Kezdjük a végéről! Az angol nyelv oktatása rendes szókapcsolat, három szóba is írjuk, hiszen nincs okunk semmiféle egybeírásra. Ha ebből a birtokviszonyból jelöletlen összetételt akarunk gyártani, akkor az előtag az angol nyelv lesz, az utótag pedig az oktatás. Igen ám, de ha egy összetétel előtagja szókapcsolat, az gondot okozhat, erre ad (vitatható, de jelenleg egyedül szabályos) megoldást az ún. második mozgószabály. A szerint ilyenkor a különírt előtagot alkalmilag egybeírjuk, és ahhoz kötőjellel kapcsoljuk az utótagot, tehát: angolnyelv-oktatás a helyes válasz. De Angilában is oktatnak mindenféle nyelvet, ha ezekről akarunk beszélni, akkor az angol nyelvoktatás írásmód lesz a célra vezető
Ahogy rumci megadta az üzembehelyezési okmány két szó, hiszen melléknév és főnév egyszerű jelzői kapcsolatáról van szó. A naracssárga jelzőt sem írjuk össze a jelzett szóval.
Az üzembehelyezési egyébként is egy szó. A főszabály úgy szó, hogyha egy többszavas szókapcsolathoz egynél több képző járul, akkor egybeíródik (egy képző esetén még nem). Hagyományos kivétel persze lehet, de a kivétel itt leginkább csak ott van, hogy már az egyképzős származékot is egybeírjuk. Tehát üzembe helyez alapkifejezés + 1. képző: -és > üzembe helyezés + 2. képző: -i > üzembehelyezési.
(Vö. szabályzat: "137. Egyetlen képzőnek különírt szókapcsolatokhoz járulása nagyobbrészt nem teszi a kapcsolatot egybeírandóvá; képzők halmozódása azonban már egybeírást von maga után: egymás mellett és egymás melletti, de egymásmellettiség; hasonlóképpen: egymásutániság, egyenlőoldalúság, megnemtámadási (szerződés), elnemkötelezettség, szeretetreméltóság stb. Alapformájukban különírt kapcsolatok egybeírását eredményezi a felsőfoknak összefoglaló jelezése is az ilyenekben: szívhez szóló és szívhez szólóbb, de: legszívhezszólóbb; hasonlóképpen: legharcrakészebb, leghasznothajtóbb stb.")
---
A kitérőalkatrész-csere azonban más, ott úgy járul a csere a kitérő alkatrész szókapcsolathoz, hogy ez utóbbi nem melléknév (de mégcsak nem is főnévi jelző, mint a gyekmek király = 'király, aki [egyben] gyermek'). Ígyhát összetett szó lesz az eredmény, vagyis a csere nem önálló szó marad, hanem utótag. Ezért kell alkalmazni mozgószabályt (a 139. paragrafust).
Azt én sem értem, de rumcival ellentétben én úgy vélem, hogy ez a megjegyzés azt a félelmet tükrözi, hogy lassan nem mi fogunk a németeken a Hottentottenstottertroddelmutterattentäter... örvén röhögni, hanem ők rajtunk a szavattyúnélkülihiganygőzegyenriányítógyártás... kapcsán.
Szabályzat: "139. b) Ha egy különírt szókapcsolat (pl. hajlított bútor) olyan utótagot kap (pl. gyár), amely az egészhez járul, az egyébként különírandó előrészt az új alakulatban egybeírjuk, és ehhez az utótagot (a szótagszámtól függetlenül) kötőjellel kapcsoljuk: hajlítottbútor-gyár. Hasonló esetek: hideg víz, de: hidegvíz-csap; házi feladat, de: házifeladat-készítés; légi fénykép, de: légifénykép-montázs; szabad vezeték, de: szabadvezeték-hálózat; stb. – Ritkábban ugyan, de előtag is járulhat szókapcsolathoz: házi feladat, de: számtan-házifeladat; stb."
De ezután megjegyzi: "A szabályt csak akkor alkalmazzuk, ha értelmetlenséget kerülünk el vele. Ha szószaporítás nélkül lehetséges, éljünk inkább szerkezetes megoldással: lőtt vadak, lőtt vadak árusítása (nem lőttvad-árusítás), hőre lágyuló műanyagok feldolgozása (nem: hőrelágyulóműanyag-feldolgozás) stb."
Ez utóbbi megfontolását neked is ajánlom: nem lehetne inkább: autós navigációs rendszer összeállítása?
autós navigációs rendszer összeállítás autósnavigációsrendszer-összeállítás autósnavigációs-rendszer összeállítás stb. Várom az ötleteket, tanácstalan vagyok! UVP
Külön van a játék.
