Az előbb találkoztam a sonkával a konyhában, akkora, hogy a nők önvédelmi fegyverként is használhatnák az átlagos és annál rosszabb pasik ellen. Ha a csávó nem takarodik el, mire háromig számol a nőci, jól fejbe suhintja a sonkával. Illetve...lehet, hogy két nő is kéne egyszerre a suhintáshoz.
Nem, sőt ha jobban belegondolok, nagymamám se járt, viszont a sonkával meg kellett várni a körmenet végét:) Ami egy nagy üstben, szabad téren főtt, és volt vagy 5-6 kilós legalább.
Apai nagymamám is ezt tartotta állítólag, hogy szombat körmenet és utána lehet csak a húst enni és az ünnepi fő kajálás szombat este volt nekik. De ebben apám is így ingadozott, hogy melyik legyen, hol a szombat estét, hol a vasárnap reggelt tartotta a sonka-tojás fő étkezésnek.
Igazából ez a nagymamám volt a családban az utolsó vallásos ember, aki komolyan vette a dolgokat és templomba járt. Pl. állítólag midnig vitt barkát is szenteltetni.
Így a vallás nélkül, meg közösség nélkül elég nehéz ezeknek az ünnepeknek a tartalmát megtartani. Pl. hiába ülnék itt hétfőn locsolókra várva, az tuti:-).
Na de milyen az a sonka, kérdezem én Szindbád modorában?
Valódi falusi sonka a böszme nagy csontjával? Vagy valami kisebb darab, de azért rendesen ahogy a disznóból kijött? Mert aki hozzáadott vízzel készült, pláne darabokból újra összekötözött "sonkát" eszik, az bizony mondom útálatosabb az Úr színe előtt, mint maga Ponczius Pilátus.
Mi meglepően tartjuk a húsvéti hagyományokat - már amikor és amennyire logisztikailag kijön - például a sonkazabálás csak a szombati körmenet után kezdődik, mert a nagymamámnak ez fontos volt, és rá emlékezünk vele.
Egyedül a locsolkodást utáltam mindig, de az komoly meló volt (gyerekkoromban az éves teljesen szabad rendelkezésű költségvetésem számottevő részét kerestem meg vele), az pedig rendjén is van, hogy az ember utálja a pénzkereső munkáját:)
Nálunk még a locsolkodós részt is próbálja apám tartani, de nem az igazi, mert hétfőn sosem ér rá, mert az már macsaketetős nap, így ált. a vasárnapi vendégség végén szaladgál iylen olcsó kölnikkel. Modnjuk én ezt utálom, de csak picit morgok, a lányok visonganak.
Sógornőm kissé túltolja, tavaly pl. óriási cikrsuz volt, mert mikor apám az ő lányát próbálta lekölnizni, annyira ijedten rákiálltott, hogy ne!!, hogy a gyerek, aki egyébként is vmiért fél apámtól (a többi unokája imádja) hiszitrohamot kapott.
Apám meg csak lesett a 100 Ft-os nyulas kölnivel a kezében.