Miért is írják a magyarok hosszú ó-val az Euro-t?
Ez egy pénznem, több ország közös fizetőeszköze. Bevezetésekor szabályzatban rendelkeztek az írásmódjáról mégis egyes országokban nem úgy írják ahogy abban a szabályzatban áll. Miért?
Kinek mi a véleménye: Euro vagy euró?
Montenegróra utóbb én is gondoltam. Olasz neve van, sokáig Velence gyámsága alatt volt. Vajon az olaszok jogán ők is verhetnének pénzt? Berlusconi (vagy Prodi) kijárhatná ezt nekik?
Elnézést, hogy beleszólok e diskurzusba (pláne, hogy nem is nagyon értek a témához), de euróérmék veréséhez nyilván minimum az EKB (esetleg magasabb szintű EU szerv) engedélye szükséges.
Más, de meglepetéssel tapasztaltam, hogy saját pénzérmét verethet Monaco, San Marino és a Vatikán, holott nem is tagjai az eurórendszernek.
Az említett törpeállamok tudtommal "mindig is" - legalábbis hosszú évtizedek óta - verettek külön pénzérméket: "vatikáni líra", "san marinói líra", "monacói frank" érméket. Sőt valszeg andorrai (frank ill. peseta) és liechtensteini (Svájchoz kötődő frank) érmék is léteztek ill. utóbbi még létezhet. A törpeállamok ugyan nem tagjai az EU-nak, de az egyik (nagy) szomszédjukkal ill. most már az EU-val volt ill. van olyan megállapodásuk, hogy a megfelelő "nagy valutát" használják, és emellett saját érméket verethetnek.
Speciális volt Luxemburg esete, amely az egyetlen olyan EU (EGK) tagállam volt, amely egy másik ország (Belgium) valutáját használta (mint luxemburgi frankot: nem tudom, hogy ilyen bankjegyeket is nyomtak-e, de luxemburgi frank érméket mindenesetre verettek a nagyherceg képmásával), az euró bevezetése folytán azonban ez a specialitás megszűnt.
E problémák szempontjából nem irreleváns, hogy hagományosan ill. evileg eltér egymástól a pénzérmék és a bankjegyek természete: érméket az állam (eredetileg az uralkodó) veret, bankjegyeket - amelyek eredetileg bemutatóra szóló értékpapírok voltak - a (jegy)bank bocsát ki. A két értékhordozó közötti különbséget ma már jószerével csak az angol font bankjegyek tükrözik, amelyeken a Bank of England kormányzója ma is kinyilatkoztatja hagyományos ígéretét, miszerint I promise to pay the bearer on demand the sum of ...vagyis hogyfizet a bankjegy felmutatójának kérésre X fontot (amit durván az I. világháborúig az angol bank aranyérmékben meg is tett). Az olasz líra bankjegyeken is mindvégig állt hasonló, bár rövidebb szöveg (X lire pagabili a vista al portatore). Az érme és a bankjegy közötti hagyományos különbség miatt is ízléstelen volt, amikor az MNB 1991 körüli elnöke horribile visualáírta a 200 Ft-os érmét.
Végképp OFF, de talán érdekes lehet valakinek, hogy léteznek skót és északír (s talán walesi?) font bankjegyek is, amelyek az angol fonttal elvileg ekvivalensek, de azokat Angliában nem nagyon fogadják el (a bankok persze szó nélkül átváltják).
Én nem tartanám nagy gondnak, ha a bankjegyeken nem lennének feltüntetve az államnyelvi alakok. A probléma ugyanis tágabb. Az euró jelenlegi leírásai ezt a feliratot grafikai elemnek tekintik; ilyen formán elég írástípusonként egy-egy idealizált grafikai forma feltüntetése. Ha viszont ezeket az értékjelölés részének tekintjük, akkor az 1 eurósnál nagyobb címletek esetén az alakváltozatok száma megnő, ugyanis pl. franciául, spanyolul stb. 100 euros, olaszul 100 euri, finnül 100 euroa formát kellene felírni.
