Na azt hiszem mára már csak egy téma maradt: Eötvös-diák újság.
Ennek évekig voltam a tördelő szerkesztője, nagyon sokat dolgoztam vele, azt kell mondjam, nagyon jó és élvezetes iskola volt. És látványos KISZ-feladat... :o)
Akkoriban nagyon szép rendes kétszines nyomtatott újság volt az Eötvös-diák. Mindig mindenki várta a rendszeres tanári arcképcsarnokot, ami nemegyszer nagyon jól sikerült.
Azért volt lehetőség a jó minőségű újság készítésére, mert a Révai nyomda dolgozói akik társadalmi munkában csinálták, lehetőséget kaptak az Eötvösben sportolásra.
Emlékszem a Révais kapcsolattartó Szacsvay Péter volt, aki sajnos szegény nagyon fiatalon meghalt autóbalesetben három gyereket maga után hagyva. jelent meg ő általa meg édesapja által fényképezett könyv is (Erdélyi utakon).
Hogy milyen a sors ez a Szacsvay Péter később effektiv kollégám is lett éveken át a főiskola evégzése meg katonaság után. Persze rögtön felelevenítettük a régi élményeket.
Volt tanárkapcsolatunk is. Már nem emékszem mindenkire, de nagyon jól együttdolgoztunk mindenkivel. Egy valaki emelkedett ki a sorból: Füvessy Zsuzsa tanárnő, akivel élmény volt minden e témában együtt töltött perc. (Azt hiszem ő még ma is tanít az E5vösben Pajzs Zsuzsa néven)
PS:
Nagyjából befejeztem a monológjaimat. Márcsak az eddigi hozzászólásokra való reakciók maradtak hátra. Remélem arra is sort fogok tudni keríteni. (Azért vettem a topic-elolvasás elé az élménybeszámolókat, hogy a hozzászólásoktól függetlenül tudjak beszélni az érzéseimről.)
Döbbenetesen primitiv módon volt kezelve az énekoktatás az Eötvösben a mi időnkben. Nem véletlenül menekültek fejvesztve az énektanárok onnan. A diákság majdhogynem mindent megengedett magának velük szemben (mert szinte semmi retorzió nem volt érte) a kétségbeesésbe taszítva őket. Én hallottam énektanárnőt teli torokból kiabálni egy énekóra közepén, hogy "kifelé az egész osztály." (Nagyon félelmetes és egyúttal szomorú volt)
Ez nekem nagyon fájó volt. Mint említettem én nagyon szerettem a komolyzenét. Tudtam, hogy nem zenével akarom keresni a kenyerem a későbbiekben, de azt kell mondjam a legnagyobb erősségem volt. Zenetörténetből (én úgy ítélem meg, lehet, hogy tévedek), döbbenetes mélységű és információtartalmú dolgozatokat tudtam rögtönözni bármikor mindenféle tanulás nélkül (koromhoz képest), hisz benne éltem a zenében, oda menekültem a külvilág zaja elöl. Emlékszem az egyik Beethoven dolgozatomra 3 csillaggal díszített 5-öst kaptam a soros énektanárnőtől és fel is kellett olvasnom az osztály elött. (Hozzáteszem irodalomból a 12 év folyamán soha értsd _soha_ nem volt 5-ös dolgozatom)
Hogy mennyire gyér volt a zene kultúrája az Eötvösben mutatja, hogy egy Bartók-ünnepségre pár ember ment el az egész gimnáziumból. Meg is írtam cikkben az esetet az Eötvös-diákban.
Nagyon rossz szívvel emlékszem vissza néhány periférikus látásomban elhelyezkedő tanárra.
"Csipet"-nek becézett matektanárnőre, aki egyszer összafoglaló nagy matekdoga elött helyettesítés keretében egyetlen előzőleg már vett tétel bizonyítását vezette elő 45 percben, úgy hogy nem ért a végére miközben teljesen belezavarodott saját szövegébe. Majd csodálkozott, hogy csengetéskor elég udvariatlan módon, mint akiket géppuskából lőttek ki, menekültünk ki a teremből.
