A melegenyvezésnek az a titka, hogy összeillesztés előtt meg kell melegíteni a felületeket. Mewgmelegíted, bekened, összeilleszted. Ezután még van 10 perced megszorítani, mert az összeillesztett felületek már lassabban hűlnek ki. hajszárító, hőlégfúvó alkalmas melegíteni. Régen gyertyát használtak, de az kormolhat.
Jó a kérdésed, csak nehéz rá pontosan válaszolni, de megkísérlem!
Ha a hangszerkészítés színvonalát - beleértve a lakkozást is - az autodidakta amatőr színvonalától a hangszerkészítő mester színvonaláig egytől tízig skálázzuk, akkor szeretném elérni az 5-6-os szintet.
Vagy másképp megfogalmazva, szeretném alulról közelíteni a mesterhangszerek színvonalát!
Tudom, addig még nagyon hosszú út áll előttem, pillanatnyilag az autodidakta amatőr szintjén állok!
A feltöltött fényképen szereplő hangszerről:
A tőke és a fejek gőzölt bükkből, az oldalak, a fenéklap, a kottaléc és a belső merevítő (nem tudom a szakszerű nevét!) juharból, a fedlap régi parasztágy nyoszolyájából kivágott lucfenyőből van.
A bundok 1,4 mm átmérőjű sárgaréz rúdból vannak, amiket gázlángon keményítettem.
A felhasznált ragasztó nem autentikus, de még nem megy elég jól a meleg-enyvezés! Emiatt a Soudal "D3" minőségű faragasztóját (hideg enyv-et) használtam.
A fenéklapot és a fedlapot több darabból táblásítottam, vastagságuk egyaránt 3,5 mm. A fedlap hátuljára három merevítő bordát kellett ragasztanom a megfelelő merevség eléréséhez.
A megmunkálás előtt a faanyagokat (kivéve a tőke és a fejek) bóros oldatban kifőztem, összeragasztás, csiszolás után pedig hígított káli-vízüveggel felületkezeltem.
A lakkozást is több szakirodalomból igyekeztem megtanulni. Azt megtudtam, hogy a hegedűk lakkozására való hagyományos szesz és olajlakkok nagy csillapításuk miatt nem alkalmasak a pengetősökhöz, így a citerához sem, mert ezekhez kis csillapítású lakkok kellenek. Viszont eddig erre a célra jobbat, mint a "Nitrolakk" nem találtam. Tudom, ez nem jelenti azt, hogy nincs ilyen a természetes lakkok kötött, csak én még nem találtam rá.
Pontatlanul tettem fel a kérdést, lehetőleg lakkozni szeretném!
Elsődleges, hogy jól, szépen szóljon, ezt követi a fényesség és a tartósság.
További válaszát köszönöm előre is!
Ui: (tisztában vagyok vele, hogy le kell húroznom, de a végkikészítés előtt hallani akartam a hangját, és szép! Egy előadáson néhány szám erejéig ezzel zenélt a prímciterás, és Ő is pozitívan ítélte meg.)
És a paraffinnal mi lesz utána? A méhviasz tisztán túl puha, lefogja a rezgést. Ha az emberünk a viaszolás mellett dönt, akkor először lenolajjal kenje be, de ne itassa, csak törülje fel a felületre az olajat egy ronggyal. El kell kerülni, hogy az olaj mélyen beivódjon, mert az tönkretenné a hangot. tehát bekenni vékonyan, majd hagyni megszáradni - napfényen egy nap is elég. Ezt a száradás után mindig meg kell ismételni, mindig az előző réteg teljes száradása után addig, míg a felület már meglehetősen telítődik. Ezután jöhet a viasz. ebbe a viaszba méhviasz, karnaubaviasz, lenolaj, fenyőgyanta, terpentinolaj kell nagyjából egyenlő arányban. Melegen kell összekeverni. Ha kihűl, cipőpasztaszerű lesz. ezt e felületbe kell dörzsölni erősen egy ronggyal, hogy a dörzsöléstől megolvadjon. Így szinte fényes, sima lesz. Segít, ha a felületet napon, vagy hőlégfúvóval felmelegítjük. ezt szintén többször meg kell ismételni, míg jó selyemfényű felületet kapunk. A viaszolt felület nem olyan fényes és ellenálló, mint a lakkozott, de folyamatos karbantartással időről időre egyszerű ápolással felújítható, sérülései kijavíthatóak. Ha ezt az ápolást módunkban áll rendszeresen elvégezni, akkor tartósan szép maradhat. Ha a lakkfelület megsérül, azt nehezebb megjavítani.
Nos milyen szempont lenne a fontos? Legyen tartós? legyen egyszerű? Jól szóljon? Milyen fénye legyen? magasfényű, vagy selyemfény, esetleg matt? Mit szeretnél?
> A lezárás és a befúvó közötti rész hossza hogyan befolyásolja a hangzást?
