Jaja, láttam a pontyhalászlédet, elég hóka, akartam is kérdezni, hogy bóti paprikát használsz? Abba maradtam magammal, hogy színhiba, bár a hal jól jön át...:)
Évek óta háztól veszem a paprikát, mkindig ugyanonnan. Az "idei"-nek valami hatalmas illata van, de a színe nem az igazi. A szaktopicban tettem fel képeta hétvégi halászléról, valahogy nem igazán piros, inkább narancssárgás a paprika benne.
Egyébként ha jó minőségű fűszerpaprikát használsz (tehát még véletlenül sem édesnemest, mert az a fűszerpaprikák negyedosztálya), akkor se cukorral se mással nem kell a színt "fokozni".
Sajna, jó és ízléses alkalmazásra sok példát nem láttam a kereskedelmi forgalomban levő kolbászok között. Van egy csomó olyan termék, ami annyira édes, hogy desszertnek is elmenne. Feltéve, ha nem lenne intenzív tartósítószeres íze mellette...
Egyébként nem tudom, miért-kinek kellene intenzívebb szín mint. pl. a Tarnamenti vagy a Békési kolbászoknál. Egyik se hóka és cukor sincs bennük. Persze, annyira nem pirosak, mint mondjuk a Dányi, Hartai vagy valamelyik rémes Surjánhús termék.
Tudom, hogy nem minden E szám idegméreg, hiszen a C vitaminnak is van E száma.
De nagyipari körülmények között is lehet szinte E szám mentes húsárut készíteni. (jó példa erre a Borda Húsfeldolgozó adalékmentes virslije és párizsija)
Ha meg így is működik a dolog, akkor pont egy Csabai-nak miért kell teletömnie a kolbászát minden vacakkal?
A Na-glutamát meg az élelmiszer-ipar legnagyobb átb*szása, ráadásul bizonyítottan egészségtelen.
A dextróz (szőlőcukor) még nem vészes, az E számok mögött sem mind méreg lapul, mondjuk a Naglutamát nem hiányzik. Ha már ez kell a jó ízhez, rég rossz.
Elnézést kérek azoktól, akiket ezért vagy azért (vegaság, kóserság, vagy csak úgy) nem érint a dolog, bár az itt megfordulók helyből tudatos vásárlók --> számunkra csak a legjobb az elfogadható.
Más...Január elején, még érvényes szavatossággal vettem egy pár parasztkolbászt a Fehérvári úti piacon, valamelyik első emeleti hentesnél. Ez mindegy is, mert mindenhol ez a fajta lógott.
Büszkén hazamentem, majd egy darabkát kanyarítva belekóstóltam(volna). Olyan büdös volt a vágás helyén, hogy csak na. Odaadtam a kutyának, az vonakodva, de megette. Túlélte, még most is ugat, de azóta furcsábban néz rám.
Akkor felakasztottam a kamrába a többi, de különböző gyártójú kolbász mellé,(kicsit távolabb) majd csak lesz valami, elképzeléssel. Ma, -(egy hónappal a kolbász szavatosságának lejárta után)- pusztán kalandvágyból, hasítottam egy arasznyit, majd rutinból megszagoltam, mint ilyenkor az emberfia teszi. Kérem, a kolbász változatlanul büdös volt ( nem a lehelletem, vagy a hónom alja, mint gondolnátok)
A kolbász színe szép, egészséges, nem penészes, kívülről nem is nagyon érezni, de ha szelek belőle, akkor bizony olyan szaga van, mintha büdös húsból készült volna. (Pest megyei készítmény, a címke szerint sertéshúsból készült)
Ha gyerekkoromban hasonló szagot vélelmeztem, apám azt monta: a segged büdös fiam, ne szagolgasd, edd! Van esetleg jobb magyarázat is? Horribile dictu: tudományosan szakmai?
