Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Kezünkben erő, kezünkben hatalom
Ima és kérés, Szívedhez szóló könyörgés
Alázat tálcáján átnyújtott ajándék
Kérjük fogadd el, kérjük hallgasd meg
Irgalmad óceánjába meríts be minket
Irgalmad szent sugarával vonj be minket
Áraszd ki ránk ismeretedet, édes szeretetedet
Lehessünk Szíved szerelmesei
Kedves gyermekeid
Járhassunk együtt, egy örömben
Nézhessünk jóságos szemeidbe
Csodálkozzunk, s kacagva énekeljünk
Kegyelem ideje
Kegyelem éneke
Szerelem éneke árad ki a világra
Virágot nyújtott Neked, fogadd el
Vedd szívedbe a szeretetet
Gyertyát kaptál szívben égőt
Tápláld szeretettel
Végy erőt lépj közelebb Hozzá, itt áll előtted
Nézz Reá
Igen itt áll előtted, Téged vár
Szívedet várja
Vágya adni, vágya ismerd meg
Viheted magaddal, viheted szívedben
Fogadd el
Ő oly kedves, oly gyengéd tanító
Hidd el jót akar
S ha tesz, a jót teszi
Érted, Neked teszi
Ó ha boldogságodba lépünk az ima ének lesz
Boldogságodban lelkünk énekre fakad
Vágyunk egy, közeledbe lépni, fényedben fürödve magunkat Hozzád kötözni
S mint szomjas kiszáradt föld leljük meg nedvedet, virágtól virágig lépve énekelünk, köszönjük Neked
S a sötétből kilép egy támadó, tette értelmetlen
Nevet, de szeme mégis gyűlölettől lángol
Mi ez ?
Egyiket követi másik, s követi harmadik
Biztos életünk hova lett
Már sziklaormon állunk, előttünk szakadék, mellettünk mélység, mögöttünk szédítő meredek
Gyűlölet fonódik össze gyűlölettel
Szemei vörös izzásban fénylenek
Tettek ha tehetnék ölnének
Ima órája jött el
Ima adja kilincsét imának
Beszéd helyett hallgatás beszél
Figyelmünk Szemedet keresi
Az idő nem számít, mint egyik órát követi a másik, úgy jön el a nyugalom ideje
Kígyó megveszekedett dühében saját farkába kap
Támadó támadó ellen kél
Gyilkos terv kigondolóját, gyilkos terve elveszejti
Imánk Hozzád ér, sugaradat ráveted gyűlölködőre, ki küzd magával, küzd és szenved
S ha ima ereje elég, Te segítesz neki, feláll, körbenéz, már látja fényedet
Lépése gyönge, de imánk segít, látni, nézni, észrevenni
S ha fényed szívébe hatol, ha felujjong szíve Szívedben
Ő már ismeri tettét, gyűlölet támadását várja, kéri
Vezekel és engesztel, szíve szeretete oly mély gyűlölködőre, erejét megtöri
„Ezt mondta ajkam: Jöjj! Jöjj hozzám, én leszek Pásztorod. Sohasem hagylak el. Nem feledkezem meg legeltetésedről. Nálam sohasem fogsz éhezni vagy szomjazni.”
Mikor vagyunk támadók ?
Mikor árulunk el hallgatásunkkal ?
Mikor árulunk el mulasztásunkkal ?
Mikor árulunk el cselekedeteinkkel ?
Szavunk mikor rak rád tövis koronát ?
Tetteink mikor fognak kezeikbe korbácsot ? mikor ütünk Tested felé ?
Gúnykacajunk mikor hasít Beléd ?