Az átfúvással képzett felső oktáv tisztaságára van hatással. Célszerű dugót tenni a csőbe, hogy tapasztalati úton be lehessen állítani. A profi fuvolákban is van, de azokban csavarral szabályozható.
Az, hogy egy adott menzúrára milyen vastag húrt teszel a kottára, az több dologtól is függ: - milyen a hangolásod?
- milyen erős a kezed? - Milyen a hangszer teherbrása?
Ha magasabb a hangolásod, elmehetsz a vékonyabb felé, lesz hangerő úgy is, és könnyebb is lesz játszani rajta. Ha vékonyabb húrokat választasz, akkor a gitárhúrokból is vékonyabbat kell
A Daddarionak minden hangolásra vannak különböző erősségű húrjai, 3 fokozat, mint a vonósoknál a Tomasztiknak, ha a dallamhúrok vastagabbak, akkor a bourdon húroknak is erősebbeket kell választani.
A gitárhúr jó lesz, még a menzúrád és a hangolásod is ordítja, hogy gitár. Daddario fém gitárhúrokat azért lehet kapni, nem ritkaság, és az már eléggé megfelelő minőség
A Melódia márka nem rossz, de citerahúrnak nem alkalmas. A rezet kerek húrmagra tekercselik, ami lehetővé teszi, hogy a fonat lelazuljon, ha megsérül. Citeránál mindig megsérül, mert a húr fémen fekszik fel nagy szögben ráfeszülve, a feszítőerő elnyírja a fonatot, és akkor tuti lelazul és zörögni fog. A Daddario húrokat hatszögű acélmagra tekercselik, amin a fonat nem tud elfordulni, így sérülés esetén le sem tud lazulni. Egy apró jótanács: Ha a citerát egyfejű, akkor jók a bronzfonatú húrok, de ha belsőfejes, akkor ugye ott a menzúra nagyobb, ezért oda nikkeles húrt vegyél.
Kedves Citera! A citerám lassan készül, viszont a húrozásnál elakadtam. A 65cm-es menzúrájú E-A citerához milyen átmérőjű és típusú basszushúrokat ajánlanál? Kísérő és dallamhúrnak az általad ajánlott 10-es citerahúrt gondoltam (érdekes, hogy Gáts Tibor 14-est javasol, az AFolk pedig a 8-9-10-es citerahúr valamelyikét). Basszus húrokból, ha gitárhúr, akkor fém, vagy nejlon húrt érdemes használni? Előbbit csak "Melodia" márkában találtam, ugyanúgy, mint citerahúrt is, erről a márkáról mi a véleményed? Eddig vonósokkal foglalkoztam és megszoktam, hogy a jó minőségű húrok több tízezer forintba kerülnek még egy hegedűnél is, nem hogy egy nagybőgőnél, de legtöbbször teljes mértékben meg is érik az árukat.
Annyival egészíteném ki, hogy eltérések természetesen szoktak lenni. Ezek csak alap értékek, amik eddig beváltak. De van 1,5 illetve 3,3 mm is, csak rengeteget vacakolok vele. Nehéz kimérnem a megfelelő távolságot.
Ejtettem ezt a módszert, mert képtelenség volt hatékonyan polírozni alkohollal. Ha túl kevés volt az alkohol, akkor csak az olajat kentem rajta szét, ha pedig valamivel több volt (némileg nyirkosabb), akkor már helyenként a lakkot is felszedte. Próbálkoztam benzoe oldattal, ami ugyan alkoholos volt és jobban működött, de nem volt az igazi. Péteri Károly ajánlotta még régebben a super nikco -t, ezzel políroztam fel és egészen kielégítő lett az eredmény. Nem ragad, nem puha, szép fényes és egészen tisztán is tartható. Viszont nem olcsó, 1 liter 10.000 forint.
Végül sikerült megoldanom a hegedű tisztítását. Mivel minden soknak bizonyult ennek a puha lakknak, ezért úgy döntöttem, hogy keverek egy nagyon gyenge "polírvizet". 4 dl vízbe tettem 18g tripolit, majd alaposan összeráztam. Polírozás előtt nagyon vékonyan beolajoztam a lakk felületét, ezután cseppnyi "polírvízzel" dörzsölgettem apránként. Szépen megtisztult, noha a lakk azért egyértelműen világosodott. Szerintem így már megfelelő állapotban van, viszont fel kellene még fényezni egy picit. Nyirkos szeszes lenvászonra ha teszek némi olajat és benzoe -t, az szerinted megfelelne? Nem érzem úgy, hogy komolyan dörzsölgetnem kellene, szerintem elég volna simogatni, így nem ragadnék bele a lakkba. Bár a kivitelezéssel még így is gondban leszek, mert nagyon puha ez a lakk. Túl sok ideig nem lehet tökölni egy bizonyos területen, mert akkor nyomot fog hagyni a rongy és az olaj, ez fix. Talán még a körkörös mozdulatok sem biztos, hogy beleférnek....
