Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Jézusom, Te sohasem mondtad megosztottak legyünk
Soha nem mondtad, hogy egymás mellett haladva fejünket elfordítsuk
Benned haladva Téged érintünk
Veled haladva egyek vagyunk
Egyek vagyunk kikben szállást veszel
Egyek vagyunk szent Szívedben
Szeretet szeretetet megérintheti, szerető szeretőt érezheti
Egy kis láng léphet másik láng mellé
Lángok léphetnek szent Lángod mellé
Alkothatnak együtt Fényoszlopot
Láng ha égre íródik Fényt sugározza
Fényt szívekbe, Fényt, halottakat életre keltve
Szelídség lesz szívek ruhája, figyelembe öltözködnek, kérdést kérdésre tesznek
S a válasz édes lehulló könnycsepp, lemossa a foltokat, kinyitja szív ajtókat
Elfeledett szó „szeretlek”, életre kel
Félelem érzésétől eltűnik
Jó kimondani, jó érezni, jó érzését megosztani
Kezedbe rakjuk magunkat, válladat megérintjük, Szívedbe lépünk
Jótékony harmatod táplálja a szikes talajon sínylődő növényeket
Élettel tölti el haldokló tagjaikat
S a mezőn rég nem látott virágok nyílnak
Illatuk betölti a réseket
Világosság tekint le rájuk, adja Fényét, tanító bölcsességét
Szeretetét mint folyót vezeti át a réten, tudatát adja, ismeretét adja
Itt van Ki Van, itt áll mellettünk
Szándéka adni, szándéka felemelni
Ó az Atya, igen atyai
Vezeti magához tudatunkat, vezeti magához szemünket, vezeti magához figyelmünket
S ha a kézfogást nem vesszük észre, Tanúi könnyei, Tanúi vércseppjei előttünk hullnak a földre, értünk és miattunk
Ha a mi könnyünk is elered, megfogja a gátat
Ha szívünk vágya felébred, Szívet gyógyít, kiesdve kegyelmeket
Gyertyaláng gyertyalánggal összeér, és egyesülve jut szent Szívbe
Szív sugara, Fény ereje felíródik az égre, szív bilincsek megtörnek, ének felébred
Lépést mikor kérdés megállítja
Lépést mikor fáradság lelassítja
Mikor kényelem már már győzne, keresztedre nézve, utadra emlékezve, tudjuk már mit kell tennünk
Engedelmesség a fogódzkodónk
Engedelmesség, melybe kapaszkodva, a küzdő lépést megtesszük
Engedelmesség mi megmentőnk
Mikor már nincs egyebünk Te mellénk állsz
S mit más már nem tud megtenni, az engedelmesség véghezviszi
Te is követted útját, és oly sokan Reád nézve megtették, és élnek
S ha követjük, tudjuk adsz érte életet, kiáradó kegyelmeket
„"Ha meghaltok, az gonoszságtok miatt van, amit magatokra hoztatok. Ez hitehagyástok gyümölcse. Bánjátok meg bűneiteket, forduljatok el bűneitektől, térjetek vissza hozzám, és megbocsátok nektek." Tekintsetek Megváltótoknak, Vigasztalótoknak! Eljövök, hogy fényként ragyogjak a mai sötét világ felett. Házam zűrzavarban, viták és személyes érdekek között, istentelenségben uralkodik. Péter! Péter! Miért szóródtak szét tanítványaim ellenségeskedésben? Testvérem, akit kezem szentelt meg, öröktől fogva szeretlek. Szentséges Szívemen sebet ejtettek, azok a tövisek sebeztek meg, amelyeket enyéim szúrtak belé, enyéim, akiket szeretek. Megmutatom nektek átszúrt Szívemet. Újból és újból átszúrják Szentséges Szívemet. Vérem csordul, újból keresztre feszítenek. Nem őszinték. Testem fáj a szeretet hiányától, ajkam kiszáradt a szeretet hiányától. Szomjazom, kedves. Elfeledkeztek útjaimról. Elfeledték, hogy alázatos vagyok, szelíd, és tele vagyok szeretettel. Csupán szeretetet kérek tőletek, úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket. Miért folyik Egyházamban küzdelem? Miért van ennyi vita jelenlétemben? Miért van gyűlölet? Miért van ez a sok haragos nyilatkozat? Hol van szentségük? Miért hanyagolják el kertemet? Egyre jobban szétszórják bárányaimat, és az a kevés, ami megmaradt, szintén el fog tűnni a nyájból, mert elhagyták őket. Péter, szemem belefáradt annak szemlélésébe, mennyire vádolják egymást. Sivárrá tették földjeimet, és semmit sem tudnak nyújtani bárányaimnak. Útjaikat nem tudom elfogadni. Szeretetet és békét adtam nekik, sohasem tanítottam őket arra, hogy ítélkezzenek egymás felett.
