Nos Zoli, természetesen a nemes oltott szőlő vadalanyként használt fajtájára gondoltam, nem a díszként ültetett nem is tudom melyikre. Latin neveket nem tudok írni, sorry, azonban olvasgatva a neten, rábukkantam h. Mo.-on is nő ált. árterekben, folyópartok környékén. Ám a filoxéra ellen a Szibériából vagy Észak-Amerikából származó vadalany különféle változatait használják, a pontos megnevezéseket nem tudom, de valszeg több létezik, éppúgy mint az almaalanyoknál szokásos.
Szeretnék ebből (valamelyik fajtájából) néhány tövet beszerezni.
Ehhez tartozna egy nyitó eke is, amely a takart szőlőtől elhúzza a földet (újonnan van rajta), a légfújó pedig a tőkéről elfújja a homokot, így biztosítva a teljes nyitást.
Napokban ültettem magról szőlőt (riparia-berlandi...) olyan "alanyok" mellé, amik évek óta csak senyvednek (nem emlékszem, de mintha mindenféle direktermőt is ültettem, ide való alanyom akkor még nem volt). S a kerités tövébe a rézsű tetejére is. A talaj kötött száraz és meszes.
Van a kerités mellett máshol, de rendszeresen kibontják azt, amikor kezd érni a szőlő ("érdekes", amikor már érettebb nem, csak zölden!)... Meglőzésképpen, ha megerősödik, akkor beoltom (Nérót, Biankát, Esztert teszek bele) és hagyom a keritésen, s most majd ők fogják "metszeni" ritkitani. Ez lesz az én "ernyőművelésem".
Viszont beljebb a fákra fel van futva néhány tőke Zweigelt- idén látva az ernyőművelést- leszedem, majd felakasztom az alsó ágakra, s hagyom lelógni s metszés helyett kipróbálom azt amit főleg a Duna tv-n itt lehetett látni.
Egyébként ahogy többször is megnéztem a soproni emberről készült filmet, nem tudom másként elképzelni: eleinte metszette a szőlőt, csak ugy tudott vastag karokat kialakitani, s mikor már kialakult akkor térhetett át erre a "metszés nélküli" módra. Ha lesz még helyem--keresek neki belső keritésnél-- akkor kipróbálom néhány tőkén. S ha már valahogy igy, akkor az alanyt fogom magasban beoltani s a nemes fog lelógni a földig
Teljesen egyetértek az általad leírtakkal. Évek óta én így teszek és működök a dolog. Talán annyi, hogy kb három hetente cserélem a törzsoldatot. kb 1-2 deciről van szó.
Köszönöm az ötleteket a kén és a széndioxid különösen tetszik, de megfontolandó a néhány ezer Ft.-os gumitömlő is.
Közben utánanéztem a tablettának és rájöttem, hogy sokadszorra sikerült felfedeznem a spanyol viaszt. Az antiflor tablettáról van szó, de néhány évvel ezelőtt itt a fórumban is volt már róla szó. Ha van valakinek tapasztalata ne tartsa vissza.
Az étolajat én nem javaslom (ahogy írtad) az avasodás miatt.Attól, hogy teljesen tisztára nem tudod kimosni a parafintól semmi baja nem lehet a bornak,vagy ha mégis tartasz tőle akkor glicerin olajat használj.De a legjobb megoldás ha csináltatsz hozzá (pár ezer forint) egy szilikon tömlős úszófedelet.
A tartályt addig szoktuk felönteni , hogy az úszó éppen beférjen a tető alá. Semmit nem használunk a gumigyűrűn kívűl. A bor így is szép és friss marad és nem veszít semmit el. Nem is öregszik meg. Fejtésnél fel van kénezve ,de nem őrült módon, hanem úgy , hogy fogyasztható állapotban legyen.
Egy ideje már én sem használok paraffint (volt vele negatív tapasztalatom). Mifelénk az a szokás, hogy az úszófedélre egy kis tálkában 5%-os folyékony ként (SO2 oldat) teszünk, s ezt rendszeresen cseréljük. A párolgó kénessav megóvja (az úszófedél körüli kis felületen is) az oxidációtól a bort, illetve gombamentesen is tartja a tartály belső falát.
A SO2-t rendszeresen cserélni kell, kb. egy hónapot bír egy utántöltéssel...
Ezt úgy kell érteni, hogy az úszó és a tartály fala közt nincs semmi, és csak a tető van légmentesen lezárva gumigyűrűvel? Ha igen mi van az úszó és a tető közti levegővel?
Ezek azért érdekelnek, mert nekem is úszófedeles tartályom van és érdekelne, hogyan lehet használni parafin nélkűl, amíg az előbbi tablettás megoldást ki nem derítem.
Nekem inox tartályom van, én is parafint használtam. Ebből sem volt egyszerű kimosni a parafint, gondolom a műanyagból még nehezebb. Valahol olvastam, hogy létezik egy tabletta, ami gázt fejleszt és megűl a bor tetején, de nem vegyűl el vele. Egyelőre nem tudok többet róla, de utánanézek, mert szerintem ez sokkal egyszerűbb megoldás lenne.
Az étolaj szerintem hasonlóan macerás a parafinhoz.
Régebben olvastam talán az Élet és Tudományban, hasonlót, ott
hagyták nőni a "világba" de alsó részt lepermeteszték, hogy ne kötődjenek...
Mindkét módszerben a támrendszer a drága--ahhoz képest, hogy én mindeféle szedett vedett karócskákat használok...
A rügyek tördelése szerintem akár tovább is tarhat, mint a metszés, s venyige igen jó fűteni. Szomszédom mesélte, hogy a háború után nem volt sem kokx sem faszén és a kovács mondta: hozz "vinyigét" és kikalapálom az ekavasat... Valamit tudhatott ez a kovács.
Köszönöm Rixmond! Nem publikus az email címed megtennéd, hogy írsz az enyémre kicsit közelebbit, hogy merre vagytok? Én Veszprém megyében vagyok Tapolca környékén, úgyhogy közel Veszprém-Zala határához. Hátha valahol itt, a 84-es út túloldalán vagy... :) Köszi!
Mi évek óta leálltunk a parafinről. Csakis az úszó és a tető van rajta , illetve a tetőhöz méretre szabott gumigyűrűt használunk és ezzel meg van oldva a légmentes lezárás.
Kölcsön kaptam egy 250 l.-es műanyag bortartályt, kipróbálandó a technológiát.
Alapvetően nem rossz, de én csak arra használnám, hogy a maradék bort légmentesen tudjam tárolni, és abból töltögetni a hordókat. Amitől viszolygok, az a parafin, nagyon nehéz tisztára mosni a tartályt, ha egyáltalán ki lehet maradék nélkül tisztítani. A Prohászka könyvben olvastam, hogy étolajjal ki lehetne váltani, csak arra kell vigyázni, hogy meg ne avasodjon. Az úszófedél köré amúgy sem kellene literszámra tölteni az olajat. Valaki próbált már? Tapasztalat?
