"ugyanennek a kifejezésnek szinte szó szerinti változatát mondják magukról a szerbek és a lengyelek is, ugyanerre a korra vonatkoztatva:)" Querido Kaif!
A lengyelekkel nincs is semmi bajom, de a szerb fejedelmek, még a nagy Brankovics György (1427-1456) is, elég kétkulacsos politikát folytattak az első rigómezői csata (1389) és Szerbia teljes bekebelezése (1459) közötti időszakban.
De ez már OFF egy spanyol topikban, azt hiszem, hogy talán a Zsigmond és Mátyás topikban lehetne folytatni...
Amúgy a kereszténység védőpajzsa kifejezéshez csak annyit: szeretnek a szűklátókörü magyar történészek diszkréten elfelejtkezni arről, hogy ugyanennek a kifejezésnek szinte szó szerinti változatát mondják magukról a szerbek és a lengyelek is, ugyanerre a korra vonatkoztatva:)
Azaz ha csak ezt a térséget nézzük, volt is pajzs bőven rajtunk kívül is.
Magyarországot gyakran a "kereszténység védőpajzsának" is szokás nevezni, mivel XIV-XVII. századokban a keresztény Európát védelmeztük több-kevesebb sikerrel az előnyomuló oszmán hatalommal szemben.
Szerintem ez a cím megilletné Spanyolországot is, hiszen a keresztény hispán királyságok hasonlóan fontos szerepet játszottak a muszlim expanzió elleni küzdelemben a délnyugaton, mint mi a délkeleten.
722 nyarán pl. I. Pelayo, Asturias hercege Covadonga mellett megállította a mór inváziót.
Három és fél évszázaddal később lépett színre egy olyan hős, akinek pedig a könyörtelen vallási fanatikus berber dinasztia, az Al-Moráwik invázióját sikerült megállítani nagyjából az Ebro folyó vonalánál.
Ő volt a kisnemesi származású Don Rodrigo Diaz de Vivar (1043-1099), másnéven El Cid vagy El Campeador (a bajnok). Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Al-Moráwiknak annyira rossz hírük volt (nem ok nélkül), hogy még a hispániai mór kisállamok nagy része is inkább El Cid mellé állt, minthogy a fundamentalista berbereket támogassa. Amerre feltűntek El Campeador lobogói, ott nem sok babér termett az Al-Moráwik csapatainak...Úgy is mondhatnánk, hogy El Cid lovagjai láttán zabszem sem igen fért a berber martalócok fenekébe:)))
A sort még hosszan lehetne folytatni, de én most csupán két személyt emelek még ki:
Carlos I., azaz I. Károly spanyol király (1516-1556), V. Károly néven német-római császár (1519-1556) óriási energiákat fektetett bele, hogy a nyugati Mediterránumban megállítsa az oszmánok és a velük szövetséges berber kalózok terjeszkedését. Váltakozó sikerű harcok után végül is fel kellett adnia az észak-afrikai presidiokat, de a berber kalózok sem tudtak elfoglalni egyetlen nyugati mediterrán szigetet sem. Még Máltát sem...
Don Juan de Austria, Károly császár törvénytelen fia pedig 1571-ben az egyesült spanyol-velencei-pápai flotta élén szétzúzta az oszmánok tengeri haderejét.
Az oszmán hadiflotta ezután már soha sem tudott igazán talpra állni.
Hol lenne ma Európa a török- és arabverő magyar és spanyol hősök nélkül???
Szerintetek melyik a helyes írásmód Mexikó "főkonkvisztádorának" (Nueva España első főkapitányának) nevét illetően: Hernando Cortez vagy Hernán Cortés?
Különböző forrásokban mindkettővel lehet találkozni, a frisebb kiadványokban főleg az utóbbival.
Hasonlóképpen melyik a helyes írásmód: Salazar vagy Salázar?
Igazat kell adnom nektek, bár rendkívül friss a könyv, bennem is van kétség Floristán adataival kapcsolatosan. Azért is tettem úgy, hogy több forrást is megjelöltem és állásfoglalás nélkül próbálom nektek bemutatni.
Az alábbi adatok az MTA könyvtárában megtalálható Spanyolország története összefoglaló kiadványokból ollóztam össze.
járványok, pestis, tifusz:
1598 és 1602 között nagy pusztítás, 50 év alatt 7-10%-os lakossácsökkenés.
