Keresés

„Fogjatok össze szeretteim, erősítsétek meg Egyházamat! Egyesüljetek szeretteim, jöjjetek újra össze - legyetek eggyé!”

Szent gyengéd Erő

Szent hozzánk lehajló Erő

Szent felemelő Erő

Szent ránk mosolygó Erő

 

Szent hívó Szó

Szent homályt elsöprő Szó

Szent megjövendölt Szó

Szent Szó

 

Fényt meglátó ébredés

Még magában félő ébredés

Összefonódó ébredés

Ébredés

„Nagy az én irgalmam irántatok! Drága lelkek, közeledik tisztulásotok ideje. Amit tenni fogok, szeretetből teszem, tisztulásotok arra szolgál, hogy megmentsen benneteket a pokol kapuitól. Villámként jövök le hozzátok és tüzemmel megújítalak benneteket. A Szeretet Lelke fog megmenteni benneteket. Eláraszt benneteket szeretetével, és a szeretet élő lángjává alakít benneteket. Kiárasztom Lelkemet a mennyből, és megtisztítom bűnös lelketeket, hogy szent, szeplőtelen lelkekké váljatok. Úgy tisztítalak meg benneteket, ahogyan az arany tisztul meg a tűzben. Fel fogjátok ismerni az üdvösség idejét, amikor Szeretetem Lelke eljön. Megjövendölöm nektek, hogy amíg ez meg nem történik, nem látjátok meg sem az új Eget, sem az új Földet. Gyermekem; az én tüzem, szeretetem, irgalmasságom és igazságosságom hatására magjaim kihajtanak és kinyílnak, mint új liliomok, melyek a Napra tekintenek, ahogy fényemet és harmatomat keresik. És én kiárasztom a mennyből fényemet, széppé teszlek és harmatom táplál benneteket, hogy meglássátok a Szeretet új korszakát. Hatalmammal minden rosszat, romlottságot és gonoszságot elsöprök. Úgy jövök el hozzátok, mint erős tisztító vízáradat, minden gonoszságotokat lemosom. Felegyenesítelek és úgy állítalak oda benneteket, mint színtiszta arany oszlopokat. Szeretetem heves árjával úgy söprök el mindent, ami hamis és hazug, ahogyan az agyagot elmossa néhány esőcsepp. Magasztos Szeretetem Lelke is így fogja lemosni bűneiteket, amelyek lelketeket beszennyezték. Én, a ti Szabadítótok, megújítom teremtésemet, és felkínálom nektek adományomat. Adományom az égből száll alá, a tündöklő új Jeruzsálem, a megújult Egyház, amely tiszta és szent. Mert én, aki voltam, aki vagyok, és aki el fogok jönni, közepében és lelke mélyén fogok lakni. Mindannyian érezni fogjátok szíve dobbanását, hogy él, mert Szent Szívem fog benne dobogni. Én, az urak Ura, olyan vagyok, mint a tűz, és Szent Szívem hevesen lángol, ég a vágytól, hogy magába fogadjon benneteket, Szeretetem kohójába merítve lángra gyújtson, a szeretet gyönyörűségébe és elragadtatásába hozzon titeket irántam, szeretett Istenetek iránt! Igen, belőletek fogok oltárt készíteni, amelyen az én tüzem fog lángolni. Ó teremtés! Ha tüzem lángra gyújtja szíveteket, így kiáltotok majd hozzám: "Egyetlen és egyedüli igaz Istenünk vagy, valóban Te vagy a Bárány! Te vagy Mennyei Atyánk, hogyan lehettünk ennyire vakok? Ó Szentek Szentje, légy mibennünk, lakjál mibennünk, jöjj, ó Szabadító!" És én nem habozok, kiáltásotokat hallva olyan gyorsan szállok le közétek, mint a villám, és közöttetek lakozom. És ti, kedveseim, rádöbbentek, hogy kezdettől fogva enyéim voltatok, az én ivadékaim. Akkor közöttetek leszek és örökkétartó szeretettel fogok uralkodni felettetek. Istenetek leszek, és ti az enyéim lesztek.”