Somfai Zsuzsa. Aki még ma is tanár (számomra teljesen érthetetlen módon). Nála alkalmatlanabb tanárt/embert nem látott a föld szerintem. Egyetlen értelmes mondatot nem hallottam tőle. Engem szabályszerüen taszított a személye.
Barek István kommunista beállítottságú igazgató, szörnyű negédes férfiatlan kiállással (mindeközben nulla aggyal)
A nagy kövér kommunista beállítottságú történelem tanárnő, nem emékszem a nevére (egyszer helyettesített, rémálom volt).
Volt egy másik nagy kövér tanárnő, annak sem emlékszem a nevére és ő is szörnyű volt, az matekot tanított.
Magdást én sem komáltam, de nem volt gyakorlatilag semmi dolgom vele.
Minket még tanított 1 évig kémiára, mielött átment az alma materébe a fasori gimnáziumba eredeti tárgyait (görög, latin?) tanítani.
Én sokakkal ellentétben nagyon-nagyon szerettem az öreget. Nagyon sok sikerélményem kötődik hozzá. Imádnivaló vaoltak a látványos kísérletezős órái. Emlékszem sokan nehezen viselték, hogy a lányokkal szabályszerüen kivételezett. Egy lánynak elég volt egy-két értelmes magyar mondatot mondani, és már meg volt az ötösük. Bennünket fiúkat, meg rendesen megdolgoztatott (na azért annyira nem, mint Jónás tanárnő). Nem is mondtam, szerintem az ofőnk utánajárásának köszönhettük a tanárváltást kémiából, hogy legyen egy kicsit könnyebb az "iga" Jónás tanárnő után. Én mint említettem, mindkettejüket másért-másért szerettem.
Sőt olykor nagyon kemény is tudott lenni velünk fiúkkal. Volt egy srác, aki mindig úgy védekezett, ha nem készült, hogy egy büdős szót sem válaszolt a feltett kérdésekre, mielőtt megkapta az egyest. Jónás tanárnő ilyenkor feltette a menetrend szerinti három kérdést és gond nélkül véste be a karót. Nem úgy Bánhegyi tanár úr. Ő feltett vagy tíz kérdést. Majd a tizedik kérdés után kifakadt: "Szólalj már meg fiam, mert lehánylak"
A fáma szerint ez a megkülönböztetés azért volt, mert a tanár úr semmire nem becsülte a női nemet. Úgy volt vele, hogy a nők dolga a szülés, majd a fiúk viszik előrébb a világot. De valószínübbnek tartom, hogy ezzel csak vígasztalta magát néhány meggyötört srác.
Emlékszem a legnagyobb - egyszer már megvolt - kihagyott "poént" Bánhegyi tanár úrnál hagytam kicsúszni a kezeim közül. Feltette a kérdést, hogy mi a különbség a gömblombik és az Ehrenmayer lombik között. Negyedóráig hagyta kínlódni a társaságot és mindenki mondta a nagyobbnál nagyob hülyeséget. Én rájöttem, hogy mire gondol a tanár úr és nem mertem a mint kiderült tökéletesen jó válaszomat benyögni. Annyira visszahuzó erő lett bennem a többiek által felhozott hülyeségek. Pedig marha egyszerű a válasz: Az Éhrenmayer lombikot könnyebb _elmosni_. Máig fáj bennem ez a kihagyás. :o((
Most fogom elveszíteni az esetlegesen létező maradék reputációmat, itt a topicban, mert nekem bizony nem felhőtlenül pozitiv a véleményem vele kapcsolatban. :o(
Hihetetlenül hullámzó volt egymáshoz való viszonyunk a diákévek alatt. Én nagyon sok keserűséget és megfáradságot éreztem ki személyéből (gondolom '56 körüli élményei maradandóak voltak az életében). Amikor mindketten jó "passzban" voltunk, akkor tudtunk közel is kerülni egymáshoz egy-egy beszélgetés erejéig, ami nagyon jó volt.
