A településnevek kapcsán az írásmódot illető bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében szakvéleményt kértünk az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjától.
Én sokszor csak jelképes összeget fizetek a segítőknek. Van egy kis sör bor pálinka, időnként kaja, állandó jóféle zene szól + a varázslatos személyiségem. Szerintem Te sem fogadnál el tőlem pénzt, mondjuk 1-2 napos meggyszedésért?! :))p
Diák volt. Főiskolás. Biztos kevés, de az én béremhez képest meg sok. Főleg úgy, hogy munka meg szinte semmi, délben eléjük kellett rakni az általam korábban megfőzött kaját. Egész nap tanult nálam, és még pénzt is kapott érte. Ezt így kellett felfogni.
5 ezer 6 orara manapsag rohadt keves, meg diakkent is.
es jol teszik hogy annyiert fel sem allnak. A birka felnotteknek is igy kene tenni ... amig bologato begeto birkak orszaga vagyunk nem is lesz valtozas.
Hajlamos vagyok hinni a fickónak, de azért konkrétan nem tudjuk pontosan mi történt, annak idején nálunk is volt egy kirúgós történet, amit kb. mindenki tök másképpen mesélt el, a végén nem tudtam megállapítani mi is lehetett az igazság.
Hát számomra nagyon sok volt, nem tudtam ennyit fizetni neki. A 3 nagyra kellett volna a nyáron vigyázni, akkor voltak 13,5 és 11,5 és 10 évesek, sok dolga igazából nem lett volna, szóval már csak ezért is túlzásnak éreztem ezt a pénzt, hogy egész nap nyomkodja a telefont. Végül az lett, hogy nem lett bébiszitter, és simán csak otthon voltak velem, amikor meg irodában voltam, akkor meg egyedül, mondjuk eléggé izgultam és óránként telefonáltam, de végig csináltuk a nyarat. Plusz néhányszor nem azt ettek, amit készítettem, mert nem találták meg (állítólag) a hűtőbe elhelyezett kaját. :))
Aki korábban volt, ő 5 e Ft-ért vállalta a 6 órát, plusz ha már úgy is főztem a gyerekeknek, akkor ő is kapott ebédet.
Itt már évekkel ezelőtt meg lett hirdetve a (segéd)munkaalapú társadalom ideája. A kutatókra meg a többi semmittevő népségre nincs szükség, mert nem hajtanak közvetlen hasznot.
Természetesen nem. Viszont, ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor hajlandó ennek megfizetni az árát, jelen esetben úgy, hogy kevesebb bérért is vállalja, csinálja. Nyilván persze egy határig. Meg mindenki próbál másodállást, ezt-azt csinálni mellette, hogy boldoguljon.
A pénz fontos, persze, mivel meg kell tudni élni, de a megélhetési szint felett sokkal fontosabb, hogy minden nap kedvem legyen csinálni, amit csinálok. Sajnos, vagy nem sajnos én imádom ezt a munkát.
IGen az intézeti hozzáállás is gáz - főleg aki eldönötte, hogy emiatt nem veszik fel - de ezeknek a sunyitására még tudok találni némi indokot, lehet, hogy amúgy is nem akarták felvenni stb. gyávák, szervilisek, mit tudom én.
De aki felnyomta, arra nem találok más magyarázatot, mint hogy egy geci.
Amúgy nem mindig voltam ekkora paraszt, dolgoztam ám Nagyon Fontos Hivatalban is! ;-) A kétdiplomás kollégát segítettem, aztán úgy döntöttek el tudom végezni én is a feladatot, kevesebb mint feleannyiért, így lettem műszaki ügyintéző. Egyre több melót tukmáltak rám, kísérleti nyúlnak kezdtem érezni magam. Pl készítsek teljes körű ingatlan kataszter nyilvántartást, magyarán mérjem föl a település összes vagyonát, az utakon járdákon át + valamennyi közintézmény értékét, a temető wc ajtójáig bezárólag! Aztán történt hogy összevesztek a közterület-felügyelővel, elküldték és akkor csináljam azt is.. Mondom ismerek szinte mindenkit, volt osztálytársakat rokonokat barátokat büntessek, ENNYIÉRT? Nem győzöm ezt már napi 10 órában sem! - Hát kaphatsz egy kis emelést, de nem lehet több mint a "Zsuzsié" (15 éve körömreszelő titkárnő) mert mit szólnának a lányok hogy csak fél éve vagy itt és többet keresel mint Ő! A felügyelőséget nem vállaltam el, pár hét múlva összevesztem a jegyzővel (az is nő volt:) és otthagytam őket a picsába..
A hivatástudat egy dolog... a társadalmi megbecsültség pedig egy másik. Azok a helyek, ahol bizonyosfajta tudás (legyen az akár mesterségbeli, akár tudományos jellegű) nincs megbecsülve, az előbb-utóbb hiányt fog szenvedni adott tudás művelőiből...
... ahol a kutatókat nem becsülik, ott ne csodálkozzanak, ha összeszerelőüzemmé válik a társadalom.
nekem is kulfoldi de Budapesten elo (expat, de ugye a kulfoldi fizut kapjak) ismeroseim mindig erosen racsodalkoznak hogy a magyarok hogy a faszba vannak eletben a fizetesbol amit kapnak... nem vicc, dobbenettel kerdezik mindig.
eletben vannak, eppenhogy es hat az hogy koltekezel pl. ruhara (igen, lehet ket cipod lesz omg) meg etterem, mozi, szinhaz, szorakozas meg nyaralas (lehet nem is egyszer hosszu hetvegek) az a tobbsegnek elkepzelhetetlen luxus a kintieknek meg alap dolgok ...
Magyarországon jelen állás szerint a középszerűség üli a diadalát. Ezért (is) ilyen ez az ország. Meg még egy csomó más miatt is... ugye ismered a viccet a három gazdáról, meg a tehenükről?
Komoly emberektől hallottam, hogy nem szabad kiemelkedni, mert akkor ránk irányul a figyelem, az meg kinek hiányzik? Szépen ellubickolunk a középszerűség szürke és meleg tengerében...
Segíteni? Másnak? Itt? Ne nevettess... még utóbb az, akinek segítek, felmutat valamit, és akkor nekem kevesebb jut vagy esetleg rájönnek, hogy van nálam jobb... Segíteni, hogyisne, inkább elgáncsolom ...!
Sokakat amúgy a szakmai előrelépés sem nagyon izgat. Persze magasabb fizetés jó volna, de azért tenni valamit ...
Ez max közép(szerű)szinten működik... egy pont után képtelenség előbbre jutni bármely területen ilyen hozzáállással.
Szimplán azért, mert NEM lehetsz mindennek a szakértője. Vagyis ilyen beállítódással nem leszel képes érdemi eredményeket produkáló kutatómunkát végezni.
A mi szakterületünkön legtöbb komoly cégnél az értékelésed része az is, hogy mennyire segíted a többieket a saját munkájukban. Igen, szó szerint így. Minden értékelési periódusban kell tudnod valami érdemit felmutatni amit mások munkájának előmozdítása érdekében tettél, ahhoz, hogy előre léphess :) Egyébként
maradsz a jelenlegi szinteden (fizetésben, projektekben stb.)
(Vannak benne a konkrét történeten túlmutató "érdekességek" is, például a 913 forintos kutatói órabér itt a prosperitás közepén. A Mekiben ennyiért nem indulna el a műszak)