A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Kihagytam egy esetleg számodra fontos összefüggést:
"...A memetika tudománya az információs mintázatok viselkedését és hatását tanulmányozza, a fejlődéstanból, a járványtanból és a nyelvészetből kölcsönzött módszerekkel. A memetikát „az eszmék darwinizmusának” is nevezik....."
Ha még ilyet nem hallottál fizikustól, akkor bizonyára bedugtad a füled. Nagyon helytelen praktika. (És feketelyukhoz pedig egyenesen KÖTELEZŐ hasonlítani. Ha valaki nem teszi, akkor vagy semmit sem ért a problémához, vagy pedig szándékosan elhallgatja - de ezek egyike sem valami jó dolog.)
"A vilagegyetem allitolag tagul meg bigbangazik.is. Arra az egyszeru kerdesrecmeg sehonnan nem kaptam valaszt, hogy ha egy egy milliard fenyevnyire levo galaxisbol.tegnapelott erkezett feny voroseltolodasabol 157635 km/ sec tavolodasi sebesseget mertujk, akkor ez egy milliard evvel ezelottre vonatkozik e vagy tegnapelottre, esetleg valahol a ketto koze"
Vagy pedig sehová.
Ugyanis a táguló téridőben, ahol még a fénynek is milliárd évekig tart A-ból B-be eljutnia, bajos dolog az időbeliség összevetése.
De hogy kielégítő választ kapjál.
"The redshift z is often described as a redshift velocity, which is the recessional velocity that would produce the same redshift if it were caused by a linear Doppler effect" (https://en.wikipedia.org/wiki/Hubble%27s_law)
Azaz, amikor a vöröseltolódásból valaki sebességet számít, akkor úgy tekinti MINTHA egyszerű doppler-effektus lenne. És mivel a táguló univerzumban akkorák a távolságok, hogy még a fénynek is időbe telik A-ból B-be eljutnia, ezért a vöröseltolódásból számolt sebességet úgy tekintjük MINTHA egy végtelen fénysebességgel rendelkező "modelluniverzumban" élnénk, amiben ezt a vöröseltolódást a mozgási doppler okozná kvázi jelenidőben.
Röviden: a vöröseltolódásból számolt sebesség SEMMIKORI sebessége a kibocsájtó objektumnak, hanem egy elképzelt "modelluniverzumban" a jelenidejű sebességének tekinthetjük a kibocsájtó objektumnak.
A dolog eleve következik a Hubble törvényből:
v = H0*D
Ahol D az együttmozgó távolság, azaz számérték szerint az itt és most ebben a pillanatban a forrás és miköztünk mérőszalaggal lemérhető távolság. Tehát minden adat a jelenidőben értendő, a bal oldalon lévő sebesség is.
(Az már más kérdés, hogy ez így már csak egy "modelluniverzumra" érvényes, ahol sebességek vannak a galaxisok között, miközben a valódi univerzumban nem mozog senki sehová, hanem a téridő metrikája változik az általános relativitásnak megfelelően.)
"A Big Bang elmélet bizonyos fokig önkényes, mert pl. hallgatólagosan feltételezi, hogy az Univerzum mai tágulását időben visszafelé fordítva bármeddig elmehetünk. Ez azonban egyáltalán NEM szükségszerű."
Ezt nagyon sok fizikus és csillagász is hangoztatja és van is egy nagyon sokaknál fellelhető megértési segédmodell, amelyet én magamnak MagnaFánk umiverzum modellnek nezeztem el.
Egelynek volt még egy utolsó "nagy dobása" a "nanopoporfúziós reaktor" amelynek szintén jómagam adta meg az utolsó "döfést", hogy ne lehessen vele másokat hülyíteni. Pedig a Magyar Feltalálók Egyesületét és annak elnökét is bepalista vele előzőleg. No de erről ennyit.