 

 

Kedves kiszabadult lelkek

Ti nem jöhettek hozzánk, de mi hozzátok léphetünk

Imánk szárnyán elétek mehetünk

Küzdöttünk értetek, s küzdhetünk már együtt

 

Ó kedves szentek, itt vagytok velünk

Lélek útján jártok, lélek szólását halljátok

Lélek kezét foghatjátok

 

S élő, élő kezét foghatja, szeretetét vég nélkül adhatja

 

Hárman együtt imádjuk Szent Szívedet

Hárman együtt örülünk bölcsességednek

Szent Szíved oltalmában, Szeretet szent Jászolában

„Béke legyen veled! Én vagyok a Feltámadás. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog!  Én vagyok az igazság Szentlelke, én vagyok az Emlékeztető, aki Szavamra emlékeztet benneteket, aki eljön hozzátok, és felráz mély álmotokból. Hallottátok, hogy kegyelmem Lelkét milyen bőségesen fogom kiárasztani az egész emberiségre, és hogy fiaitok és leányaitok jövendölni fognak! Mindaz beteljesedik, amit a Szentírás mond. A mennyből készítelek fel, hogy megismerjétek az igazságot. Bátorítalak benneteket azzal, hogy jeleket adok az égen és a Földön, és látomásokat adok a szegényeknek és a kicsinyeknek. Édesanyámat küldöm hozzátok sok-sok országba, hogy tanítóként neveljen benneteket. Zászlóként bontom ki fejed felett végtelen irgalmamat, nemzedék, hogy neveljelek és visszavigyelek Istenhez. Ha rám hallgatsz, felemelem lelkedet, és el fogsz jutni a nyugalom helyére. Nemzedék! Elég sokáig imádtál névtelen bálványokat, élettelen bálványokat, olyan eszméket, amelyek halálos sebet ejtenek rajtad. Istennek kijáró tiszteletet adtál ezeknek, és ezzel megrontottad életedet. Már évek óta nem hallom hangodat, sem lépteid neszét. Nem hívsz segítségül, és csodáimat sem dicséred.

Ó nemzedék, miért nem fogadsz el engem, Szent Istenedet? Jöjj és hallgass meg újból! A Szeretet Szeretetként  tér vissza hozzátok! Ezt ígérem. Készüljetek hát fogadásomra, és megadom nektek szeretetem ajándékát és szentségem  ajándékát.

 

Szeretteim, akik ma itt összegyűltetek, tudjátok meg, hogy én, Jézus vagyok az, aki megkeresett és visszahívott titeket a pusztaságból, hogy gyönyörűségem kertjébe, az én gyülekezetembe lépjetek!  Én, a Szentséges Szív, mindent érzek. Arra kérlek benneteket, hogy kössetek békét, és engesztelődjetek ki velem! Fonjatok virágkoszorút a Szentséges Szívemet körülvevő tövisek helyébe! Nyissátok ki felém szíveteket, és fogadjatok szívesen! Ajánljátok fel nekem szíveteket, és Szívem gyönyörűségére magamhoz ragadlak benneteket. Szívetekkel szóljatok hozzám, és nem hagylak válasz nélkül benneteket.  Értsd meg, hogy én, a te Királyod, és mindenek Ura szállok le hozzád, ebbe a bűntől szennyes világba, hogy megkeresselek téged, barátom. Meddig kell még keresnem téged? Elfáradtam, amíg vártam válaszodra, hogy szívesen fogadod-e kegyelmem Lelkét. Válaszodra áhítozva nyitom ki ajkamat, és mégsem hallatszik szavad... Kegyelmem Lelke hív, hogy Szentséges Szívem mélyére rejtsen téged, de kegyelmem Lelke ma nem kap hálát irgalmáért... Lehajolok hozzád trónomról, egészen ajtódig. Fáradtan, rongyokban, koldusként jövök hozzád Sebeim miatt felismerhetetlenül, mezítláb és szánalmasan! Hallgasd meg fájdalmamat: én vagyok az, Krisztus... szomjúhozom... szomjúhozom, mert nincs szeretet... ajkam kiszárad szeretet-szomjamban... Szájam szárazabb a pergamennél, annyit ismétlem kérésemet... Szívem belebetegszik a szeretetbe... Rettenetes büszkeséged és gonoszságod ellenére is szenvedélyesen szeretlek téged!  Én jövök hozzátok kezemben hozva Szívemet, kicsinyeim. Tudom, mennyire szegények vagytok, de talán együtt ehetem veletek? Csillapítjátok-e szomjamat? Adtok-e enyhülést Sebeimre? Nem, nem ti kerestetek engem, én kerestelek, és én találtalak meg benneteket ruhátlanul ebben a pusztaságban, ahol éltek. Engedjétek meg, hogy betérjek szívetekbe, és fenségesen  felékesítselek benneteket. Ha megengeditek, hogy betérjek szívetekbe, megmutatom nektek Sebeimet, amelyeket legjobb barátaim házában kaptam. Meg fogtok rettenni látván mélységüket és a kegyetlen kínzások számtalan nyomát. Olyan súlyos sebeket kaptam tőlük, melyek megbénítottak.

Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint a kisgyermek, sohasem jut be oda. A szív egyszerűségében keressetek engem, és rám találtok. Ne tegyetek próbára, és akkor megláttok engem, felismeritek mindenhatóságomat. Ne maradjatok távol, és ne fogadjátok hidegen hívásainkat! Ne legyetek süketek, hallgassátok meg könyörgésünket! Nyissátok ki fületeket, és ismerjétek fel a Pásztor hívását! Ha gyengék vagytok, felemellek és vállamra veszlek benneteket. Készen állok arra, hogy tisztaságommal és világosságommal minden bűnötöket eltöröljem.

Ó barátom! Miért ingadozol kétségek között? Köldökzsinórod még hozzám köt, én vagyok lélegzeted Forrása! Én vagyok a jótékony, mindent tápláló Forrás, és Szavammal adok életet neked, Szavammal mentelek meg a haláltól. Nem az étel ad életet neked, barátom, hanem én. Emeld hát rám tekintetedet, őrizd szívedben Szavamat, és akkor élni fogsz. Jöjj, és kérd, hogy nyissam fel szemed, akkor gyorsan eljövök, és leveszem rólad a fátylat, barátom. Jöjj, és kérj, hogy hozzalak vissza száműzetésedből, ahová sokan kerültek közületek, és akkor repülve jövök hozzád, bár gonoszságod idején falat építettél utamba, hogy elválasszon tőlem. Egyetlen leheletemmel lebontom azt a falat, emlékeztetni foglak szeretetemre, mert én vagyok az, aki téged a legjobban szeret, és Szentséges Szívemben van lakóhelyed. Emlékeztetni foglak, hogy ne tegyetek különbséget egymás között énbennem! Emlékeztetni foglak arra, hogy legyetek egyek szívben és lélekben, és úgy szeressétek egymást, ahogy én szeretlek benneteket! Igen, én vagyok az Emlékeztető, kitartóan emlékeztetlek benneteket Szavamra. Azért szólok hozzátok, hogy felfrissítsem emlékezeteteket. 

 Fogadjátok Szentlelkemet!... Megáldalak benneteket, és e pillanatban megérintem homlokotokat szeretetem sóhajával. Legyetek egyek!”

 

