Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Tanításod mint folyót öntöd ránk Veled a perc kinyílik, értelmedben adja fényét Rak egymásra építő köveket Illeszti egymáshoz szeretetben Formáját adja türelemben Dicsőség Néked, ott vagy mindenben
Ne bántsd szegényt, jót akar. Biztos beteg az elméje. Amíg nem köveszélyes addig had irogassa az idézeteit. Persze bele lehetne kötni bármelyik hozzászólásába, de láttam már ilyet hogy valaki nyit egy saját topikot saját magának...
„Ó gonosz hajlam, tisztátalan Föld! Ti akik Fiam szolgálatára szenteltétek magatokat, az ő Testét és Vérét árusítva miért fordultatok ellene? Térjetek vissza Fiam szolgálatába, és csodát teszek veletek azoknak a lelkeknek javára, akiket máskülönben magatokkal hurcolnátok a kárhozatba. Jöjjetek, tartsatok bűnbánatot, nyissátok ki szemeteket, hogy megláthassátok Lelkem dicsőségét. Ő majd elvezet benneteket oda, ahol szolgálatotok kezdete óta lennetek kellene. Jöjjetek, közeledjetek hozzám, hogy sátratokban lélegezhessek, és életet fogtok belélegezni. …..
Letekintek ma a Földre, de azt kívánom, hogy bár ne tettem volna... Szemem azt látja, amit sohasem akart látni, és fülem azt hallja, amit sohasem akart hallani! Atyai Szívemet bánat szomorítja. Saját képemre és hasonlatosságomra teremtettem az embereket, de nagyon lealacsonyodtak, és ma sokan a vadállathoz hasonlítanak. Szívük tele van élvezetvággyal, törvénytelenséggel, gőggel és romlottsággal. Szájuk megszokta, hogy mindenütt szitkokat szórjon. összeesküdtek az ég ellen, hogy háborút indítsanak ellenem és Fiam ellen. Ó... mindazt megteszik, amitől Szívem irtózik. Kezem gyakran nyúl kelyhem után, amely túlcsordul igazságosságomtól...
A Sátán ma mindenfelé kinyújtja kezét, hogy elérje a papi lelkeket. Akiket megérint azokra rátelepszik a fásultság és a téves eszmék homálya. Hit nélkül, igazi dicséret nélkül emelik a magasba Fiam Testét. Napjukat avval töltik, hogy elferdítik Szavaimat és az Egyház hagyományát. Miképpen maradhatnék csendben, amikor azt látom, hogy ezek a papok a Sátán prédái lettek? Hogyan tehetném meg, hogy ne figyelmeztesselek benneteket lépéseikre? Ekkora bűntett után talán kerüljék el a büntetést? …..
Én megtettem, hogy megsegítésetekre megnyitottam a mennyet. Mindazokra kiárasztom Lelkemet, akik segítségül hívják Szentlelkemet, hogy jöjjön és adjon tanácsot nekik, de amint kinyitom a menny kapuját és kiárasztom az emberiségre adományaimat, a szeleket is küldöttként használva, a Föld visszautasítja adományaimat, küldötteimet, és mindkettőt bemocskolja. Jeleket és csodákat adok, de a Föld újból elmulasztja nagy szeretetem gyümölcsét értékelni...
Harag borít el, mert látnom kell, hogy Fiam Oltáriszentségén taposol, amikor tudom, nemzedék, hogy Fiam a te gonoszságod ellenére, mind a mai napig újból feláldozná érted életét, ha szükséges lenne! Fájdalomtól zihálva nyitja ki száját, és szeméből szakadatlanul folyik a könnyek árja, mert csalódott övéiben, akik megengedték, hogy a gonosz legyőzze őket. Milyen távol esnek ők az igazságtól... és Fiam... gonoszságuk ellenére, mégis szeretettel várja őket, mert szeretetét semmi sem haladja meg. Leányom, talán bele kell törődnöm ebbe az undokságba ? Testük halálra van ítélve, hacsak meg nem hallom szívükből a bűnbánat kiáltását.”