A módszer aligha hiszem, hogy áltudományos lenne és nem is az enyém és azt sem tudom kié. Általánosan használt dolog a memetikában. Úgy nevezik, mémtérkép és jómagam Mérő László és memetikai csapatától ismertem meg körülbelül egy éve. A fő lényege az, hogy amíg egy közvélemény kutatás, vagy egy fókusz csoport torzíthat, ez kiadja a mélypszichológiába elrejtett infókat is. Egy sajátságos pszichoanalizis is egyben.
Na most a Big Bang elméletről:
Nos ha nem is megyünk bele a pszichoanalizisbe, hogy hazudik-e vagy sem aki a Big Bangot népszerűsíti, tudatosan, vagy saját magát is megtévesztve, akkor is ott van tudományos vita, és a tudományos viták legfőbb szabályai. https://yourlogicalfallacyis.com/ Nos a BigBangot népszerűsítők ezt rendre megsértik. Nagyon súlyosan megsértik. Ami azt is jelenti, hogy az állításaikat igazából nem tudják megvédeni. Azaz nem tudományos állítások az övék, hanem áltudományosak.
"- A relativitáselmélet E=mc2 összefüggése szerint pl. az ún. tehetetlen tömeg olyannyira nem valamiféle tétlen dolog, hogy benne c sebességű (tehát az anyagban lehetséges maximális sebességű) mozgások zajlanak."
Ez természetesen nem igaz.
Az E = m*c2 összefüggésben a c csak egy váltószám, mivelhogy bohó eleink eltérő mértékegységet adtak meg a tömegnek és az energiának, nem tudva arról, hogy ez a kettő ugyanaz a dolog. A két eltérő mértékegység közötti átszámítás szorzótényezője a c2.
Egy "természetes" mértékegységrendszerben felírva Einstein közismert képlete így néz ki:
A vilagegyetem allitolag tagul meg bigbangazik.is. Arra az egyszeru kerdesrecmeg sehonnan nem kaptam valaszt, hogy ha egy egy milliard fenyevnyire levo galaxisbol.tegnapelott erkezett feny voroseltolodasabol 157635 km/ sec tavolodasi sebesseget mertujk, akkor ez egy milliard evvel ezelottre vonatkozik e vagy tegnapelottre, esetleg valahol a ketto koze
Fizikustól még nem hallottam, hogy az univerzum valaha kisebb lett volna, hanem csak azt, hogy nagyobb sűrűségű volt. És fekete lyukhoz se szokták hasonlítani a korábbi VE-t.
A Big Bang elmélet bizonyos fokig önkényes, mert pl. hallgatólagosan feltételezi, hogy az Univerzum mai tágulását időben visszafelé fordítva bármeddig elmehetünk. Ez azonban egyáltalán NEM szükségszerű. Pl. elméletileg elképzelhető olyasmi is, hogy ugyan a korai Univerzum nagyon sokszor kisebb volt mint e mostani, de pl. egy hatalmas szupermasszív feketelyuknál azért nem kisebb. CSAK ÚGY TŰNIK számunkra, mintha kisebb is lett volna. Ez olyan típusú probléma, mint hogy egy homogén és gömbszimmetrikus tömegeloszlásnál kívülről a gravitációs tér olyan, MINTHA a tömegközéppontban összpontosulna, HOLOTT NYILVÁN NEM csak ott van (sőt, még az is lehet, hogy pont ott "nincs semmi").