Rendkívül érdekes módon matekos érdeklődésem ellenére a legtöbb gimnáziumi sikerélményemet történelemből értem el. Az én időmben volt évfolyamszintű történelemverseny legalább 6 párhuzamos osztály részére. Nem épp könnyű (évszámos meg egyéb) tesztek kombinálva esszé típusú kérdésekkel. Rögtön elsősként (ja, nem is mondtam, akkor volt a Reáltanoda utcai E5tvös 125-dik jubileumi évfordulója is, és szomorú módon nem kerülhetett bele a jubileumi évkönyvbe a mi generációnk) beneveztem a versenybe és számomra nagyon meglepő módon, kis híjján holtversenyes harmadik lettem rajta. Azért csak kis híjján, mert én ostoba állat a görög-római történelem összes tesztben előforduló (különben általam jól megadott) évszáma elé nem írtam oda, hogy i.e. A zsűri teljesen jogosan némi tanakodás után egyetlen pontot sem adott ezekre a válaszaimra, így az a sok 10 pont nagyon hiányzott érthető módon a végelszámolásnál. Járomi tanár úr, azért értékelte az erőfeszítéseimet és azonnal 3(!) db ötöst vésett a naplóba a verseny után. És évvégéig békén hagyott.
Másodikban is indultam az akkor már kétfordulós versenyen és malőr nélkül (emlékeim szerint) nagyon jó helyezést értem el (már nem emlékszem pontosan milyet)
Viszont máig emlékszem a történelemversenyre való felkészülés mikéntjére. Ezt leírom, bocs ha bárkit fárasztana. Én azt csináltam, hogy magam elé vettem a különben szerintem halálrossz történelemkönyvünk összes kérdését. És megpróbáltam megválaszolni őket (puskázás nélkül). Hihetetlen kínlódás volt lemenni az agyam "alfa-szintjére" és előkaparni _tavasszal_ az ősszel tanultakat. Viszont, ahol sikerrel jártam, azzal a témával többet nem foglalkoztam, elkönyveltem, hogy azt fel fogom tudni idézni álmomból is felkelve. A maradék megválaszolatlan kérdésnek/témának egyszerüen símán utánanéztem. Nekem /gyarló egyszerű embernek/ nagyon nagy élmény volt maga felkészülés (vége) és a verseny is, azért is írtam le.
Mi (volt) akkor a negatív érzésem Járomi tanár úrral szemben? Korrekten és nem unalmasan adott elő, de mindig éreztem valahogy az érdeklődés felkeltésének hiányát az órákon. Azt a pluszt, amitől szép és rendkívül izgalmas a történelem a puszta adatokon és történelmi eseményeken felül. Azért az érdeklődésem (nem úgy mint magyarból), a mai napig megvan történelemből, rengeteg ilyen témájú könyvet olvastam/olvasok. Tehát annyira nem vészes a helyzet.
Zsombory Ibolya...
Az ember a szépre emlékszik vissza, a rosszat igyekszik elfelejteni, így rövid leszek vele kapcsolatban. Én nagyon nem szerettem benne azt a minden fennköltség nélküli, földhözragadt, anyagias teljesítményorientált szemléletét. Azt a kicsinyes (kalkulátorral "kicentizett") évvégi jegyosztását. Az órái számomra, ha nem is voltak kibírhatatlanul unalmasak, de lélektelenek voltak. Én mindig is nagyon szerettem a komolyzenét és egy-egy zene élvezetekor lobogott bennem a tűz a szépség iránt. Nála egy vers számomra egy megtanulandó memoriter szöveg volt semmi egyéb.
Az érettségi egy hatalmas (külön botrány) volt nála. Először is én bízva a lexikális memóriámban a pályakép típusú magyar írásbeli érettségi dolgozatra készültem. Na sikerült egy témát teljesen kihagyni a 4-dik évvégi ismétlésből: Radnóti Miklóst és richtig ő volt a pályakép témája "élesben". Na miután ez kiesett, maradt Vörösmarty és Petőfi egy-egy kevésbé ismert azt hiszem szerelmes versének összehasonlító elemzése, mint második esélyes téma, ahol valamit a lexikális ismeretekből és "műélvezetből" meg lehet csillantani. Bevallom utólag (lehet, hogy teljesen indokolatlanul), nagyon élveztem a dolgozatírást a szomorú előzmények ellenére, sőt a végén nem is bántam, mert még zenei összefüggést is sikerült találnom. Szóbeli előtt félrevont a tanárnő, hogy nagyon nehéz dolga volt a dolgozatom javításával és nagy nehézségébe került a felfelé húzás. Szóbelin aztán derült égből villámcsapásként kiderült, hogy 2-est bírtam kapni a dolgozatra. Megvolt a "kellő" hangulatom a szóbeli felelethez, aztán szerintem a számomra tökidegen magyartanár érettségi elnöknek köszönhetően 4-esre érettségiztem végül.
