Persze, van benne para, de a lányom max. úgy sérülhetett volna meg, ha ráesik a kupac könyv. :))))
A fiúk meg szinte végig a gép előtt ültek. (Nem is örültem neki.)
Amúgy persze igazad van, de nem indulhatok ki abból, hogy jó lenne, ha...Mert annak a vége az lesz, ami lett is, hogy hát akkor nem alkalmazom, mert nekem már így nem éri meg. Akkor már jobban megéri fizetés nélküli szabadnapot kérni, érted.
Van egy oldal, a clickforwork, ott ilyen órabéreket nem látni, pedig szoktam lenni szitteres hirdetések, ráadásul van, h 3 év alatti gyerekekre, nem simán felvigyázásra, hanem értük is kell menni ide-oda.
Utóbbi(3 éves kor alattiaknál) picit, hm....furcsa. 3 éves kortól vannak emlékeink.
De amúgy persze értem én, hogy kevés pénz, de az óvónő, aki ugyan ezt csinálja se kap meg nettóban ekkora összeget, és kicsit több a feladata és sokkal több gyerekkel, mint a szitternek volt. 1800 Ft-os órabér, az netto több, mint 300 e Ft-os havi jövedelem lenne...
Kicsit más egész nap, napok, és 5 gyerek, meg 6 óra 3 db 10+ éves gyerekkel. Igazából szabadideje volt, mert tanult, olvasott meg telefonozott, a gyerekek elvoltak, csak enni kellett nekik adni, semmi más.
Amikor olyan volt, hogy a kicsire is kellett vigyázni, akkor szó nélkül fizettem neki többet, mert az teljesen más.
Tudod ennek azért mélyebb, zavaró összefüggései is vannak, hogy ha én vigyázok a saját gyerekemre, és felnevelem őket, mint humárerőforrás utánpótlás, az a GDP számolásnál nulla értéket képvisel. Viszont ugyen ez a munka, ha mással van elvégeztetve az jelentősen hozzájárul a GDP-hez. Ha te a kertedben termett gyümölcsöt lekvárnak befőzöd még csökkented is a GDP-t vele, ha a boltban veszed meg, akkor meg hozzájárulsz. :)
Egy cég alkalmazottai beszélgetnek, hogy mit kezdenek az év végi bónuszukkal. - Én a németországi kirendeltségben dolgozom. A bónuszomból veszek kocsit és a maradékból elmegyek nyaralni - mondja az első. - Én a svájci kirendeltségben dolgozom. A bónuszom egy részéből kiépítem a medencét a házam mellett, a többiből pedig világ körüli útra megyek - mondja a második. - Én a magyarországi leányvállalatnál dolgozom és a bónuszomból egy pulóvert veszek - mondja a harmadik. A többiek meglepődve kérdezik: - És a többi? - A többit kipótolják a szüleim.
Nem is a munkát kell itt megfizetni, hanem a felelősséget, és a szabadidőt. Értelek én, mi egyszer, mert a szülők, akik a mi gyerekeink ráadásul, kitalálták azt, hogy szükségük van pár nap pihenőre,
gyerekmentesen. Ránk maradt az öt unoka, nem volt felhőtlen és stressz mentes az az öt nap. Sokat görcsöltem, hogy épségben vissza adjuk őket a szüleiknek.
:-)))
Ha meglátom azt a plakátot ami azt hirdeti, hogy lesz nagyszülői Gyed, sírnék legszívesebben.:-))))
A településnevek kapcsán az írásmódot illető bizonytalanságok kiküszöbölése érdekében szakvéleményt kértünk az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjától.
Én sokszor csak jelképes összeget fizetek a segítőknek. Van egy kis sör bor pálinka, időnként kaja, állandó jóféle zene szól + a varázslatos személyiségem. Szerintem Te sem fogadnál el tőlem pénzt, mondjuk 1-2 napos meggyszedésért?! :))p
Diák volt. Főiskolás. Biztos kevés, de az én béremhez képest meg sok. Főleg úgy, hogy munka meg szinte semmi, délben eléjük kellett rakni az általam korábban megfőzött kaját. Egész nap tanult nálam, és még pénzt is kapott érte. Ezt így kellett felfogni.