Ezzel szemben arról írtam, hogy a térben egymástól nagyon távoli és mégis azonos struktúrák létezésére NINCS SEMMILYEN MÁS magyarázati lehetőségünk, mint az, hogy ezek az azonos struktúrák a tágabban értelmezett evolúciós mechanizmussal jöttek létre. Nagyon sokáig az volt a helyzet, hogy a fizikusok figyelmét elkerülte az evolúcióelmélet, de ez komolyan megváltozott az utóbbi évtizedekben, amióta kiderült, hogy az nem csupán az élő rendszerekre érvényes. Ha most ennek a felismerésnek a birtokában vizsgáljuk a korai Univerzum feltételezhető eseményeit, akkor mintegy "MELLÉKTERMÉKKÉNT" fog kiadódni az, hogy a strukturálatlan "semmiben" (értsd: fizikai vákuum) a struktúrák megjelenése és elterjedése hasonlítani fog ahhoz, mint amikor pl. egy olvadékban egy adott kristálycentrumból kiindulóan a tér lehetséges irányaiban megindul a kristályosodási folyamat, vagyis hogy e lehűlt és kristályosodott tartomány egyre növekedni fog, de még az is kiadódik, hogy bizonyos kezdeti feltételek mellett a növekedés exponenciális tud lenni. Tehát annak ellenére, hogy NEM a Big Bang modell bizonyítása (vagy cáfolata) volt a célunk, hanem a térben távoli struktúrák azonosságának a megmagyarázása, érdekes módon több vonatkozásban is hasonló következtetésekre lehet kilyukadni, mint amit a Big Bang modell feltételez.
Egely sok hülyeséget fantáziált anno (hogy mostanság mi van vele, azt nem tudom). Én egykor végeztem egy kísérletsorozatot (az ő jelenlétében) az általa hozott állítólagos magnetikus fickóval, meg Egely "vitalitás mérőjével" is. Azoknak a főbb eredményeire emlékszem is, mert hogy az ilyesmi lényeges. Hogy közben miket fantáziált Egely, vagy bárki más, az viszont nem lényeges.
Az áltudományoknak csak akkor van "jó felismerhetőségi metódusa", ha amúgy valami triviális hülyeségről van szó. De amúgy NEM MINDIG KÖNNYŰ megkülöböztetni a nem tudományosat a tudományostól (illetve ennek speciális esetétől, az áltudományostól), mert hiszen ha könnyű lenne, akkor a tudományhoz nem is kellene érteni. De pontosan az a probléma, hogy CSAK A TUDOMÁNY ISMERETÉBEN és ÉRTÉSE MELLETT lehet úgymond megbízhatóan megkülönböztetni az áltudományt a tudománytól, ezért ha neked állítólag van egy egyszerű, de mégis "jól működő" módszered, akkor az alighanem maga is minimum tudománytalan, de esetleg még áltudományos is.
Na most a Big Bang elméletről:
Először is tisztán kell(ene) látni, hogy az ún. tudománynépszerűsítő művekben valami elképesztően felszínesen és ellentmondásos formában adják elő, hogy annak alapján NEM MONDHATSZ ítéletet az igazi elméletről.
Másodszor azt kell látni, hogy egy elmélet még NEM válik sem tudománytalanná, sem áltudományossá attól, hogy vannak benne feltevések (minden tudományos elméletben vannak). Ámde ha a feltevések olyanok, hogy elvileg sem lehet eldönteni az igazságukat, vagyis még a következményeik alapján sem, akkor ez már NEM TUDOMÁNYOS ELMÉLET, másszóval tudománytalan. Ettől még NEM lesz áltudományos, hanem csak attól, ha pl. úgy próbálná beállítani, mintha a tudomány eszközeivel eldönthető, vagy egyenesen eldöntött volna. Például: ha valaki azzal a hipotézissel rukkolna elő, hogy léteznek olyan "SZELLEMEK", amelyek ugyan érzékelik a mi világunkat, de a mi világunkra SEMMIFÉLE hatással nincsenek, akkor ez egy tudományos eszközökkel nem ellenőrizhető hipotézis, ezért TUDOMÁNYTALAN. Ha most ezek után az illető azt állítja, hogy XYZ tudomány segítségével ő mégis bebizonyította vagy megcáfolta az ilyen lények létezését, akkor ez már áltudományos.
Visszatérve a Big Bang modellre, illetve elméletre (az igazira): abban ugyan vannak olyan rész-feltevések amelyek szükségességéről illetve várható következményeiről lehet hosszasan vitatkozni, de aki fel tudja tenni a helyes kérdéseket, azokra korrekt, munkahipotézisként elfogadható válaszokat fog kapni. Természetesen a "népszerű verzióra" ez nem áll fenn, dehát a Maxwell-egyenletek népszerű verziójára is hasonló igaz. (Sőt, már Newton gravitációs törvényével is ugyanez volt a helyzet.)