Az igazán csúnya történet még hátra van. Az egyik érettségi találkozóra eljött és mindenkit körbeszimatolt, ki hol dolgozik, kiből milyen hasznot tudna kihozni a maga számára, hol tudna kiadni az egyik könyvét, kinél tudna valamit jutányos áron beszerezni. Ez annyira méltatlan egy tanárhoz, hogy beleborzadok a mai napig.
Hú, nem emlékszem mikor írtam le egy menetben ennyi szintaktikai hibát, mint legutóbbi hozzászólásomban. Bocsánat kérek érte, pedig esküszöm átolvastam "korrektori" szemmel, mint rendesen szoktam.
Hát ő volt számomra a negativ ellenpont. Rengeteg földrajz óránk maradt el, teljesen össze-vissza rendszertelenül tanultunk nála. (Ez a mai napig a halálom). Akkoriban az volt a mániája, hogy aki kellőképpen be tud seggelni valamit, az viheti csak valamire. Én álltam nála két karóval bukásra, amikor nem tudtam valami görény földrajzi adatot hitelen azonmód felszólításra. Nála félóra bőven elég volt egy jóizű hatalmas karózásra, ha olyan kedve volt. Máskor meg olyan piti dologra kaptam ötöst nála, hogy ma is elképedek. (Az egyik a két karó után a legjobbkor jött, a karóktól függetlenül megkapva :o). Hogy nem a földrajzzal vagy velem volt elsősorban a hiba, azt mutatja az is, ahogy akkoriban jött az E5vösbe Füvessy Zsuzsa tanárnő (már akkor is három gyerekes családanya volt), életerőtől duzzadva/kicsattanva. Fantasztikusan érdekes órákkal, zseniálisan élvezetes számonkérésekkel. A földrajzot ilymódon sikerült pozitiv összképpel zárni, hála neki.
Joachim Györgyné (matematika)....
Számomra minden idők egyik legellentmondásosabb személyisége. Mai napig állítom, hatalmas tehetség szunnyadt benne. E5vös szinten meg kiemelkedően jól tanította a gimnáziumi matekot. Egy kis odafigyeléssel abszolút fájdalommentesen lehetett érettségizni nála. Rendkívül tömören értelmesen és gyakorlatilag tévesztés nélkül, megbízhatóan tudott előadni. Viszont eljutva egy kétségtelen magas szintre ki tudja miért teljesen "retrográd" lett. Marhára utáltam azokat az óráit, amikor kijelölte a feladatokat és elment a kedvenceihez trécselni 45 percet. Ezt a mai napig felháborítónak tartom. Mutat az is valamit, hogy amikor gyanutlanul beneveztem az OKTV matekversenyre l'art pour l'art egyetlen 5 pontos példát tudtam csak megoldani, pedig azért osztály szinten nem voltam rossz matekből. Az OKTV verseny _szinvonaláról_ sem volt fogalmam, nemhogy konstruktivan részt tudjak venni rajta.
Finoman szólva nem voltam a kedvence, ennek ellenére nagyon szép jellemzést adott rólam ofőként, sőt majdnem elintézte, hogy a Lomonoszovra kerülhessek, győzködve a szüleimet is. Máig nem tudom, hogy szívatni akart-e vele, ismerve a nagyon gyér orosz tudásomat.
Nagyon tetszett benne a "bosszúállástól" mentes hidegvérű pragmatizmusa. Ez bár elvárható egy tanártól, közel sem volt triviális. Nagyon korrekt nagy lélelről is tett tanubizonyságot. Emlékszem trigonometriából írtunk egy brutális témazáró nagydolgozatot. Én akinek be volt kötve a jobbkeze, felmentés kaphattam elvileg a dolgozatírás alól. Viszont szabályszerüen meg akartam írni a dolgozatot (jó érzés abból írni dogát, amit tud az ember alapon). Csak hát a rengeteg körmöléssel járó sok számolást igénylő dolgozat akaratom ellenére csak 3-asra sikerült (fizikai akadályoztatás miatt is). Mondamon sem kell az évvégi elszámolásnál nem szenvedtem hátrányt emiatt.