Szent Szűz élő Tüze, Tűznek lángoló Szíve
Vonsz magadba minket
Egységet találni Fényben
Egységet találni fényedben
Oly jó mikor szív Benned pihen
Mikor két szív egyként dobog
Mikor az egy egy lesz
Mikor parázsból élő láng lesz
Csendes, csendben fénylő, ködöt űző, abroncsot törő
Megszólal a dal, bár fül nem hallja
Megszólal az ének, örök hanggal
Előkerül elfeledett, megkerülünk elveszettek
Fonsz minket láthatatlan kötelékkel
Fonod szálját szeretetnek
Húzod magadhoz szívünket
Húzol egymáshoz ismeretben
Szent, Szent, Szent – bentünk hangjai
Édes egység, bent örömei
Csend adja tanításait, bölcsesség ismereteit
Megadja erény kérését, lobogó Láng szeretetét
Csillagok fénylenek az éjszakában, hívják a hajnalt, hívják sugarát, szent áldását
Szeretet áramlik szívekbe, fény szemekbe, mosoly indul betölteni testet, lelket
Lélek száll le szívekbe
Fiú Isten ismeretbe
Fölöttük a Mindenség ragyog
Halkan kimondott első vallomás, Szent
Már a test is ébred, mondja és gondolja, Szent
Egység már egység, szív Szívben él
Együtt mennek Atyához, Dicsőség Urához
Édes a szó, Szent
Édes ölelése
Kedves Szív dobbanása
Kedves simogatása
Szép szó gyenge fűszál, ha édességedről beszél
Szép gondolat, mily gyenge, ha lángoló tüzedről beszél
Mint körbefogsz, s mint bent vagy, s mint kint ölelsz
Illatod tenyeredbe felemel
S mint gyermek vagy, vagy mindenség Ura
Élsz ! igen, élsz !
Itt vagy ! igen, itt vagy !
Irgalom vagy, minket hívó, minket kérő
Alázatod oly gyermeki, szereteted égbe emelő
Gyengéd vagy, szót szóba fonó, gondolatot gondolatba
Figyelem felébredjen, szent Szívedet keresse
Nem rohansz, várod az első pillantást
Nem siettetsz, várod az első hívó szót
He Reád nézünk, mégis csak lassan jössz közelebb
Nehogy megijedjünk szereteted mindent betöltő erejétől
Hatalmad teljességétől
Bár nem látunk, kezeinket mégis megfogod
Nem hallunk, s figyelmünket csendedbe vonod
Fájó könnycsepp egyszerre édes lesz
Fájdalmak Szívedbe vezetnek
Édességet lelünk, dús mezőket
Célt lelünk, célt élünk, célba érünk
Körbefogsz és megölelsz, kérsz és felemelsz
Eltöltesz boldogító érzéssel, égő szeretettel
Lángodat elültetted, szereteteddel neveled
Óvod széltől, óvod hidegtől
Olajjal minden nap megöntözöd
Harmatoddal itatod, szavaddal táplálod
S ha elengeded, teszed ezt mégis tüzeddel
Vonhassad még közeledbe, vonhassad még jobban Szívedbe
Csendes fényt adni, köveket elmorzsolni
„Én vagyok. Én vagyok az, az Úr, aki örökké tartó szeretettel szeret titeket. Én mindig így vagyok jelen közöttetek az idő kezdete óta. Amikor gyermekeim fellázadnak, én; az Úr gyenge eszközökön keresztül szólok, hogy figyelmeztetést adjak és visszahozzam őket magamhoz. Én, az Úr, mindig így munkálkodom. Úgy jövök el, mint a kalapács, hogy megtörjem a sziklákat, feltörjem azt a vastag kérget, amely teremtésem szívét takarja. Mindig kinyilvánítottam magamat, amikor teremtésemnek szüksége volt segítségemre, amikor olyan mélyre zuhant, hogy egészen közel került a Sátán kapuihoz.