Ó add meg meglássuk fájdalmadat
Ó add meg érezzük meg tetteink súlyát
Ó add meg a felismerést
Ó add meg az erőt, bocsánatot kérni
Add meg az erőt kezünkben tartott gyilkos dárdát letenni
Add meg szereteted, hogy Előtted Tüzedben égve boldogan leborulhassunk
Add meg nékünk, kérünk
Ó a vágy Feléd száll
A vágy Téged kíván
Ó Egy, Szent, Szent, Szent
Segíts bennünket kérni, sokat kérni
Segítsd szívünket, Benned elmerülni
Látni Hármas Szépségedet
Dicsérni jóságos Szívedet
Oltárodból törjön elő Fényed
Fényedet vetítsd rá tükreidre
Ó a sötétség ne maradjon, múljon el, örökre elenyészve
„….. Újjáépítem Egyházamat. Ma romokban és rettenetes pusztulásban van Egyházam, de hamarosan eljön az az idő, amikor majd minden ember követi törvényemet, mert a szeretet magjait vetem el most szívükben. Szívük mélyén hordozzák majd törvényemet, és a Magasságbeli tanúinak nevezik majd őket. Ők lesznek az én népem, és én az ő Istenük. Közvetlenül ajkamról tanulják majd a Bölcsességet. Én leszek Mesterük, és ők lesznek az én tanítványaim. Akkor életbe léptetem a rendet, ami soha el nem múlik. Mindannyian Szent Nevemben ismernek majd engem, még azok is, akiknek semmi érdemük sincs, mert én vagyok a végtelen irgalom, megbocsátás és könyörület. Igen, szentélyem fala felépül, egyik tégla a másik után, egyik sor a másik után. Saját kezemmel építek újjá mindent.
Kimegyek akkor minden utcasarokra, és megkeresem a halottakat, egymásután feltámasztom őket, hogy ők legyenek az én új hírnökeim. Lelkemmel együtt küldöm őket, hogy beszéljenek előttetek. És ha azt kérdezitek tőlük: "Ki adta nektek ezt a hatalmat?"- ők azt felelik, hogy maga a Hatalom adta. És ti, kedveseim; akik itt szenvedtek ebben a pusztaságban, olyanná lesztek, mint az öntözött kert, mint a soha ki nem apadó forrás. A Szeretet lakik majd közöttetek, és enyéim vesznek majd körül dicsérve és dicsőítve engem, mindannyian az én új Szent Nevemben egyesülve. Megszűnik a lázadás. Holtan fekszik Szavamtól eltalálva, és nem támad fel többé. Ki akarlak menteni benneteket a gonosz kezéből, hogy világosságomban megerősödjetek. Tüzemet csak azok kedvéért fogom vissza, akik szeretnek engem, és feláldozzák magukat értem: Szeretteim, a ti kedvetekért nem sújt le olyan keményen kezem, ahogyan hirdettük nektek. Ma is igen nagy a ti korszakotok bűne, és megszámlálhatatlan a vétke. Gonoszsága olyan súlyos, hogy fáitok már nehezen teremnek gyümölcsöt. Meglep benneteket, hogy nem láttok szőlőfürtöt a tőkén, sem termést a gyümölcsfán, és sehol sincs zöld levél? Meglep benneteket, hogy többé nem virágoznak, és illatot sem árasztanak? Ellenségeim megmérgezték forrásaimat, amelyek kertemet öntözik, hogy leszáradjon az a kevés gyümölcs, ami megmaradt. Láttam, amint egymás után tépik ki a virágokat, olyan ravaszak és gonoszak, mint a viperák. Éjjel jönnek szentélyembe. Félelem nélkül követik alávaló hajlamaikat. A gonosz emberek annyira felbujtották őket, hogy egyik sem mond le gonosz cselekedeteiről.
Lázadók ezek, az én törvényem ellen lázadnak. Ők azok, akikről azt mondja az Írás: "Bekötik ugyan népem sebeit, de nem törődnek velük. Azt mondják, hogy béke, béke, de egyáltalán nincs béke, nincs bennük szégyen, és nincs szeretet, szívtelenek." De egyetlen leheletemmel legyőzöm. ezeket a káinokat, akik a hamisság magas trónjára helyezték magukat. Mi hasznom van nekem az ő trónjaikból? Figyelmeztettem őket, és minél inkább figyelmeztettem őket, annál kevésbé akartak hallani arról, hogy felém forduljanak és megtérjenek. Ezek a káinok évtizedeken keresztül kitartottak hitehagyásuk mellett, és nem mondtak le gonosz tetteikről. Ragaszkodtak elképzeléseikhez és a hamissághoz. Rátapostak híveimre és azokra, akik hűségesek Péteremhez. Igen, mindazokat kigúnyolják, akik még hisznek benne. Ezek a káinok annyit ártanak Egyházamnak, hogy szememből patakzik a könny, éjjel-nappal szüntelenül sírok...
Ezért küldöm hozzátok azokat, akiket ti gyengének, értéktelennek, megvetettnek és oktalannak tartotok. Meg akarlak szégyeníteni titeket, akik bölcsnek nevezitek magatokat. Váratlanul ér majd benneteket. Annyira összezavarlak, hogy saját neveteket is elfelejtitek, és azt is, hogy honnan származtok.”
„Azért teremtettem az embert, hogy visszatükrözze dicsőségemet, mivel az én hasonlatosságomra alkottam. Arra teremtettem az embert, hogy a bölcsesség és a tudás szavait mondja. Arra teremtettem, hogy megkapja Szentlelkem adományait. Nem olvastátok? "Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére"! Ó teremtés, felfoghatatlanul szeretlek! Bár közel álltok a halálhoz, én itt vagyok, hogy nap mint nap megújítsalak benneteket! Gyökerezzetek meg bennem most és csorduljon túl hálaadástok! Vágyakozzatok a mennyei dolgok után! Vágyakozzatok oda, ahol én vagyok és ahová ti tartoztok. Gyökerezzetek meg a szeretetben, a hitben és a reményben! Tartsátok be törvényeimet és azt az igaz tanítást, amelyet nektek adtam! Ti farkasok között éltek, bárányaim, de veletek van Szentlelkem, hogy gondoskodjon rólatok. Ne féljetek, én is veletek vagyok. Álljatok szilárdan és ne féljetek! Az Atya tekintete rajtatok nyugszik… És háromságos Szentségünkben mindvégig gondoskodunk rólatok… Legyetek egyek!”
Közelebb lépsz hozzánk
Közelről adod jeleidet
S ha észrevesszük és lépünk, adod szent tüzedet
Adod boldogságod, érzésed édes szépségét, kitartó türelmét
S kérsz, kéred imáinkat, kéred böjtjeinket, s mi legfontosabb, cselekedeteinket
S adod a terhet, s hogy viseljük, megkönnyíted terheinket, s ezt Te teszed
Elárasztasz minket erőddel, alázat lesütött szemével
S lépünk küzdelem mezejére szemet felemelő bűvöletébe
Szemek úgy változnak mint tél tavaszra, mint tavasz nyárra
Indulatok kelnek, s tűnnek el, helyet hagyva, helyet adva fénynek
Élet indul az erekben, hírt viszik testben, élek
„Jeleimet nem azért adtam nektek, hogy feltűnést keltsek ezen a Földön! Mindazokat, akik a szenzációt keresik, komolyan kérem, hogy jöjjenek alázattal hozzám és imádkozzanak. Jöjjetek hozzám anélkül, hogy csodákat és jelet keresnétek! Imádsággal jöjjetek hozzám! Legyetek szentek, térjetek meg és kezdjetek böjtölni ti, akik hiábavaló illúziókkal töltitek meg lelketeket, de mivel nem teszek eleget elvárásotoknak, hátat fordítotok nekem. Hol van az a Lélek, akit nektek adtam? Engedjétek, hogy szívetek befogadja törvényeimet. Süssétek le szemeteket előttem, térdeljetek le szent jelenlétemben és bánjátok meg bűneiteket! Én, az Úr, fölemelem a kicsinyeket. Jöjjetek hozzám, hogy meghalljátok hangomat! Jöjjetek, hogy alázattal és őszintén felfedezzétek a Bölcsességet. Szent Szívem nem leli örömét azokban, akik a szenzációt keresik, és azokban sem, akik azt állítják magukról, hogy helyesen cselekednek, miközben kíváncsiságból jönnek. Milyen keveset fognak tanulni!”