Ha meg a bankjegyeken ezt problémásnak érezzük, az éken miért nem? A közös oldalakon mind az eurós, mind az eurocentes érmeken csak egy, latin betűs forma van feltüntetve. A görögöknek is csak a nemzeti oldalon lehetett rányomni a görög betűs alakokat. Viszont a görögöknek a görög felírás nélküli változatokat is fel kell ismerniük, hiszen el kell fogadniuk a máshol vert pénzérméket is. (A többiek viszont – grafikai elemnek tartva a pénznem jelölését – a saját nyelvükön nem tették rá, így a téren derogációt elért finnek 50 centesén sincs felírva: 50 senttiä).
Szóval szerintem elegendő annyi, hogy magyar szövegben magyarul írjuk a (saját jövendő) pénznem(ünk)et.
N.B. Egyébként új belépő esetén mindenképp módosulnia kell a bankjegyeknek, az Európai Központi Bank rövidítése ui. eddig rajta volt az összes államnyelvi rövidítéssel: BCE, ECB, EZB, EKT, EKP. Ha belépnek a szlovákok, akkor ehhez az államnyelvek egyenlőségének elve miatt vagy hozzá kell tenni az EÚB-ot, magyar esetén az EKB-t, lengyel esetén az EBC-t, ill. a máltai esetén a BĊE-t (bár ez nem biztos, mivel jelenleg rövidítésként a máltai nyelvű szövegek az angol ECB-t használják); a többi új nyelvet lefedik az eddigi rövidítések. Vagy – ellenkező irányú megoldásként – le kell venni ezt az elemet.
P.S. Más, de meglepetéssel tapasztaltam, hogy saját pénzérmét verethet Monaco, San Marino és a Vatikán, holott nem is tagjai az eurórendszernek.
Hát pedig általában úgy szokott lenni, hogy folyamatosan kivonják az elhasználódott bankjegyeket a forgalomból, és helyettük iktatják be az újakat (ugyanazzal az erővel, mintha a régiből nyomnának újabbakat). Ráadásul az talán a tipikusabb, hogy kisebb-nagyobb eltérések vannak is a forgalomban levő azonos címletek között (ha más nem, a jegybankelnök aláírása változik időről időre).
Azért az is vicces lenne, ha 25 nyelven írná rá, nem?
Abban egyetértek, hogy minden ország a saját nyelvén írja úgy ahogy a legjobban hasonlít az eredeti írásmódra, de azért a pénzt azt ne firkáljuk már össze 25 nyelven!
Nagy lesz a kavarodás. Nemcsak az euró bevezetése, hanem a magyar helyesírása is bizonytalan, mivel az alkotmány elutasítása új jogi helyzetet teremtett a kérdésben. A nyelvészek támogatnák a kormány kompromisszumos megoldását, de javaslatukra hivatalos választ még nem kaptak. Nagy lesz a kavarodás, ha a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a kormány szakértői tervük szerint valóban engednek Brüsszel követelésének, és a bankjegyeken, valamint a hivatalos uniós dokumentumokon ékezet nélkül, azaz "euro"-nak írnák a közös európai valutát. Az MTA ugyanis az erről szóló őszi megbeszéléseken azt is javasolta, hogy a mindennapi életben (levelekben, közértekben, vagy éppen a sajtóban) maradjon meg a magyar, azaz az ékezetes írásmód - erősítette meg lapunknak Kiefer Ferenc, aki a megbeszélések idején az MTA nyelvtudományi intézetének elnöke volt. Ragozott formában azonban már mindig ékezettel szerepelne a közös pénz. Az átlagpolgár ebben az esetben tehát akár két változatban - euró/euro - is találkozhat a közös valuta írásával. Kiefer Ferenc ugyanakkor azt is elmondta, hogy javaslatukra még nem reagált a kormány. Györkös Péter, az Európai Ügyek Hivatalának elnökhelyettese a Magyar Hírlapnak elmondta, hogy a javaslatot megkapták, és mindenképpen válaszolni fognak rá. Azt is hozzátette viszont, hogy az írásmód jogi helyzete jelenleg függőben van. A már aláírt csatlakozási szerződésben ugyanis még az ékezetes változat szerepel, de az alkotmány sorsa - ennek aláírásához lett volna szükség a hivatalos írásmód megállapítására - jelenleg függőben van.