Bár jól tanította a fizikát is, beszervezte nekünk az akkor már nyugdíjas Zentay Károly bácsit különórákra. Hát az valami tünemény volt, amikor gyönyörűszép fizika versenyfeladatokat oldottunk meg . Emlékszem egy feladatra, hogy egy pisztolyból két golyót t idő különbséggel lövünk fel függölegesen, mikor és hol találkoznak a golyók. 45 percen keresztül rengeteg oldalról megvilágítva elemeztük ki a feladatot.
Lugossy Ágnes francia tanár....
Akkoriban jött oda szintén fiatal tanárként. Nagyon csinos, szintén életerőtől kicsattanó tanárnő. Ő az életem legjobb nyelvtanárnője volt. (Pedig etémában a sikertelenségeim miatt igencsak kritikus vagyok). Hallatlanul élvezetes órkat adott, és nagyon jól állt neki a határozott fellépés. Emlékszem később TIT-előadásokon is összefutottam vele, és hosszasan beszélgettünk az élet dolgairól. Ő volt talán az egyetlen tanár, akivel kölcsönös volt a szimpátia, azaz nemcsak én szerettem őt. Valószínüleg közrejátszott ebben az is, hogy kezdőként még kevés diákja volt addig. A fáma úgy tartja, hogy el kellett jönnie az E5vösből hamarosan, mert az egyik E5vösös sráccal sikerült "látványosan" összejönnie. Ez már viszont mindenképp az én időm után volt.
Molnár Győzőné orosz tanárnő.
Nem lehetek eléggé hálás a sorsnak, hogy ő tanította nekem az oroszt. Valószínüleg mindenki másnál megbuktam volna. Érdemeimen felül szeretett engem, mivel nagyon szeretett zongorázni tanulni, rengeteg pénzt időt feccölt bele. Én meg komolyzeneszeretetemmel azonnal beloptam magam a szívébe, amikor "szakértőként" véleményeztem zongorajátékát.
Kása...
Érdekes módon én jobban kedveltem őt, mint Vargha Laci bácsit. Valahogy karakteresebbnek tartottam, pedig ő rohadtul nem csípett engem. Azt elismerem, hogy kétségtelenül, nem volt könnyű ember. Én hálával emlékszem rá vissza, mert alaposan közrejátszott abban, hogy a kommunista május 1-éken, ne kelljen a felvonulási téren bohóckodni, csomó fel- meg rákészülést megspórolva ezáltal. helyette lehetett hasznos dolgokat csinálni.
Még mindig nem elolvasva és reagálva a Jónás Évával foglalkozó hozzászólásokra, mindentől függetlenül szeretném megpróbálni összefoglalni (a magam számára is), miért szerettem annyira őt. Előrebocsátom az évek során én is tanárkodtam éveken keresztül (igaz nem gimnáziumban, hanem főiskolán), tehát a _másik_ oldalról is gyűjtöttem már tapasztalatot.
Egy tanárnak általában mindig probléma (reál tárgyaknál), hogy legyen mire építeni egy adott órát, hogy amit egyszer elöző órán elmondott, az ne az "éterbe" szálljon el értelmetlenül. Na most Jónás tanárnő ezt a problémát kétségtelenül radikálisan oldotta meg (a mi időnkben is).