….. , én jóságosan uralkodom. Szentséges Szívem vérzik és megszakad. Miért bántanak engem? Nem mondtam-e, hogy mindaz, aki azt hiszi, hogy az én világosságomban van, de testvérét gyűlöli, az még sötétségben van? Vajon eléggé megértették-e, mire utaltam azzal, hogy "Ha az oltárhoz viszed áldozatodat és eszedbe jut, hogy testvérednek vádja van ellened, hagyd adományodat az oltár előtt, menj és keresd meg testvéredet, békülj ki vele, és azután tiszta szívvel jöjj vissza, és úgy mutasd be áldozatodat!" Ezzel megmutattam, hogy miképpen élhet valaki egyetértésben társaival és miképpen kell szeretnetek egymást, hogyan kell kibékülnötök egymásai, hogyan kell kiengesztelődnötök egymással, mielőtt felajánljátok nekem adományaitokat házamban. Gyermek, az én Szívemből sohasem hiányzott a szeretet, és első tanítványaim szívéből sem.”
Végtelen az erő mi velünk van – alázat
Le nem küzdhető erő mi bennünk lobog – szeretet
Támadót a lehajtott fej megállítja, dühös fújtatását figyelem veszi át
Szerető szemet ó igen, ki gyűlölheti ? kigyújtott nevető jobbot ugyan ki taszíthatja el ?
S gyűlölet ha megáll, ereje eltűnik, kéreg megreped, hangja felhangzik az égig, áraszt reánk újabb kegyelmeket
Oly igen jó vagy, ki tud úgy megérteni ? ki tud így tanácsot adni, néha nevettetve, néha ráébredő könnyekkel ?
Kivel lehetne úgy együtt szaladni, mint Veled ? Ki adja mindig a legtöbbet ?
Te vagy az Életadó, ránk aggódva Vigyázó, Élet
Olyan vagy mint a belélegzett tüzes levegő, bent égetsz, bent gyújtod forrás tüzedet, lélek önfeledten figyel, test örömmel engedi magát, betöltesz bent mindent éltető erőddel
Átölelő tűz, átölelő Szeretet, magát adó Szent Szeretet, Szívét adó Szeretet
Egyetlen érintésed letör minden igát, feloldja rabság kötelékeit, s adsz erőt lángodat, meggyújtott lámpádat Gyertyatartóra tenni
Égni viharban, égni vad fellegek között
Szelíden szemlélni mezőkön, hallgatva természet énekét, Neked nyújtott köszönő énekét, dicséretét
Egyetlen Szikrád életre kelt, egyetlen Szikrád meghív életbe, egyetlen Szikrád megadja kérdésre választ, egyetlen Szikrád életben tart
S nézünk körbe, s csalfa szemüveg nélkül a fehér fehér lesz, színes virágok fénylenek
S lépésünk kérés, kérés, hogy nézhessünk körbe, látni szépségeket
Édes Végtelen
Bárhova nézünk ott vagy, bárhova tekintünk ott vagy
Nincs az a távolság hol nem lelhetnénk meg
Nincs az az idő mikor nem figyelsz minket
Hallgatod minden egyes szavunk, hallod gondolataink
Figyeled lépésünk, figyeled miként lépünk
Aggódsz, ha látod eltévedtünk, adsz segítséget, ha elesünk, adsz figyelmeztetéseket, tanácsokat, adod szavadat
Kérdésre válaszolsz, kérést meghallgatod, s többet adsz mit remélnénk, mit kérhetnénk
Fáj Neked, ha látod nem figyelünk, és igen fáj Neked, ha elfordulunk
Adsz szívünkbe reményeket, s adsz igen sok öröm perceket
S mit nehéz elmondani, szeretetet mint forrást ültetsz belénk
Édes tekintetedre testünk megremeg, ó boldogság
Megpihentetsz minket Szívedben, ó kedves Irgalom
