Az előbb találkoztam a sonkával a konyhában, akkora, hogy a nők önvédelmi fegyverként is használhatnák az átlagos és annál rosszabb pasik ellen. Ha a csávó nem takarodik el, mire háromig számol a nőci, jól fejbe suhintja a sonkával. Illetve...lehet, hogy két nő is kéne egyszerre a suhintáshoz.
Nem, sőt ha jobban belegondolok, nagymamám se járt, viszont a sonkával meg kellett várni a körmenet végét:) Ami egy nagy üstben, szabad téren főtt, és volt vagy 5-6 kilós legalább.
Apai nagymamám is ezt tartotta állítólag, hogy szombat körmenet és utána lehet csak a húst enni és az ünnepi fő kajálás szombat este volt nekik. De ebben apám is így ingadozott, hogy melyik legyen, hol a szombat estét, hol a vasárnap reggelt tartotta a sonka-tojás fő étkezésnek.
Igazából ez a nagymamám volt a családban az utolsó vallásos ember, aki komolyan vette a dolgokat és templomba járt. Pl. állítólag midnig vitt barkát is szenteltetni.
Így a vallás nélkül, meg közösség nélkül elég nehéz ezeknek az ünnepeknek a tartalmát megtartani. Pl. hiába ülnék itt hétfőn locsolókra várva, az tuti:-).
Na de milyen az a sonka, kérdezem én Szindbád modorában?
Valódi falusi sonka a böszme nagy csontjával? Vagy valami kisebb darab, de azért rendesen ahogy a disznóból kijött? Mert aki hozzáadott vízzel készült, pláne darabokból újra összekötözött "sonkát" eszik, az bizony mondom útálatosabb az Úr színe előtt, mint maga Ponczius Pilátus.
Mi meglepően tartjuk a húsvéti hagyományokat - már amikor és amennyire logisztikailag kijön - például a sonkazabálás csak a szombati körmenet után kezdődik, mert a nagymamámnak ez fontos volt, és rá emlékezünk vele.
Egyedül a locsolkodást utáltam mindig, de az komoly meló volt (gyerekkoromban az éves teljesen szabad rendelkezésű költségvetésem számottevő részét kerestem meg vele), az pedig rendjén is van, hogy az ember utálja a pénzkereső munkáját:)
Nálunk még a locsolkodós részt is próbálja apám tartani, de nem az igazi, mert hétfőn sosem ér rá, mert az már macsaketetős nap, így ált. a vasárnapi vendégség végén szaladgál iylen olcsó kölnikkel. Modnjuk én ezt utálom, de csak picit morgok, a lányok visonganak.
Sógornőm kissé túltolja, tavaly pl. óriási cikrsuz volt, mert mikor apám az ő lányát próbálta lekölnizni, annyira ijedten rákiálltott, hogy ne!!, hogy a gyerek, aki egyébként is vmiért fél apámtól (a többi unokája imádja) hiszitrohamot kapott.
Apám meg csak lesett a 100 Ft-os nyulas kölnivel a kezében.
Én nemsokára befestem a tojások alapszínét, aztán a gyerekek kipingálják. NAgyon gyorsan tudnak tojást festeni:-).
Most idén volt az auchanban fehér héjú tojás is, ezen jobban mutat a festék. Máskor már alig látni ilyet, de most a húsvét miatt hoztak.
Még ezt a tojáskeresés dolgot húsvét vasárnap reggelén szoktam rendesen megcsinálni, a kajákat nem. Úgyis közösen lesz vasárnap vendégség anyukáméknál összeöntve midenféle szülinapokkal (a fél család áprilisi születésű). Most azon szorong anuykám, hogy fel fog lázadni s nem lesz beigli. MErt apám imádja a beiglit és azt gondolja, hogy ez húsvéti hagyomány is és nem csak karácsonyi. Mondtam anyukámnak, hogy sztem nyugodtan ne legyen beigli, mert az nem húsvéti, de apám máshogy gondolja.
Valami más sütiket akar sütni, de lehet, lesz emiatt balhé:-).