….., "Béke és szeretet" üzenetemben hívlak, hívlak benneteket és nagy fájdalommal kiáltom nektek, hogy térjetek vissza hozzám és tartsatok bűnbánatot! Belekiáltok ebbe a pusztaságba, de hangom olyan, mint a visszhang az ürességben...
Bárcsak meghallanátok és kinyitnátok szíveteket, hogy meggyógyítsalak benneteket! Azért szállok alá ebbe a nagy pusztaságba, hogy megkeressem a megmaradt virágokat, de csak sziklákon bukdácsolok, szikla, szikla hátán. Nagy reménységgel nézek körül, de csak töviseket találok. Tüskés bokrok szaggatnak meg engem, és azt a néhány embert, akik szeretnek. Szeretetet keresek, de gyűlöletet találok. Vigasztalásra lenne szükségem, de nem találok. Együttérzésre szomjazom, de csak gúnyolódást kapok. Nem találok szeretetet, nem találok reményt, nem találok hitet ebben a nemzedékben, mert felhagytak imádásommal. Aggodalmam beigazolódott!
Ó korszak! Teljesen hiányzik belőled a hit, a remény és a szeretet! Felhagytál imádásommal és Szent Nevem semmit sem jelent számodra! Igen, az én Nevem jelentéktelen számodra. Ha útjaimat követted volna, és kiáltásaimra hallgattál volna, nem létezne ez a pusztaság. Kérem azokat, akik szeretnek engem, hogy imádkozzanak testvéreikért, akik nem imádkoznak! Ne ismételjétek meg azokat a tévedéseket, amelyeket őseitek követtek el a lázadás napján, a kísértésnek azon a napján a pusztaságban. Egykori zöld legelőim terméketlenek és elhagyatottak. Kis nyájamat saját pásztorai verték szét, szétszórták őket...
Miért hívjátok ki haragomat, miért? Minden nemzedék elnyerte büntetését, amelyik elutasított engem. De a ti gondolataitok gonoszak, mivel szüntelenül azzal ámítjátok magatokat, hogy cselekedeteitek jobbak, mint a farizeusoké. Azt mondjátok: "Ha akkor éltünk volna, mi nem vettünk volna részt gonosz műveikben, hitünk megvédett volna bennünket!" Azt mondom nektek: Most sem fogadtok másképpen, mint annak idején, amikor testben voltam közöttetek. Sokan elítéltétek üzeneteimet, még mielőtt tudtátok volna, hogy miről szólnak! ! Leányom, eljöttem hozzájuk pusztaságukba, hogy megmondjam, én vagyok a Messiás, akit vártak. Nem hittek azonban nekem, visszautasítottak, üldöztek és keresztre feszítettek. Szentlelkem ma is eljön hozzátok, akik sötétségben éltek, de ti nem tudtok felemelkedni műveihez a bennetek felgyülemlett engedetlenség és a bűn csábítása miatt. Korszakotok pusztasága felülmúl minden más pusztaságot. Miért lepődnek meg, miért untatja és bosszantja őket Szentlelkem, aki azért száll le, hogy megvilágosítsa őket? Érdektelenségük egyik pusztaságot a másik után hozta létre. Sziklát, szikla után! Eláll a lélegzetem, fulladozom attól, ahogyan ezek a lázadók rátaposnak kevés megmaradt virágomra.
