borult a sötétség órája, és mivel beszálltál a halál csónakjába, a halálba visz téged. Csaknem tíz évvel ezelőtt kaptátok meg a vészjelet. Majdnem tíz évig visszhangzott fületekben, de ti elmenekültetek folytonosan mennydörgő hangom elől. Az idegenek figyelmesebbek és érzékenyebbek voltak hangomra, mint ti, ti, akik nap mint nap szólítjátok Nevemet és nap mint nap a magasba emeltek engem. Ha legalább ti figyelnétek, ha legalább ti észrevennétek megmentő segítségemet, ti, akik haldokoltok! De az árnyék fátyla függ szemetek előtt... Ó ha legalább ti tudnátok, hogy mennyire élettelenek vagytok, és hogy maradékotok vált sírásótokká. …örök tűzre visz benneteket, hogy Szentlelkem ellen tanúskodtok, és hogy megpróbáljátok eltitkolni dicsőségemet szolgáló műveimet.”
Szent Isten, Szent Megbocsátó Isten
Bocsásd meg nekünk, ha hallunk mégsem lépünk
Bocsásd meg nekünk, ha látunk és mégsem hiszünk
Légy irgalmas, hajolj le hozzánk, lépj segítve helyettünk
Hogy melléd léphessünk, kérve haladjunk, egyek lehessünk
Szót mikor visszafogjuk ne büntess minket
Ha ellened beszélünk légy könyörületes
Esünk és elesünk, tévelygünk és tévedünk
Te ismersz minket, bocsásd meg minden bűnűnket nekünk
Ködben az árnyék sem látszik, út könnyen elveszik
Fogj kézen minket, vezess úgy mint az éppen járni tanuló gyermekeket
Felajánljuk Neked minden gonosz cselekedetünket, felajánljuk minden fájdalmat okozó tettünket
Vedd kezeinkből, tedd széppé őket, százszor többet érjen annál mit kérhetnénk, százszor többet minden kérhető értéknél
Hallgass meg minket
Szent, Szent, Szent, Könyörületes Isten
Jézusom, Te azt szereted ha rugalmasak vagyunk, ha figyeljük a pillanatot, ha kérdezünk mielőtt szólnánk, ha Reád nézünk mielőtt lépnénk
Elhagyunk Téged, ha egyedül lépünk, elfordulunk Tőled ha magunk cselekszünk, egyedül vagyunk, ha magunkért élünk
Imát, szót és cselekedetet kérsz, szívből induló irgalmat
S kéred kérjünk, hogy adhass, kérjünk másokért
Életből élet születik, parázsból láng, fényből világosság, a kezeddel együtt a sötétség elmúlik
Kicsi hangya ereje semminek sem tűnik, mégis épít és épít
Méhecske munkája reptében nem látszik, de a kaptár édes nedűvel megtelik
Kéréssel a nap ereje elég, s a holnap megadja új erejét
Összerakott homokszemekből vár épül, s ki alapot ás, házat épít
Jézusom élő vagy és eleven
S mint élő és eleven jössz közénk
Mint élő és eleven adsz és kérsz
Szíved fájdalmát enyhíti az engesztelő ima
Szíved fájdalmát enyhíti, ha átéljük, átvesszük fájdalmadat, kereszt szenvedésedet szemlélve, ismételten megélve
S ha belépünk kapuján, engesztelő cselekedetért adsz kegyelmeket, ismeretet
S kéred adjuk meg az élőnek a tiszteletet, adjuk meg Irgalomnak szeretet jeleinket
Ha kereszt állomás jő kéred hajtsunk térdet, hajtsuk meg térdünket lelkünk mellé
Gyújtsunk lángot, gyenge gyertya világot
Kis gyertyaláng égjen tiszteletedre mindes stációnál, szent állomásnál
Élő vagy és eleven, élő Szeretet
Szent Szíved csendes, magába vonja szívünket
Szent Szíved ölelő, átöleli szívünket
S jön, s belép szívünkbe, s mint ahogy átölel, engedi nekünk, ölelésünk
Kint körbe foglal, bent elemészt, felemel a földről, felemel elesésből
Megfogható, tapintható, s mint forrás adja át szent tüzét, szeretetét
S ha fáj Neked, érezzük érettünk szenvedett gyötrelmeidet
Egyszerre vagy bent és kint, mint lélek folyó, mint lélek itala
S közben tartasz minket, emelsz kezeiddel
Jó, igen jó Szívedben, csodálatos bent szemlélni Téged
S ha ellépsz, de el nem hagysz, kérésünkre adod magad újra
Kéri Szíved tőlünk lépéseinket, csendes küzdelmeket, szeretetet
Csatazaj veri fel éjszaka csendjét, lopakodó jár körbe körbe, keresi áldozatát
Kéjes kacagása, gúnyos káromlása mint sikoly kelti szív sötétségét
Kezében kosár, megosztást szór szívekre, ködöt lelkekre, paravánt von fény elébe
Régi tervét tervezi, gyűlöletet közöttünk elvetni, s ha a gyűlölet kicsírázik, kacag, elhagyja áldozatát megy tovább
Láncot hord magával, beszédet lekötni, beszédre súlyos abroncsot tenni
Ó mit tesz velünk ?