Köszönöm ezt a remek írást! Mégegyszer átgondolva az egészet, figyelembe véve az általad felhozott tényeket és véleményedet, azt kell mondanom, hogy ebben a formában igazad van!
Sok mindenre én sem gondoltam. Lehet, hogy már túl régen élek német nyelvterületen.
A görög felirat ΕΥΡΩ, vagyis ómegával írják omikron helyett (mivel ez jön ki az Ευρωπη kontinensnév csonkolásából). Ebből is látszik az asx-i megközelítés abszurditása, hiszen ha betűmegfeleltetésekről lenne szó, akkor bizony az Ο (omikon) jönne ki görögül is.
> Amire belép Mo., már meglesz a precedes, s rákerülhet egy új EURÓ felirat is a pénzre...
Ha csak ennyi lenne a gond, ezt nyugodtan lehetne tolerálni. A gond az, hogy az EKB igénye az, hogy minden magyar nyelvű hivatalos kormányzati dokumentumban *euro alak szerepeljen!
[i]> Erről a fajta logikáról valóban csak a volt Szovjetunió nemzetiségi politikája tud eszembe jutni. [/i] A helyzet rosszabb, ugyanis a szovjetek legalább ilyen szinten tiszteletben tartották a nemzetiségi jogokat: a szovjet rubel bankjegyekre az oroszon kívül még a legjelentősebb 14 nyelven is rá volt írva a pénz értéke az adott nyelvek szabályainak megfelelően. Sőt: némelyik nyelven nem is [i]rubel[/i] volt ráírva, hanem teljesen más megnevezés (az ottani rubel előtti történelmi pénzegység neve): ukránul [i]kabovanyec[/i], azeriül, grúzul, türkménül [i]manat(i)[/i], egyéb török nyelveken [i]szom/szum[/i].
Szomorú, hogy az EU egyes szervei mennyire hajlamosak elbukni gyakran a legelemibb demokráciavizsgán...
"Eddig csak EURO / EYPO felirat volt, mert ezek a 12 állam nyelvei."
!2 állam? Én azt hittem, hogy 15 volt mikor a pénz designról és a nevéről döntöttek.
"Ezután több nyelv lesz."
Eddig is több nyelv volt, de minden nyelv ábc-jében megvoltak azok a betűk (kivétel a görög ami ugye egész más)
Az újonnan belépő 10 ország ábc-jében is megtalálható mind a 4 betű, tehát le tudják írni a saját ábc-jükkel azt, hogy EURO. Ha pedig le tudják, akkor miért akarják másképp?
> > "...unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete denselben Namen tragen sollte." > Ézt én úgy értelmezem, hogy amelyik hivatalos nyelv ábc-jében van E van U van R és van O akkor ozokon a nyelveken úgy kell írni az EURO nevét, hogy EURO. Amelyikben nincsenek ezek a betűk ott természetesen más megoldás szükséges.
Nem, az azonos írási kötelezettség korlátozva van „unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete” által. A rendelet szövege arról nem szól, hogy az euró neve nyelvek feletti dolog lenne, hanem éppen arraól beszél, hogy annak „in [...] Amtssprachen” léteznek az alakjai. Ergo a hivatalos nyelvekben létező alakokat kell leírni egyformán, már amennyiben „unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete” ez lehetséges. Az *euro szóalak viszont nem létezik a lettben, mivel a lettben nincs eu hangkapcsolat; és minthogy nincs ilyen hangkapcsolat, a lett ábécével, lett helyesírással ezt nem is lehet leírni.
> Szerinted az jó lenne, ha a 25 országból 20 féle képpen írnák egy pénz nevét ami már 8 éve írásba van rögzítve?
Persze. Az alábbiak fontolandók meg:
– Nem azt kérik a lettek, hogy az eurós pénzekre írják rá azt, hogy eiro. A nagybetűs EURO felirat ugyanis felfogható betűszónak, az EUR nemzetközi jel „hosszabb” alakjának.