„Béke legyen veled! Országom eljövetele hamarosan bekövetkezik, és akaratom is teljesülni fog a Földön éppúgy, ahogy a mennyben, és a ti szívetekben fogom újjáépíteni Egyházam egységét. Nem várok tovább emberi jóváhagyásra, és menyasszonyomat újból ragyogó dicsőségbe öltöztetem. Fel fogják oldani a megosztottság átkát. A Napba öltözött Asszony, akit magam előtt küldök, tanítani és bátorítani fog benneteket. Megadtam neki a hatalmat minden nép és minden ország felett, hogy széles utat nyisson számomra. Egyetlen leheletemre el fog oszlani a szentélyembe behatoló füst, mely megszentségtelenítette a kelyhet, a tabernákulumot és mindazt, ami szent. Egyetlen nyelvet beszélnek majd a nemzetek, és egyetlen tabernákulum körül fognak engem imádni, az áldozati Bárány és az Örök Áldozat tabernákuluma körül, amelyet ellenségeim meg akarnak szüntetni, és a vészt hozó undoksággal akarják helyettesíteni. Most már igen hamar veletek leszek ismét, barátom, és beteljesedik főpapi imám az Atyához: ti is egyek lesztek, ahogy mi egyek vagyunk a Szentháromságban. Ezen kívül még sok dolgot rejtettem Szentséges Szívembe, hogy felfedjem és megmutassam neked. Megszámlálhatatlan kincset hordok magamban, de túl sok lenne számodra, ha most elmondanám. Lelked nem lenne képes mindent felfogni, de apránként fel fogom fedni előtted Szentséges Szívem kincseit, és lépésről lépésre el foglak vezetni arra a helyre, ami olyan, mint egy világító torony: a kifürkészhetetlen gazdagság misztériumába vezetlek, amelyet elrejtettek a nemzedékek és az évszázadok elől. Fel fogom fedni előtted, barátom a remény, a bölcsesség és a tudomány gazdag dicsőségét. Gyökerezz belém, és gyümölcsöt fogsz hozni. Maradj bennem, és élni fogsz. Azért mondtam el neked ezeket barátom, hogy ne inogj meg, ha megpróbáltatások érnek. Melletted van a Szeretet. Szeress engem!”
„A legrosszabbnak el kell jönnie. Semmit sem lehet egyszerre megvalósítani. Atyám meg fogja mutatni hatalmas segítő kezét a szegényeknek, de a hitehagyókat és a lázadót keletről tüzes hurrikán fogja megégetni bűnös dolgaik miatt, amelyeket elkövettek... A bűnös meg fog halni bűne miatt. Ha az én napom előtt megtér, helyreállítja, amit lerombolt, és beismeri bűnét, meg fogok bocsátani neki. Nem fog meghalni, hanem élni fog. Ez az én háromszorosan szent törvényem.”
Itt állsz mellettünk s percről percre csodát teszel
Itt vagy köztünk hallgatod beszélgetéseinket
Itt várod a kérést, s ha elér Téged
Adsz és mosolyogsz
Szemed keresi mit adhat még nekünk
Figyelmed ínségünket lesi
S meghallod a lépést és botlás zaját
Megfogsz és köszönő szóra újra adsz és adsz, kedvesen mosolyogsz
S ha világ látja villám ér minket
Ha felettünk sötét fellegek gyűlnek
Boldogságod adod és csodálkozó nézésed
Mosolyod felemel minket
S ha Veled járunk s port nem nézzük
Ha csak lépésedet követjük
Nem látunk mást csak szemeidet, le le hulló könnyeidet
Elhajtod a tüskés ágakat, adsz kérés nélkül, mosolyod el nem hagy minket
Szemek csodálkozva néznek
Figyelmek csodálkozva szólnak értelemnek
Nap kisüt, vihar csendesedik
Az eget mosolyod keretezi
1Sám 3.8 Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. 1Sám 3.9 Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.
