Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A görög betűs keresztek képét ma kaptam villanypostán az alábbi levél kíséretében, egy olyan barátomtól, aki (hivatásával kapcsolatos okok miatt) jól beszél és ír görögül.
**********************************************************
Kedves (rovó)!
Irásaid olvasása oly sok élményt szerzett nekem, hogy nem visz rá a lélek, hogy kihasználjam azt az előnyt, hogy keletebbre lakom és a bizánci dolgok könnyebben elérhetőek és értelmezhetőek számomra. Ma nagyon fáradt vagyok, így kommentár nélkül küldök neked egy képet. Mit szólsz hozzá?
Máskülönben rásejtettél valamire ...
Még egy esti csemege ... A vicc az, hogy a szövegnek több értelme van magyarul mint görögül ... Ezt mint görögül író-olvasó garantálom.
Üdvözöllek! (aláírás)
************************************************************
Az esethez tartozik még, hogy egy magyarországi régész évekkel ezelőtt előadást tartott a "korrupt", azaz görög betűs, de görögül el nem olvasható kuság éremfeliratokról. Ebben azt állította, hogy ezeket magyarul el tudta olvasni. Olyan szavakat említett, min "éj" és "Hold". A felfedezéséről telefonon beszámolt nekem, de azt nem kívánta publikálni. Ma külföldön él.
*************************************************************
Talán azért értelmetlen, mert nem tudsz görögül. Én pl. ránézésre leolvastam róla a NIKA (győzelem) szót. gondolom, aki igazán tud görögül, az mindent lefordít, ami a keresztre írva vagyon. A tudatlanság nem mentség ostoba állításokra.
"említettem Szent Konstantin apostol legendájának az állítását arról, hogy a magyarok a saját írásukat használták ebben a korban az istentiszteleteken; és a hunoknak a 400-as és 500-as években 3 keresztény püspökségük is volt."
Több Konstantin volt az egyházban, meltikről van itt szó és mikor élt?
Hol olvasható ennek a Szent Konstantinnak a legendája?
Miért apostol?
Hol voltak a hunok püspökségei?
*********************************************
Ez az a Konstantin, akit Cirillként ismerünk. A Cirill-Methód páros egyike. Aki a glagolita írást feltalálta s akiről a másik szláv írást, a cirilt elnevezték.
Aki kétszer is találkozott magyarokkal:
egyszer a Krím táján (iit a várakozásával ellentétben nem ették meg elevenen),
egyszer meg valahol az Al-Duna vidékén (itt abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egy magyar király előtt térdet és fejet hajthatott, aki őt nagy szeretettel és tisztelettel fogadta, ahogy egy nagy tudású szent embert illik is).
***********************
H. Tóth Imre könyvében említi. Ez a kötet kétszer is megjelent magyarul. Magát a legendát nem olvastam.
***********************
Azért apostol, mert kereszténységre tanítgatta a szlávokat.
***********************
A mervi, a heráti és a gurgáni oázisban voltak a hun püspökségek.
***********************
Ezek mind régóta ismert adatok, amelyeket azonban nem említenek az egyetemi oktatásban a súlyának megfelelően.
Kedves Zutymó ne fáradj. Ez a fiatalember mániás. Mondhatsz akármit, nem jut el a tudatáig. Mesevilágban él, és ami nem illik bele a világába, arról nem vesz tudomást. Figyeld meg, hogy egyáltalán nem fog válaszolni neked. sőt nem is vesz rólad tudomást. Csak olyanoknak válaszol, akik elfogadják eszelős tételeit.
Felvilágosítanálak, hogy a kereszt, mint olyan alapvető tulajdonsága, hogy a szárai egymásra merőlegesek, azaz egymással 90 fokos szöget zárnak be. Ez a kettőskeresztre is érvényes, azonban ott a két horizontális szár egymással párhuzamos.
Az az alakzat, mely egy függőleges szárból és néhány, 45 fokos szöget bezáró, harántirányban felmeredő vonalból áll, nos az nem kereszt.
Amit te mutogatsz, az egy egyszerű ág. Kapj már a fejedhez, ember!
Nem tudták, hogy ők derék székelyek. És kifelejtetted az aztékokat, a majákat és a préri indiánokat. ezek is megfeledkeztek a jó édes székely anyukájukról és saját írást fejlesztettek ki.