Óra elején _kiszámíthatóan_ (!!) mindig volt egy kérdésekből álló össztűzes "szeánsz" (ami a korábbi órákat volt hivatott az egész osztálytól visszakérdezni alapos mintavétellel). Rengetegen voltak, akik ezt ellenséges hozzáállásnak gondolták, próbálták meghúzni magukat. Ebből következően, aztán, ha pont olyan kérdés jutott rájuk, amire nem tudták a választ, jött a két "rásegítő" kérdés majd a karó. Pedig marha egyszerű volt ennek az ellenszere: jelentkezni kellett akkor, amikor egy adott kérdésre tudta az ember a választ (és csak akkor, persze). Jónás tanárnő soha nem szívatott meg senkit úgy, hogy kivárta mikor nem jelentkezik valaki. Neki egyetlen célja volt, hogy vele együtt "lélegezzen" az osztály az adott témában, lássa, hogy értelme van az egész tanár-diák kommunikációs "erölködésnek". És ebben maximálisan maradéktalanul igaza volt, szerintem.
Nem akarok nagy szavakat használni, én lazán gyakorlatilag otthoni tanulás nélkül volt 4-5-ös a tárgyaiból, ennek a folyamatos agyi karbantartásnak köszönhetően, pedig nem az ő tárgyaiból tanultam tovább. Soha semmi "szivatás/szivózás" nem volt a kérdéseiben.
A másik kedvenc húzása volt, hogy a felelőtől nekünk diákoknak kellett kérdezni. Ez is végtelenül a helyén volt/van, mert egyszerre két embert tud tesztelni. Itt is egy-két jól kitalált kérdéssel azonnal ki tudta a dolog méregfogát venni az ember, nem kellett hozzá nagy lángész.
Emlékszem, amikor a nagyon durva kémiai számításokat vettük a nem túl frappáns feladatgyűjteményből, engem kapacitáltak az osztálytársaim, hogy próbáljam meg újraelmagyarázási óhajokkal "lassítani/fárasztani" Jónás tanárnőt. Ez nem volt veszélytelen vállalkozás, mert ha hülyeséget kérdez az ember, azon könnyű átlátni és az oroszlánt kihozni a tanárnőből. Én természetesen elsőkörben "egy mindenkiért" alapon azonnal igent mondtam, aztán mérnöki indítású agyammal egyszerűen képtelen voltam lyukat találni a Jónás tanárnő által leadott anyagon. Annyira világosan helyén volt minden.
Nagyon nagy vonalú volt a tanárnő az évvégék felé. Az volt az elve, hogy év közben kell dolgozni: megadta a császárnak, ami a császáré, aztán jöhetett a fellélegzés. Nálunk még volt (emékeim szerint) decemberi karácsony elötti félévzárás. Velem nemegyszer előfordult fél év végén is feleltetés nélkül(!) 3 tizedről felfelé kerekített. Pedig másokkal szemben állítom, hogy semmilyen szempontból nem voltam kedvelt tanítványa, egy-két jópofa kedvességen kívül jelzésértéküen soha nem mutatott semmilyen kitüntető figyelmet irányomba (egy voltam a sok közül). Annak ellenére sem, hogy kevés annyira fesztelen felszabadult diákja lehetett neki mint én (osztálytársaim hozzállását alapul véve). Ezt azóta is fájlalom és a 15 éves érettségi találkozó is megerősített benne. Kevés olyan (nekem) rokonlélek emberrel találkoztam az életben, mint vele.
Hogy teljes legyen a kép: nem tudom ugyan hány éves volt a mi időnkben a tanárnő, de ráadásul nagyon jól is nézett ki :o)) Magas vékony ápolt menő energikus és jó humorú (!) nőként emlékszem vissza rá, akivel alkalomadtán tréfálkozni is lehetett (módjával).
Zsembery=Zsombory; nos igen, kevesen zárták igazán szívükbe őt. Viszont azóta is sérti a fülemet, ha a közöl, pótol vagy értesít igéket igekötővel használják, annyira belénkverte, hogy ez helytelen.
Elkezdtem a topicot olvasni, csak pár hozzászólásig bírta a szemem így éjfél felé. Holnap kinyomtatom és elolvasom töviről hegyire az egészet. És nem menekültök meg, visszatérek. :o))
A topic-hozzászólás reakcióim elött elöljáróban én 1978-82 között voltam E5vös-diák. Az én véleményem szerint az ember legszebb 4 évének kellene lennie a gimnazista éveknek, nekem rémálomszerüen borzalmas rossz volt, akkor is és most - így utólag az időbeli messziségből visszatekintve - is.