Az előbbi nehézségek miatt ha vitatkozni szeretnél a Big Bang elméletről valakivel, akkor azt csak úgy lehet megtenni, ha előre tisztázod az illetővel, hogy AZ Ő ÉRTELMEZÉSE SZERINTI elméletről fogtok vitatkozni. (Ellenkező esetben mindkettőtöknek töviről-hegyire kellene ismerni az elméletet és viszonyát a fizika többi részéhez.)
Egyébként mint írtam, nekem ez csak egy memetikai kutatási melléktermék és így sokkal alaposabban nem is kívánok belemerülni. Csak készítettem néhány figyelemfelhívó képet és majd az adott szakmára bízom az öntisztulást, ami már egyébként javában folyik, ahogyan ezt sok helyen olvasni is lehet a szakfolyóiratokban. (is)
Megbocsáss, én nem emlékszem a munkásságodra. (De az, hogy Egelyel, meg egyáltalán BÁRMIFÉLE HIEDELEMMEL hoztad összefüggésbe az üzenetemet, arra utal, hogy az elmúlt években aligha sikerült eleget előre jutnod a fizikai problémák megértésében.)
Habár a legtöbb egyénnek vannak nárcisztikus személyiségvonásai, ennek túlzott mértékű megjelenése már kórosnak számít, ennek neve a nárcisztikus személyiségzavar. Jellemzője, hogy az egyén túlbecsüli képességeit, és túlzott mértékben igényli a csodálatot és elismerést.
Hotchkiss, Sandy & Masterson, James F. Why Is It Always About You? : The Seven Deadly Sins of Narcissism (2003)
Jujj... Úgy kezdted az írásod, mintha a ciklikus világkeletkezési modellekkel értenél egyet aztán átváltottál még is memetikai "CSAK EGY LEHET" hívőbe.
Tudod nekünk már volt közös agyalásunk egyszer az Egely féle vitalításmérővel. Ami sikerrel le is zártam megoldottam, meg mellette jónéhány hasonló "hiten" és emberi butaságon alapuló hiedelmet. Jelenleg memetikával foglalkozom komolyabban és erre a "BIG-BANG" dologra is gyártotan néhány gyógyító mémképet. Érdemes megnézned őket:
A világ létezik, ezért vagy örökké létezett is, vagy valamilyen korábbi létezési formából jött létre. Az átalakulási folyamatokat magunk is látjuk (a mi téridő tartományunkban), úgyhogy semmi okunk sincs feltételezni, hogy korábban ilyesmik ne történhettek volna. Ha eleve nem lenne a világban semmiféle változás (mozgás), akkor a világ mai formája SEM jöhetett volna létre, mert hiszen maga a változatlanság sem változhatott volna meg úgy, hogy változás legyen belőle. Erre már Arisztotelész is rájött. És innen következtette ki azt, hogy ha létezik a létezésnek valamilyen fajta végső lényege (legtisztább formája), akkor annak PONT A VÁLTOZÁSNAK (mozgásnak) KELL LENNIE! A középkori vallási félremagyarázások után a modern fizika ezt teljes mértékben alátámasztja:
- A relativitáselmélet E=mc2 összefüggése szerint pl. az ún. tehetetlen tömeg olyannyira nem valamiféle tétlen dolog, hogy benne c sebességű (tehát az anyagban lehetséges maximális sebességű) mozgások zajlanak.
- A kvantumelmélet határozatlansági relációja szerint pedig a kvantumvákuumban folyamatosan keletkeznek és megsemmisulnek virtuális részecske-antirészecske párok, tehát még vákuum is telis-tele van mozgással, holott a hétköznapi értelemben könnyen "semminek" néznénk.
Nos tehát, az anyag nem passzív, hanem szükségképpen mozog, változik, sőt, a létezés lényege is szükségképpen a mozgás, már abban az alapállapotú formájában is, ami a fizikai vákuum. Ezért aztán bármilyen eredet kérdés csak olyan formában értelmes, hogy a létezésnek az ADOTT FORMÁJA mikor keletkezett. Ugorjunk.
