Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Hajnal Fénye ragyog az égen
Jótékony harmata áztatja a földet
Zsenge levél pattan, virág bimbója félénken keresi meleget
Fényre hajlik, fényt szomjazza, éltető vizet
Emeli fejét, napba néz, kinyílik
Színét adja, illatát adja, magát adja
S ha kér, kéri, szakíts le
Már ő adja szépségét, nap tündöklését, szelíd fényét, szelídségét
Virág mellett virág
Tükör mellett tükör
Kő megroppan
Sár kiszárad, nagy nyögéssel lepereg
S előbújik félő bimbó, előbújik reggel illatára, rá cseppenő harmatára
Szeretet
Oly igen egyszerű vagy, közel vagy
Szeretet vagy
Mosolyogsz, igen, mosolyogsz
Mosolyogsz és Szívedet nyújtod
Mosolyogsz és kezedet adod
Látsz, mindent látsz
Hallasz, mindent hallasz
Szereteted sír, fáj, nevet
Szereteted értünk sír, velünk nevet
Adod a fájdalmadat, felveszed el nem taszítod
Adod vágyadat, el nem oltod
Kedves vagy, Egy vagy
Anyácska mellett állsz, két gyertyaláng
Együtt haladtok, két rózsaszál
Hova léptek sötét menekül
Hol megtelepedtek, minden Fényre derül
Édes boldogság, öröm könnyek
Halottból élő lesz
S ha haldoklóra néztek, megmenekül életre
Jó, hogy vagytok, jó, hogy felénk léptek, jó kedves küzdelmetek
Térd hajlik, szív emelkedik
Szó Hozzád ér
Köszönjük türelmed, kitartó váró szenvedésedet
Csepp mellé csepp társul
Élet mellé élet
Mely terem tüzet kapott éled
Kezében virágszál, lelkében tűz lobog
Parázs lép parázs mellé
Tűz tűz mellé
Fényes gyertya fényes gyertya mellé
Lépés könnyebbedik, ég alján derengés látszik
Van iránya útnak, fénye mutatja
Van szélessége, együtt kézen fogva
Szemed fénye mutat, vezet
Szíved fénye ölel, emel
„….. Szenvedélyesen szeretlek benneteket! Ezt soha ne feledjétek! Én keltek életre mindenkit. Senkit sem taszítok el magamtól, a bűnöst és a méltatlant sem. Mind az én gyermekem. Üzenetem a szeretet üzenete, amely valóságos eredetetekre, Szavamra és létezésemre emlékeztet benneteket. Ne tőlem féljetek, hanem inkább attól, aki azzal ámít titeket, hogy ő nem létezik, és álnokul a halálba sodor benneteket. Én vagyok a Világosság. …..”
„Legbensőbb vágyam, hogy találkozzék a Nyugat és a Kelet. Szükségem van arra, hogy Egyházam e két oszlopa találkozzék és megszilárdítsa Egyházamat. Egyházam nem állhat szilárdan egyetlen oszlopon. Azzal bíztam meg őket. hogy oltalmazzák Egyházamat. De alighogy visszatértem az Atyához, megtörtént elszakadástok és Testemet azok a kezek osztották ketté, amelyeket Atyám teremtett. Azóta rettenetes dolgok rendítettek meg.
Ma mélyen meghat teremtményeim legkisebb igyekezete is, amely düledező házamat akarja helyreállítani. Az egész menny örül az egység felé vezető legkisebb lépésnek is. Atyám haragját enyhíti minden imádság, amelyet Testem felépüléséért ajánlanak fel... áldásaimat árasztom azokra a találkozókra, amelyeket az egység érdekében az én Nevemben hívnak össze, és megáldom azokat, akik ezeken részt vesznek. Szemem őrködik azok felett, akik szeretnek engem, és akik tökéletlenségük ellenére eleget tesznek forró vágyaimnak. Jöjjetek hát össze, és együtt terítsétek meg az asztalt tiszteletemre! Ti ismeritek kelyhem és kenyerem ízét. Mindketten megízleltétek táplálékomat, a harmadik nyelv azonban még nem ismer teljesen engem, de te, aki megőrizted hagyományomat, rendíthetetlen voltál. Hiszen hallhattad:
"A szükség idején segítség a testvér, de méginkább megment majd a nagylelkűség."*
Siettessétek dicsőségem napját! Keletről nagylelkű szívet támasztok, aki hűségében békeszövetséget fog megpecsételni a Nyugattal.
Egyeduralmamat előbb ketté törték, majd szilánkokra... Milyen dicsőségesek voltatok korábbi napjaitokban! Jöjjetek, és tegyétek eggyé házamat azáltal, hogy egyesítitek a húsvét dátumait...