„Végtelen Gyengédség és Könyörület vagyok, de népem árulást árulásra halmoz Egyházamban. Csendben kellene maradnom? Nagy fájdalom járja át Testemet tetőtől talpig. Feltűnő sebeket kaptam, és enyéim kigúnyolnak.
Megszámlálhatatlanul nagy sokaság jár a kárhozat útján. Papi lelkeim közül sokan semmibe veszik a vallásosságot. Figyelmeztetéseket adok Fatima ideje óta a mai napig.
Kiöntöttem rád Szívemet, nemzedék, de közületek sokan megfeledkeztetek a váltságdíjról, amit azért adtam, hogy megszabadítsalak benneteket.”
„Fatima szentélye Garabandál elismerésért kiált! Megtanítottalak arra, hogy felismerjétek az idők jeleit. Keresitek-e ezeket a jeleket? Hogyan lehet, hogy nem ismeritek fel a jeleket? Ennyire nem érzitek? Miért zárkózik el értelmetek? Miért nem akartok látni? Miért nem akartok hallani? Elfelejtettétek szavaimat? Miért ismétlitek tévedésteket? Kedves, miért van ez a sok haragos támadás a garabandali üzenet ellen, amelyet Szent Édesanyátok adott nektek, aki Szavam frigyszekrénye? Papjaim ellenállása a garabandali jelenésekkel és üzenettel kapcsolatban mind a Sátán mesterkedése. Most is újból megkísérli, ahogy Fatimában tette, hogy meg akadályozza üzenetem széleskörű elterjedését. Nem fogjátok föl, hogy a Sátán - aki ismeri üdvözítő tervemet amelyet Édesanyám által adtam egyszerű gyermekeknek Garabandalban - ismét megkísérli megdönteni tervemet, hogy sötétségben hagyva benneteket, elessetek? A Sátán megkétszerezi erőfeszítéseit, hogy diadalt arasson Szent Édesanyátok felett. Mesterkedéseivel ráveszi Egyházamat, hogy tagadja meg ezeket a jelenéseket, a fatimai, üdvöt hozó üzenetek folytatását. A Sátán dühödten próbálja megakadályozni, hogy belőlem táplálkozzatok. Az én üdvözítő tervem világos: azért jövök, hogy megmentsem gyermekeimet. Ismerjétek fel hangomat - ne lepődjetek azon, hogy milyen eszközöket használok. Egy senkit választottam, aki semmit sem tud, tiszta vásznat, hogy ezáltal váljék nyilvánvalóvá, hogy tőlem való minden, ami ezen a vásznon látható, és hogy elhiggyétek, hogy én vagyok az, Jézus, Isten szeretett Fia, aki beszél. Az én országom köztetek van. Ábeleim, tudom hogy ti újból fel fogtok ismerni. Ó szeretteim, mennyire szeretlek benneteket! Hamarosan felfedem előttetek tervemet.”
NEKED szól minden hang ! NEKED szól minden gondolat ! a HÍVÁS TÉGED hív ! a tanúság ÉRTED él !
ATYÁNK szeretete itt áll előttünk, várja ránk árassza, várja a hívó szavad ! jöjj ! jöjj ! jöjj ! Ó a csodák mit tenyeréből ad ! ó szeretet mivel eláraszt ! ó az el nem mondható betöltése ! Egy gyenge szó, leheletként felszálló édes kérés – hitet kérek – s a Kegyelem megölel TÉGED !
Apát ha fia megtámadja, Apát ha gyermeke minden nap megostorozza, ha szeme kigúnyolva Őt elfordul Tőle, mi legyen a sorsa ? A kérdés nem kevesebb – élet vagy halál ?
Gyönge eszköz mindent elérhet, bűnbánat mindent kieszközölhet Öröme, ha örülünk Bánata, bánatunk Ő egy velünk, ha nem is tudjuk
Mit lehet mondani, mit több és kevesebb, mi szemedet Rá fordítja ? Mi fogja meg az Apját káromló szót ?
