Ann: előszőr is gratulálok a fejlődésedhez, látod megy ez ! Másodszor: te nem is aludtál soha amíg nem futottál ? Marmadszor: mekkora lehet a hátsó fertályad 50 kg-mal ??? ;-)
Gondooltam megírom azóta mi történt velem.. Tehát kigyógyultam a köhögésből, de reggel egyszerűen nem akaródzott már elmennem futni.. Meglett a kocsim végre, meg egy órával korábban végzek újabban a munkahelyen, így este megyek el...
Bár már nem rendszeresen minden nap csak minden 2.vagy 3.nap kb. Így sokkal jobb, nem is kell annyiszor megállnom, kb. a kör felénél elég egy orrfújásra, utána meg még a következő emelkedő előtt belegyalogolok.. Viszont már kevés a 2.3km, rá szoktam tenni még egy fél kört, lehetőleg megállás nélkül.. Sajnos arra is rájöttem, hogyha nem járok el futni, nem tudok aludni, tehát szerintem sűríteni fogom az elmeneteleket:S
Ami viszont zavar, hogy mióta futni járok a "hátsó fertályam" mérete sajnos semmit nem változott, pedig a futóknak sportosan szokott nemcsak a lábuk, de a hátsó felük is:S :)
Vártam a szombatot. Van ebben egy kis T100, egy kis Piros 85 és még Vadállókövek is. Akár egy klasszikus a Pilis-Visegrádi hegységben. Péntek délután ömlött az eső, arra gondoltam mikor lesz másnap az első nagy elesés. Még a Fagyoskatona előtt vagy megúszom és csak a Pilis nyeregbe lemenet zúgok egy becsületeset? Aztán arra is gondoltam mennyire vagyok vízálló. Főleg lábügyileg.
Eljött a reggel. Kinézek az ablakon, szikrázó napsütés, egyetlen felhő sincs a Kevélyek felett. Ajtó kinyit, a hideg azért mintha megérkezett volna, kissé még a szél is fúj. Nincs baj. Két dolgot kell megoldanom. Az izzadságtól csurom vizesen nem megfagyni a Prédikálószéken lyukasztás közben és kb. a féltáv után átázott cipőben is viszonylagos komfortot teremteni. Megoldásként egy rövid- és egy hosszúujjú technikai pólóra vettem fel egy széldzsekit. Ez végülis elégségesnek bizonyult, nem hűlt le túlságosan a nedves cucc. A lábfejemet alaposan bekentem vazelinnel, ez most is nagyon bevált. Kishátizsákba víz, alma-banán püré és néhány szárított sárgabarack került. A túrabot sem maradt otthon. Kész, irány Dobogókő.
Az úton felfelé többször pillantottam a hőmérőre: Pomáz 0 fok, Psztkereszt -2 fok, Dobogókő -4 fok. Parkolóőr azonnal érkezik, napi parkolójegy kifizet (lefagy a kezem, míg odaadom a pénzt). Nevezés gyorsan megvolt, a 13-as rajtszámnak örültem. Közeledett a 10 órai rajt. Mégegyszer átnézem megvan-e mindenem (induljunk, mert nincs melegem). Ellenőrzőlap, térkép vízmentesen lezárva. Váltottam pár szót Repi-vel, gondolván úgysem lesz a nap folyamán errer más alkalmam. Elindultunk.
Tudtam, hogy nem kimondottan útvonalkövető versenyről van szó és ez némiképpen zavart. Rögtön mentünk is a régi piroson, de ez még hagyján. Gyorsan és még csoportosan értünk a Fagyoskatonához, majd Pszt+ -re. A Magas-hegyi nyeregig friss volt az élmény, 3 hete erre ment a Piros 85 is. Utána pedig áttértünk a T100-ról ismert Pilis oldalra. Itt volt nagy dilemmám: szerpentin vagy direkt? Erőből inkább direkt lenne, de természetkímélésből inkább a szerpentinre szavaztam. (Annyiszor olvastam már az útvonalrövidítések talajerózió növelő hatásáról, hogy maradtam.) Lévén még a táv első felében jártunk, ezért futottam a szerpentint, bár ezzel nem sikerült elértem, hogy a tetőn ne maradjak egyedül (pedig egy szintén bottal futó sporttárssal szívesen mentem volna még). Fent jött a kellemes Zöld út, szeretem. Nem is gondoltam arra, hogy esetleg a P+ -en rövidebb lenne lemenni a nyeregbe (még sosem jártam rajta), ezért az ismert Z+ -en ereszkedtem. De jó, hogy nálam voltak a botok. Itt biztos begyűjtöttem volna egy-két magaspontszámú talajgyakorlatot. A nyereg után a Z négyszög végefeléig minden rendben volt, amikoris megismétlődött a két évvel korábbi elbizonytalanodásom. Nem éreztem rá, hogyan lehetne a Hofmann ház érintése nélkül elcsípni a Z+ -et. Itt bizony elment jópár percem a bénázással. Sebaj, majd legközelebb. A Szakó nyeregig ismét felmelegedtem, majd gyorsan lyukasztottam és frissítettem Körtvélyesen. Lévén a Lukács árok eleje nem jelzett út, ezért egyrészt nyaktörőbb a terep, mint egyébként, másfelől a háborítatlan természet szépségének is egy kevéssbé ismert ékköve errefelé. Arra gondoltam ezen a szakaszon mindenki tölt magába egy kis energiát, így jól jött nekem is egy kis alma-banán püré. Aztán hajrá, irány a Prédikálószék. Nem mentem vissza a Kápolnáig, a P3 beszállásáig, hanem direktben fel. Utolértem két sporttársat. Kezdett egy kis versenyhangulatom lenni, de jó. Széldzseki ide vagy oda, fáztam. (Emlékszem két hete egy TT-n ugyanitt megálltam gyönyörködni a Dunára nyíló panorámában. Most csak a bal szememmel vetettem 0.1 mp pillantást arrafelé.) Lyukasztásban valszeg csináltam egy PB-t. Tovább le a P3-on. Itthon jöttem rá, hogy ezen az útvonalon is lehetett volna egy háromszög két oldala helyett a harmadikon menni. Na, majd ezt is legközelebb. A műúton Sikárosig jól lehetett haladni, szükségem is volt rá, mert a pontőr mondta, hogy még negyed óráig tart nyitva. Innen a célig ismét a Piros 85 útvonala következett. Legalábbis számomra (is). Az így hosszabb, mint a régi kéken menve, de legalább ismertem. A rét után öten verődtünk össze, ez engem arra motivált, hogy kissé megnyomjam felfelé a P3-on. Még egy kis bakit elkövettem a végén: maradtam a P3-on ahelyett, hogy a TV torony felé haladtam volna a K körúton. Ekkor már ismét egyedül futottam, társaim kissé lemaradtak. Sötét, vastag szürke felhők érkeztek Dobogókő fölé, amikor célbaértem. Hideg volt és erősen fújt a szél. A papírra 283-as szám került. Ennyi perc alatt teljesítettem a távot (amiről nem tudom pontosan mennyi volt). A túristaházban jól esett a meleg tea. Elindultam az autóhoz átöltözni, amikor igen erős hóesés kezdődött. Átöltözésben is PB-gyanús időm lehetett. A parkolóban még pár percen keresztül néztem a hóesést a szélvédőn keresztül és gyorsan lepergettem az elmúlt közel öt óra élményeit. Másodszor indultam ezen a rendezvényen. Két évvel ezelőtt 9 perccel kicsúsztam a szintidőből. Idén megint hasznos (tájfutó) tapasztalatokkal gyarapodtam. Nagyon szép és markáns télvíz bevezetőben volt részünk gyönyörű tájakon végighaladva. Megérte eljönni.
Esetleg, ha úgy jön össze, nem futnánk együtt a Gödöllői-dombságban? Úgy sokkal nagyobb az élvezeti értéke, mint egyedül. Legalábbis én így vagyok vele.
Egyik kedvenc versenyem, függetlenül attól, hogy éppen milyen az időjárás. Viszonylag (nagyon) korán a rajtban voltam. Így a nevezésnél nem kellett sorban állni, volt időm rendesen elkészülni. A kezdeti csodás napsütésnek hamar vége szakadt, felhőbe burkolódzott a hegy. Hirtelen sokkal hidegebb lett, így gyors ruhacsere.
A rajt után meglódultunk, próbáltam nem lemaradni az elejéről. Ez a lefelé nekem az első pontig "orosz rulett". A bokám még nem túl jó, de a leukoplasztos megerősítés bevált. viszonylag jól haladtam lefelé ennek ellenére Pilisszentkeresztre érve már nem volt látótávolban a vezető páros. Közvetlenül mögöttem nem láttam senkit, de ez azért nem töltött el nyugalommal, mert azért ez elég hosszú verseny.
Most sikerült nem eltévednem a 2. ellenőrző pont előtt, a Piros 85-ön jól megnéztem ezt a kereszteződést. A második helyen futót utolértem, nekem talán jobban ment a felfelé. A Pilistetőre a szerpentinen sokat lehet rövidíteni, a kanyarokat levágni. Mivel ezen a versenyen ezt meg lehet tenni én is próbálok vele élni. Azonban ez nem sikerült a legjobban, mert akit leelőztem elém került, sőt egy futótárs is utolért.
Térképet nem vittem magammal, nagyjából ismerem az utat, mármint amihez ragaszkodok. A tetőre felérve, nyomtam ahogy tudtam, ők lemaradtak, így kissé megnyugodva folytattam. Szeretem ezt a részt. Kissé hullámos, kis emelkedők, hosszabb lejtők. A pénteki csapadék nem tette nagyon síkossá ezt a részt, mert ilyenkor ezek a lejtők nekem eléggé nehezek. Jó volt rajta futni. A Pilis nyereghez érve, látom hogy másfelől, de a leelőzött futók is jönnek, sőt elém is kerülnek. Ezután egy jó darabig együtt mentünk, mármint én mögöttük igyekeztem. Fejben már Szakó-nyeregre, majd a Körtvélyesről a bokatörő lefelére, a Lukács árokra gondoltam.