A csupa nagybetűs írásmód sem véletlen, mivel ezzel éppen azt akarják elkenni, hogy eddig sem volt egységes az írásmód: a németek ui. nagy kezdőbetűvel írják, míg a többiek kicsivel, így a rendelet szövegében is: német „Der Europäischen Währung wird der Name Euro gegeben.”, angol „whereas the name given to the European currency shall be the ‘euro’”. Itt ismét megerősítést nyert, hogy a pénzegység neve az adott nyelvekben létezik, és így az adott nyelv helyesírásának tárgya.
Ezzel szemben a helyzet az, hogy az EKB azt követeli, hogy lett(máltai, magyar stb.) folyószövegben írjon mindenki *euro-t. Ez minőségileg más dolog, mint az, hogy mi van ráírva a pénzekre.
– A magyar szövegek a magyaroknak íródtak még akkor is, ha EU-s joganyag fordításairól van szó. Az Európai Tanács, Európai Parlament stb. jogi helyzete nem változik meg attól, hogy a 20 hivatalos nyelven 20-féleképpen nevezik. Egy nem magyar EU-s állampolgárt sem ér amiatt jogsérelem, hogy nem ismeri fel ezen intézmények nevét magyar szövegben. Az illető vagy megtanult magyarul, és akkor tudja az ekvivalenciákat; vagy nem tud magyarul és akkor neki az egész érdektelen, mivel más nyelvű szövegekből fog tájékozódni, amelyekben az adott nyelven bevett megnevezések használatosak.
Ekképpen teljesen érdektelen, hogy hogyan írják az egyes nyelveken az euró pénznem nevét. Emiatt a jogszabály szövege nem is értelmezhető így, hanem csak akképp, hogy azt az akaratot tükrözi, hogy a tagállamok ne a régi valutájuk nevén nevezzék az újat, hanem – hogy generatív nyelvészeti terminológiával éljek – az adott nyelvekben az /euro/, ill. /cent/ mögöttes reprezentációnak megfelelő felszíni alak legyen bevezetve. Magyarán az legyen a helyzet, mintha (1) minden érintett nyelv átvenne valahonnan egy euro alakú idegen szót; vagy (2) minden nyelv veszi az Európa kontinensnév elejét (a két algoritmus a görögök esetén nem ad azonos eredményt).
– De még az utóbbi elv is megsértésre került már a mi csatlakozási körünk előtt is: A jogszabályt szó szerint véve ugyanis a váltópénz görög nevének (τ)σεντ-nek (vagy hasonlónak kellene lennie), ezzel szemben λεπτα lett (vagyis azonos a régi váltópénznévvel). Ekkora eltérés nemcsak a „unter Berücksichtigung der verschiedenen Alphabete” kitételen megy túl, hanem még az „unter Berücksichtigung der verschiedenen Schriften”-en is. Igen figyelemre méltó az EU hivatalos on-line joganyagtárában lévő görög változat, ahol a váltópénz neve latin betűvel van kiszedve: „ότι το εύρω ως νόμισμα των συμμετεχόντων κρατών μελών θα υποδιαιρείται σε 100 «cent»” <http://www.europa.eu.int/eur-lex/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:31997R1103:EL:HTML>.
Az írásrendszerük bajai (a gör. τσεντ tarhatatlanságáról l. 35. hozzászólás) miatt a görögök tehát eltérhettek a normaszövegtől, minőségileg jobban, mint amennyire a lett eiro vagy magyar euró tér el az „ideális” alaktól.
– A „régiek” között csak egy ragozó-toldalékoló nyelv volt érintve, a finn. Ők felmentést is kaptak: alanyesetben ugyan megfelelnek a szabálynak, de amint szövegkörnyezetbe kerül a szó, már ragozni kell, amely eltorzítja az „ideális” alakot.
Az újak mindegyike – nem csak a magyar, de pl. a feltételezett ősindoeurópai ragozási rendszert leghívebben őrző baltiak is, de a szláv nyelvek is – erősen ragozó. Az ET 1997. évi határozatán világosan tetten érthető, hogy egyszerűen nem gondolták végig azt, hogy a nyelv nemcsak alanyesetű, szótári szavakból áll. Ez a hibát a finneknek adott egyedi kivétellel vélték orvosolni, de a csatlakozással a finn addigi speciális helyzete általánossá vált. Világos, hogy innentől a szabályt ennek fényében kell értelmezni, hiszen a „Name Euro”, „name given to the European currency” stb. kitételek tartalma ezzel megváltozott. Innentől a „név” már nem egy többé-kevésbé változatlannak elképzelhető címke, hanem egy többelemű alaksor.