„Én vagyok. Virágom, támaszkodj rám! Én még a legméltatlanabbaknak is adok. Irgalmasságom végtelen, de szomorúságomra sokan elfeledték, hogy milyen vagyok valójában. Igazságos vagyok, nem vagyok részrehajló, és még a legrosszabbnak is adok.  Szerezz örömet Szent Szívemnek! Add nekem szeretetedet, még ha néha langyos is, én elfogadom. Add nekem szeretetedet, és én tökéletesítem istenségemben. Úgy jöjj hozzám, mint most, önérdek nélkül, és ajánld fel nekem szeretetedet! Ne várj arra, hogy tökéletes légy, és majd akkor ajánld fel nekem szeretetedet! Ne várj arra, hogy szent légy, és majd akkor ajánld fel szeretetedet! Úgy jöjj kis lélek, amilyen vagy, minden hibáddal együtt, és én tiszta szeretetté alakítom szeretetedet felülről visszasugározva rád, kis lélek.
Mindent széppé teszek, amit nekem felajánlasz, ezért úgy jöjj hozzám, amilyen vagy, ajánld fel nekem szeretetedet, azt a szeretet, ami nagyon sok emberből hiányzik! Lélek! Ha tudnád, hogy milyen sok lélek szenved a tisztítótűzben... Szabadítsd ki őket a tisztítóhelyről, hogy hozzám jöhessenek. Arra vágyakoznak, hogy velem lehessenek, de képtelenek rá a lelkükön lévő foltok miatt. Szabadítsd ki őket imával és áldozattal, szabadítsd meg őket azáltal, hogy szeretsz engem, hogy imádsz engem! Szabadítsd meg őket azáltal, hogy hozzám és keresztemhez láncolod magad! Szabadítsd meg őket a szeretet cselekedeteivel, szabadítsd meg őket azzal, hogy osztozol szenvedésemben! 

….., ezek a lelkek epekednek értem, hogy újból és mindörökre egyesülhessenek velem. Először azonban meg kell tisztulniuk, hogy jelenlétemben lehessenek.


Amikor kiszabadítottam lelküket a testükből, egyetlen pillanatra megmutattam nekik Szent Arcomat, és ugyanabban a pillanatban lehullott szemükről a fátyol. Szemembe néztek, és az én tisztaságomban és világosságomban azonnal meglátták a leplezetlen igazságot, és felismerték, hogy lelkük milyen mocskos a bűntől. Égő vágyuk ellenére, hogy kitárt karjaimba siessenek és kövessenek, megértették, hogy ez lehetetlen, mielőtt meg nem tisztul a lelkük. Így visszahullanak a szomorúság gyötrő fájdalmával, és felkészülnek tisztulásukra. Kimondhatatlanul bántja és égeti őket, hogy nem láthatnak engem. Távollétem az, ami égeti őket, és a tisztítóhelyen legnagyobb szenvedésük oka az én távollétem. Másfajta szenvedéseken is átesnek tűz által, bűneiktől függően.  Készítsd fel lelkedet előre, teremtés! Ne várj addig, amíg a halál rád veti árnyékát! Tartsd tisztán és folt nélkül lelkedet! Táplálkozz Testemmel, idd Véremet, amilyen gyakran csak lehet! Gyakran tarts bűnbánatot, készülj fel erre a napra! Böjtölj! A böjt segít. Figyelj szavamra és úgy készítsd fel lelkedet, mintha találkozásunk éppen a mai napon következne be. Ne várj! A várakozás alvást jelent, a várakozás annyi, mint olaj nélkül hagyni lámpásodat. Légy készen arra, hogy találkozol Megváltóddal! Kimondhatatlanul szeretlek benneteket.  …..”

Lehajolsz az elfeledetthez

Lehajolsz az elesett lelkekhez

Tanításod adod, szent kenyeredet

Véredet adod, életre

Mint az ősz megtisztítasz minket

Mint télen a hóesés beborítasz minket

Mint tavasszal a rügy fakad életre Szavad

S eljössz bizonyosan, mint hidegre meleg, éjszakára nappal

 

Bár értelem is érti, mégis ámul rajta, mily közel vagy

Bár tudja, csodálja, Benned él

Közelséged tapintható, egyszerre vagy bent és kint

 

Szemed rajtunk nyugszik

Füled lélegzésünk figyeli

Szavunk tetteidet életre kelti

 

Együtt szaladunk, egymás szívében

Együtt örülünk egymás örömében

Fájdalmunk a másiké, egyként viseled

S fájdalmad mienk

 

Lépünk feléd, keresztedet kérjük

Térdelünk eléd, engesztelni

Sírva borulunk le, vezeklésre

Fordulunk segítségért szentekhez

 