Azt meg tudja mondani valaki az Írástörténeti Kutatóintézetből, hogy ha ezek a több tízezer éves jelek genetikusak és az amerikai kontinens őslakói is magukkal vitték, akkor az inkák miért szartak az egészre és alakították ki a bineáris csomósírást? Tényleg ufonauták lettek volna, mint Daniken hiszi?
Ez abban különbözik az alábbitól, hogy csak egy olyan keresztága van, amelyiknek további kis hajtásai is vannak. Ez tehát (ha a főágakat figyeljük) kereszt alakú, az alábbi meg kettőskereszt. Köszönöm a kérdést!
Az egy percig ne zavarjon, hogy Cirill és Metód idején a magyarok még vagy 1000 km-re voltak a Kárpát-medencétől. Tudom erre azt válaszolod, hogy már a dinoszauruszok idején is itt éltek, csak a jegyzőkönyv kedvéért írtam előbbi mondatomag.
A szomszédos rovatban elhangzott egy fontos állítás:
*************************************************
ftonyo: Ez egy keresztény jelkép, jól kialakult ikonográfia alapján, amin semmi helye egy pogány irásnak.
rovó: Hol a bizonyítékod arra nézve, hogy ez egy pogány írás?
Mert én az ellenkezőjére bemutattam egy keresztet, említettem Szent Konstantin apostol legendájának az állítását arról, hogy a magyarok a saját írásukat használták ebben a korban az istentiszteleteken; és a hunoknak a 400-as és 500-as években 3 keresztény püspökségük is volt. Hozzátehetjük, hogy a székely rovásfeliratok többsége erdélyi templomokban került elő.
Te miért teszel úgy, mintha ez el sem hangzott volna, mintha ez nem lenne köztudott (értelmiségi körökben)?
Konstantin (azaz Cirill), a glagolita írás megalkotója azzal az indoklással kért engedélyt a glagolita írás megalkotására és elterjesztésére, hogy az varoknak és a magyaroknak is van már írása, amit az istentiszteleteken használnak.
Azaz a magyar (és avar) írás korábbi, mint a glagolita.
Ezért aztán a glagolitából nem származhatott a székely írás, fordítva inkább.
Mindez nem az én fantazmagóriám, hanem régóta ismert forráson alapuló közismert tény, amiről a Vékony Gábor félék nem beszéltek, bár tudtak róla.
Részemrőé inkább maradok az előbb a glagolita, abból a székely rovásirás 4 betűje változatnál. Ui. a glagolita irás a bizánci középgörög kurziv minuszkuláris irásból származik.
Cirill - Konstantin és Metód thesszalonikéi görögök voltak, akik ismerték a szlávok nyelvét (thesszaloniké körül akkoriban döntően szlávok éltek.... ), és ezért küldte őkewt a császár a morvák közé.
Veleméri, műemlékjellegű (felújított, de lakatlan, önkormányzati tulajdonban lévő) boronaház, amelyet még eredeti cserepek (helyi szóhasználattal: sindük) fednek.
MAGYAROK A SZLÁV ÍRÁSBELISÉG BÖLCSŐJÉNÉL
Németh Gyula szerint a magyar rovásírás betűsora az ótürk, a görög és a szláv glagolita írás jeleiből lett utólag összeállítva és alapját azok az ótürk betűk alkotják, amelyeket eleink a hatodik század vége felé, vagy azt követően ismertek meg, talán a Fekete-tenger vidékén.
A fenti elképzelés tarthatatlanságát Simon Péter bizonyította be. Álláspontja szerint a magyar rovásírás nem tetszés szerint, innen-onnan összekapkodott jelrendszer, hanem egészében a betűírás legősibb alapjaiból keletkezett.
Most a Konstantin-legenda egyik ide tartozó, de eddig kellően nem méltányolt adatára szeretném felhívni a figyelmet.
A glagolita írást 861-ben megalkotó Konstantin (másik nevén Cirill) a bizánci birodalom szlávok lakta területein kezdte - végül sikeresnek bizonyult - tevékenységét, amelyet azonban több körülmény is hátráltatott. A bizánciak ugyanis a birodalom határain belül élő szlávok elgörögösítése eszközének tekintették a kereszténység terjesztését, ezért nem vették szívesen a népnyelvi istentisztelet (és az ezt lehetővé tevő szláv írásbeliség) megteremtésére irányuló kísérleteket. Konstantin ezért - elfogadva Rasztiszláv morva fejedelem meghívását - a morva fejedelemségbe helyezte át tevékenységét.