„Ó nemzedék! Rád borult a sötétség órája, és mivel beszálltál a halál csónakjába, a halálba visz téged. Csaknem tíz évvel ezelőtt kaptátok meg a vészjelet. Majdnem tíz évig visszhangzott fületekben, de ti elmenekültetek folytonosan mennydörgő hangom elől. Az idegenek figyelmesebbek és érzékenyebbek voltak hangomra, mint ti, ti, akik nap mint nap szólítjátok Nevemet és nap mint nap a magasba emeltek engem. Ha legalább ti figyelnétek, ha legalább ti észrevennétek megmentő segítségemet, ti, akik haldokoltok! De az árnyék fátyla függ szemetek előtt... Ó ha legalább ti tudnátok, hogy mennyire élettelenek vagytok, és hogy maradékotok vált sírásótokká. …örök tűzre visz benneteket, hogy Szentlelkem ellen tanúskodtok, és hogy megpróbáljátok eltitkolni dicsőségemet szolgáló műveimet.”
Szent Isten, Szent Megbocsátó Isten
Bocsásd meg nekünk, ha hallunk mégsem lépünk
Bocsásd meg nekünk, ha látunk és mégsem hiszünk
Légy irgalmas, hajolj le hozzánk, lépj segítve helyettünk
Hogy melléd léphessünk, kérve haladjunk, egyek lehessünk
Szót mikor visszafogjuk ne büntess minket
Ha ellened beszélünk légy könyörületes
Esünk és elesünk, tévelygünk és tévedünk
Te ismersz minket, bocsásd meg minden bűnűnket nekünk
Ködben az árnyék sem látszik, út könnyen elveszik
Fogj kézen minket, vezess úgy mint az éppen járni tanuló gyermekeket
Felajánljuk Neked minden gonosz cselekedetünket, felajánljuk minden fájdalmat okozó tettünket
Vedd kezeinkből, tedd széppé őket, százszor többet érjen annál mit kérhetnénk, százszor többet minden kérhető értéknél
Hallgass meg minket
Szent, Szent, Szent, Könyörületes Isten
Jézusom, Te azt szereted ha rugalmasak vagyunk, ha figyeljük a pillanatot, ha kérdezünk mielőtt szólnánk, ha Reád nézünk mielőtt lépnénk
Elhagyunk Téged, ha egyedül lépünk, elfordulunk Tőled ha magunk cselekszünk, egyedül vagyunk, ha magunkért élünk
Imát, szót és cselekedetet kérsz, szívből induló irgalmat
S kéred kérjünk, hogy adhass, kérjünk másokért
Életből élet születik, parázsból láng, fényből világosság, a kezeddel együtt a sötétség elmúlik
Kicsi hangya ereje semminek sem tűnik, mégis épít és épít
Méhecske munkája reptében nem látszik, de a kaptár édes nedűvel megtelik
Kéréssel a nap ereje elég, s a holnap megadja új erejét
Összerakott homokszemekből vár épül, s ki alapot ás, házat épít
Jézusom élő vagy és eleven
S mint élő és eleven jössz közénk
Mint élő és eleven adsz és kérsz
Szíved fájdalmát enyhíti az engesztelő ima
Szíved fájdalmát enyhíti, ha átéljük, átvesszük fájdalmadat, kereszt szenvedésedet szemlélve, ismételten megélve
S ha belépünk kapuján, engesztelő cselekedetért adsz kegyelmeket, ismeretet
S kéred adjuk meg az élőnek a tiszteletet, adjuk meg Irgalomnak szeretet jeleinket
Ha kereszt állomás jő kéred hajtsunk térdet, hajtsuk meg térdünket lelkünk mellé
Gyújtsunk lángot, gyenge gyertya világot
Kis gyertyaláng égjen tiszteletedre mindes stációnál, szent állomásnál
Élő vagy és eleven, élő Szeretet
Szent Szíved csendes, magába vonja szívünket
Szent Szíved ölelő, átöleli szívünket
S jön, s belép szívünkbe, s mint ahogy átölel, engedi nekünk, ölelésünk