Reményben élünk, s reményt Tőled kérünk

Bizalmunkat adjuk, s még bizalmat kérünk

Szeretetünkkel küzdünk, s kérjük még adj belőle

Szeretettel megyünk ó Szeretet, elédbe

Kezünkben erő, kezünkben hatalom

Ima és kérés, Szívedhez szóló könyörgés

Alázat tálcáján átnyújtott ajándék

 

Kérjük fogadd el, kérjük hallgasd meg

Irgalmad óceánjába meríts be minket

Irgalmad szent sugarával vonj be minket

 

Áraszd ki ránk ismeretedet, édes szeretetedet

Lehessünk Szíved szerelmesei

Kedves gyermekeid

 

Járhassunk együtt, egy örömben

Nézhessünk jóságos szemeidbe

Csodálkozzunk, s kacagva énekeljünk

Éjszakánként, gyertyaláng mellett, előtted térdelve, olvasóval Szent Szívedet keressük

S mit adsz, bőségesen adod, kegyelmeidet méretlenül adod

Kicsi tüzünk megerősödik Benned, lángra kap Szívedben

Táplálod szerelmeddel, vágyad hívó szavával

Kérésünket meghallgatod, teszed értünk, s halottakért, ébredő pillantásukért

Kegyelem ideje

Kegyelem éneke

Szerelem éneke árad ki a világra

 

Virágot nyújtott Neked, fogadd el

Vedd szívedbe a szeretetet

Gyertyát kaptál szívben égőt

Tápláld szeretettel

 

Végy erőt lépj közelebb Hozzá, itt áll előtted

Nézz Reá

Igen itt áll előtted, Téged vár

Szívedet várja

Vágya adni, vágya ismerd meg

 

Viheted magaddal, viheted szívedben

Fogadd el

 

Ő oly kedves, oly gyengéd tanító

Hidd el jót akar

S ha tesz, a jót teszi

Érted, Neked teszi

Ó ha boldogságodba lépünk az ima ének lesz

Boldogságodban lelkünk énekre fakad

Vágyunk egy, közeledbe lépni, fényedben fürödve magunkat Hozzád kötözni

S mint szomjas kiszáradt föld leljük meg nedvedet, virágtól virágig lépve énekelünk, köszönjük Neked

 

S a sötétből kilép egy támadó, tette értelmetlen

Nevet, de szeme mégis gyűlölettől lángol

Mi ez ?

 

Egyiket követi másik, s követi harmadik

Biztos életünk hova lett

Már sziklaormon állunk, előttünk szakadék, mellettünk mélység, mögöttünk szédítő meredek

 

Gyűlölet fonódik össze gyűlölettel

Szemei vörös izzásban fénylenek

Tettek ha tehetnék ölnének

 

Ima órája jött el

Ima adja kilincsét imának

Beszéd helyett hallgatás beszél

Figyelmünk Szemedet keresi

 

Az idő nem számít, mint egyik órát követi a másik, úgy jön el a nyugalom ideje

Kígyó megveszekedett dühében saját farkába kap

Támadó támadó ellen kél

Gyilkos terv kigondolóját, gyilkos terve elveszejti

 

Imánk Hozzád ér, sugaradat ráveted gyűlölködőre, ki küzd magával, küzd és szenved

S ha ima ereje elég, Te segítesz neki, feláll, körbenéz, már látja fényedet

Lépése gyönge, de imánk segít, látni, nézni, észrevenni

 

S ha fényed szívébe hatol, ha felujjong szíve Szívedben

Ő már ismeri tettét, gyűlölet támadását várja, kéri

Vezekel és engesztel, szíve szeretete oly mély gyűlölködőre, erejét megtöri

„Ezt mondta ajkam:
Jöjj! Jöjj hozzám,
én leszek Pásztorod.
Sohasem hagylak el.
Nem feledkezem meg legeltetésedről.
Nálam sohasem fogsz
éhezni vagy szomjazni.”

Mikor vagyunk támadók ?

