Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Szerintem a János név eredetén nem érdemes vitatkozni, egyikünk sem tud visszamenni az időben.
én meg ezt írtam:
Azt nem tudom, hogy a János nevet a magyarból le lehet-e, vagy le kell-e vezetni.
Szerintem ebben is, meg az előző bejegyzésed témájában mindenkinek sokat segített/segíthet szépemlékezetű, nagytudású Várkonyi Nándor úr. Ajánolom mindenkinek, aki még nem, ismerkedett meg írásaival.
Szerintem a János név eredetén nem érdemes vitatkozni, egyikünk sem tud visszamenni az időben. Ismerem a biblia eredeti forrásait, mivel elég sokat foglalkozok a sumér nyelvvel. A sumer irodalomban megtaláljuk a héber biblia "eredeti" történeteit, az ember agyagból való teremtésétől (lásd: Enki és Ninmah) az özönvízmondáig (lásd: Gilgames).
„A szemita, görög, latin messze nem eredeti kultúra. Mindegyik egy nagyon ősi, a fél világra kiterjedő kultúra sokadik követője, de roncsolt formában”
Ezzel teljes mértékben egyet értek! A többit tényleg nagyon leegyszerűsíted, de hát sokat nem is tudunk róla. Valóban volt egy ősi békés európai kultúra, a mai Közép és Dél-Európa területén i.e. 7000-4500 között. Azért nem tudunk róla sokat, mert a harcos indoeurópai törzsek elpusztították, és a győztesek mindent maguknak tulajdonítanak, a vesztesekről nem esik szó. Maga a kultúra legtovább Kréta szigetén maradt meg minoszi kultúra néven, míg a görögök i.e. 1450 körül megszállták Krétát is, elveszett az egyetlen ősi európai kultúra utolsó bástyája is. A Kárpát-medence és népe része volt ennek az ősi kultúrának, nyelvünket sikerült megőrizni és ez nagyon-nagy dolog! Ehhez képest az, hogy a János név milyen eredetű, az szóra sem érdemes! (Egyébként a kereszténység elterjedésével nagyon sok héber eredetű névvel találkozhatunk.) A görögöknek kb. 500 évükbe tellett, míg a leigázott őslakosok kultúrájából kialakult a ma görögnek tartott kultúra! Bátran mondhatjuk, a mai indoeurópai népeknek nincs saját ősi kultúrájuk, az mind átvétel, nem a sajátjuk, csak kisajátították!
A szemita, görög, latin messze nem eredeti kultúra. Mindegyik egy nagyon ősi, a fél világra kiterjedő kultúra sokadik
követője, de roncsolt formában.
Nagyon leegyszerűsítve; a régi anyajogú berendezkedést cserélik le fokozatosan egy agresszív, apajogú berendezkedésre.
Önmeghatározásuk a régi értékek erőszakos tagadásával és a régi értékek visszályára fordításával történik.
Ez az új vallási és erkölcsi berendezkedés az alapja a később kiteljesedő mészárlásokkal tarkított, folyamatos hódító, rabló
birodalmaknak. A mai egyéni érdekre épülő, vallástalanított nyugati típusú birodalmak is ennek a nézetrendszernek az egészen szélsőséges változatai.
A mai szélsőséges irányzat párhuzamba állítható az állatvilágban tapasztalt ún. megszaladás jelenségével, amikor minden határon túl terjeszkedik egy kolónia
a saját létfeltételeit is veszélyeztetve. Az önszabályozó rendszerek ilyenkor nem működnek, mert valamilyen átmenetileg kedvező
körülmény fölülír minden beépített fékező mechanizmust.
Az emberiség esetében ilyen körülmény lehet a földművelés kiteljesedése és túlpörgetése a kultúrális gátak kikapcsolásával vegyítve.
Ennek végzetes formája a mai vallás és ideológia mentesség. Ez a belső gáttalanság az ipari civilizáció mértéktelen, szrvetlenült
túlburjánzásának a fő oka.
(Azért ideológia mentes a világ, mert ideológiáról csakis akkor lehet beszélni, ha az valóban képes hosszú korszakokon át az életet
vezérelni, összhangban a környezeti adottságokkal. Ma ilyen ideológia nem működik semelyik modern államban sem.)