Kint körbe foglal, bent elemészt, felemel a földről, felemel elesésből
Megfogható, tapintható, s mint forrás adja át szent tüzét, szeretetét
S ha fáj Neked, érezzük érettünk szenvedett gyötrelmeidet
Egyszerre vagy bent és kint, mint lélek folyó, mint lélek itala
S közben tartasz minket, emelsz kezeiddel
Jó, igen jó Szívedben, csodálatos bent szemlélni Téged
S ha ellépsz, de el nem hagysz, kérésünkre adod magad újra
Kéri Szíved tőlünk lépéseinket, csendes küzdelmeket, szeretetet
Csatazaj veri fel éjszaka csendjét, lopakodó jár körbe körbe, keresi áldozatát
Kéjes kacagása, gúnyos káromlása mint sikoly kelti szív sötétségét
Kezében kosár, megosztást szór szívekre, ködöt lelkekre, paravánt von fény elébe
Régi tervét tervezi, gyűlöletet közöttünk elvetni, s ha a gyűlölet kicsírázik, kacag, elhagyja áldozatát megy tovább
Láncot hord magával, beszédet lekötni, beszédre súlyos abroncsot tenni
Ó mit tesz velünk ?
Nem pihen, ott van hol megpihennek, ott hol jólesőn nevetnek
Sötétség termete, gyűlölet villámait szórja vörösen izzó szeme
Viszájáról veti cseleit, édesnek mutatja keserű piruláit
Ha nyíltan beszélne két szava lenne, gyűlölj, gyűlölj
Megriadtakkal szemben mint öklelő bika rohan, fújtat, prüszköl, nagyokat dobbant
Sötét füstöt ereget, eltakaró ködöt, s ijedség gyümölcse „hallgatás” lesz
S ha valaki figyel és hit pajzsa elszántan kezében, annak mögé megy
Veszi fondorlat szavait, egyet teszi kettőnek, kettőt négynek, fehéret kimossa feketére
Ó ellene csak az „ima” segíthet
Lehajtott fej dühét fellobbantja, szemét többé el nem rejtheti, gonosz fénye elárulja
Szeretet mint dárda, mit éles kard megsebzi, szemét megvakítja, lépését már nem tudja hova teszi
Szeretet és alázat két gyenge virág
Szeretet és alázat, szív jóság
Lobogó zászló alatt béke áramlik, szent patakban szív megnyugszik
S Jézusunk parancsa
„Beszélj !”
Kedves körbeölelő Szent, kedves kézfogó Szent, kedves aggódó Szent Könnyed elered ha sírni látsz minket, veszel minket közeledbe, simogató érzetedbe Adsz bánat helyett öröm perceket, fájdalom könnyek helyett boldog könnyeket Adni akarsz mindig, adsz akkor is mikor nem látjuk, adsz mikor fel nem fogjuk, és akkor adsz legtöbbet mikor nem is gondoljuk És hálánk sokszor közöny, elfordulás, néha Téged kimosolygó kacagás – és igen, ez igen fáj neked Nem értjük mikor mondod Testedbe szögeket verünk, pedig éppen ezzel teszzük Nem értjük akarattal, hogyan fonhatunk töviskoronát fejedre, pedig szavunk, talán még dicsér is Téged Te itt vagy, igen, igen itt vagy mindig, napnak nincs oly pillanata, életünknek nincs oly mozzanata, hol nem lennél mellettünk És fáj neked mikor adsz és mi mégis elfordítjuk fejünk, adsz és mi mégis csak magunkra gondolunk Mi lehet a legédesebb neked ? ó ha Rád nézünk, igen Szó lehet szép, gondolat eget érheti, de Reád néző szem szót még feljebb emeli, emeli szemedhez, emeli Szívedbe, emeli irgalmad közelébe
„Virágozzék fel igazságosságban az a nemzet, amelyet oly nagyon szerettem! Maradjon meg szeretetemben és tartsa meg parancsolataimat! Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.