Mikor árulunk el hallgatásunkkal ?

Mikor árulunk el mulasztásunkkal ?

Mikor árulunk el cselekedeteinkkel ?

Szavunk mikor rak rád tövis koronát ?

Tetteink mikor fognak kezeikbe korbácsot ? mikor ütünk Tested felé ?

Gúnykacajunk mikor hasít Beléd ?

 

Ó add meg meglássuk fájdalmadat

Ó add meg érezzük meg tetteink súlyát

Ó add meg a felismerést

Ó add meg az erőt, bocsánatot kérni

Add meg az erőt kezünkben tartott gyilkos dárdát letenni

Add meg szereteted, hogy Előtted Tüzedben égve boldogan leborulhassunk

Add meg nékünk, kérünk

Ó a vágy Feléd száll

A vágy Téged kíván

Ó Egy, Szent, Szent, Szent

Segíts bennünket kérni, sokat kérni

Segítsd szívünket, Benned elmerülni

Látni Hármas Szépségedet

Dicsérni jóságos Szívedet

 

Oltárodból törjön elő Fényed

Fényedet vetítsd rá tükreidre

Ó a sötétség ne maradjon, múljon el, örökre elenyészve

„….. Újjáépítem Egyházamat. Ma romokban és rettenetes pusztulásban van Egyházam, de hamarosan eljön az az idő, amikor majd minden ember követi törvényemet, mert a szeretet magjait vetem el most szívükben. Szívük mélyén hordozzák majd törvényemet, és a Magasságbeli tanúinak nevezik majd őket. Ők lesznek az én népem, és én az ő Istenük. Közvetlenül ajkamról tanulják majd a Bölcsességet. Én leszek Mesterük, és ők lesznek az én tanítványaim. Akkor életbe léptetem a rendet, ami soha el nem múlik. Mindannyian Szent Nevemben ismernek majd engem, még azok is, akiknek semmi érdemük sincs, mert én vagyok a végtelen irgalom, megbocsátás és könyörület. Igen, szentélyem fala felépül, egyik tégla a másik után, egyik sor a másik után. Saját kezemmel építek újjá mindent.

Kimegyek akkor minden utcasarokra, és megkeresem a halottakat, egymásután feltámasztom őket, hogy ők legyenek az én új hírnökeim. Lelkemmel együtt küldöm őket, hogy beszéljenek előttetek. És ha azt kérdezitek tőlük: "Ki adta nektek ezt a hatalmat?"- ők azt felelik, hogy maga a Hatalom adta. És ti, kedveseim; akik itt szenvedtek ebben a pusztaságban, olyanná lesztek, mint az öntözött kert, mint a soha ki nem apadó forrás. A Szeretet lakik majd közöttetek, és enyéim vesznek majd körül dicsérve és dicsőítve engem, mindannyian az én új Szent Nevemben egyesülve. Megszűnik a lázadás. Holtan fekszik Szavamtól eltalálva, és nem támad fel többé. Ki akarlak menteni benneteket a gonosz kezéből, hogy világosságomban megerősödjetek. Tüzemet csak azok kedvéért fogom vissza, akik szeretnek engem, és feláldozzák magukat értem: Szeretteim, a ti kedvetekért nem sújt le olyan keményen kezem, ahogyan hirdettük nektek. Ma is igen nagy a ti korszakotok bűne, és megszámlálhatatlan a vétke. Gonoszsága olyan súlyos, hogy fáitok már nehezen teremnek gyümölcsöt. Meglep benneteket, hogy nem láttok szőlőfürtöt a tőkén, sem termést a gyümölcsfán, és sehol sincs zöld levél? Meglep benneteket, hogy többé nem virágoznak, és illatot sem árasztanak? Ellenségeim megmérgezték forrásaimat, amelyek kertemet öntözik, hogy leszáradjon az a kevés gyümölcs, ami megmaradt. Láttam, amint egymás után tépik ki a virágokat, olyan ravaszak és gonoszak, mint a viperák. Éjjel jönnek szentélyembe. Félelem nélkül követik alávaló hajlamaikat. A gonosz emberek annyira felbujtották őket, hogy egyik sem mond le gonosz cselekedeteiről.