A XVI. században a járványok kevésbé sértik meg a dinamikus növekedésben lévő társadalmat. Viszont annál súlyosabb a XVII.-ben három nagy játványhullám: 1598-1602, 1647-1652, 1677-1686. A XVII. században a járványokat követően elveszett a társadalom helyreállító ereje . Az első járvány sorozat 1598-1602 egész Európát érinti és Spanyolországban kb. 600.000 fő (10%) halálát okozta. A többi járvány viszont inkább a valenciai, katalán partvidéket sújtja,és nem Kasztíliát!
Mórok kiűzése 1609
kb. 270.000 mórt űznek el (lakosság kb. 5%)
Aragónia a lakosság 15%-t veszíti el.
Valencia 25%-t
A mór veszteség Kasztíliában (1570-ben 80.000 főt telepítettek le), Andalúziában az egész lakosság 2%-a.
Teljes lakosság
1598: 6,5 M lakos – Kasztília – 1591-es cenzus alapján készült. De más vélemény 8,3M mond csak Kasztíliára.
1,3 M – Aragónia
összesen: 7,8 M
Emigráció
Évente kb. 4-5000 fő latinamerikába.
XVI. század utolsó harmada: 157.000 fő
1492-1600 - kb. 300.000 fő (2-3000 fő évente)
1601-1650: 194.000 fő
1651 után lassú csökkenés.
A kivándorlok jelentős része fiatal és főleg férfi.
Spanyol katonák Európában
Olivares alatt (elsősorban Harmincéves háború) a Spanyolországon kívül harcoló spanyolok száma kb. 70.000 körül van. A XVI. század második felétől a XVII. század közepéig kb. 250-280000 fő spanyol esett el az országon kívül.
Mindezen tényezők összessége komoly munkaerőhiányt okoz az egész országban. A növekedés a század első évtizedeiben leáll, városok lakossága stagnál.
Azért kicsit erősnek érzem, hogy azt a kultúrát, amelyik képes volt kifinomult izléssel egy Alhambrat, vagy Süleymani dzsámit, stb. építeni az szimplán csürhe... Egyébként a presidiok nem igazán voltak vlmi. erős védbástyák. Meg a két kultúra - oszmán és keresztény - összecsapásában azért az igencsak periféria.
Egy kis türelmet, megkerestem régebbi jegyzeteimet és írok egy összegzést a spanyol demográfiáról.
Én ezeket a Floristán-féle népességi adatokat nagyon alulbecsültnek érzem.
Az Anderle-féle Spanyolország története könyv szerint pl. Hispánia lakossága már a római kor végén, Kr. u. 400 körül megközelítette a 4 milliót.
1450-ben az egész félsziget lakosságát 5,5 millióra teszi, ugyanakkor 1500 körül csak a Spanyol Királyságokét 6,5-6,9 millióra. Itt nyilvánvalóan van a két adat között egy kis ellentmondás.
Mert talán kevés más magyar szent lett volna, aki a francia és a spanyol szent királyok mellett a falon ábrázolható lett volna. A többi magyar szent nem király és egyben nem férfi. :o)
Most akkor búcsúzzak el legszentebb lovagkirályunktól Lászlótól?
"...több száz ezerre (kb. 200,000?) tehető azoknak a spanyoloknak a száma, akik a Habsburg dinasztikus politika oltárán fűbe haraptak Temesvártól kezdve Észak-Németországon át, Franciaországban, Itáliában, vagy az észak-afrikai presidiokban. "
Estimado Don Carlos!
Én magam is sokallom ezt a 200 ezret. Ez az egész Habsburg-korszakra (1516-1700) vonatkozik, vagy csak a XVI. századra?
Mellesleg az észak-afrikai spanyol presidiok nagyon fontos történelmi küldetést töltöttek be, a keresztény civilizációt védelmezték a muzulmán török-arab-berber csürhéktől.
Pont előttem van egy friss kiadvány: Alfredo Floristán (coord.): Historia de España en la edad moderna. Barcelona, 2004.
Címszavakaban a spanyol demográfia 1500-1800 fejezetből:
1500: Spanyolország 4, 2 millió lakos
1600: 6, 4 M
1700: 7,1 M
1750: 8,2 M
1800: 11,1 millió lakos
Ez számomra is új adat, mivel eddig én is a pár évtizeddel korábbiakat ismertem, pl. Chaunu, vagy Lynch, stb. Én úgy tudtam, hogy a kiindulási pont már önmagában nagyobb mint 4,2 millió fő. Sőt, az MTA könyvtárában található Historia General de España y América Latina sorozatban is nagyobb értékek találhatók. Pedig azt a lexikont a 90-es évek elején adták ki...