Játékasztal: amin játszanak (kártya-, rulett- stb. aszatal). Játék asztal: a babaházba való kis asztal. Érződik, hogy eléggé a határon van a dolog. A játék ólomkatonát senkinek nem jutna eszébe egybeírni. (A játékmackó stb. gyakori alakokra esetleg rá lehetne erőltetni a hagyomány alapján való egybeírást, de csak megbolondítanánk a rendszert.)
Egyébként ugyanilyen az ajándék szó is: az ajándéktárgy olyan tárgy, mely ált. ajándékozásra való. Az ajándék tárgy olyan tárgy, melyet ajándékba kapunk. (Lehet, hogy ajándéktárgyat kaptunk – nem túl személyes ajándék.) Pont uez a helyzet a könyvvel is. Az ajándékcsomag nem csak simán ajándékba kapott csomag, hanem olyan cs., amely ajándéko(ka)t tartalmaz – ezért van egybe. Viszont istenigazából nem értem, hogy az ajándékműsor miért íratik egybe: a műsor maga az ajándék.
Nem igazán értem a jutalomdíj, -könyv, -út stb. egybeírását: a díj stb. jutalom, mert jutalmul kapják. Nem tudom elképzelni, hogy a jutalom képeskönyv egy szó lenne.
Még a fórum elején felvetődött a papír+zseb+kendő problémája. A szabály egyértelmű, de csak akkor, ha tudjuk, hogy a zsebkendő zsebkendő-e vagy zseb+kendő.
(Bár nem vagyok se rumci, se phls, se LvT.) A harmadik verzió élból kieseik, a hazai származás(ú) közönséges jelzős szerkezet (egyszer képezve). Az importakármik meg egytől egyig egybeíródnak (az export, import az istennek se akar melléknév lenni, noha), többnyire jelentéstömörítésnek elemezve (AkH. 128.), bár az importszármazást tudnám jelöletlen határozós szerkezetnek (importból származás) értelmezni (125.b). Vagyis
hazai vagy importszármazású.
Amiből persze nem derül ki, hogy (hazai származású) + (importszármazású), vagy (hazai) + (importszármazású). (Btw. nem fölösleges itten a származású?)
Köszi a hozzászólásokat, de engem csak elbizonytalanít a sok példa. Az "árfolyamnyereség jellege bevétel" az én fülemnek eléggé sántít. A tevékenység jellege meg eseti bevétel? Ez végképp rossznak tűnik. Nekem phls megközelítése a probléma megoldására is teljesen új (egyszerű halandóként mostanában szeretném kicsit igényesebbé tenni a nyelvhasználatomat), viszont ha jól értem, akkor az én fülem szerint mégiscsak egybe kellene írnom az esetibevétel-jelleget? (A szememnek meg ez a furább...)
Más: hazai vagy import származású hazai vagy importszármazású hazai- vagy importszármazású zöldség?
És miért? (Sokat segítene, ha MHSz szabályok sorszámára tudnátok hivatkozni.)
„sokszor már egy képző is képes erre (jobbkezes)” Az állítás igaz, a példa rossz. A jobbkezest nem azért írjuk egybe, mert a képző egyberánt, hanem azért, mert jelentésváltozás forog fenn: jobb kezes 'jobb kézzel rendelkező' (attól tekintsünk el, hogy a jobb kezesnek nyilván inkább örül a bank, mint a rosszabb kezesnek), míg jobbkezes 'jobbkéz-dominanciás (személy)'
„csak a ragozott alakjait (jellege stb.).” Ne tedd! Bármily meghökkentő, vannak olyan esetek, amikor másképp írjuk a birtokos személyjeles, illetve -bAn ragos alakot (az -Ú képzőssel párhuzamban) másképp írjuk, mint a jel és képző nélküli alapszót. Ilyen példák: asszonykorban, de asszony korában; állatalak, de állat alakú.
„A munka idényjellegéhez kétség sem férhet. – Idényjellegű munka. – *A munka idény.” Az átalakítás rossz, nem a munkának kell ugyanis idénynek lennie, hanem a jellegének: a munka jellege idény. Mivel az átalakítás nem működik, ezért írjuk egybe.
A műemléknél jól csinálod, de kétlem, hogy a műemlékjelleg összetétel lenne. Ettől még a műemlék jellegű lehet az (esetleg hagyományból?), vö. állat alakú.
Szerinted az jól formált, hogy "az árfolyamnyereség jellege (eseti) bevétel"? Szerintem nem. De biztos, hogy a határon van. Erre vonatkozott az a megállapításom, hogy nem véletlenül nem szólaltam meg, annyira billeg szegény.