Nem pihen, ott van hol megpihennek, ott hol jólesőn nevetnek
Sötétség termete, gyűlölet villámait szórja vörösen izzó szeme
Viszájáról veti cseleit, édesnek mutatja keserű piruláit
Ha nyíltan beszélne két szava lenne, gyűlölj, gyűlölj
Megriadtakkal szemben mint öklelő bika rohan, fújtat, prüszköl, nagyokat dobbant
Sötét füstöt ereget, eltakaró ködöt, s ijedség gyümölcse „hallgatás” lesz
S ha valaki figyel és hit pajzsa elszántan kezében, annak mögé megy
Veszi fondorlat szavait, egyet teszi kettőnek, kettőt négynek, fehéret kimossa feketére
Ó ellene csak az „ima” segíthet
Lehajtott fej dühét fellobbantja, szemét többé el nem rejtheti, gonosz fénye elárulja
Szeretet mint dárda, mit éles kard megsebzi, szemét megvakítja, lépését már nem tudja hova teszi
Szeretet és alázat két gyenge virág
Szeretet és alázat, szív jóság
Lobogó zászló alatt béke áramlik, szent patakban szív megnyugszik
S Jézusunk parancsa
„Beszélj !”
Kedves körbeölelő Szent, kedves kézfogó Szent, kedves aggódó Szent Könnyed elered ha sírni látsz minket, veszel minket közeledbe, simogató érzetedbe Adsz bánat helyett öröm perceket, fájdalom könnyek helyett boldog könnyeket Adni akarsz mindig, adsz akkor is mikor nem látjuk, adsz mikor fel nem fogjuk, és akkor adsz legtöbbet mikor nem is gondoljuk És hálánk sokszor közöny, elfordulás, néha Téged kimosolygó kacagás – és igen, ez igen fáj neked Nem értjük mikor mondod Testedbe szögeket verünk, pedig éppen ezzel teszzük Nem értjük akarattal, hogyan fonhatunk töviskoronát fejedre, pedig szavunk, talán még dicsér is Téged Te itt vagy, igen, igen itt vagy mindig, napnak nincs oly pillanata, életünknek nincs oly mozzanata, hol nem lennél mellettünk És fáj neked mikor adsz és mi mégis elfordítjuk fejünk, adsz és mi mégis csak magunkra gondolunk Mi lehet a legédesebb neked ? ó ha Rád nézünk, igen Szó lehet szép, gondolat eget érheti, de Reád néző szem szót még feljebb emeli, emeli szemedhez, emeli Szívedbe, emeli irgalmad közelébe
„Virágozzék fel igazságosságban az a nemzet, amelyet oly nagyon szerettem! Maradjon meg szeretetemben és tartsa meg parancsolataimat! Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.
Halld Izrael! Aki egykor megvert, az gyűjt egybe most téged, és én úgy fogok vigyázni rád, mint szemem világára, Izrael! Te az én drága fiam vagy, Izrael, te valóban elfogadtál engem Szentlelkem hatalma által. Virágozz fel az én istenségemben és az én szeretetemben! Úgy szeress engem, ahogyan én szeretlek téged!
Mondom neked, magamhoz fogok vonni minden embert, mert bennem van az örök élet és a dicsőség. Legyetek egyek az én Nevemben és kövessetek vértől ázott lábnyomaimban! IC”
Mi a jobb ?
Imát felemelni, küzdelemhez fényes ruhát levenni
Elhagyni magunkat, ösvényre lépni
Ó mi a jobb ?
Hagyni a másikat, emelni mindig csak magunkat
Érezni „élünk”, érezni „mi” vagyunk
Ó mi a jobb ?
És imával ima folyamával küzdelembe lépve, harc mezejére fellépve
Csend kapuját kitárva, énekét hallatva
Öltözve hit erős vértjébe
Emelve hit győzelmi pajzsát
Felemelve hit sötétséget megvakító lángját
Felemelve szeretet lángját, alázat fenségét
Ó mond mi a jobb néked ?
Imával Szívét keresve, Szívét lelve
Imával elé térdelve, Szemeibe nézve
Nyújtva engesztelő áldozatot, hála áldozatot
Mondva köszönetet, adva szeretetet
S adja irgalmát, kérésünket hallva
Adja jóságát, gyengeségünket látva
S tisztítótűzben szenvedő lelkek kikerülnek szenvedés tüzéből
Halott lelkek ébrednek halál szendergéséből
Karját elvesztetnek karja nő
Beteg felsóhajt élet egészségre
S a gyűlölet elveszik lángoló szeretetben
Megbocsátás kél adó szándékban
Életre kelünk élet Urában
S kígyó ha jő, hit várfokán át nem léphet
Alázat, szeretet veti tehetetlenségbe
Szeretett keresztünk sugara elveti messzire
Köd feloszlik, éjből hajnal lesz, kiszáradt meder, daloló forrás lesz
Láng ér lánghoz, élet élethez, egymással egymás szívében, Szeretetben
Megtanítottalak arra, hogy felismerjétek az idők jeleit. Keresitek-e ezeket a jeleket? Hogyan lehet, hogy nem ismeritek fel a jeleket? Ennyire nem érzitek? Miért zárkózik el értelmetek? Miért nem akartok látni? Miért nem akartok hallani? Elfelejtettétek szavaimat? Miért ismétlitek tévedésteket? Kedves, miért van ez a sok haragos támadás a garabandali üzenet ellen, amelyet Szent Édesanyátok adott nektek, aki Szavam frigyszekrénye? Papjaim ellenállása a garabandali jelenésekkel és üzenettel kapcsolatban mind a Sátán mesterkedése. 