….. , ha Szent Édesanyátok vissza nem tartja karomat attól, hogy lesújtson rájuk, és nem lenne végtelen irgalmam, én, aki az igazságosság Istene is vagyok, már rég lesújtottam volna rájuk. Mert ez a nemzedék új Szodomát és Gomorrát épített. Olyan mélyre süllyedtek, hogy azt hiszik, a sok baj, ami őket éri, tőlem jön. Sohasem értették meg, hogy a gonosz gonoszokat szül, és hogy ezért most meg kell fizetniük. Azt akarom, hogy mindazok, akik szeretnek engem, imádkozzanak, imádkozzanak, imádkozzanak, hogy ez a lázadás véget érjen. Bátorítani szeretném barátaimat, hogy folytassák jótetteiket ! Megáldom azokat, akik elhintik magjaimat, a béke és a szeretet magjait, és mindvégig bíznak bennem. Kérem, imádkozzatok, hogy a megértés Szentlelke világosítson meg benneteket! Mikor értik meg végre az Írásokat? Meddig fogják félretolni misztériumaimat? Találjátok meg gyümölcseimet a példabeszédekben, értsétek meg, és ha gondotok támad a megértésben, kérjétek az értelem Szentlelkét, hogy szálljon le rátok! Sok misztériumom van még elrejtve és bezárva Bölcsességem könyveiben.
Megígérem nektek, hogy a Szeretet Szeretetként tér vissza és közöttetek fog lakozni. Helyreállítom házamat, új Jeruzsálemet hozok nektek, a tisztaság és a hűség városát, ahol igazságosság fog uralkodni. Jöjjetek, arassátok le termésemet barátaim, arassátok le termésemet, amelyet titokban növeltem . Gyűjtsétek össze műveimet és osszátok szét, mert felfrissítik a sivatag szelét, megöntözik a kiszáradt talajt, és újból életet hoznak ebbe a pusztaságba. …..
Visszajövök, igen hamar, visszatérésem már nincs messze. Én, az Úr Jézus Krisztus, a Megváltó mindent helyre fogok állítani, ami kárt szenvedett, és ami ezentúl szenved kárt. Ne feledkezzetek meg a nagy megpróbáltatásról, amelyen Egyházam keresztülmegy, mielőtt teljesen megújítom...”
Kedves Isten, magasztalnak az ég madarai
Igazságos Isten, magasztalnak föld teremtményei
Jó Isten, magasztalunk Téged, együtt zengjük szent Nevedet
Ó fényes Isten, mindenség Ura, minden Teremtője
Odaadod magad teremtményednek
Odaadod ígéretedet, szent Hegyedet
Nyújtod a kezed epekedve
Kínálod Szíved, szívrepesve
Vággyal, mentő óhajjal
Oly kedves vagy, tanító Jóság
Szép vagy, legjobb Barát
Hűség vagy, szív ismerője, kinyitó kérője
Ó menyasszony ! a kérő előtted áll
Kezében virág, Szívében szerelme
Alázatában értünk küzdő gyötrelme
Ó menyasszony ! nézz reá Kérődre
Nézz szent Szívére
Nézz kérésére
Gondtalan lépéssel, maga akarattal, ha járunk
Nem halljuk eget rengető jajszavad
Nem látjuk kifeszített Testedet
Nem látjuk sebeidet, sebeidből ömlő Véredet
Utunk rajtad átvezet, nem látjuk mint lépünk görcsösen fájó Testedre
Gondolatunk folyama hányszor indítja újra fájó útjára véredet
Erőszakkal csukva tartott szemünk hányszor ver újra és újra vértől ázott, friss sebektől barázdált hátadra
Jól kitervelt szavaink hányszor fogják meg erőszakkal köpenyed, hányszor tépik le Rólad, hátadon megnyugvó varrat leszakítva
S ha tehetnénk korbácsot vennénk kezünkbe, megmámorosodva Véredtől, vérben kéjelegve
Ó, mit teszünk ?
S test fájdalmánál nagyobb Bent fájdalma
Test fájdalmánál nagyobb az aggódó féltés
Minden fájdalomnál nagyobb, ha elfordítjuk szemünk
Minden fájdalomnál nagyobb, ha nem figyelünk
Figyelem helyett indulat kél szívünkben
Figyelem helyett „nem” az első gondolatunk
Szívünkben vita születik
S szavunkat gyűlölet követi
S nézed vakságunk, s közben tenyereden nyújtod felénk Szívedet
Nézed süketségünket, s sarudat levetve vársz
Elveszünk mit elvehetünk, s Te mégis adsz nekünk
Rohanunk kincset szerezni, s közben eldobjuk kincsünket
Megyünk életért, s halálhoz közelítünk
Mondjuk látunk, és mégis vért ontunk
Mondjuk jók vagyunk, s közben megcsalunk
Ha rohanásban megállunk
Ha zajt csendért kizárjuk
S ha csak kérdést feltesszük
Sötét világosságunk köde üvöltve megremeg, nyújt felénk megijedve újabb kéjeket
Mit teszünk ?