Rasztiszlávnak tanítókra volt szüksége az önálló morva egyház megteremtéséhez, amivel a morváknak a frank birodalomtól való függetlenedési törekvéseit kívánta kifejezni. E terv nem kis horderejű volt, de a megvalósítást akadályozta a nyugati egyházban igen elterjedt és ez idő tájt csaknem uralkodó nézetté vált triglosszia elv. E szerint az istentiszteleteket héber, latin vagy görög nyelven kellett megtartani, mert Pilátus ezen a három nyelven íratta fel Krisztus elítélésének okát a keresztre. (A triglosszia-elv mögött valójában az a tapasztalat húzódott meg, hogy a nép nyelvén tartott szertartások magukban hordozzák az eretnekség kialakulásának a lehetőségét is.)
Azóta ezek a szempontok veszítettek a jelentőségükből és ma már sokunk számára képtelen ötletnek tűnik az, hogy egy nép ne dönthessen szabadon a saját nyelvhasználatát illetően. Ahhoz azonban, hogy ennek a képtelenségét Európa elfogadja, ezer évnek kellett eltelnie. Konstantin még komoly harcra kényszerült a triglosszia ellen. A cél érdekében Velencébe, majd Rómába ment, meggyőzni az egyházat és a pápát arról, hogy szükséges és lehetséges a pápai irányítású, de szláv szertartásnyelvű egyház megszervezése. Sikerében nem kis szerepe lehetett a tudós Konstantin értelemre ható és mély humanizmusról tanúskodó érvelésének:
- Nem ugyanazon levegőt lélegezzük be mindnyájan? Hogy nem szégyenlitek, hogy csak három nyelvet határoztok meg, az összes többi törzsnek és népnek pedig azt parancsoljátok, hogy vak és süket legyen?
Konstantin a vita során még tizenkét népre hivatkozott, amelyik a saját nyelvét használja az istentiszteleteken, ráadásul a latinon, a görögön és a héberen kívül több - saját írásbeliséggel rendelkező - népet is felsorol, köztük az avarokat és a turkokat (s turkokon a bizánciak az idő tájt a magyarokat értették).
A Konstantin-legendában fennmaradt fenti érvelés hatásos volt: elnyerte a pápa jóindulatát és jóváhagyását. Így némi joggal mondhatjuk azt, hogy a magyar írás léte előmozdította a szláv írásbeliség megteremtését.
Utazásai során Konstantin két ízben, például a Kaukázustól északra elterülő Kazáriában tett látogatása során is, találkozott magyarokkal - ennek a találkozásnak az emlékét a legendája megőrizte. Egyszer alkalma volt fejet és térdet hajtania a magyarok királya előtt is, aki magához hívatta, és nagy tisztelettel fogadta a szlávok apostolát. Nagyon valószínű, hogy Konstantin ekkor ismerte meg a magyarok által használt rovásírást és az általa később összeállított glagolita betűsorba ezért került két, a magyar írás megfelelő jeléhez nagyon hasonló jel.
A magyar rovásbetűk - a fába rovásnak megfelelően - jellegzetesen szálkásak és így archaikusabbnak tűnnek, míg a glagolita betűk a pergamenre írás lehetőségeihez igazodva több görbe vonalat tartalmaznak. A magyar írás elsőségét, korábbi keletkezését bizonyító körülmény még az is, hogy a magyar rovásjelek némelyike mögött sejteni lehet az egykori szóértéket is az egykori fogalomírás (szó-, vagy képírás) maradékaként. Ez azt jelenti, hogy a magyar írás jelei nem csak egy hangot, hanem egy-egy szót is jelöltek eredetileg. Néhány szó- és szótagjel máig használatban maradt a székelyek által megőrzött rovásírásunkban.
Azaz a magyar és a szláv írás típusa között lényeges különbség van. A magyar rovásírás a betűíráson túl a szó- szótagoló írástípust is képviseli, amely utóbbi típusba tartoznak az egyiptomi, a hettita, a sumér és a kínai írásrendszerek is.
A glagolita írásjelek esetében hasonló fogalomértékekról szó sem eshet - és ez világosan utal az írásrendszer másodlagos jellegére. Logikusabb tehát annak feltételezése, hogy a közös jelek a magyar írásból kerültek a glagolitába és nem megfordítva, mint azt Németh Gyula és társai állítják.
(Komáromi Lapok, 1992. VI. 5.)