Halld Izrael! Aki egykor megvert, az gyűjt egybe most téged, és én úgy fogok vigyázni rád, mint szemem világára, Izrael! Te az én drága fiam vagy, Izrael, te valóban elfogadtál engem Szentlelkem hatalma által. Virágozz fel az én istenségemben és az én szeretetemben! Úgy szeress engem, ahogyan én szeretlek téged!
Mondom neked, magamhoz fogok vonni minden embert, mert bennem van az örök élet és a dicsőség. Legyetek egyek az én Nevemben és kövessetek vértől ázott lábnyomaimban! IC”
Mi a jobb ?
Imát felemelni, küzdelemhez fényes ruhát levenni
Elhagyni magunkat, ösvényre lépni
Ó mi a jobb ?
Hagyni a másikat, emelni mindig csak magunkat
Érezni „élünk”, érezni „mi” vagyunk
Ó mi a jobb ?
És imával ima folyamával küzdelembe lépve, harc mezejére fellépve
Csend kapuját kitárva, énekét hallatva
Öltözve hit erős vértjébe
Emelve hit győzelmi pajzsát
Felemelve hit sötétséget megvakító lángját
Felemelve szeretet lángját, alázat fenségét
Ó mond mi a jobb néked ?
Imával Szívét keresve, Szívét lelve
Imával elé térdelve, Szemeibe nézve
Nyújtva engesztelő áldozatot, hála áldozatot
Mondva köszönetet, adva szeretetet
S adja irgalmát, kérésünket hallva
Adja jóságát, gyengeségünket látva
S tisztítótűzben szenvedő lelkek kikerülnek szenvedés tüzéből
Halott lelkek ébrednek halál szendergéséből
Karját elvesztetnek karja nő
Beteg felsóhajt élet egészségre
S a gyűlölet elveszik lángoló szeretetben
Megbocsátás kél adó szándékban
Életre kelünk élet Urában
S kígyó ha jő, hit várfokán át nem léphet
Alázat, szeretet veti tehetetlenségbe
Szeretett keresztünk sugara elveti messzire
Köd feloszlik, éjből hajnal lesz, kiszáradt meder, daloló forrás lesz
Láng ér lánghoz, élet élethez, egymással egymás szívében, Szeretetben
Szívünk Megváltója, szívűnk hívója, Szent Szív Segíts minket felállnunk, segíts látnunk, érteni, érezni, Veled egy lenni Nélküled magányosan bolyongunk, eltévedünk a ködben, kiáltunk és választ nem hallunk Ha csak legkisebb sugaradat ránk vetíted, ha sugaradat meglátjuk a messzeségben, erő tölt el minket, szívünk erősebben ver, lépésünk Veled lép, gondolatunk megtalálja útját Ó légy irgalmas hozzánk nyújtsd ki felénk megmentő kezeidet Engedd meg, hogy megfogjuk, engedd meg, hogy erőt merítsünk belőle, engedd meg, hogy együtt lépjünk Veled Ó engedd meg, hogy bent megtaláljunk, hogy Benned megpihenjük Szánk hirdethesse Szent Nevedet, szónk hirdethesse bölcsességedet, meggyújtott fényünk Benned fényed lehessen A szó Szent, melegséggel járja át bensőnket Szentek Szentje fénnyel járja át szemünket Lehajtott fejünk szent kezeddel áld meg Felemelt szavunk szóddal töltsd meg Dicsőség Neked, Szent Istenünk
„"Az átlagos ember csupán olyan, mint a szélfuvallat. A fontos emberek csalfák, a mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat".