Még várunk egy kicsit ? s Fény elfújja rejtett ködünket ?
Vagy vesszük a korbácsot, újra felemelni ? mámort élünk vérben, véres kézzel, véres akarattal ?
Mit teszünk ?
144000 - a fenyt hirdeted es megis sotetsegben elsz.
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak"
Mit tennénk, ha testvérünk hív minket ?
Mit tennénk, ha barátunk beteg ?
Mit tennénk Édesapánkért és Édesanyánkért, ha kér minket ?
Testvérünk, Barátunk, Atyánk hív minket
Hív örömre, boldog együttlétre
Egységre
Szíve vérben ázik tetteinktől
Ruhája tépett, szavainktól
Kiáltása rengeti a földet
A Szeretet miattunk és értünk szenved
Fájdalmas szeretet gyógyírja, szeretet
Vérző seb enyhítő balzsama, alázat
Elhagyatott Szív melege, hívó szó
Ó hatalmas első lépés
Te gyenge kis tett
Felemelt szem, elharapott szó, egyszerű kérdés
Mi kell hozzád, mi dönti le hegyeinket ?
Irgalom segíts, segíts, segíts
én elolvasom 144ezer hozzászólásait. még ha nem is értek egyet mindenben vele, értékelem, hogy próbál egy kis fényt hozni ezekbe a sötét időkbe. ez sokkal nehezebb, mint beállni a sorba, gyűlölködni, falat firkálni, vandálkodni és drogozni. csak így tovább.
Eléd borulunk kérő szívvel
Előtted állunk kérésekkel
Levesszük díszeinket, s kérjük Te díszíts fel minket
Lehessünk bent Veled egyek, foghassuk szent kezeidet
Léphessünk Szívedbe, tiszta szándékkal
Öleljél magadhoz szent akaratoddal
Kicsi lángunkat egymás mellé tehessük
Együtt szent csodafényt építhessünk
Szeretet ragyoghasson belőle, alázat fényével
Ó add meg, fénye kérdést ültessen
S add meg, a kérdés kérést keltsen
Nyíló szíveket, nyíló gondolatokat, lehulló abroncsokat
Add meg vízcsepp, vízcsepp mellé essen
Add meg szent Szíved velük megteljen
Irgalmadat növelje egekig, növelje szemünk nyílásáig
Vesd reánk sugarad, szívek nyitóját
Nyisd ki Forrásodat szívek Tanítóját
Léphessünk bele válaszok vízébe, ébredhessünk fel benne szent életre
„….. az ördög és az Ő angyalai elszántan mesterkednek azon, hogy véghez vigyék veszélyes tervüket, és mindabból a jóból, amit én küldök nektek, veszélyes utakat készítsenek. Aggodalommal tekintek a Földre, mert sokan nem veszik figyelembe a tanításokat, amelyeket adok, és sok házba behatol a halál. Ennek ellenére sokan nem akarják megérteni, hogy a gonoszság gonoszságot vonz magához. Gyermekem, a világ saját magát fogja elpusztítani hitehagyásában. ….. Sok mindennel törődtök, és sok minden nyugtalanít benneteket, amire nekem nincs szükségem! Valójában ma egyetlen dolgot kérek:
Szívből fakadó őszinte beszélgetést, szüntelen imádságot, és imádást lábamnál.
Egyesítsétek szíveteket az enyémmel! Ez a jobbik rész!”