Ámbár itthon is megy az iszapbirkozás, hogy mekkora volt Magyarország lakossága 1490-ben és 1700 és valójában a a török hódoltság csökkentette állandóan, vagy a 15 éves háborús és a visszafoglaló háború a Rákóczi szabadságharccal kiegészülve.
Most legyen az ember bölcs, kinek van igaza... :o)
"Nos, Kiszely István: A Föld népei c. könyvében olvastam, hogy a XVIII. században valóban kerültek délnémet telepesek Spanyolországba, de rendkívül rövid idő, két-három nemzedék alatt teljesen elspanyolosodtak."
Némi pontosítás: 1767-1769-ben 8000 délnémet (sváb) telepest telepítettek be Dél-Spanyolországba (hogy pontosan hová, azt nem írja a könyv). A katolikus (Spanyolországban ez fontos volt!) délnémet kolónia a vegyes házasságok révén fokozatosan beolvadt a környező spanyol népességbe.
J. Scheuble német antropológus 200 év múltán már egyetlen sváb "jellegű" egyénnel sem találkozott.
Ez már csak azért is érdekes, mert az idegenbe szakadt sváb közösségek általában próbálták megőrizni zártságukat és különállásukat, idegenekkel nem nagyon házasodtak. Lásd például a magyarországi svábokat.
Úgy látszik, hogy a spanyol népnek igen nagy az asszimilációs ereje.
"A "buta (?) komcsi (?) történész (?)" Engels bizarr. "
Kedves Kis Piramis!
Nem értem, mit csodálkozol.
Engels amellett, hogy filozófus volt, történész is volt. Azt meg, hogy kommunista volt, aligha lehet letagadni. Butának éppenséggel nem nevezném, de lángésznek sem. Sok történelmi tételével ma már vitába lehet szállni...
Javaslom, hogy ne offoljuk szét teljesen ezt a többre hivatott topikot:)))
Visszatérve a demográfiai kérdésekre, a topik eddigi hozzászólásai és az én forrásaim szerint a Spanyol Királyságok XVII. századi demográfiai mérlege aligha lehetett pozitív.
Chaunu francia történész szerint 1600 körül a Spanyol Királyságok népessége az akkor épp spanyol uralom alatt lévő Portugáliával, de a gyarmatok nélkül 10 millió fő volt.
Korábban Carolus azt írta, hogy ebből Portugáliáé 1 millió lehetett, ergo a spanyol tartományoké 9 millió.
Namost ebből lejön a mórok kiűzése, ami ugyebár 800-900 ezer fő, az Amerikákra történő kivándorlás, ami Don Quixote lovag korábbi hozzászólása alapján a XVII. században 300 ezer fő lehetett. Ehhez jönnek még mínuszba a háborús veszteségek, amik Carolus adatai szerint 200 ezer lelket tesznek ki, de gondolom, hogy ez az egész spanyolországi Habsburg-korra vonatkoznak.
Én bevallom őszintén, hogy első blikkre kicsit sokallom ezt a 200 ezer főt, de mivel nincs más adatom, elfogadom. Ebből a 200 ezerből essen mondjuk 100 ezer a XVII. századra.
Mindehhez még hozzájönnek a pusztító pestisjárványok, amelyek a XVII. sz. első felében tomboltak, elsősorban Hispániában és Itáliában okozva nagy pusztításokat.
Ez összesen minuszban 1,2-1,3 millió fő + a járványok + a természetes elhalálozás.
Vagyis minimum 1,5-2 millió fő egyetlen évszázad alatt.
Nyilvánmvalónak tűnik, hogy a természetes népszaporulat ezeket az óriási veszteségeket nem tudta pótolni, Spanyolország demográfiai fejlődése kettétört.
1789-ben a nagy francia forradalom kitörésekor a Spanyol Királyságok népességét a gyarmatok nélkül 10 millió főre becsülték, ami tehát azt jelenti, hogy Spanyolország népessége 1600-1789 között mindössze 1 millió fővel, kb. 10 %-kal gyarapodott.
Összehasonlításképpen 1600 és 1789 között a Francia Királyság népessége 16 millióról 26 millióra nőtt, a gyarapodás 63 % körüli.
A Brit-sziget (az Angol és a Skót Királyság) népessége ugyanezen időszak alatt 5 millióról 10 millióra nőtt, tehát megduplázódott.
Ami engem illet, én jobban kedvelem a finn eredetű evangélikus egyházi énekeket, pl. az Irgalom percei múlnak vagy Velem vándorol utamon Jézus címűeket.