Van két nővér, akikben Lelkem örvendez és akiket szeret, bár körülveszi őket bátyjainak sokasága, akik nem akarnak rájuk figyelni. Lelkük még sohasem volt ilyen közel a halálhoz, mégsem akarnak figyelni. Ezért én magam fogom összehozni őket, hogy tiszteljék és egyetlen oltár körül ejtsék ki Nevemet, és a testvérek közvetlenül ezután együtt fogják befejezni a szertartást.
Rosszallással szemlélem mindazt, ami házamban végbemegy, és mondom nektek: egy áruló fogja megkötözni törvényemet és hagyományomat és leigázza oszlopomat, aki tisztelt engem Nyugaton. Népszámlálást fognak tartani anélkül, hogy engem megkérdeznének. Szívük elhatározta, hogy elmozdítják ezt az oszlopot, mielőtt összehoznám őt Kelet Egyházának oszlopával, és megerősíteném düledező házamat. Eltökélt szándékuk, hogy megöröklik, ami nem az övék. Hogyan felejthették el, hogy én megvizsgálok minden szívet, hogy megtudjam, mit gondol. Lelkem arra vágyik, hogy egyesítselek benneteket, hogy népem, aki ma sötétségben jár, meglássa világosságomat, és akik a halál völgyében feküsznek, feltámadjanak.”
Kedves vagy, szeretetreméltó Szeretet vagy, Minden vagy, mindenhol vagy
Jössz és felemelsz, jössz és kérsz, jössz és adsz, sokat, igen sokat adsz
Kérdezel, s a válasz ismeretre visz
Kinyíló szem, örömbe visz
Csend boldogságába
Csend zenéjébe
Boldog ölelésbe
Szem nem látja, és tenyereden viszel
Fül nem hallja, énekedben viszel
Jóságodban viszel
Kopogás, csendes szó
Engedd szót közelebb
Engedd, hogy szó tovább álljon
Engedd
Lélek itt áll mellettünk
Várja kérésünk
Várja csendességünk
Várja csend énekét, daloló beszédét
Akarat ha erősödik
Mer lépni
Jézus Arcára nézni
Szemébe nézni
S ha akaratot kérés megerősíti
Mer tovább lépni
Utat megtalálni
Járni, menni, boldogságban fürödni
Ház sarkát patak érte
Járja körbe, körbe
Bekopog az ajtón
Benéz az ablakon
Kérdi, jössz Velem ?
Hol vagy kedvesem ?
Nézz Reám, nézz Szemembe, nézz Szívembe, lépj szeretetembe !
Ne várakozz !
Ha sarudat megoldod, vizemben lábadat megmosod, mosolyt kapsz szívedbe
Jöjj, ne várakozz
Egymás mellett több az ajtó, ki kinéz mind mást lát
Patak folyja őket körbe, körbe
Hívja őket egyként életre
Hívja őket kezet fogni
Hívja őket
Vize csendes, szava édes
Jössze ? sóhajt nagyokat
Jössze ölelésre
Hol elfolyik virág nyílik
Szakadék helyét pázsit veszi át
Hol elfolyik, szem kinyílik
Hegyek mint hajnal köde, s nincs már
Jössze ?
Szám kiszáradt
Lábam sebes
Útamat vér jelöli
Hagyod ? Hagyod ? kedves
Patak mint ölelő karok fogja szívet, fogja ajtót
Szív helye Szívben legyen
Ajtó helye, ajtó mellett legyen
Sebző fegyver hulljon kézből
Édes fegyver éledjen, szívből
Patak mondja, gyere várlak
Mond a szót, kincsét ejtsd Szívemre
S megtöltelek kincseimmel
Gyere, várlak
S patak, maga Erő
Ő teszi meg, Ő egyesít minket, Ő hív minket
S szaván pecsét, áldása
"Én, az Úr megáldalak benneteket, jöjjetek hozzám!"
„Kicsinyeim, ti vagytok Szent Szívünk szőlője! Jöjjetek kis gyermekeim, és figyeljetek: ki örül közületek az örök életnek? Imádjatok engem ezért Szentségem ragyogásában! Legyetek állhatatosak az imádságban! A Sátánt a rózsafüzér fogja láncra verni. Legyetek állhatatosak a gyónásban, kis gyermekeim, hogy olyan gyakran fogadhassatok engem az Oltáriszentségben, amilyen gyakran csak tudtok! Böjtöljetek kenyéren és vízen hetente kétszer, hogy engesztelést nyújtsatok és áldozatot hozzatok! Ne nézzetek se jobbra, se balra, hanem előre, ahol én vagyok! Ahova én megyek, oda jöttök ti is. Ahol én élek, ott fogtok élni ti is. Szeretteim, ezek az én tanításaim. Szavamat mindennapi kenyérként kellene vennetek, ez a ti mennyei kenyeretek, ez a ti életetek. Jöjjetek gyakran hozzám, és ajánljátok fel magatokat Szentséges Szívemnek! Akkor rátok lehelek, enyémekké teszlek, hogy terjesszétek Szavamat a világ négy sarkában. Ne feledkezzetek meg arról, hogy gondolataitok legyenek az én gondolataim, vágyaitok az én vágyaim! Kövessetek engem! Boldogok vagytok, akik nem láttok engem, és mégis hisztek. Szeretetem sóhaját hagyom homlokotokon. Áldjatok és szeressetek engem!”
Szemed mikor fájdalomban ég, és ránézel Anyácskára, megpihen
Szemed otthonra lel
Szemed mikor látja, már elég ! elég !
S kérdőn nézel Reá
Jóságos szeme fogja meg igazságos kezed
S Anyácska nyújtja felénk karjait, kéri imánkat, kéri kéréseink
S elibéd rakja, Szívedbe rakja
Mosolyod legyőzi rosszat, mit kaptál elég
Igazság kelyhét Szeretet issza ki
Repül egy korbács, csattan egy gúnyos nevetés, s Anyácska szeme jóságosan néz, esengve kér
S ha dárdát erő ragadja, megfogja indulat, rárakja bűnösre anyai kezét
Hályog szemről lehull, vöröslő szemet könny tölti el
Rugó láb térdre ereszkedik
Két Szent Szív
Öleljetek minket
Két Szent Szív
Hívjatok minket
Két Szent Szív
Emeljetek fel minket
Jó Veletek, jó itt lenni
Szépséges mosolygó Szentlélek Isten
Mindent betöltő szeretetű Atya Isten
Értünk szerető, értünk szenvedő, Fiú Isten
Egy Isten
Mosolyotok rávetitek bűnösre
Szereteteteket rávetitek tudatlan szenvedőre
Ő mondja, jó vagyok, gondolja, jó vagyok
S szíve fölött közelgő hatos szám oson
Anyácska áll bűnös mellé, várja, hogy kérhessen, várja a kérést, hogy szívére tehesse, nyújtsa felétek, nyújthassa Feléd
Anyácska sírsz, hogy elég kérés legyen
Szentháromság, kedves Fény, vágyad tehessed
Kérés, kérés, kérés
Szívbe ágyazva
Kérés, kérés, kérés
Kezünkön imával nyújtva
S ha imán pecsét Szentháromság keresztje
Három ujj Egysége
Egy dicsősége
Teheted e, hogy nem teszed ?
Te megteszed
Atya, Fiú, Szentlélek
Három ujj egyben
S szívünk egy Veled
Szereteted érez
Sír, nevet, s fáj, igen fáj
Szereteted hív
Szóval, cselekedettel
Szereteted alázatban áll előttünk
Koronáját levette
Szereteted mondja: jöjj, lépj közelebb, lépj Szívembe
S szereteted vár
Megállunk előtted, s nem értjük, lépnénk el és belül mégis lépnénk közelebb
S ha hívó szó elhagyja ajakunk: segíts ! közelebb lépsz, magadhoz emelsz
Még nem érezzük, Te már vezetsz, még nem tudjuk, de minden lépésünk Hozzád vezet
S ha gyűlölet fellobbant mellettünk tudjuk, már Te élsz bennünk, gyűlölet neked szól, ellened kiállt
Egyszerű szóban, egyszerű imában erősítesz
Kérésben meghallgatsz minket
S ha már erősek vagyunk, Te küldesz próbát
Tanulni Reád nézni, tanulni bölcsességet, tanulni szív szerelmet
Jó, jó nekünk
Néha szeretetünk magában eltéved
Hisszük birtokoljuk, mégis gyűlöletbe téved
Adni akar és elvesz, ölelni akar, s helyette eltaszít
Erőnk gyöngeségünk
Erőnk mint fuvallat, jön s megy
Fényedben szeretetünk gyöngeség
Magunk adása erő, magunk odaadása, legyőző hatalom
Sugarad mint pajzs véd meg gyűlölet tengerétől
Vihar, földrengés, cikázó villámok mit sem érnek ellene
Szemed fénye oltalmunk
Veled egyek vagyunk
Forrásunk vagy
Összekötő erőnk vagy
Bennünk összekötő Szent Szív vagy
Benned egyek vagyunk
„Ez a gonoszság sötétsége, amit megjövendöltem: a három és fél év már rajtatok van. Ez az óra már e tavaszi évszak kezdete óta van rajtatok. Nemzedéketek belépett a szomorúság és a megpróbáltatások idejének kezdetébe, a gonoszság rettenetes idejébe, a gyalázatos pusztulás idejébe, az árnyékok és a vadállat idejébe, a Sátánnak háromszorosan megátkozott idejébe, abba az órába, amelyre megesküdött, hogy zaklatni fogja szentjeimet és angyalaimat. Itt vannak azok az idők, amikor az ördög elküld egyet övéi közül, hogy változtassa meg törvényemet és az időket. Úgy fog tűnni, mintha nem lenne többé körülöttetek mindenek feletti uralmam és ragyogásom. Úgy fog tűnni szentjeimnek, mintha nem lenne udvarom, hogy felnyissa a könyveket. Úgy fog látszani előttetek, mintha elhagytalak volna benneteket. Úgy fog tűnni nektek, mintha a két vadállat bizonyulna erősebbnek. De ez csak rövid ideig, visszatérésemig fog tartani. Úgy fogok eljönni, miként a tolvaj...
Hirtelenül fogok eljönni hozzátok, hogy megtörjem a hazugság jogarát, és remegni fog a Föld. Egyetlen pillantásommal megrendítem és lángjaimban eloszlatom minden nemzet lázadását, amely csapásként hozta le rátok a hitehagyást. El fogom mozdítani a hitehagyottakat és azok trónját, akik megváltoztatták az időket, hagyományomat, és akik úgy éltek, hogy ellene mondtak ábeleimnek szembeszegültek velük és azzal, aki gondoskodik róluk. Keresztül fogok haladni a Földön és egyetlen követ sem hagyok a helyén, mert megesküdtem, hogy lángommal pusztítom el mindazt, ami nem tőlem való, és ami bemocskolta Arcmásomat.
Éveken keresztül küldtem hozzátok az új apostolokat, hogy közöttetek legyenek, emlékeztessenek törvényemre és rámutassanak figyelmeztetéseimre. Oly sok éve prófétálnak már, de igen kevesen figyelnek... Azért küldtem őket, hogy emlékeztessenek benneteket arra, hogy tartsátok be törvényemet, és legyetek jók és könyörületesek egymáshoz. Azért küldtem őket, hogy visszhangom legyenek, és arra emlékeztessenek téged, nemzedék, hogy szeretettel fizess meg a rosszért és szeressétek egymást. De mind a mai napig zárva van szívetek és keményebb, mint valaha. Nem tartjátok be törvényeimet és kéréseimet. Szívetek továbbra is rosszat forral a másik ellen. Hajthatatlanok vagytok és nem figyeltek hívásomra, amelyet Szentlelkem által ismertettem meg napjaitok új apostolain keresztül. Mivel, nemzedék, mindazt megtetted, amitől iszonyodom, nem gyakoroltad a szeretetet és a békét, hanem helyette lázadtál, mértéked szerint fogsz kapni... amit elvetettél, azt fogod most learatni...
Ábeleimnek mondom: Ismertté fogom tenni igazságosságomat. Ne féljetek! Név szerint ismerlek benneteket, és ti is ismertek engem. Kívánjátok mindig a békét minden emberrel együtt! Biztosítsátok, hogy senki se legyen engedetlen vezetője iránt, hogy gyökeret ne verjen bennetek a lázadás! Továbbra is maradjatok kegyelmemben és ne keményítsétek meg szíveteket! Én vagyok a ti Reménységetek, belém gyökerezzetek! Gondoskodni fogok rólatok, amikor tetőfokára hág a gonoszság. …Örökké szeretlek benneteket. Legyetek egyek az én Nevemben!”
Kedves életadó Folyó
Kedves Szent Kenyér
Kedves Tanító
Kedves Barát
Kedves Oltalmazó
Jöjj, áradj ki ránk szent dicsőségben
Jöjj közénk
Ismerhessünk meg közelebbről Téged
Szívedbe léphetünk egyként egymás kezét fogva
Egymás szívében egymásra és Reád mosolyogva
Hallgatva, beszélve, csendben töltekezve
Arcod legkisebb rebbenését is megérezve
Szent Vagy, Szent Urunk, Szent Testvérünk
Lépj közénk
„Roppant nagy javításra szorul házam, de újjá fogom építeni. Felrakom egyik téglát a másik után, egyik sort a másik után. Annak ellenére, hogy házamat roppant nagy támadás éri, végül én, az Úr fogok győzni. Tiszta lelkekkel népesítem be akkor házamat. Ahogy a galambdúcba gyűlnek a galambok, úgy gyűlnek majd az én házamba is a lelkek. Megengedem, hogy e tiszta lelkek egyenesen kezemből egyenek, és megtanulják mondani: Abba! Az istenség legyőzi a romlottságot, amely a világ bűne által istentagadóvá tette gyermekeimet. Az a szándékom, hogy e tiszta lelkek isteni lényekké legyenek, az én istenségemet tükrözzék! Ezért emlékeztetlek titeket e napokban szüntelenül az igazságra, még ha ismétlem is magam. Bár egyeseket untat, hogy magamat ismétlem, tovább is ugyanazokra az igazságokra foglak emlékeztetni benneteket. Ez az egyetlen mód arra, hogy felrázzak néhány álmos lelket. A hitetlenek ma visszautasítják a kegyelem Szentlelkét, nem tudják azonban, hogy mit utasítanak vissza. Úgy van, ahogy az Írás mondja: "A kő, amelyet elvetettek az építők, szegletkővé lett, s egyben a botlás kövévé és a botrány sziklájává." Ezek a hitetlenek nem hisznek Szentlelkem műveiben, és elbotlanak a szegletkőben. Igen, a kegyelem Szentlelke, aki azért száll le, hogy megmutassa nektek az utat, az igazságot és az életet, ma valóban szegletkő. Ő az a kő, amelyet nem ismertek fel, és amelyet teljesen elvetettek.”
Ha két fiatal egymásra talál, ha szívük szomját másik szíve adja
A lépés nehéz, dönteni, lépni ? vagy maradni ?
Lépés hordozza magában adni kell
Maradás tartalma, elvenni kell
Szív oly szép, ki ad, sokat kap
Ki magát adja, Téged is megkap
Adni vagy kapni ? kérdés vagy felelet ?
Kinyitni, bezárni ? gyötrő kérdések
Kinyitott szívben öröm könnye terem
Bezárt szívben magány, sötétség terem, könny nélküli sírás, magunk égető könny nélküli zokogás, úttalan keresés, céltalan értelem, másokat megkínzó „hibátlan” logika
Kinyitni, bezárni ?
Szív egyszerű kérdése
Mondani, vagy figyelni egyszerű beszédre ?
Beengedni szikrát tüzet lobbantani ? parazsat hagyni lángra lobbanni ?
Tűz forrása bennünk él, táplálékra vágyik
Fényét adó Fényre
Szeretet adó Szeretetre
Életre
„Keresztemről egységre szólítalak benneteket, ezért ne veszítsétek el bizalmatokat, mert én, a Feltámadott hívok mindenkit. Nem te hívod őket, hanem én, Krisztus, a te Megváltód hívom szétszéledt juhaimat.”
Jézusom, bocsáss meg a szóért, de olyanok vagyunk Veled, mint apjával birkózó gyermek
Sokszor kihívjuk türelmedet
Sokszor kihívjuk szeretetedet
Ölelnél, de tanulnunk kell
Ölelnél, de értenünk kell
Rá kell lépnünk értelem ösvényére, tanító beszédedre
Akaratunk, lenyomni mérleg nyelvét
Akaratunk, semmissé tenni másik serpenyő sötétségét
Ó, de könnyűek vagyunk
Kérést vesszük kezünkbe, s szívünkön nyújtjuk Feléd
Veszzük a szépet, vesszük a jót
S vesszük minden gyarlóságunk
Tudjuk kérés eléri célját
Szív kérésével apa önfeledten öleli magához gyermekét
Boldogan adja mindenét
Atya, Fiú, Szentlélek
Minket hívó hármas
Minket hívó Szent Egy
Szándékod megbocsátás
Szándékod könyörület
Szándékod meghallgatni kérésünket
Kérésünk sok és mégis egy
Mindnyájan ismerjünk meg Tégedet
Ismeretben, boldog égésben, Benned
Szíved oly kedves
Örömöd oly édes
Jó mikor örülsz, mikor nevetsz, mikor mosolyod feledteti könnyeidet
Körbefogsz minket Szíveddel
Körbeölelsz minket szeretettel
Gyengéden vonzol Magadhoz minket
Gyengéd szóval hívsz minket
S ha hangod felemeled, szívünk sötét burkát repeszted
Haragod a sötét felhő, mely alá önként állunk
Haragod a megnyugvás, mikor sötétségre mondjuk „világosságunk”
Fény vagy
Mindent betöltő szelíd Fény
Kedves, árnyék nélküli Fény
Kézenfogó Fény
Adni akaró és adó Fény
Tökéletes Fény
„Isten templomai! Megvizsgáltam falaitokat és nem vagyok elégedett, mert hajlotok arra, hogy könnyelműen vegyétek Szavam… Elküldtem angyalomat, hogy vizsgálja meg templomaimat és járja körül őket. Elküldtem, hogy tartson szemlét palotáim felett, és megdöbbentő volt, amit látott… Falaitok elvesztették ragyogásukat. Romhalmazzá lettek az elefántcsont paloták, a Királyotokhoz méltó lakóhelyek falai, mert nem hívjátok többé segítségül Szentlelkemet, akinek tiszta ragyogása felüdít benneteket és megszenteli lakóhelyemet. Kincsekkel akartalak elhalmozni benneteket. Falaitok között csodákat akartam művelni és e falak között felépíteni saját teljességemet. Jóságos szándékomban állt, hogy teljesen eltöltselek magammal és átisteniesítselek titeket. Vajon felfogjátok-e szándékaimat? Én, az Isten, aki nemcsak Egyházam, hanem egész teremtésem Istene vagyok, vágyódom arra, hogy nektek adjam magamat. Életre keltő áthaladásom nem marad észrevétlen. Életadó forrás fakad szánalmas falaitok között! És életre kelve, ujjongva így énekeltek majd: "A kegyes és szeretetteljes Isten, akinek fenségességét egész teremtése magasztalja, eltöltött engem a feltámadás világosságával. Áldott legyen az Ő Szent Neve! Felragyogott bennem az én Háromságos Istenem. A teremtés Vőlegénye kegyesen belépett hozzám, hogy elborítson szájából származó misztikus tanításokkal és elárassza lelkemet a bölcsesség fényével és tanításával. Fenséges dicsőségben érkezett, hogy emlékeztesse népét, mily nagy hatalom, hogy bűneik megbocsátása által megmenti őket. Ezt teszi velünk Szívének végtelen irgalmában." Ó igen! Minden utam kegyelem és igazság… és ajkamról igazság hangzik. Szavaimban nincs fortély, nincs hamisság, mert Szavaim fenséggel, hatalommal és nemességgel vannak felruházva. Ébredjetek templomok! Miért alusztok? Fenségben és ragyogásban áll előttetek Istenetek és benneteket hív! Én uralkodom mindenek felett, és előttetek állok, hogy felkínáljam mérhetetlen kincsemet. Ti lesztek a nyertesek. Figyeljetek! A hajnal akart eljönni hozzátok, ám ti nem értékeltétek ajánlatomat. Dicsőítést sem hallottam kegyes szándékomért. Nem vagy még érett, nemzedék, és ha mégis úgy gondolod, hogy érett vagy, akkor nem az én udvaromban, hanem máshol nevelkedtél. Mérhetetlen sok kincs van a kezemben, amit korlátlanul osztogatok, mégis sokan vannak közöttetek, akik tönkre tették, miután megkapták, mások meg hamis kincsekre cserélték és eltértek az igazságtól. Nemes mondanivalóm kezdetén Atyám nehezteléssel tekintett erre a Földre - amely nagy zűrzavarban volt -, és így szólt: "Válogatós lettél, nemzedék…" Ma ezt mondom: "Nem értél meg bennem. Alighogy felnőttél, levágták ágaidat. Gyümölcsöd élvezhetetlen, éretlen és savanyú, nem jó semmire. Álnokság vezette félre ostobaságodat… " Veled volt a hajnal, de te könnyelműen bántál azzal, ami szent. A gonoszság bűvölete beárnyékolja azt, ami jó, és a vágyak forgószele megrontja az egyszerű szívet. Megfordult-e fejedben valaha, gonosz nemzedék, hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottjaira? Felfogtad-e, hogy én hívtalak téged? Úgy szálltak-e el feletted Szavaim, mint az elhalkuló szóbeszéd? Úgy tűnt- e el jelenlétem, mint az árnyék? Úgy látszik, ínyedre van a lopott víz, és jobban ízlik neked a titokban elfogyasztott kenyér, ostoba nemzedék. Ezért adod át szájadat szívesen a gonosznak. Most újból kitárom Szívemet. Ó nemzedék! Bárcsak felismernéd a ti időtök kegyelmét, az irgalom kegyelmét! E kegyelem meghaladja az emberi értelmet. Bár ismerem gonosz szándékaidat és tudom, hogy tövist fognak belém szúrni közületek sokan, akiket határtalanul szeretek, én kitartok saját szándékaim mellett. Ítéletet mondotok felettem, mint a koldus felett, aki sohasem kap szeretetet, és úgy bántok velem, mint a bűnözőkkel. Álnokság bajnokai, ti a ti világi kincseitekben bíztok, nem az én isteni kincseimben, amelyek megmenthetnek benneteket.
Senki sem jó az Istenen kívül… Egyedül az Isten isteniesíthet át titeket és vihet az erények útjára, hogy csont legyetek az Ő csontjából és test az Ő testéből, és az emberek felismerjék bennetek az Ő ivadékait. Lelkem bánkódik, mert senkit sem akarok elűzni örök jelenlétemből. Nagy gyöngédségemben kész lennék eltörölni hibáitokat, ha megalázkodnátok és bűnbánatot tartanátok, Isten templomai, ám az istenkáromlást nem bocsátom meg. Tartsatok bűnbánatot, mert Szentlelkem nem lakozik abban a lélekben, amely elkötelezte magát a bűnnek. Ne szomorítsátok Szentlelkemet, ne vádaskodjatok amiatt, ami Istentől érkezik, és ne nevezzétek jónak azt, ami rossz! Az végzetes lesz lelketek számára! Lelkem megrendült amiatt, amit a magasságokból látok. Nem rejtőzhet el szemem elől a gonosztevő és az sem, aki folytonosan "bosszút" kiált testvérére az éjszakában… "A mennyekből hallatom hangom. Hangosan kiáltok, hogy mindenki hallja, a jók és a rosszak is. Az én hangom valóban eljutott a világ végére. A jóknak és a rosszaknak egyaránt bűnbánatot kell tartaniuk! A jóknak azért, mert nem követték pontosan az én akaratomat, és mert nem helyes, ahogyan imádkoznak. Sokan csak szavakkal közelednek hozzám. A rosszaknak azért kell bűnbánatot tartaniuk, mert szívük keménységében halálos bűnt követtek el, valamint azért, mert közömbösek velem és törvényemmel szemben." Mivel templomaim elvesztették a kegyelmet, végtelen irgalmamban én továbbra is kiárasztom Lelkemet e gonosz nemzedékre, hogy életre keljen. Akkor majd ujjongani fog ez a szárazság és újból termékeny lesz. A szeretet együtt fog járni a becsületességgel és elmúlik a régi világ… Bár előre láttam, hogy közületek sokan fogják rosszakarattal telve visszautasítani csodáimat, én fogok végül diadalt aratni e gonosz nemzedék felett. ….. Amikor majd minden embert magamhoz vonzok, a Szívembe, akkor fogok újból megdicsőülni. Én vagyok az új Ádám, a tanítás világossága és a Szent Bölcsesség. Amikor minden ember, vagyis a világ felismeri és elhiszi, hogy engem az Atya küldött, újból diadalt fogok aratni, mert egy hangon fogják mondani: "Ő a Krisztus, a Szentháromság egyik Személye, a tiszta Világosság, aki isteni világosságába viszi a lelkeket és az egész teremtést. Ó Uram és Istenem, Te mindent saját kezeddel teremtettél fenségben és ragyogásban. Örömtől mosolyogva teremtettél és kegyelemmel töltöttél el mindeneket, de az ördög irigységében megfosztott minket e kegyelmektől, még az élettől is. Megfosztott a Te világosságodtól, amíg el nem jössz, Szabadítónk és Megváltónk, hogy megments minket. Urak Ura, lelkünk kenete, háromszor szent Világosság, földi életedben a feltámadás által Te átisteniesítetted, lelkivé és romolhatatlanná tetted isteni Testedet, Te legyőzted a föld minden anyagi vonatkozását. Győzedelmeskedtél a halál felett. Örök időkre szóló Kinyilatkoztatást adtál. Emberiség Szerelmese, Te, az élő Isten, nekünk adtad menyasszonyodat, hogy biztonságban megőrizze az igazságot. Ó háromszor Szent Világosság, Te láthatóvá váltál testben, hogy megmutasd az Atyát nekünk. Az Atyát, aki Benned van, és hogy Te őbenne vagy."
Ezért ne kérdezd, nemzedék, milyen lesz a diadal. Diadal akkor lesz, amikor végül az egész teremtés együttműködik velem a szeretet átalakító egységében és eggyé válva, egy hangon így kiált:
Hallani szeretném, amint mondod! Ne feledkezz meg rólam! Emlékezz jelenlétemre! Tudod-e, hogy mennyire vágyom arra, hogy jelenlétemről elmélkedj? Jelenlétem is fontos misztérium, amelyről sokan elfeledkeztek. Elmélkedjetek jelenlétemről! Gyermekeim, akiket örökké tartó szeretettel szeretlek, szerezzetek nekem örömöt, emlékezzetek meg valóságos jelenlétemről! E szavakkal készüljetek: mi ketten, te és én, én és te, mi. Fogadjatok be engem munkátokba, beszélgetéseitekbe és gondolataitokba! Tiszteld jelenlétemet, soha ne feledd, hogy én vagyok a Szent! Ha rám gondoltok, és arra, hogy veletek vagyok, kevesebbet fogtok vétkezni. Én, a názáreti Jézus Krisztus megáldalak benneteket!”