Ezért ezt mondjátok lelketeknek, szeretteim: "Egyedül Istenben pihenj meg, mert egyedül Ő a te reménységed forrása!" Ujjongjon a szívetek, és újuljon meg a lelketek, mert ezekben az időkben oly mértékben árasztom kegyelmeimet az emberiségre, mint azelőtt sohasem a történelem folyamán. IC”
Mindenség Ura, Istene, minden lépésed szent, akaratod felemelni, kívánságod megbocsátani, ébreszteni életre, ébreszteni ujjongó örömre, hallani hangunkat, Érted epekedő sóhajunkat, adni nékünk szeretetet, kedves tüzet, csillogó szemeket, öleléseket, táncoló lépéseket
Ó lehessünk olyan mint a menyasszony, ruhánk fényes fehérségben táncoljon velünk énekelve
Szavunk Érted szóljon igaz örömben
S ha ellépünk Tőled csak azért tegyük, Hozzád hévvel szaladhassunk
Együtt minden nap, s ha kinyújtjuk karunk Téged vonunk közelünkbe
S ha kinyitjuk szívünk, Veled leszünk szent egységben
Együtt a szó virágzó dal, lépés virágmezők éneke, hallgatás bent csodálatos zenéje
„Én vagyok. Figyelj hangomra! Belekiáltok ebbe a pusztaságba. Felemelem mindazokat, akik meghallják. Lemosom bűneiket és elfelejtem, mint ahogy a víz elfolyik, és nyoma sem marad. Jaj azoknak; akik becsukják fülüket! És jaj! Sokan lesznek közöttetek; akik eltévedtek, de nem akarnak rám figyelni, aki az Út vagyok. Elhagytatok engem, sokáig tévedésben bolyongtatok, és csak a Sátán füstjét szívtátok magatokba. Nevem már semmit sem jelent számotokra. Olyanok vagytok, mint az árnyék a Földön, és gonoszságotokban, a Sátán segítségével megfordítottátok az Igazságot; az evolúciós elmélettel kiszorítottatok engem. Olyan sok figyelmeztetést küldtem nektek, megjövendöltem nektek ezeket a napokat. Végtelen irgalmamból jeleket adtam nektek, ti azonban inkább becsuktátok szemeteket irgalmasságom előtt. Ti vezetők, akik ismeritek Szavamat és nekem szolgáltok, akik felismeritek, hogy közel van az idők vége, de csak szemlélitek a rátok árasztott kegyelmeket, mert merő gyávaságból csak az emberek kedvét keresitek, próbáljatok megérteni, és nézzetek bele újból példabeszédeim rejtett misztériumaiba! Nagyon kérlek benneteket, könyörögjetek, hogy a Szentlélek árassza rátok a megértés kegyelmét a tudás mélyebb ismeretéért! A napok meg vannak számlálva, és lelketek is. Készüljetek, vegyétek le azt a fátylat, amelyet ellenfelem tett szemetekre, mert amíg megmaradtok hiúságban, bűnösök maradtok! Alázzátok meg magatokat és fogadjátok el útjaimat! Válaszoljatok hangomra, amely fájdalmasan kiált bele ebbe a pusztaságba.”
„Én vagyok nyájam nagy Pásztora. Megtanítottam a pásztorokat, hogy ügyeljenek nyájamra, de sok társam bizonyult alkalmatlannak, nem törődtek az elveszettekkel, nem hozták vissza a nyájba az elszéledteket. Legjobb barátaim okozzák nekem a legnagyobb bánatot, és Testemen a legmélyebb sebet azzal a bottal ütik, amelyet én magam adtam nekik. Ők az én legjobb barátaim, mégis az ő kezük sebzett meg engem a felismerhetetlenségig. Szüntelenül ostorozzák hátamat. Egész Testem rázkódik a fájdalomtól, kiszáradt ajkam remeg. Félelem nélkül kiáltanak a békéért, de nincs béke, mert engedték, hogy megragadja és félrevezesse őket a racionalizmus, az engedetlenség és a hiúság. Micsoda bánatot okoznak nekem, és milyen sebeket ütnek rajtam!
Nehéz kiengedni kezükből a hazugság jogarát, ha már egyszer a kezükben tartják. Nehéz feladni emberi tanaikat és szabályaikat. Nehéz meghalniuk saját kapzsiságuknak, nehéz elfogadni az önmegalázás ruháit. Ezeknek mondom: zokogjatok pásztorok, jajveszékeljetek! Vessétek magatokat a földre, ti urai a nyájnak, mert elérkezett lemészárlásotok ideje! Úgy dőltök el egymás után, mint a legszebb kosok. Nektek kínáltam fel barátaim közül a legjobb örökséget, egy sorba állítottalak benneteket a választottakkal. Rátok bízom házamat, de ti nem követtétek utasításaimat. Elhagytátok hiteteket, azt tettétek, amit gonosznak tartok. Hívtalak benneteket, de nem akartok figyelni, nem engedelmeskedtetek nekem.