Kéz, ha kézbe simul, szeretet ha szeretettel összeér, ha testben élők az értünk küzdőkkel együtt engesztelnek, ha Édesanyánk értünk kéréseit hívjuk …
„A garabandali jelenések hitelesek, terjeszteni és tisztelni kellene Őket. Szentesítsétek Garabandalt! Nem látjátok és nem értitek, hogy tévedéseitek ismétlődnek meg? Megismételitek Fatima tévedéseit. Ó teremtés, mikor fogsz bennem hinni? "Ie emphanises itan."”
Jézusom, Te sohasem mondtad megosztottak legyünk
Soha nem mondtad, hogy egymás mellett haladva fejünket elfordítsuk
Benned haladva Téged érintünk
Veled haladva egyek vagyunk
Egyek vagyunk kikben szállást veszel
Egyek vagyunk szent Szívedben
Szeretet szeretetet megérintheti, szerető szeretőt érezheti
Egy kis láng léphet másik láng mellé
Lángok léphetnek szent Lángod mellé
Alkothatnak együtt Fényoszlopot
Láng ha égre íródik Fényt sugározza
Fényt szívekbe, Fényt, halottakat életre keltve
Szelídség lesz szívek ruhája, figyelembe öltözködnek, kérdést kérdésre tesznek
S a válasz édes lehulló könnycsepp, lemossa a foltokat, kinyitja szív ajtókat
Elfeledett szó „szeretlek”, életre kel
Félelem érzésétől eltűnik
Jó kimondani, jó érezni, jó érzését megosztani
Kezedbe rakjuk magunkat, válladat megérintjük, Szívedbe lépünk
Jótékony harmatod táplálja a szikes talajon sínylődő növényeket
Élettel tölti el haldokló tagjaikat
S a mezőn rég nem látott virágok nyílnak
Illatuk betölti a réseket
Világosság tekint le rájuk, adja Fényét, tanító bölcsességét
Szeretetét mint folyót vezeti át a réten, tudatát adja, ismeretét adja
Itt van Ki Van, itt áll mellettünk
Szándéka adni, szándéka felemelni
Ó az Atya, igen atyai
Vezeti magához tudatunkat, vezeti magához szemünket, vezeti magához figyelmünket
S ha a kézfogást nem vesszük észre, Tanúi könnyei, Tanúi vércseppjei előttünk hullnak a földre, értünk és miattunk
Ha a mi könnyünk is elered, megfogja a gátat
Ha szívünk vágya felébred, Szívet gyógyít, kiesdve kegyelmeket
Gyertyaláng gyertyalánggal összeér, és egyesülve jut szent Szívbe
Szív sugara, Fény ereje felíródik az égre, szív bilincsek megtörnek, ének felébred
Lépést mikor kérdés megállítja
Lépést mikor fáradság lelassítja
Mikor kényelem már már győzne, keresztedre nézve, utadra emlékezve, tudjuk már mit kell tennünk
Engedelmesség a fogódzkodónk
Engedelmesség, melybe kapaszkodva, a küzdő lépést megtesszük
Engedelmesség mi megmentőnk
Mikor már nincs egyebünk Te mellénk állsz
S mit más már nem tud megtenni, az engedelmesség véghezviszi
Te is követted útját, és oly sokan Reád nézve megtették, és élnek
S ha követjük, tudjuk adsz érte életet, kiáradó kegyelmeket