„Béke veletek! Én vagyok az, az Úr, a ti Megváltótok. Ne lepődjetek meg! Szentlelkem szól hozzátok, aki jelen van minden egyes szívben. Irántatok való szeretetem felülmúlja az értelmet, és amíg el nem juttok a mennybe, addig nem tudjátok megérteni teljességét. E sötét napokban leszállok hozzátok égi trónomról, hogy tudtotokra adjam mindazt, ami a világban történik és amit én cselekszem. Azért jövök, hogy újból biztosítsalak benneteket ígéretemről. Azért jövök, hogy újból biztosítsalak benneteket, kis gyermekeim, irántatok való szeretetemről és hűségemről. Eljövetelem igen közel van. Ünnepélyesen mondom nektek, aki megtartja Szavamat, sohasem hal meg, és ti, akik még haboztok, ne kételkedjetek tovább, hanem higgyetek! Ha nem tudtátok megérteni a Szentírás tanítását, ne bánkódjék szívetek! Jöjjetek ma, és teljes szívvel bízzatok bennem! Melyik apa tudná végighallgatni gyermeke sírását anélkül, hogy meg ne szakadna a szíve? Én vagyok a ti Örök Atyátok, aki örök szeretettel szeret titeket. Mint az apa, aki hívja gyermekeit, hogy megossza velük birtokát, és örököseivé tegye őket, úgy hívlak benneteket én is, hogy legyetek országom örökösei. Ó bárcsak szívetekbe írnátok és befogadnátok szavaimat! Kis gyermekeim, hallottátok, amint azt mondtam: Most elmegyek, de hamarosan ismét veletek leszek. Bizony mondom nektek, hamarosan veletek vagyok. Azt mondtam, hogy Atyám házában sok a lakóhely. Mindenkinek van egy lakóhelye. Szerezzetek békét és nyugalmat szíveteknek azáltal, hogy elfoglaljátok e lakóhelyeket! Foglaljátok el azáltal, hogy békét köttök velem. Ma a Sátán egész gyűlöletét a világra zúdítja. Országokat oszt fel, dönt meg és tesz tönkre haragjában. Csapást csapásra mér, de az én kezem nagy hatalommal fogja felépíteni mindazt, amit ő tönkretett. Szavamra emlékeztet titeket mindaz, amit szeretet-himnuszomban írtam nektek. Azért adtam, hogy felfrissítsem emlékezeteteket, és hogy Szívemmel a kezemben megmondjam nektek, hogy szomjúhozom a szeretet hiánya miatt. Senkinek sem teszek szemrehányást. Ti mindannyian az én ivadékaim vagytok, és én vagyok Örök Atyátok és Társatok. Jól tudom, mi van lelketekben, de nem azért vagyok itt, hogy megvádoljalak benneteket cselekedeteitekért. Azért vagyok itt ma, hogy megmutassam nektek, hogyan bántak a Könyörülettel és a Gyengédséggel. Még mindig Szívemben van a lándzsa hegye, és töviskorona veszi körül Szívemet. Ezt látva megrendülnek az ég oszlopai, és angyalaim eltakarják arcukat fájdalmukban. Még a Hold is veszített fényéből, mert az emberek rosszakarata és gonoszsága minden órában újból keresztre feszíti Isteneteket. Saját Véremmel jelöltem meg egy ösvényt, hogy megváltsalak benneteket, és ha lábatok letért erről az igaz ösvényről, mondom nektek, azért jövök most hozzátok, hogy kézen fogjalak és lépésenként visszavezesselek erre az igaz ösvényre. Ajánljátok fel nekem akaratotokat, és engedjétek, hogy lebontsam azt a falat, amelyet keresztbe építettek ösvényemre, és amely megakadályoz titeket és engem abban, hogy találkozzunk. Kis barátaim, Szent Isteneteknek még sok mondanivalója lenne, de az túl sok lenne most nektek. Már csak egyet teszek hozzá: Azért jöttem el cellátokba, mert nagy az én szeretetem, amit irántatok érzek. Hívjatok, és meghallgatlak benneteket. Megáldalak és szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon.”