A Szakó nyereg előtt gondoltam egyet, egy kicsit erősebbre vettem. Egyedül maradtam, lassan lemaradtak mögöttem. Bíztam benne, a továbbiakban nem találnak jobb utat, mert gyorsabban már nem tudtam futni. A Lukács árkot túléltem. Itt futni nem nagyon mertem, egyébként pedig mindig megcsodálom ezt a részt.
A Lukács-árokból kiérve, elindultam felfelé. Eddig fel sem tünt a hideg metsző szél. Ez alaposan hűtött, a Vadálló kövekhez vezető kissé meredek kaptató meg fűtött. Így ez a dolog egálban volt. Sajnos az időmből már itt láttam, hogy kicsúszok a tervezett 3:10-es időből, de az vigasztalt hogy legalább a 2. helyen vagyok. De még majdnem a fele hátravolt, s hol van még a Prédikálószék. Bár az emlékek sok mindent megszépítenek, azt tudom már, hogy amint felérek az első szikláig, onnan még bőven van szint. Nem kell még ünnepelni, hogy már a tetőn is vagyok.
Sokszor voltam ezen a versenyen, szégyen, de valahogy a tető előtt sosem fordítottam a fejem balra. Most valahogy ez történt, a szemem is épp nyitva volt, s lám a Duna csodálatos szalagját látom. Nem nézelődök sokat, nagyon hideg van, erős szél, robogok lefelé. Na ez azért túlzás, mert valahogy merevek a combjaim, de azért erőlködök. 2 futó jön szembe, köszönnek, én is. De nagyon halványra sikeredett, lehet hogy nem is hallották. Szidom magam, mit gondolhatnak rólam. Jobb állapotban vagyok mint szoktam, nem éheztem el, csak fázok. Kitartóan küzdök az ajándékba kapott csokival, de nem akar olvadni a számban. Nagyokat nyelek, s mikor eltűnik levegőt is kapok.
A Sikárosi rétre hamar leértem, onnan pedig csak egy kis ugrás volt a Szilágyi Bernát-forrás. Vissza Dobogókőre egy részen kitartóan kopogott a fejemen a hódara. Mindegy, gondoltam, csak eső ne essen. Az utolsó 2km nagyon nehéz volt. Sűrűn nézegettem hátrafelé, de azért kocogtam. 3 óra 24 perc lett a vége mérésem szerint.
Remélem jövőre újra tudok majd indulni. Nagy tanulság, hogy jó ha van nálam térkép, még akkor is, ha úgy gondolom ismerem az utat.
Apropó! Jövő hétvégén tervezek indulni a Savoyai futáson, ha már Terep Ultra Kupa. Érdekelne, hogy mennyire terep futás ez? Egy aszfaltos cipő is elég-e? Mennyire követhető a pálya?
a pontos valasz utana djobb egybol....azert koszi! :)
Az idoeredmenyek meg kindulasnak jok leszenk....aztan csak mondanak meg a tobbiek is ra valamit!
En rovidtavot szeretnek eroltetni...csak itt nem sok rovidtavos hozzaszolast lattam visszaolvasgatva :)))...regen futottam...mindig mindenhova bevalogattak...ici-pici gyerek voltam de megis bitang gyors :)
hat ugy gondolta most 26 eves hulye fejjel ujra nekimegyek...60-100-200 a 400-ra meg gondolni sem merek :)
Ha ezeket a tavokon valaki kepben van idoeredmenyeket illetoen azt is szivesen vennek....nem sportolo vagy hobbi sportolo felnott ferfi eredmenyek erdekelnek..
izram: a rekortánon vannak színes jelek a rajtnál, a jobbakon ki is van írva h 400, 800. keresd a 400 jelzését (ha jól emlékszem fehér-kék-fehér, de az lesz a 400 ami messzebb van a starttól és fehér-szín-fehér jelzésű), és nézd meg kb. mennyire van a startvonaltól, ennyivel hosszabb. de kb 500 lehet a 8. pálya, mert majdnem fél kanyarnál van 400 rajtja.
szerintem egyébként 800 métert maxra olyan 4 perc alatt mindenkinek teljesíteni kell, 400ra meg másfelet mondok.
Hadd kerdezzem mar meg itt a hozzaertoket ,hogy 800 es 1500 metert milyen ido alatt futjak az altagos futok....a hobbi futok.....es a teljesen edzetleb emberek! Fiu es lany eredmenyek is erdekelnek illetve mind a ket esetben felnott!
Mas!
Tudj avalaki ,hogy a 400 meteres sztenderd rekortan palyanak a tobbi savja hany meter? Ugye az 1-es palya az 400...es a tobbi? Erre vonatkozo adatot nem talaltam!