Lázadók ezek, az én törvényem ellen lázadnak. Ők azok, akikről azt mondja az Írás: "Bekötik ugyan népem sebeit, de nem törődnek velük. Azt mondják, hogy béke, béke, de egyáltalán nincs béke, nincs bennük szégyen, és nincs szeretet, szívtelenek." De egyetlen leheletemmel legyőzöm. ezeket a káinokat, akik a hamisság magas trónjára helyezték magukat. Mi hasznom van nekem az ő trónjaikból? Figyelmeztettem őket, és minél inkább figyelmeztettem őket, annál kevésbé akartak hallani arról, hogy felém forduljanak és megtérjenek. Ezek a káinok évtizedeken keresztül kitartottak hitehagyásuk mellett, és nem mondtak le gonosz tetteikről. Ragaszkodtak elképzeléseikhez és a hamissághoz. Rátapostak híveimre és azokra, akik hűségesek Péteremhez. Igen, mindazokat kigúnyolják, akik még hisznek benne. Ezek a káinok annyit ártanak Egyházamnak, hogy szememből patakzik a könny, éjjel-nappal szüntelenül sírok...

Ezért küldöm hozzátok azokat, akiket ti gyengének, értéktelennek, megvetettnek és oktalannak tartotok. Meg akarlak szégyeníteni titeket, akik bölcsnek nevezitek magatokat. Váratlanul ér majd benneteket. Annyira összezavarlak, hogy saját neveteket is elfelejtitek, és azt is, hogy honnan származtok.”

„Azért teremtettem az embert, hogy visszatükrözze dicsőségemet, mivel az én hasonlatosságomra alkottam. Arra teremtettem az embert, hogy a bölcsesség és a tudás szavait mondja. Arra teremtettem, hogy megkapja Szentlelkem adományait. Nem olvastátok?
  "Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére"!
  Ó teremtés, felfoghatatlanul szeretlek!
  Bár közel álltok a halálhoz, én itt vagyok, hogy nap mint nap megújítsalak benneteket! Gyökerezzetek meg bennem most és csorduljon túl hálaadástok! Vágyakozzatok a mennyei dolgok után! Vágyakozzatok oda, ahol én vagyok és ahová ti tartoztok. Gyökerezzetek meg a szeretetben, a hitben és a reményben! Tartsátok be törvényeimet és azt az igaz tanítást, amelyet nektek adtam! Ti farkasok között éltek, bárányaim, de veletek van Szentlelkem, hogy gondoskodjon rólatok. Ne féljetek, én is veletek vagyok. Álljatok szilárdan és ne féljetek! Az Atya tekintete rajtatok nyugszik… És háromságos Szentségünkben mindvégig gondoskodunk rólatok… Legyetek egyek!”

Közelebb lépsz hozzánk

Közelről adod jeleidet

S ha észrevesszük és lépünk, adod szent tüzedet

Adod boldogságod, érzésed édes szépségét, kitartó türelmét

S kérsz, kéred imáinkat, kéred böjtjeinket, s mi legfontosabb, cselekedeteinket

S adod a terhet, s hogy viseljük, megkönnyíted terheinket, s ezt Te teszed

Elárasztasz minket erőddel, alázat lesütött szemével

S lépünk küzdelem mezejére szemet felemelő bűvöletébe

Szemek úgy változnak mint tél tavaszra, mint tavasz nyárra

Indulatok kelnek, s tűnnek el, helyet hagyva, helyet adva fénynek

Élet indul az erekben, hírt viszik testben, élek

Húha!!! itt más nincs is?

„A legrosszabbnak el kell jönnie. Semmit sem lehet egyszerre megvalósítani. Atyám meg fogja mutatni hatalmas segítő kezét a szegényeknek, de a hitehagyókat és a lázadót keletről tüzes hurrikán fogja megégetni bűnös dolgaik miatt, amelyeket elkövettek... A bűnös meg fog halni bűne miatt. Ha az én napom előtt megtér, helyreállítja, amit lerombolt, és beismeri bűnét, meg fogok bocsátani neki. Nem fog meghalni, hanem élni fog. Ez az én háromszorosan szent törvényem.”

