Elméleti kerékpározás és személyes ügyek. Ez a topik kizárólag elméleti síkon közelíti meg a kerékpározást. Kerékpáros elméletek felállítása, megcáfolása, bizonyítása, megvitatása. E topik szintén szolgálja személyes ügyek megtárgyalását, értékvitákat, értékrendek definiálását, s számos más, a filozófia, szociológia, a pszichológia, és adott esetben a pszichiátria tudományainak területeihez szorosabban, vagy lazábban kapcsolódó témák megvitatását.
Messzemenően nem értek egyet kisKöves alábbi értelmezésével:
Viszont a szándék is egy értelmezés, tehát elméletben a hozzáállás alapján lehet szándékot feltételezni, viszont a gyakorlatban az értelmezés a lényeg, azaz, ha szándékoltan értelmezünk valakiről valamit, akkor a tényektől függetlenül lehet egy elméletet alkotni, mely elmélet az alkotó szándékától, és elképzelésétól függetlenül lehet egy értelmezés, és egy elképzelés, akár egyben is,amelyből következik, hogy a gyakorlatban az elmélet az alapvető mozgatórugó, és hiába hivatkozunk a korábbi szándékokra, ez nem mentesít senkit, hiszen az elképzeléstől eredeztethető legfőbb jó nem mindig egyezik meg az alap hozzállást feltételező szándékkal, mindezekből következik, ha pl. bitor és Don Zsolt is úgy gondolja, alkothattok együtt egy csapatot.
Véleményem szerint a szándék értelmezésében a cselekvő a priori szándékát kell tekintetbe vennünk, s hajlanék arra, hogy minderre legmegfelelőbben Max Weber racionális cselekvéselméleteit használhatjuk fel.
Így tehát a cselekvő szándékát szükséges, mint olyat elsősorban számításba vennünk, így a szándéktól való függetlenedés gondolata egyenesen megcáfolható. Hiszen a racionális - és feltehetjük, hogy itt erről beszélünk - cselekvés kizárja a szándék nélküliséget, még akkor is, ha maga a cselekvés fakadhat értékből vagy konkrét célból is. Ennél fogva ne is térjünk ki a cselekvésre magára. Kizárólag csak a cselekvők szándékaival foglalkozzunk! Ezért a kérdést helyesen így kell feltenni: mi a szándéka Bitornak, és mi a szándéka Don Zsoltnak?
