Nekem sem tetszett a Funtineliben ez az öncélú szexualitás, de talán Nuca gyermekének az elvesztése magyarázatot adhat erre a bosszú-ámokfutásra. Nem rossz könyv egyébként, de nem is voltam tőle elájulva, talán a túlzott elvárások miatt. Eddig a Tizenhárom almafát és a folytatását olvastam ki, valamint az Átoksori kísérteteket, és a Farkasvermet. Ez utóbbi eddig a kedvencem, talán azért, mert ebben nem köszönnek vissza a sok helyen előforduló sztereotípiák. Még nem tudom ezután mit olvassak Wass-tól.
6684 Természetesen a szexszel semmi gond. Tündérpárommal, négy fal között bármi megengedett. ;) De csakis ott. Szerelem, szeretet, lélek nélkül viszont... had ne mondjam. Wassnál meg csak ilyennel találkoztam, legalábbis a Funtineliben. A művet ez határozza meg, teljesen áthatja.
Érdekes, az "Adjátok vissza a hegyeimet"ben nem. Olyan szép, ahogy leírja, hogy Anikóval hogy jönnek össze, ott nagyon poétikusan írja le az egészet. Még azt is.
A szexualitás ilyen ábrázolásával van probléma. Mintha lélek nem is volna. Mintha mindenki annyira rabja volna a szexualitásának, mintha legalábbis állat volna. Szerelem? Á! Arról nincs szó. Még szeretetről sem. Csak a nyers, állati szexualitásról. Ez így túlfűtött, durva, lehangoló, depresszív.
Én nem gondolom, hogy a szexualitás ábrázolásával probléma lenne. Az élet része az is, sőt, megmutatják Wass emberi (férfi) mivoltát, ezáltal hozzám közelebb kerül.
A török nyelvvel és népzenével viszont valóban nagyon sok közös vonásunk van, a megszállást is úgy tartják számon, hogy egységben éltek a legnyugatabbra élő török néppel, két török törzs egyesüléseként tanítják azt a 150 évet.
Igen, a meséi nagyon szépek, és a novellái. De szétesnek a hosszabb lélegzetű művek. Ha csak a funtinelit olvastam volna, ami szintén inkább szép kis epizódok laza szerkezete, akkor biztosan nem vennék a kezembe mégegyet. De a novellák és a mesék...!
Általánosságban írtam, annyiféle támadást olvastam, hogy milyen 0 az irodalmi értéke a Wass könyveknek... :) Tudod, számotokra ezek a vélemények már ismertek, én meg most szembesültem ezzel az egész jelenséggel. Ahogy írtam, ezek a vélemények ellenére jelentetem ki, hogy nekem tetszenek Wass írásai, legalábbis amit eddig olvastam, ezek pedig egy fél könyv, és a meséi. A stílusát ezekből azért nagyjából le tudtam szűrni, ezért is voltam bátor megrendelni egy sor könyvet látatlanba. Szórakoztató, lélekemelő, tanulságos, nekem ennyi elég garancia.
"Olyan véleményeket is olvastam, amik után már-már szégyenlem bevallani, de nekem tetszik Wass stílusa,"
Ezt azért Te sem gondolhatod komolyan!:) Kinek az "atyaúristennek" a véleményét olvashattad, hogy utána szégyelled, ha Neked más a véleményed..? Nagyon nagy hódolója lehetsz akkor az illetőnek! :)
Üdv. Abszolút kezdőként írok ebbe a most felfedezett topikba. Magamról annyit, hogy kb. 1000 könyvem van, tehát imádok olvasni. Kedvenc írókat elég nehéz felsorolni, mert sok van, talán Stefan Zweig, Balzac és Zola, de hozzá hangulat kell. Magyarok közül eddig Márai, Móricz és újabban Raffy Ádám, de szeretem Passuth történelmi regényeit is. A napokban kaptam egy barátomtól kölcsön a Tizenhárom almafa c. Wass könyvet, és egyből megtetszett. Olyannyira, hogy két napja szinte már az összes fellelhető információt elolvastam a szerzőről, és azóta legalább 10 könyvét meg is rendeltem, amiknek a megérkezését már nagyon várom. Eléggé ellentmondásos véleményekkel találkoztam mindenfelé, azt tapasztalom, hogy nagyon megosztja mind az író személyisége, mind a műveinek a színvonala az olvasóközönséget. Sokféle véleményt, elemzést olvastam, és amennyire időm engedi, ezt a topikot is visszaolvasom, bár ez szinte reménytelen vállalkozás... Olyan véleményeket is olvastam, amik után már-már szégyenlem bevallani, de nekem tetszik Wass stílusa, pedig elég kényes ízlésem van, és sokat várok el egy szerzőtől. Tetszik a hazaszeretete, embersége, és nem zavar, ha időnként kioktató, szájbarágó. Nem zavar továbbá, hogy a saját szemszögéből mutatja be nekünk Erdélyt, annak társadalmi berendezkedését, hiszen arisztokrata írókból nincs sok, aki hitelesen tehetné meg ezt. Mindig is kedveltem az úgynevezett "így látták" könyveket is, ahol a másik szemszögéből, kvázi első kézből szerezhettünk információkat. Természetesen nem tudom még megítélni, azaz helyes értékítéletet alkotni a wass-i életműről, lévén szó, mindössze egy fél könyvnél tartok, de részemről a pozitív diszkrimináció már adott. Később majd beszámolok az élményeimről, ahogy előbbre jutok a könyvek között, de addig is maradok e-topik hűséges olvasója. :)
"Az ember műveltnek születik vagy műveletlennek? Nem is tudtam, hogy ez genetikailag van kódolva. Amúgy költői volt a kérdés, nehogy elkezd magyarázni a szociológiai vonalat, kérlek."
Ha érted, hogy van szociológiai vonal is a genetikai mellett, akkor mire föl a kérdésed? Miben nem értesz egyet? A csekély értelem meg nagyon is lehet születési adottság.
"a szexuális orientációnak sincs köze a szakmai produktumhoz."
Dehogynem. Szerinted a Village People olyan lett volna amilyen, ha nem olyan az orientáció? Boy George? Arthur Rimbaud és Paul Verlaine szerelme nélkül megszülettek volna azok a versek és ilyenek lettek volna?
Ha nem hetero egy költő tudna karcsú derekakról, gömbölyű keblekről úgy írni? Nyilván kevésbé. Egy művésznek általában kiváló a fantáziája, de nagyon sok alkotásnál a saját élményanyagból merítkezik, ez a természetes. Az ember azzal kapcsolatosan alkot, ami érdekli. Ne is beszéljünk a festőkről akik női aktokat festenek.
Wass toleranciájáról. A Kard és Kasza főszereplőjének felesége leszbikus kapcsolatot tartot fenn, majd háromszög alakult ki köztük, nem egy szokványos felfogás abban a korban. Mindezt nem elítélően, hanem azzal zárva írja le, hogy ami a hálószobában történik, ahhoz másnak nincs köze. Ennyit arról, mennyire volt korlátolt annak ellenére, hogy én is bíráltam a dolgait alant, csak erényeket is látva.