….., most az irgalom idejében vagytok, nem vetted észre, miként árad rátok a kegyelem Lelke? Itt az idő, hogy bűnbánatot tartsatok, itt az idő, hogy megváltoztassátok életeteket! Szüntelenül imádkozzatok, szeretettel imádkozzatok! Ne maradjatok meg lázadásban, mert hamarosan eljön az igazságosság rettenetes órája. Készüljetek fel arra, hogy mint bíróval kell majd velem szembenéznetek. Fiaim és leányaim, már régen megszabadítottalak benneteket láncaitoktól, melyek a halálhoz kötöttek, és nagy együttérzéssel hoztalak vissza titeket. Megszabadítottalak a gonosztól, megmutattam nektek Szívemet, és azt, hogy őseitek mennyire átszúrták. Azért áldoztam fel magamat; hogy szabaddá tegyelek benneteket. A ti korszakotok szüntelenül megbánt engem, de én nagy könyörületemben mégis emlékeztetlek benneteket a kegyelem Lelke által parancsolataimra. Irgalmam ma egyik végétől a másikig átfogyja az egész világot. Figyelmeztettelek mai hangomra, fogadjátok el mai kegyelmemet! Komolyan kérlek benneteket, hogy szívből imádkozzatok, böjtöljetek, tartsatok bűnbánatot, szeressétek egymást, újuljatok meg, legyetek új kenyérré, hogy a ti átváltozástok által nyilváníthassam ki dicsőségemet!”
Egy profecia a Janos Evangelium 8.fejezetébol. Mert ami a Bibliaban ketszer tortenik ugyanugy, azt jelenti, hogy hamarosan megtortenik. Itt Jezus ketszer ir a porba. Akiket porba ir, azaz Elitél, orok szenvedesre mennek: a kor politikai vezetoi.
Igen. Lesz egy per. Igen. Van egy botrany.
Jeremias konyve: '17,13 Izráelnek reménysége, oh Uram! Akik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! Akik elpártolnak tolem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élo vizeknek kútfejét, az Urat!'
Csak Jezus cselekedete ismetlodott ketszer, de a kerettortenet nem. Azaz csak ennyit tudunk: lesz egy per, ahol a vadlokat eliteli az Isten, a Mindenhato, de a vadlott neve nem kerul a porba. A per korszakalkoto jelentosegu, kulonben soha, de soha, de soha nem kerult volna bele a Bibliaba ilyen rejtetten, de hamarosan az egesz vilag elott meztelen es leplezetlen modon.
A Per:
'8,1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. 8,2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala oket. 8,3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, 8,4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtöro. 8,5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? 8,6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék ot, hogy legyen ot mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. 8,7 De mikor szorgalmazva kérdezék ot, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bunös, az vesse rá eloször a követ. 8,8 És újra lehajolván, írt vala a földre. 8,9 Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektol kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. 8,10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? 8,11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! 8,12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.'
Azaz - ertsetek - Jezus elarulta a Kulcsot: - Honnan tudhatjuk, hogy ez az asszony gonosz-e, ahogyan a vilag allitja, vagy jo? - kerdezte a nép. - Onnan - Felelte Jezus -, hogy Engem kovet-e vagy a vilagot.
Ne higgyetek a hazugsagnak, mely elvesziti a vilag nepeit. Ne higgyetek a kabitasnak, a drogoknak es a metszo sugarak okozta fekelyeknek, mert Isten Igejet, az Eletet vetitek el, es a bekesseg egyetlen es utolso remenyet arra, hogy felkeszuljetek. Hogy felkeszuljetek arra, mielott bekovetkezik ratok, mert nem, mert nem, mert nem tettetek meg mindent azert, hogy megvedjetek bekevel, de hatarozottan, szeliden, de kovetkezetesen, szeretettel, de bator szivvel az Emberiseget. Az Emberiseget. Az Emberiseget.
Eljetek inkabb Istennel a Jezus Krisztus szerint. Eljetek a vilag nelkul, hogy elhessetek Atyankkal, Aki Jo, Aki Befogadott, Aki Elmondta - miutan a trukkok megbuktak, mert lesznek trukkok es lesznek hazugsagok - orok eletem van.