A medence ügyében az OH.-val értek egyet. Az az átalakítás is vérző nyakú.
Azért nem kellene a különírási hajlammal kapcsolatos érveket/érzéseket en bloc elvetni.
Nem vetettem el semmit, csak azzal érveltem, hogy a jelöletlen (főleg a tárgyas, a birtokos és a jelentéssűrítő) összetételek különírása azt a látszatot kelti, hogy az érintett rag (, jel, kifejtés) minden következmény nélkül elhagyható, azaz hogy a szókapcsolat két tagjának egymás után való írása értelmileg azonos a jelöletlen összetétellel. Más szóval: a hibás különírás koptatja nyelvünk agglutináló jellegét, s terelgeti a magyart az izoláló nyelvek táborába. Persze lehet erre azt mondani, hogy akkor mi van.
E kérdés teljesen független attól, hogy nehéz-e vagy könnyű a folyamatos melléknévi igeneves összetételek helyesírási szabályait a gyakorlatban alkalmazni. Attól is teljesen független, hogy bármely, az egybe- vagy éppen a különírásról szóló szabály alól miféle egyedi kivételek vannak, s hogy ki-ki mekkora szabadságot enged meg magának az írás során.
itt Lucifer személyesen. Ti. szerintem eseti bevétel jelleg. Hogy miért? Azért, mert bevétel jelleg, nem pedig bevételjelleg:
Tudjuk, hogy a képzők halmozása egyberántja a szavakat (egymásmellettiség), de sokszor már egy képző is képes erre (jobbkezes). Éppen ezért – nehogy bárkit is befolyásoljon – a további példákban az ellentét kiemelésére s igazam bizonyítására közvetlenül nem használom a jelleg szónak a képzett alakjait (gyak. a jellegű szót), csak a ragozott alakjait (jellege stb.). Nézzük a köv. mondatokat (a csillagozás a szemantikai rosszul formáltságot, magyarul a sületlenséget jelöli):
A munka idényjellegéhez kétség sem férhet. – Idényjellegű munka. – *A munka idény.
A tájjeleg az igazi vendégcsalogató. Tájjelegű bor. *A bor táj.
A földrész népességének egyik legszembetűnőbb rasszjellege a duzzadt ajak. Rasszjellegű ismérv. *A népesség rassz.
A ház műemlék jellegét a pénzéhes vállalkozó is tiszteletben tartotta. A ház jellege műemlék. Műemlék jellegű épület. A ház műemlék.
Az írást – éppen tanulmány jellege miatt – könyvsorozatunk záró tagjában, a "Helyesírási tanulmányok" c. kötetben közöljük. Tanulmány jellegű írás. Az írás jellege tanulmány. Ez az írás tanulmány.
A hegyek övezte térség medence jellegével sajnos minden kiadós eső után szembesülniük kellett a lapályon lakóknak: nem a boldogságban úsztak... A térség jellege medence. Medence jellegű térség. A térség [nem más, mint egy nagy] medence.
Az árfolyamnyereség bevétel jellege még a kezdő revizornak is világos. A jelleg bevétel. A bevétel jellegű rovatok az 1. oldalon vannak, a kiadásiak a 2.-on. Az árfolyamnyereség jellege bevétel. Az árfolyamnyereség [egyfajta] bevétel.
Szerintem ez elég bizonyíték arra, hogy a fentiek a helyes írásmódok. Erről egyszer már elvitatgozgattunk rumcival, az ige/forint alapú alakú szerkezetek kapcsán. – A medence az OH miatt van: OH: medencejelleg, szerintem medence jelleg.
A megkülönböztetőképességet és a megkülönböztetőjegyet azért vélem külön kategóriáknak, mert az alaptag (képesség, ill. jegy) "hordozója" más szerepben viszonyul a megkülönböztetéshez, az egyikben ágens, a másikban páciens. A megkülönböztetőképesség nyugodtan lehetne megkülönböztetésképesség (vö. látásképesség), a megkülönböztetőjegy nem lehetne megkülönböztetésjegy. Az egyikben a cselekvést megnevező főnév szerepében van az igenév (nem az alaptag, - a képesség - cselekszik), a másikban "igazi" igenév (az alaptag - a jegy - cselekszik).
Ha jól értem mostani beírásodat, itt arról volna szó, hogy egy terméknek van megkülönböztetőképessége? (Ez bennem eddig föl sem merült, elég nagy marhaságnak tűnik...)
(413, 414, 415)
Mindenkinek köszönöm a gyors választ!
Kedves rumci!