Itt állsz mellettünk s percről percre csodát teszel

Itt vagy köztünk hallgatod beszélgetéseinket

Itt várod a kérést, s ha elér Téged

Adsz és mosolyogsz

 

Szemed keresi mit adhat még nekünk

Figyelmed ínségünket lesi

S meghallod a lépést és botlás zaját

Megfogsz és köszönő szóra újra adsz és adsz, kedvesen mosolyogsz

 

S ha világ látja villám ér minket

Ha felettünk sötét fellegek gyűlnek

Boldogságod adod és csodálkozó nézésed

Mosolyod felemel minket

 

S ha Veled járunk s port nem nézzük

Ha csak lépésedet követjük

Nem látunk mást csak szemeidet, le le hulló könnyeidet

Elhajtod a tüskés ágakat, adsz kérés nélkül, mosolyod el nem hagy minket

 

Szemek csodálkozva néznek

Figyelmek csodálkozva szólnak értelemnek

Nap kisüt, vihar csendesedik

Az eget mosolyod keretezi

1Sám 3.8
Az Úr most újra szólította Sámuelt, harmadszorra. Fölkelt, odament Élihez és így szólt: "Itt vagyok, hívtál." Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút.
1Sám 3.9
Ezért azt mondta Éli Sámuelnek: "Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: Beszélj, Uram, szolgád figyel!" Sámuel elment és nyugovóra tért a helyén.

„Jézus szentséges Szíve gyógyítsd meg lelkemet

Rejtsd szentséges Szívedbe szívemet

Hogy éljek”

NEKED szól minden hang ! NEKED szól minden gondolat ! a HÍVÁS TÉGED hív ! a tanúság ÉRTED él !

ATYÁNK szeretete itt áll előttünk, várja ránk árassza, várja a hívó szavad ! jöjj ! jöjj ! jöjj !
Ó a csodák mit tenyeréből ad ! ó szeretet mivel eláraszt ! ó az el nem mondható betöltése !
Egy gyenge szó, leheletként felszálló édes kérés – hitet kérek – s a Kegyelem megölel TÉGED !

Kivívásaink kelyhe megtelt, tetteink súlya vért ontott, szavunk szeget Testbe vert, elfordulásunk könnyek folyamát indította el

TE fogd fel lesújtó igazság kardját, ne a pengéje elé állj, FOGD meg a tartó kezet, KITÁRT szív, KITÁRT szeretet a kezet könnyedén fogja meg !

Igazság lépését szeretet megelőzheti, sújtás helyett ölelő karja vár, megérdemelt haragot öröm könnyei

Apát ha fia megtámadja, Apát ha gyermeke minden nap megostorozza, ha szeme kigúnyolva Őt elfordul Tőle, mi legyen a sorsa ?
A kérdés nem kevesebb – élet vagy halál ?

Gyönge eszköz mindent elérhet, bűnbánat mindent kieszközölhet
Öröme, ha örülünk
Bánata, bánatunk
Ő egy velünk, ha nem is tudjuk

Mit lehet mondani, mit több és kevesebb, mi szemedet Rá fordítja ?
Mi fogja meg az Apját káromló szót ?

Kéz, ha kézbe simul, szeretet ha szeretettel összeér, ha testben élők az értünk küzdőkkel együtt engesztelnek, ha Édesanyánk értünk kéréseit hívjuk …

Ó tedd meg ! ó tegyem meg ! ó tegyük meg !

„A garabandali jelenések hitelesek, terjeszteni és tisztelni kellene Őket. Szentesítsétek Garabandalt! Nem látjátok és nem értitek, hogy tévedéseitek ismétlődnek meg? Megismételitek Fatima tévedéseit. Ó teremtés, mikor fogsz bennem hinni? "Ie emphanises itan."”