„"Ha meghaltok, az gonoszságtok miatt van, amit magatokra hoztatok. Ez hitehagyástok gyümölcse. Bánjátok meg bűneiteket, forduljatok el bűneitektől, térjetek vissza hozzám, és megbocsátok nektek." Tekintsetek Megváltótoknak, Vigasztalótoknak! Eljövök, hogy fényként ragyogjak a mai sötét világ felett. Házam zűrzavarban, viták és személyes érdekek között, istentelenségben uralkodik. Péter! Péter! Miért szóródtak szét tanítványaim ellenségeskedésben? Testvérem, akit kezem szentelt meg, öröktől fogva szeretlek. Szentséges Szívemen sebet ejtettek, azok a tövisek sebeztek meg, amelyeket enyéim szúrtak belé, enyéim, akiket szeretek. Megmutatom nektek átszúrt Szívemet. Újból és újból átszúrják Szentséges Szívemet. Vérem csordul, újból keresztre feszítenek. Nem őszinték. Testem fáj a szeretet hiányától, ajkam kiszáradt a szeretet hiányától. Szomjazom, kedves. Elfeledkeztek útjaimról. Elfeledték, hogy alázatos vagyok, szelíd, és tele vagyok szeretettel. Csupán szeretetet kérek tőletek, úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket. Miért folyik Egyházamban küzdelem? Miért van ennyi vita jelenlétemben? Miért van gyűlölet? Miért van ez a sok haragos nyilatkozat? Hol van szentségük? Miért hanyagolják el kertemet? Egyre jobban szétszórják bárányaimat, és az a kevés, ami megmaradt, szintén el fog tűnni a nyájból, mert elhagyták őket. Péter, szemem belefáradt annak szemlélésébe, mennyire vádolják egymást. Sivárrá tették földjeimet, és semmit sem tudnak nyújtani bárányaimnak. Útjaikat nem tudom elfogadni. Szeretetet és békét adtam nekik, sohasem tanítottam őket arra, hogy ítélkezzenek egymás felett.
….. , én jóságosan uralkodom. Szentséges Szívem vérzik és megszakad. Miért bántanak engem? Nem mondtam-e, hogy mindaz, aki azt hiszi, hogy az én világosságomban van, de testvérét gyűlöli, az még sötétségben van? Vajon eléggé megértették-e, mire utaltam azzal, hogy "Ha az oltárhoz viszed áldozatodat és eszedbe jut, hogy testvérednek vádja van ellened, hagyd adományodat az oltár előtt, menj és keresd meg testvéredet, békülj ki vele, és azután tiszta szívvel jöjj vissza, és úgy mutasd be áldozatodat!" Ezzel megmutattam, hogy miképpen élhet valaki egyetértésben társaival és miképpen kell szeretnetek egymást, hogyan kell kibékülnötök egymásai, hogyan kell kiengesztelődnötök egymással, mielőtt felajánljátok nekem adományaitokat házamban. Gyermek, az én Szívemből sohasem hiányzott a szeretet, és első tanítványaim szívéből sem.”
Végtelen az erő mi velünk van – alázat
Le nem küzdhető erő mi bennünk lobog – szeretet
Támadót a lehajtott fej megállítja, dühös fújtatását figyelem veszi át
Szerető szemet ó igen, ki gyűlölheti ? kigyújtott nevető jobbot ugyan ki taszíthatja el ?
S gyűlölet ha megáll, ereje eltűnik, kéreg megreped, hangja felhangzik az égig, áraszt reánk újabb kegyelmeket
Oly igen jó vagy, ki tud úgy megérteni ? ki tud így tanácsot adni, néha nevettetve, néha ráébredő könnyekkel ?
Kivel lehetne úgy együtt szaladni, mint Veled ? Ki adja mindig a legtöbbet ?