5 ezer 6 orara manapsag rohadt keves, meg diakkent is.
es jol teszik hogy annyiert fel sem allnak. A birka felnotteknek is igy kene tenni ... amig bologato begeto birkak orszaga vagyunk nem is lesz valtozas.
Hajlamos vagyok hinni a fickónak, de azért konkrétan nem tudjuk pontosan mi történt, annak idején nálunk is volt egy kirúgós történet, amit kb. mindenki tök másképpen mesélt el, a végén nem tudtam megállapítani mi is lehetett az igazság.
Hát számomra nagyon sok volt, nem tudtam ennyit fizetni neki. A 3 nagyra kellett volna a nyáron vigyázni, akkor voltak 13,5 és 11,5 és 10 évesek, sok dolga igazából nem lett volna, szóval már csak ezért is túlzásnak éreztem ezt a pénzt, hogy egész nap nyomkodja a telefont. Végül az lett, hogy nem lett bébiszitter, és simán csak otthon voltak velem, amikor meg irodában voltam, akkor meg egyedül, mondjuk eléggé izgultam és óránként telefonáltam, de végig csináltuk a nyarat. Plusz néhányszor nem azt ettek, amit készítettem, mert nem találták meg (állítólag) a hűtőbe elhelyezett kaját. :))
Aki korábban volt, ő 5 e Ft-ért vállalta a 6 órát, plusz ha már úgy is főztem a gyerekeknek, akkor ő is kapott ebédet.
Itt már évekkel ezelőtt meg lett hirdetve a (segéd)munkaalapú társadalom ideája. A kutatókra meg a többi semmittevő népségre nincs szükség, mert nem hajtanak közvetlen hasznot.
Természetesen nem. Viszont, ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor hajlandó ennek megfizetni az árát, jelen esetben úgy, hogy kevesebb bérért is vállalja, csinálja. Nyilván persze egy határig. Meg mindenki próbál másodállást, ezt-azt csinálni mellette, hogy boldoguljon.
A pénz fontos, persze, mivel meg kell tudni élni, de a megélhetési szint felett sokkal fontosabb, hogy minden nap kedvem legyen csinálni, amit csinálok. Sajnos, vagy nem sajnos én imádom ezt a munkát.
IGen az intézeti hozzáállás is gáz - főleg aki eldönötte, hogy emiatt nem veszik fel - de ezeknek a sunyitására még tudok találni némi indokot, lehet, hogy amúgy is nem akarták felvenni stb. gyávák, szervilisek, mit tudom én.
De aki felnyomta, arra nem találok más magyarázatot, mint hogy egy geci.
Amúgy nem mindig voltam ekkora paraszt, dolgoztam ám Nagyon Fontos Hivatalban is! ;-) A kétdiplomás kollégát segítettem, aztán úgy döntöttek el tudom végezni én is a feladatot, kevesebb mint feleannyiért, így lettem műszaki ügyintéző. Egyre több melót tukmáltak rám, kísérleti nyúlnak kezdtem érezni magam. Pl készítsek teljes körű ingatlan kataszter nyilvántartást, magyarán mérjem föl a település összes vagyonát, az utakon járdákon át + valamennyi közintézmény értékét, a temető wc ajtójáig bezárólag! Aztán történt hogy összevesztek a közterület-felügyelővel, elküldték és akkor csináljam azt is.. Mondom ismerek szinte mindenkit, volt osztálytársakat rokonokat barátokat büntessek, ENNYIÉRT? Nem győzöm ezt már napi 10 órában sem! - Hát kaphatsz egy kis emelést, de nem lehet több mint a "Zsuzsié" (15 éve körömreszelő titkárnő) mert mit szólnának a lányok hogy csak fél éve vagy itt és többet keresel mint Ő! A felügyelőséget nem vállaltam el, pár hét múlva összevesztem a jegyzővel (az is nő volt:) és otthagytam őket a picsába..
A hivatástudat egy dolog... a társadalmi megbecsültség pedig egy másik. Azok a helyek, ahol bizonyosfajta tudás (legyen az akár mesterségbeli, akár tudományos jellegű) nincs megbecsülve, az előbb-utóbb hiányt fog szenvedni adott tudás művelőiből...
... ahol a kutatókat nem becsülik, ott ne csodálkozzanak, ha összeszerelőüzemmé válik a társadalom.