„…..Legyetek szilárdak, és ne engedjétek, hogy megtévesszenek titeket! Sokan állítják, hogy engem hallanak, amint üzenetet adok nekik. De nem én vagyok ezeknek az üzeneteknek a szerzője és nem is Édesanyám. …..”
Te inkább aludjál ilyenkor ahelyett hogy fárasztasz minket! (Ez direkt provokál itt engem! Baszik válaszolni is... na mindegy többet nem írok ide, és be se lépek.)
"Hogy van az, menyasszonyom, hogy te hátat fordítasz nekem, amikor én kinyitom Szívemet feléd és beszélgetni akarok veled? Szívem tele van kimondhatatlan édességgel, ó, de te nem értetted meg, mi hozza hozzám teremtésemet..."
Had foglalkozzam azzal amivel akarok. Az "én" időm fogy. Csak mielött elmegyek hátha választ kapok olyan kérdéseimre hogy mi értelme van az értelmetlen dolgoknak? Vagy mint Van-e nevelő, tanító ereje Jézus szavainak. Vagy akik Isten oltalmában háboruznak tiszta lelkiismerettel azok jó emberek-e... Mert ha minden kérdésemre kapnék választ, és azt is megtudnám hogy a jó emberek azért halnak-e meg hamarabb mint a gonoszak mert az Úr magához szólitja őket a "mennybe", szóval ha ezt mind tudnám akkor lehet hogy el se akarnék menni. :)
Könyörgöm, egyetlenegy ember irjon már ide csak annyit hogy: "én elolvasom a 144000 hozzászólásait"! Csak hogy tudjam nem hiába gépeli be azt a rengeteg betüt!
„…..Jöjjetek össze újra, kedves, jöjjetek és építsétek újjá ezeket a régi romokat! Építsétek újjá régi alakításomat, azt az alapítást; amelyet saját kezemmel raktam le. Úgy tiszteljétek Édesanyámat, ahogyan én, aki az Ige vagyok, mindenek felett tisztelem őt. Nem kívánhatom-e tőletek, akik por és hamu vagytok, hogy tiszteljétek és ismerjétek el őt, mint a mennyország Királynőjét? Szomorú vagyok, hogy látom, mennyire nem ismeri fel teremtésem az ő jelentőségét. Akik Luther nevében különültek el, és akik teljesen különváltak, térjenek vissza Péterhez!”
Amikor gyermekeim fellázadnak, én; az Úr gyenge eszközökön keresztül szólok, hogy figyelmeztetést adjak és visszahozzam őket magamhoz. Én, az Úr, mindig így munkálkodom. Úgy jövök el, mint a kalapács, hogy megtörjem a sziklákat, feltörjem azt a vastag kérget, amely teremtésem szívét takarja. Mindig kinyilvánítottam magamat, amikor teremtésemnek szüksége volt segítségemre, amikor olyan mélyre zuhant, hogy egészen közel került a Sátán kapuihoz. 
saját magát fogja elpusztítani hitehagyásában. …..
Sok mindennel törődtök, és sok minden nyugtalanít benneteket, amire nekem nincs szükségem! Valójában ma egyetlen dolgot kérek:
E sötét napokban leszállok hozzátok égi trónomról, hogy tudtotokra adjam mindazt, ami a világban történik és amit én cselekszem. Azért jövök, hogy újból biztosítsalak benneteket ígéretemről. Azért jövök, hogy újból biztosítsalak benneteket, kis gyermekeim, irántatok való szeretetemről és hűségemről. Eljövetelem igen közel van. Ünnepélyesen mondom nektek, aki megtartja Szavamat, sohasem hal 
Nem kívánhatom-e tőletek, akik por és hamu vagytok, hogy tiszteljétek és ismerjétek el őt, mint a mennyország Királynőjét? Szomorú vagyok, hogy látom, mennyire nem ismeri fel teremtésem az ő jelentőségét. Akik Luther nevében különültek el, és akik teljesen különváltak, térjenek vissza Péterhez!” 