Ha összehasonlítom az orrom előtt lévő elektronokat a néhány milliárd fényév távolságban lévőkkel, akkor bizonyos paramétereik iszonyú precízséggel azonosnak fognak tűnni. (Ugyanez igaz a többi elemi részecskékre, a belőlük kialakuló atomokra, vagy akár az azokból keletkezni tudó molekulákra is.) Ha mindez egy "teljesen véletlen" folyamatnak lenne az eredménye (a határozatlansági reláció szerint léteznek teljesen véletlen események), akkor annak valószínűségére, hogy így alakult volna ki az Univerzumunk, MATEMATIKAILAG KIFEJEZHETETLENÜL ALACSONY. Csupán egyetlen elmélet képes megmagyarázni azt, hogy az Univerzum távoli részeinek egyes porcikái hogyan lehetnek ennyire UGYANOLYANOK, ez pedig a tágabb értelemben vett EVOLÚCIÓELMÉLET. Ez arra tanít, hogy a távoli tartományok egyes részei csakis azért lehetnek ennyire egyformák, mert ÍGY VAGY ÚGY, DE KÖZÖS EREDETŰEK. Pontosan úgy, ahogyan egy növény, egy állat, vagy az ember utódai is hasonlítanak a felmenőikre. A különbség csak annyi, hogy az elemi részecskék szintjén lezajló REPLIKÁCIÓS MECHANIZMUSOK többnyire hihetetlenül pontosan működnek, másrészt pedig a legtöbbször 1 "szülő" részecskéből csak 1 "utód" részecske tud keletkezni, mert hogy egyszerűen NEM FUTJA TÖBBRE A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ENERGIÁBÓL, és ezért az utód részecske annyira tök ugyanolyannak tűnik mint a szülő részecske, hogy nem is vesszük észre, hogy időközben KICSERÉLŐDTEK, és már NEM is az eredeti részecskével van dolgunk! Ez tehát az evolúciónak egy speciális, elfajult formája lesz, amikor nem szaborodik a kiindulási részecske.
Ámde teljesen más lehet a történet akkor, ha egy adott térfogatban bőven rendelkezésre áll az energia. Pl. lézerekben (populáció inverziónál) az egyes fotonok további fotonokat tudnak maguk mellé "életre hívni", vagyis ABBAN A FIZIKAI KÖZEGBEN meg tud valósulni az osztódásra emlékeztető exponenciális "szaporodásuk".
A Big-Bang modell által leírni kívánt ősi időkben is olyan bitang nagy volt az energiasűrűség, hogy az lehetővé tette bizonyos fajta (bozon jellegű) elemi részecskék exponenciális elszaporodását (sokasodását), amely az Univerzum méretének ugyancsak exponenciális növekedésére vezetett (inflációs korszak). Miután végbement ez az infláció (az általunk érzékelhető tartományban), a további fizikai átalakulásához már az a fizikai közeg határozta meg, amely tehát az előbbi elszaporodott bozonok tengere volt. Hogy ez egyből az általunk ma ismert fotonok lettek volna, nem tudjuk teljes bizonyossággal, de egy adott állapotban már biztosan a fotonok tengere határozta meg a további eseményeket, ők hordozták a további átalakulásokhoz szükséges energiát, stb.
Érdekes módon tehát NEM a CMB háttérsugárzás és a távoli galaxishalmazok fényének a Doppler-effektusa a legerősebb bizonyíték az Ősrobbanásra, hanem az evolúcióelmélet, amely egyedül képes megmagyarázni azt, hogy a világ különböző részei miért annyira egyformák, mint tapasztaljuk.
A kozmologiai voroseltolodas egyaltalan nem a forrasnak vagy az eszlelonek a hullamterjedes kozegehez kepest mert sebessege miatt keletkezik, hanem a ketto kozotti ter nyulasa okan.