Azért tettem fel a kérdést, mert magam nem igazodtam ki a katyvaszban. (Remélem, jól használom, most találkoztam először a katyvasz szóval :-))
A kommunikációs képességet csak azért hoztam fel, hogy illusztráljam: nem alkalmi szókapcsolatról van szó, hanem önálló fogalomat jelölő kifejezésről, mégis külön kell írni.
Kedves ZsB!
Nem értem, miért ne sorolhatnánk a megkülönböztetőképességet (akkor mostantól egybeírva) ugyanabba a fogalmi körbe, mint a megkülönböztető jegyet. Egy adott terméket épp a megkülönböztető jegyek (ha tetszik: a termék tulajdonságai) alapján tekintenek megkülönböztetésre képesnek (szerintem inkább alkalmasnak, mert a termék maga nem különböztet meg, csak alkalmas arra, hogy mások megkülönböztessék [ezzel szemben a befogadóképességnél az adott hely képes pl. n főt befogadni; a hővezető képességnél az adott anyag képes vezetni a hőt stb.], de ez most nem érdekes, már bevett terminológiával van dolgunk).
Kedves LvT!
A szótagszámlálási szabályt nem akartam belekeverni, mert ez a szempont – tekintve, hogy 2 elemből álló összetételről van szó, igaz, az első igekötős, de az igekötő csak 1 szótagú – most nem releváns. Az is világos, hogy a hővezető/fénytörő stb. képesség miért van külön; ezért nem hoztam fel példaként arra az esetre, amikor a második elem a képesség szó, és külön kell írni az elsőtől.
Azért nem kellene a különírási hajlammal kapcsolatos érveket/érzéseket en bloc elvetni. Először is bizonyos esetekben nagyon komoly felkészültség kell ahhoz, hogy valaki eldöntse, hogy az aktuális esetben egybe- vagy különírás szükséges.
Főképp a melléknévi igeneves szerkezetek tartoznak ide, ahogy az állandóság-alkalmiság a határvonal:
az esztergához tartozó forgókés
a tokmányban forgó kés
Ennél még nagyobb problémát okoznak azok az esetek, amikor az egybeírás kritériuma az, hogy az összetételi tagok jelentésének egyszerű összegzése nem ugyanazt jelenti, mint az összetett szó.
Nem világos ezért, hogy miért íratja két szóba a szabályzat a végső fokon, végső soron határozós kifejezéseket, amelyekben a végső nem igazán koznyelvi szó, hétköznapi szóhasználatban inkább utolsó-t mondanánk, az Éksz2 is vál-nak minősíti. A fok, a sor sem konkrét jelentésével jelenik meg. A moziban nem a végső sor-ba, hanem az utolsó sor-ba kérünk jegyet, a látrűnak is a legfelső fok-án állunk. Magam a végsősoron-t, - a szabály figyelembe vételével és a szójegyzék fogyelmen kívül hagyásával - egybeírom.
Nem vagyok ilyen bátor a házi feladat-tal, melyet - ad analogiam vízipóló, kézilabda - egybe kellene írni. Ezt a gyakorlatomban nem írom egybe (igaz, az utóbbi időben ritkán írom le), azonban minden lehetséges esetben szóvá teszem.
Vitatom a nyitva tartás-t is, hiszen ez is elvont, itt is jelentésváltozás figyelhető meg.
Végül, úgy vélem, hogy ebben a helyesírási esetben - mint több esetben is - szélesebb szabadságfokot kellene biztosítani az író embernek. Lehetnek olyan esetek, amelyekben az egybe- vagy különírás közötti választás kifejezhet valamilyen szándékot.
A magyar helyesírás egyik alapelve az értelemtükröztetés (egybe!), s a magyar nyelv egyik sajátsága a ragozó volta. A szóösszetételeknek egy jó része pl. birtokos szerkezetet takar, s az összetételt pont a birtokos személyrag hiánya különbözteti meg a szókapcsolattól: székláb / szék lába. Ha az összetételt különírnád: szék láb (nagyon régen ez így volt), akkor a nyelvet tk. a ragozó mivoltától fosztanád meg.
Ahogy tetted egyébként (másképpen) a hsz.-odban: dinoszaurusztojás nem szebb a dinoszaurusz tojás / dinoszaurusz-tojás?
Lemaradt a -nál rag. – Sajnos egyre több ilyen megnyilvánulás található a hálón: a legtöbbször a tárgy ragja kopik le.
Nem hiszem, hogy aki rendszeresen olvas, szemét-agyát szoktatja a látott írásképhez és a neki megfelelő fogalmi szerkezethez, annak a különírás vagy az általad is mutatott kötőjeles írás mankójára kellene szorulnia.