Azt nem tudom, hogy a János nevet a magyarból le lehet-e, vagy le kell-e vezetni. Azt viszont bátran állítom Neked, hogy ezekkel a héber-görög-latin eredetmegjelölésekkel csínján kell bánni. Nagyon könnyen osztogatják a névmókusok ezt a vonalat. Az meg, hogy "már a bibliában is", ne tévesszen meg. Ha ismernéd a biblia eredeti forrásait, Te is másként látnád. (A fáma szerint pld. az ószöv. nagy része az ún."babiloni fogság" alatt, az ottani hagyományanyag leírásával készült) Persze, ettől még - akár - az is lehet. De nem kézenfekvő. Ezt alaposan meg kellene vizsgálni. Először is az etimológiáján kell kezdeni: levezethető-e valamely nyelvből, úgy, hogy jelentése van ? Ti. minden név jelent valamit, csak legfeljebb már elfelejtődött.
Nem hiszem, hogy a magyar nyelvből kellene a János nevet levezetni, hiszen héber-görög-latin eredetű név. Már a Bibliából is ismert János, mint az egyik evangélium írója, és ismert Keresztelő Szent János is!
A "Nagy Óg" mondat az alábbi őriszentpéteri tálról. Óg királyt az Ószövetség is említi. A görögök Heraklészként emlegetik s a szkíták ősapjának mondják.
Ennek ellenére, - vagy ezzel együtt – ha valaki ragaszkodik spanyolos helyesírás szerint írni a nevét, végülis megteheti, mert a rovás ABC betűkészlete ebben nem akadályozza meg, pusztán ellenkezik minden józan megfontolással, és bevett gyakorlattal.
Na és honnét tudod, hogy élő személy, akinek a nevét leírod, ragaszkodik-e hozzá? Vagy égbekiáltod a kérdést, és ha nem érkezik válasz, akkor az a beleegyezés jele? Mióta szokás a nevek írásánál az anyakönyv helyett a józan paraszti észre hivatkozni?
Rendőrbácsi ne bántson, maguk Juliot körözik, az nem is én vagyok, mert én Hulio vagyok?
„Ez így értelmetlen, mert különböző nyelvekben még ugyanazt a nevet is másképp ejtik.
Pl. Julio lehet hulio, júlió... stb."
Tökéletesen igaz, amit írsz, én is erről beszélek elég régóta. Azonban nem a nevet ejtik másképp, hanem a hangnak van más betűalakja! Ők így írják le a "H" betűt
Ezért nem mindegy, hogy „H” rovás-betűvel írjuk-e le, vagy „J” rovás-betűvel.
Ugyanis ha „J” betű szerint írnánk le, akkor követnénk a spanyol ABC kiejtésének szabályait, (aminek semmi köze a rovás ABC-hez, nem vonatkozik a rovásbetűk kiejtésére.) ha pedig „H”-val írjuk, akkor az egész világon érvényes kiejtés (hangalak) szerint írjuk le.
Ennek ellenére, - vagy ezzel együtt – ha valaki ragaszkodik spanyolos helyesírás szerint írni a nevét, végülis megteheti, mert a rovás ABC betűkészlete ebben nem akadályozza meg, pusztán ellenkezik minden józan megfontolással, és bevett gyakorlattal.
Cirill betűvel való írás esetében a Hulió (Хулио) hangzásnak megfelelően, s nem pedig a betű szerinti Julió (Юлио) alakot választják, mert az orosz nem ejti sohasem a „Ю” betűt „H”-nak, ahogyan a rovás „J” betűt sem ejtjük másképp…
„na látod, erről beszélek, az átírás ma is valamennyire megoldott, de te hangzás alapján megint új szabályokat akarsz alkotni a nevekre. Minek?”
Eszemben sincs új szabályokat, mégkevésbé új betűket alkotni.
Úgy gondolom, hogy az idegen írásmód átültetése a kettős és hármas betűk esetében kétféle módon is elvégezhető:
- Vagy egyszerűen a betűk "hangját" írjuk le, Fuchs-Fuksz, Fischer-Fiser
- Vagy lehetséges a betű szerinti átírás: Fuchs-Fuchs, Fisher- Fisher.
A „Q” betűt rendszerint „U” betű követi: Quelle, Quimby, Qumran, stb, ennek okán a „Q” betűt „K” betűnek érdemes írni. Esetleg valamelyik rovás „K”-t lehet a „Q”-val azonosítani…
Az „X” betűnek legalább kétféle hangalakja létezik, ezért a hangalak szerinti átírást érdemes fontolgatni. A törökök fittyet hánytak az „X”-re, mert simán KSZ-szel, pontosabban KS-sel írják a TAXIT így: TAKSI.
Az „Y”-nak is van több hangalakja (i, mint Quimby, j, mint Yukon, áj, mint Cyrus.), tehát itt is a hangalak szerinti átírás a kézenfekvő.
A”W”-nek is többféle hangalakja van: v, mint Wéber, u, mint Edward,
Itt is a hangzás szerint érdemes átírni.
Meghonosodott idegen szavak árírására itt találni jó példákat:
