Keresés

Nagyon szépen köszönjök!:-))))

Az ígéret szép szó:

 

Romhányi József

 

A RÓKA ÉS A HOLLÓ

(TÉMA ÉS VARIÁCIÓK)

 

Róka és a holló

Megírta Aesopus

Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.

Mégis elismétlem e témát pár szóval,

majd megtoldom néhány variációval.

 

A TÉMA

 

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,

csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.

Arra kószált búsan a ravaszdi róka,

Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.

Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,

felujjongva tört fel mohó gyomornedve.

És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,

hogy madárkirály légy, régen esedékes!

És a neved, "Holló", oly olvadó - omló.

Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.

A dícséret szép szó, ámde a bírálat

már olyasvalami, mit ki nem bír állat.

Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,

vad rikácsolással tátotta ki csőrét.

A sajtja lehullott, erre várt a róka,

ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

 

ELSŐ VARIÁCIÓ

 

A róka szájában egy jó darab rokfort.

Megette a felét, de már az is sok volt.

Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,

s megakadt a szeme mesebeli társán.

Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,

fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:

Ha ez nem ismeri Aesopus mesjét,

megadta a sors a sajtszerzés esélyét.

És máris megszólalt cifra ódon módon:

- Ó, rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!

Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,

le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,

mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,

hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.

Rókánk e sértésre tágra tátva száját,

cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.

De meg kell jegyeznem erről az esetről,

hogy a sajt a fára azért nem esett föl.

 

MÁSODIK VARIÁCIÓ

 

Fenn csücsült a holló,

falt sok pusztadőrit,

annyi maradt mégis,

majd lehúzta csőrit.

Lenn a rókánál egy jó nagy ementáli,

de már falánk gyomra kezdett ellenállni.

Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,

- Brr, még egy sajt! - morgott. - Vigye el az ördög!

- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,

s a sajtja lehullott a selymes pázsitra.

- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka,

s amit tett, azóta nevezték el róla.

 

HARMADIK VARIÁCIÓ

 

Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,

s töprengett az idők változandóságán.

Éppen arra kószált a bús, sovány róka.

Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.

Meglátva a hollót könnyesen sóhajtott:

-  Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod?

- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,

viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.

Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.

- Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!...

 

NEGYEDIK VARIÁCIÓ

 

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.

Csőrében trappista hivalkodott sárgán.

Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet

megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.

Szólt hát álnok bájjalk: - Tollad ó be ékes,

hogy primadonna légy, régen esedékes!

És a neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!

Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.

De hiába várta a ravaszdi róka,

hogy sajtesőt hullat majd a holló - nóta.

Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,

szerény, józan, okos hallgatásnak titka?

Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?

Nem! ... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt!...

 

ÖTÖDIK VARIÁCIÓ

 

Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.

Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.

S bár az aesopusi helyzet elétárult,

csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.

Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,

ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.

A holló csak várt, várt odafenn a hársfán,

szeme kérdőn függött mesebeli társán.

Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka,

holott más a szokás kétezer év óta?

A róka néma volt, a holló meg süket.

- Kérem elnézésüket...

 

 

Hát ennyi!

 

:-))

OK, megkeresem a könyvet, és beírom.

I G E N :-)
Lécccci....:-)

Köszi, köszi, ilyen részletességről nem is álmodtam. Romhányit imádom, a Szamármesét különösen. Annó meg is tanultam.

Tudod mit szeretek még tőle? Hát a variációit a holló és a róka meséjére. Ha érdekel, és nincs meg, beírhatom.

 

 

Szamár
Az afrikai vadszamár a házi szamár őse, amely elvadulva a vadszamár korábbi elterjedési területének egyes részein, valamint a világ számos más részén él. A szamár lóval keresztezett utódait öszvérnek nevezzük, amelyek csaknem mindig, de nem szükségszerûen terméketlenek. A háziasított szamár 40 évnél is tovább élhet. Főleg hegyvidéken, szőlőkben igen jól használható, igénytelen igás illetve málhás állat. Kitartó, betegségekkel szemben ellenálló.
{X}

Szamár

Mit tud róla a lexikon?

A szamár a tulajdonképpeni ló-alnemtől legfőképpen abban különbözik, hogy farka csupán csúcsán visel hosszú szőröket s ezek bojtot alkotnak. Sörénye rövid és fölálló, fülei hosszabbak. Több faját különböztetik meg, ilyen a dsigettaj (l. o.) vagy kiáng (A. hemionus Gray), az onager vagy kulán (A. Onager Briss., l. Ló), a házi Sz. (A. domesticus L.) és a pusztai Sz. (A. taeniopus Hengl.), mely nagy testű, nyúlánk, egészben véve csinos szabású, de azért meglehetősen emlékeztet a házi Szamárra. Színe hamuszürke; hasán világosabb; vállán éles keresztet visel és ezenkívül többé-kevésbé feltűnően csíkos a lábszárán. Sörénye aránylag gyenge és rövid, de annál erősebb és hosszabb farkbojtja. A Nilus keleti partjaitól minden pusztán otthonos. A mén 10-15 kancából álló csapatot vezet s azt őrzi és védi. Igen óvatos; fiatalon fogságba kerülve megszelídül.
((Révai nagy lexikona)

Romhányit József:
Szamármese

Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt
egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre.
De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt
Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri
csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc,
kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő dőre öreg.
Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit
és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-
lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős
pörgeszőrű göndör csődöre.
Szomszédságban élt a fösvény Szemere,
annak volt egy nőstény szamara.
A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett
hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara
számára, ezért sok szemérmes szamárkönny
szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú
szamara szemére.
Ámde mit csinált egy szép napon az örökkön
ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri
csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál
szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet
szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált?
Öszvért!

Nos, úgy látom, sosem lesz már énnékem leírásom a szamárról, így gyárthatok egyet magamnak. O. Nagy Lajos után szabadon.

 

Vagy valaki megkönyörül rajtam?...

Hahó!

 

Szeretnék a csincsillához hasonló leírást a ház szamárról is, ha lehet. A kis szürke nagyon tetszett!

:)

Nekem nagyon tetszik a bivalycsorda!
Olyan "őserőt" sugároznak, és nekem még ráadásul szépek is:))

Házi szamár

Öszvér ugratás

A Csincsilla eredete

A csincsilla,ez a pufók, szürke mókushoz hasonlító barátságos kis rágcsálóAmerika felfedezésével, az Andok hegységből indulva kezdte meg hódító körútját (csak úgy, mint kollégája a tengerimalac). Csapatokba verődve, a kövek között bújkálva élték éjszakai életüket. Nevüket a CHINCHA indiánokról kapták, akik vadásztak rájuk, húsukat megették, bundájukat pedig ruhaként, takaróként használták.
A XV.Században -az indiánok után szabadon- a Spanyolok nevezték el ezt az apró, de sokrétűen felhasználható rágcsálót csincsillának.
Amikor az Inkák leigázták a CHINCHÁKat, azonnal meg is tiltották nekik a csincsillaruhák viselését, a csincsillaprém pillanatok alatt az Inka uralkodóosztály ruha-alapanyagává vált, és kizárólag az Inka nemesek viselhették őket.
A XVI. században a Spanyolok leigázták az inkákat (ha jol sejtem, sok CHINCHA indián dörzsölte akkoriban kárörvendően a tenyerét;o), és elkezdődött a spanyol nemesek zsákmányszerző körútja.
Mivel adó már akkor is létezett, az egyik alattvaló egy ékszerekkel és aranytömbökkel telepakolt dobozt is küldött Izabella királynőnek. Mivel nem szerette volna, ha megsérül a doboz, ezért azt egy, egy Inka vezértől zsákmányolt csincsillatakaróba csomagolta. A követ, akinek át kellett volna adnia a kincseket, azonban úgy döntött, hogy -nagyon is érthető módon- inkább a fényűző életet választja, és megszökött a kincsek legnagyobbb részével. Mivel volt egy kis lelkiismeretfurdalása, ezért a csincsillabundákba csomagolt dobozt biztos ami biztos alapon elküldte a királynőnek. Nem jutott túl messzire, hamar elfogták a királynő katonái. És, ahogy az már lenni szokott, a gonosz el is nyerte méltó bűntetését....vagy mégsem?...Hát, a nők már csak ilyenek. A királynő még sohasem találkozott ilyen gyönyörű, fényűző és ritka szőrmével, így elfogása után halálbűntetés helyett inkább lovaggá üttette tolvaj barátunkat:))
Így történt, hogy a csincsillabunda a spanyol nők álmainak netovábbja lett, hiszen még soha senki nem találkozott ehhez hasonló lágy, puha, könnyű, kékes-szürkés árnyalatú, csillogó bundával. Mindenki, akinek akár csak egyszer is lehetősége nyílt a bunda megcsodálására, irigykedni kezdett a királynőre. A spanyolok kereslete a csincsillabunda iránt olyan óriásira nőtt, hogy Dél-Amerikában az arany és gyémántlázhoz hasonló állapot kezdett kialakulni. A csincsillabunda európai elterjedésével pedig a kereslet csak nőtt és nőtt… és nőtt...
Ezzel egyidőben,a brit bányatársaságokkal az Andokba érkező angol úriemberek egyre inkább hiányolni kezdték az otthon már olyannyira megszokott rókavadászatokat. Angliából rókákat hozattak, hétvégenként pedig rókára vadásztak. Hét közben pedig a róka vadászott ... éjjel-nappal.... a csincsillára.
“Hála” az angol úriemberek hobbijának, és a spanyol nemesek irigységének, a csincsillákat, sok más értékes állathoz hasonlóan a század végére már a kihalás veszélye fenyegette. 1918-bana chilei, a perui és a boliviai vezetés -végre- betiltotta a kis állatok vadászatát és a szőrmeexportot. De ekkor már túl késő volt.
A fordulat 1918-ban következett be, amikor is egy Mathias F. Chapman nevű bányamérnök, egy indián vadásztól élő csincsillát kapott ajándékba. Ekkor született meg Chapman fejében a saját csincsillatenyészet megalapításának a gondolata. Társai természetesen bolondnak hitték, amikor bejelentette, hogy az összes eddig történt háziasítási kísérlet kudarcbafulladása után, pontosan ő fogja megmenteni a kihalástól ezt a fajt. Indián vadászokat fogadott, és az élve elfogott “kék” csincsillákért cserébe aranyat igért nekik.
Négy évig járta az Andok lemagasabb csúcsait 23 indián társaságában, így sikerült összegyűjtenie 23 élő példányt. 1923-ban 11 csincsilla sikeresen meg is érkezett az Egyesült Államokba. Ők lettek a mai csincsillapopuláció ősei.
Az 1950-es években egy tenyészpár még mindig dollárezreket ért.
Egyre többen látták meg azonban az ÜZLETET a csincsillatartásban, találták meg a csincsillabunda potenciális piacát, és alapították meg az első szervezeteket a csincsillabundák értékesítésére. Hamarosan az első csincsillabunda sztenderdek is megjelentek.
www.csincsilla.hu

Még mindig a bivaly témához:

A házibivaly őse a jelenleg is vadon élő indiai vadbivaly. A bivaly a meleg éghajlatú, mocsaras vidéket szereti, ahol akár 6-8 órát is eltölt a vízben kényelmesen elnyújtózva, kérődzve. Hazánkban Zala és Somogy megyékben tenyésztették, elsősorban igavonó állatként. Első példányait az avarok hozták be, de az egykori százezres hazai állomány napjainkra 100 alá apadt a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása miatt. Erdélyben viszont még ma is nagy számban találkozunk házibivallyal.
A bivaly hosszú ideig, 30-35 évig él, teje háromszor zsírosabb a tehéntejnél. Szervezete a fertőző betegségekkel szemben sokkal ellenállóbb, mint a szarvasmarháé, ezért megőrzése és tenyésztése – kultúrtörténeti értéke mellett – genetikai szempontból is fontos feladat.

A bivaly. A magyar házibivaly őse valószínűleg az indiai vadbivaly, az arnibivaly volt. Ez a hatalmas termetű, 190-200 cm-es marmagasságú állat, olykor a 2 métert is meghaladó félhold alakú szarvával ma már csak Kelet-India mocsaraiban található. A bivaly még a szürke marhánál is igénytelenebb állat, mert megeszi a kákát, a nádat a szittyót és a mocsári füveket. A gümőkorral szemben edzett állat. Tejének zsírtartalma eléri a 8%-ot; a laktáció folyamán a zsírtartalom fokozatosan emelkedik, elérheti akár a 16%-ot is. 6 liter tejből 1 kg sajtot tudnak készíteni. Teje kellemes ízű, hamarabb alszik meg, mint a tehéntej és vitamintartalma is magasabb. A sajt mellett legkedveltebb terméke az "orda". Húsában több a foszforvegyület, mint a borsú húsában. Erdélyben - a Fogarasi havasokban, Kalotaszegen és a Sóvidéken - felújult a bivalytartás. Régi zoológiai leírásokban szerepel, hogy az avarok 560-ban Dél-Oroszországba bivalyokat vittek, sőt 596-ban Itáliába is szállítottak; ez azonban a bubalus latin szónak rossz fordításából következett, amely szó egyaránt jelent bölényt és bivalyt. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a XI. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szintén szerepelnek bivalyok. A bivaly a Kárpát-medencei magyarságnak kedvelt állata volt, amely ma a kipusztulás szélén áll. Tejét és húsát fogyasztották, vastag bőréből talpbőrt, hámot és gyeplőt - az újkorban gépi hajtószíjat - készítettek. A házi bivaly igavonó ereje 50%-al nagyobb, mint a szarvasmarháé, ezért terméskövek, vastag fatörzsek vontatására és termőföldek feltörésére használták. A történelmi Magyarországon 1911-ben 155 192 bivaly élt, 1935-ben a megcsonkított országban már csak 7069-es számláltak. Régebben Somogyban, Zalában és Mezőhegyesen tartottak nagyobb tenyészeteket. Magyarországon ma már csak néhány magángazdaságban találunk néhány egyedet. Erdélyben (Parajd környékén) és a Kárpátalján (Aknaszlatinán) nagyobb számban maradt meg; Kalotaszegen a bivalyt a "szegény ember marhájának" nevezték.

OBERHASLI kecske

:))

Csekély angol tudásommal jól olvasom, hogy az Inka-indiánok háziállata volt?
Érdekes, hogy alkatilag, meg gondolom használatilag is, olyasmi, mint Tibetben a yakkok.))

Az ALPACA is háziállat!

Tibbe! Ugye a KATKI honlapjáról másoltad ide a mangalicát stb-t? A cigáját is idetehetnéd, olyan a mi barink, csak lányban.