Te vagy az Életadó, ránk aggódva Vigyázó, Élet
Olyan vagy mint a belélegzett tüzes levegő, bent égetsz, bent gyújtod forrás tüzedet, lélek önfeledten figyel, test örömmel engedi magát, betöltesz bent mindent éltető erőddel
Átölelő tűz, átölelő Szeretet, magát adó Szent Szeretet, Szívét adó Szeretet
Egyetlen érintésed letör minden igát, feloldja rabság kötelékeit, s adsz erőt lángodat, meggyújtott lámpádat Gyertyatartóra tenni
Égni viharban, égni vad fellegek között
Szelíden szemlélni mezőkön, hallgatva természet énekét, Neked nyújtott köszönő énekét, dicséretét
Egyetlen Szikrád életre kelt, egyetlen Szikrád meghív életbe, egyetlen Szikrád megadja kérdésre választ, egyetlen Szikrád életben tart
S nézünk körbe, s csalfa szemüveg nélkül a fehér fehér lesz, színes virágok fénylenek
S lépésünk kérés, kérés, hogy nézhessünk körbe, látni szépségeket
Édes Végtelen
Bárhova nézünk ott vagy, bárhova tekintünk ott vagy
Nincs az a távolság hol nem lelhetnénk meg
Nincs az az idő mikor nem figyelsz minket
Hallgatod minden egyes szavunk, hallod gondolataink
Figyeled lépésünk, figyeled miként lépünk
Aggódsz, ha látod eltévedtünk, adsz segítséget, ha elesünk, adsz figyelmeztetéseket, tanácsokat, adod szavadat
Kérdésre válaszolsz, kérést meghallgatod, s többet adsz mit remélnénk, mit kérhetnénk
Fáj Neked, ha látod nem figyelünk, és igen fáj Neked, ha elfordulunk
Adsz szívünkbe reményeket, s adsz igen sok öröm perceket
S mit nehéz elmondani, szeretetet mint forrást ültetsz belénk
Édes tekintetedre testünk megremeg, ó boldogság
Megpihentetsz minket Szívedben, ó kedves Irgalom
„Ó nemzedék! Rád borult a sötétség órája, és mivel beszálltál a halál csónakjába, a halálba visz téged. Csaknem tíz évvel ezelőtt kaptátok meg a vészjelet. Majdnem tíz évig visszhangzott fületekben, de ti elmenekültetek folytonosan mennydörgő hangom elől. Az idegenek figyelmesebbek és érzékenyebbek voltak hangomra, mint ti, ti, akik nap mint nap szólítjátok Nevemet és nap mint nap a magasba emeltek engem. Ha legalább ti figyelnétek, ha legalább ti észrevennétek megmentő segítségemet, ti, akik haldokoltok! De az árnyék fátyla függ szemetek előtt... Ó ha legalább ti tudnátok, hogy mennyire élettelenek vagytok, és hogy maradékotok vált sírásótokká. …örök tűzre visz benneteket, hogy Szentlelkem ellen tanúskodtok, és hogy megpróbáljátok eltitkolni dicsőségemet szolgáló műveimet.”
Újjáépítem Egyházamat. Ma romokban és rettenetes pusztulásban van Egyházam, de hamarosan eljön az az idő, amikor majd minden ember követi törvényemet, mert a szeretet magjait vetem el most szívükben. Szívük mélyén hordozzák majd törvényemet, és a Magasságbeli tanúinak nevezik majd őket. Ők lesznek az én népem, és én az ő Istenük. Közvetlenül ajkamról tanulják majd a Bölcsességet. Én leszek Mesterük, és ők lesznek az én tanítványaim. Akkor életbe léptetem a rendet, ami soha el nem múlik. Mindannyian Szent Nevemben ismernek majd engem, még azok is, akiknek semmi érdemük sincs, mert én vagyok a végtelen irgalom, megbocsátás és könyörület. Igen, szentélyem fala felépül, egyik tégla a másik után, egyik sor a másik után. Saját kezemmel építek újjá mindent. 
Megtanítottalak arra, hogy felismerjétek az idők jeleit. Keresitek-e ezeket a jeleket? Hogyan lehet, hogy nem ismeritek fel a jeleket? Ennyire nem érzitek? Miért zárkózik el értelmetek? Miért nem akartok látni? Miért nem akartok hallani? Elfelejtettétek szavaimat? Miért ismétlitek tévedésteket? Kedves, miért van ez a sok haragos támadás a garabandali üzenet ellen, amelyet Szent Édesanyátok adott nektek, aki Szavam frigyszekrénye? Papjaim ellenállása a garabandali jelenésekkel és üzenettel kapcsolatban mind a Sátán mesterkedése. 