Ha most áttérünk a magyarra, a magyarban a ragozáskor az alsó és középső nyelvállású szóvégi magánhangzók megnyúlnak, tekintet nélkül arra, hogy magyar szóról vagy idegen szóról van szó: fa > fát, kefe > kefét, peso > pesóval, Malmö > malmői. Ez lejátszódik azon két magyar szó esetén is, amelyekben a szóvégi -o rövid, pl. nono indulatszó > Nem szűnt meg nonózni ’nem szűnt meg azt hajtogatni, hogy »nono«’. Emiatt bárhogy is írjuk egyes szám alanyesetben az euró pénznemet, ragozott alakjaiban csak hosszú lehet a véghangzó, pl. Az építkezés 12 millió euróba került. vö. Az építkezés 12 millió pesóba került.
Látható tehát, hogy egyáltalán nem biztosítható a valutanév szimbólum (címke) jellegű volta, értelmetlen ezt az alaksor egyik elemére megkövetelni.
De egyáltalán értelmetlen dolog szimbólumnak tekinteni a valutanevet, mivel ilyen célra van több is: EUR, €. Ezek a jövőben a euróra áttért Magyarországon az esetlegesen a hipermarketekbe betérő más EU-s állapolgárokat sokkal jobban fogják orientálni, mint az euro kiírás (ha esetleg az illető nem tudná, hogy mi az aktuális fizetőeszköz Magyarországon). Emiatt ezen a téren sem érni joghátrány az idegen ajkú EU-s állampolgárokat.
Magyarán nincs mérvadó sem jogi, sem gyakorlati stb. érv a lett eiro, m. euró stb. alakok ellen, pusztán a bürokrácia önmozgása diktálja az EKB reakcióit.
> Az lehet, hogy különbözik, de a szóban forgó betűk megtalálhatók benne akkor jogosan követelheti az EU hogy úgy írják ahogy az elő van írva.
Jogosan csak azt követelheti, ami a jogszabályokban le van írva, és nyilvánvaló, hogy lettisches Alphabet ≠ lateinisches Alphabet. Szó sincs a joganyagban betűkről, nincs sehol a n. Buchstabe(n) szó...
Ha a jogszabályokon felül követelnek valamit, az jogsértés: hatalommal való visszaélés. Gondolom, azért te sem vagy ilyen benignus a hivatalokkal szemben, ha éppen a te károdra feledkeznek el a törvény szelleméről, és alkalmazzák sajátos, számodra hátrányos jogértelmezéssel a jogszabályokat. Mondjuk egy rendőri igazoltatás során...
> Ha így áll a helyzet akkor nekik sics igazuk, de majd meglátjuk mit lép rá az EU.
Az EU vlsz. nem lép rá semmit, hiszen mi vagyunk az EU. Itt az Európai Központi bank (EKB) bürokráciája berzenkedik. Amúgy nincs nagy gond: az EU egyik entitásának jogértelmezése áll szemben az EU másik entitásának jogértelmezésével. Ilyenkor, ha ezt az egyik fél nem tudja elviselni az bírósághoz kell fordulnia. Véleményem szerint itt a máltaiak jártak el megfelelően, nem a lettek. Egyszerűen használni kell a pénznem helyi nevét, ha az EKB ezt sérelmesnek tejkinti, akkor az forduljon bírósághoz. Ne hogy már a farok csóválja a kutyát és megforduljon a bizonyítási teher: bizonyítsa az EKB, ha akarja, hogy maltesisches Alphabet = lateinisches Alphabet.
Valóban logikus, hogy míg a dollár, a font, a márka, a korona, a (holland) forint, a líra elviselte, elviseli, hogy a magyar nyelvben annak és helyesírásának szabályai szerint írják a nevüket, addig az a pénz, ami remélhetőleg mihamarabb magyar pénz is lesz, ezt ne tudja elviselni. Erről a fajta logikáról valóban csak a volt Szovjetunió nemzetiségi politikája tud eszembe jutni.