Szerelem éneked édes dal az éjszakában
Csillagod mint tündöklő nap tűnt fel az égen
Kezedet nyújtod, Szívedet adod
Éneked szólít
Éneked epekedve száll
Megszólalnak a madarak szerelem nyelvén
Megszólalnak a virágok szerelem sóhajával
Megszólalnak a kövek, ejtik könnyeiket
Itt térdelünk előtted, szívünk repes
Szívünket befogadtad szent Szívedbe
Szomjúságod mi vagyunk
Éhséged nyomorunk
Kezünket nyújtjuk Feléd, magunkat adjuk
Adod Testedet, adod véredet, adod világos fényedet
Bús fellegek helyét napfény veszi át
Szomorúságunk örömre változott
Kereszted, elforduló tekintetünk
Kereszted, elforduló tettünk
Kereszted mutatja szereteted
Ma is felveszed
Kereszted mutatja, hívsz minket
Ölelsz minket magadhoz, múltat felejtve
Irgalmad áldozat
Minket hívsz, kik elárultunk
Minket szólítasz, kik kigúnyoltunk
Adsz kezünkbe édes ételt, s mi mit adtunk ? epét víz helyett
Rohantunk Feléd fenyegetően, s Te ? békédet adod
Gyűlöletünk kelt ellened, s Te ? mosolyodat adod
Szerelem éneke szólít
Könnye földet ér
Ébresztő ereje csendessége
Gyógyít
Ó Izrael
Szavad vezeti népedet
Kezedben pásztorbot pihen
S tekinteted hova veted ?
Sarökkő áll, meg nem inog, nézz reá
Élő és eleven
Élő szavát adó
Élő
Arca előtted
Szemét reád veti
Kérését Neked szögezi
Beszélj !
Szólj szóval, gondolattal
Szólj szíved szavával
Csend édes hallgatásával
Kiáltó szóval, ébresztővel
Édes Szeretet beszédével
Ki bentről ad, sokat ad
Bentről a szó szívig hatol
Félelemnek jó őrzője a múlt
Öröm ideje, öröm keltője, beszéd
"A menny éjjel-nappal gyászol az eretnekségek miatt, amelyek Testembe beszivárogtak, azok miatt az eretnekségek miatt, amelyek elpusztítják Testemet. Úgy fejlődnek ki Testemen belül, mint a rákos daganat. Kovászuk átjárta Kenyeremet... Nyomatékosan mondom nektek, hogy ezek az emberek nem csak saját vétkük súlyát fogják viselni, hanem azokét is, akik őket követik. Ez épp olyan súlyos, mint elődeitek vétke, akik Baált imádták.”
Szent irgalmasságod hatalmas háló
Visszanyúlik elfeledett múltba
Kitart jövőben
Itt van jelenben
Múltból mutat jövőbe, s jövőből jelenbe
Kitárja karját, s nem nézi hegyeket
Felöleli kicsiket, kézen fogja nagyokat
Egyesíti őket
Vihar tépett, elvált hajók újra egymásra lelnek
Egymás örömére, Isten dicsőségére
Nehéz megtenni az első gondolatot
S még nehezebb megtenni az első megvalló szót
S cselekedet már magától fakad
Irgalom útja indul kérésben
Teljesedik bentről fakadó édes beszédben
Kiteljesedik cselekedetben
Első gondolat nehéz, hívó szó erősíti
Első szót még sötétség kötözi, s első szó sötétséget mint vihar ködöt elsöpri
Cselekedet meghozza örömét, s viszi magával a hívó szót első gondolatra, első szóra
Jézusom, kiszáradt fa voltam, már tűzre se jó
Rám néztél, és felébresztettél
Életet adtál a halottnak
Élet szent Vizét
Kézen fogtál és Magadhoz vezettél
Fájdalomban megfürösztöttél
Kiraktál tűzre, korbács ütésekre
És szerettél
Vezettél sötétre, sivatagba, itattál oázisodban
S adtál, nem nézted mértéket, nem nézted érdemet
Levágtad hajtást, mely ruhát tépett, leszedted száradó leveleket
S mutattál mindent
Tanítottál jóra
Kezedet adtad, tele tele ajándékokkal
Adsz, sokat, igen sokat
Adsz sokat az érdemtelennek
És adsz, mit értelem fel nem fog kérőnek
Viszed és vezeted ki kezedet fogja
Kegyelmeiddel elárasztod, ki akaratodat hordozza
Szent Neved, Szent Irgalom
Köszönet jóságodért
Köszönet Irgalom Hálójáért
Köszönet Akaratodért
Köszönjük Neked