Dicsertessek a Jezus Krisztus, miondorokkon orokké.
„A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapja meginog! Imádkozz, nehogy télen essen rátok az Atya keze! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok üzeneteinket, és ne legyetek gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! Halkítsátok le hangotokat, és akkor meg fogjátok hallani a miénket. Kétszer is fontoljátok meg, mielőtt elítélitek a Szentlélek műveit! Senkit sem fogok megkímélni, aki kigúnyolja a Szentlelket és nyíltan káromolja Őt. Az igazságosság az alvilágba küldi őket. Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az égre, és nem fogtok elveszni. Bánjátok meg bűneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek
Kéz állj meg, gondolat figyelj
Lépés egyedül tovább utad ne tedd
Csendben itt vagy velünk, lépést velünk teszed
Magányt Veled nem ismerjük, utunk, Szeretet
Bent lángodat meggyújtod, szívünket melegíted
Bent mosolyt adsz, életet
Édes lesz a perc és édes a fájdalom
S kinek a bűn súlya rettenet
Kinek másoknak az utat mutatnia kell
Lépése a csendedhez nehéz, lábat erőszak fogja menethez
Erővel kell szemét kinyitnia
Erővel kell alázat köpenyét felvennie
Ó segítsd meg
Jaj azoknak; akik becsukják fülüket! És jaj! Sokan lesznek közöttetek; akik eltévedtek, de nem akarnak rám figyelni, aki az Út vagyok. Elhagytatok engem, sokáig tévedésben bolyongtatok, és csak a Sátán füstjét szívtátok magatokba. Nevem már semmit sem jelent számotokra. Olyanok vagytok, mint az árnyék a Földön, és gonoszságotokban, a Sátán segítségével megfordítottátok az Igazságot; az evolúciós elmélettel kiszorítottatok engem. Olyan sok figyelmeztetést küldtem nektek, megjövendöltem nektek ezeket a napokat. Végtelen irgalmamból jeleket adtam nektek, ti azonban inkább becsuktátok szemeteket irgalmasságom előtt. Ti vezetők, akik ismeritek Szavamat és nekem szolgáltok, akik felismeritek, hogy közel van az idők vége, de csak szemlélitek a rátok árasztott kegyelmeket, mert merő gyávaságból csak az emberek kedvét keresitek, próbáljatok megérteni, és nézzetek bele újból példabeszédeim rejtett misztériumaiba! Nagyon kérlek benneteket, könyörögjetek, hogy a Szentlélek árassza rátok a megértés kegyelmét a tudás mélyebb ismeretéért! A napok meg vannak számlálva, és lelketek is. Készüljetek, vegyétek le azt a fátylat, amelyet ellenfelem tett szemetekre, mert amíg megmaradtok hiúságban, bűnösök maradtok! Alázzátok meg magatokat és fogadjátok el útjaimat! Válaszoljatok hangomra, amely fájdalmasan kiált bele ebbe a pusztaságba.” 
„Én vagyok nyájam nagy Pásztora. Megtanítottam a pásztorokat, hogy ügyeljenek nyájamra, de sok társam bizonyult alkalmatlannak, nem törődtek az elveszettekkel, nem hozták vissza a nyájba az elszéledteket. Legjobb barátaim okozzák nekem a legnagyobb bánatot, és Testemen a legmélyebb sebet azzal a bottal ütik, amelyet én magam adtam nekik. Ők az én legjobb barátaim, mégis az ő kezük sebzett meg engem a felismerhetetlenségig. Szüntelenül ostorozzák hátamat. Egész Testem rázkódik a fájdalomtól, kiszáradt ajkam remeg. Félelem nélkül kiáltanak a békéért, de nincs béke, mert engedték, hogy megragadja és félrevezesse őket a racionalizmus, az engedetlenség és a hiúság. Micsoda bánatot okoznak nekem, és milyen sebeket ütnek rajtam!
Emeljétek fel arcotokat, és keressétek a mennyet, hogy Szent Arcomat szemlélhessétek. Emeljétek szemeteket az égre, és nem fogtok elveszni. Bánjátok meg bűneiteket, és kérjétek az Atyát, hogy engesztelődjön meg! Hamarosan, igen hamar megnyílik a menny és megmutatom nektek