Nehéz lenne kigyűjtenem így utólag kit utáltam a tanárok között legjobban: Zsembery Ibolya magyar tanárnőt, aki teljesen hazavágta az irodalom és nyelvtan iránti szeretetemet és érzékemet. Vagy Zelcsényi Bélánét, akinél egy kész gyomorfekély volt egy földrajz óra, annyira hektikusan kiszámíthatatlan volt.
Az egyedüli akire igazán szívesen emlékszem vissza az a sokat vitatott személyiségű (a későbbi Baloghné), akkor még Jónás Éva és még őtőle is nagy keserűségek közepette búcsúztam el az érettségi után.
Nem mindennapi sztori volt, remélem nem lesz baj belöle ennyi év után, ha elmesélem. Hát igen, kőkemény volt az évek során Jónás tanárnő, nem egy, nem két ember tapasztalta ezt a bőrén évismétlés formájában vagy a nagynehezen kiizzadt (fél)évvégi 2-es formájában. Az osztályátlag rekordot /pozitiv értelemben/ nem az ő tantárgyaiból tartottuk (biológia, kémia), finoman szólva.
Na 100 szónak is egy a vége, Elérkezett az érettségi és osztálytársaim isten tudja honnan megszerezték a biológia-érettségi feladatsort. /Ez akkoriban azért nem volt legalábbis triviális/. És az én "nagytudású" osztálytársaim hibátlan 100%-os maximális dolgozatot adtak be. Jónás tanárnő meg égett, hogy akiknek 2-eseket adott az évek során, azok hogy "megtáltosodtak" érettségire. Egyébként jellemző Jónás tanárnő pozitiv hozzállására, hogy nem csinált botrányt, hanem lenyelte a békát, bár látszott nagyon bántja a dolog.
Az én ofőm meg "zseniálisan" kitalálta, hogy én, mint nem biológiából érettségizett ember, akit ráadásul általános elfogadottság szerint nagyon szeretett Jónás tanárnő _én_ adjam át az érettségiző osztály ajándékát a tanárnőnek. Azt az ajándékot amit persze nem fogadott el Jónás tanárnő és nekem kellett e tortúra alatt megfáradt szomorú szemeibe néznem. Persze én voltam a barom, hogy hagytam magam rádumálni erre a álságos bohóckodásra.
Na hogy egy vidámabb sztorit is meséljek, volt egy olasz-óra (én franciás csoportban voltam), amit hogy hogy nem a csoport 90%-a bojkottált egyik alkalommal. Ez sem volt még akkoriban triviális. Jött a számonkérés és igazolatlan-kiosztás. Az ofő sorban szólította a delinkvenseket, hogy ki hol volt, miért nem volt olasz-órán. Az egyik stréber srác (Tamás), hogy mentse, ami menthető, azt mondta fájt a térde és lenn volt az orvosnál. Ofő-kérdés: van igazolásod? Válasz az nincs. Durr be az igazolatlan. A következő srácnak ofő kérdés: Te hol voltál fiam? Segítettem lebicegni Tamásnak az orvosi rendelőbe. Ezt már az ofő sem bírta röhögés nélkül. Persze az igazolatlan neki is kijárt.
Vagy egyszer orosz órán a félrefordításokról volt szó, milyen hibák lehetségesek. Elérkezünk a "féllábú ember"-hez a fordításban, mire a valaki benyögi: én tudom már mi lesz belöle: "egyenfutó"
Bár a fórum úgy tűnik kissé lehalt de azért próbálkozom. Én is régi turákos vagyok (94-ben végeztem), és sajnálom hogy csak így utólag hallok Tnő visszavonulásáról (hát ugye én is külföldön...). Mindenesetre én is a szigorúságáért kedveltem őt. 1 jellemző sztori a szigorúságáról, ill. az emberiességéről: egy eszement filozófiai baromság volt valami irányzatról a könyvben, senki nem tanulta meg, röpzh, az osztályból tán ha 3 embernek lett 1esnél jobb. Dolgozatok kiosztását követően nagy lebaszás, majd a következő órán ugyanabból megint dolgozat - ugyanolyan eredménnyel. Azért évvégén senkinek nem számította be...
Sziasztok! Örülök hogy vagytok!
Én 92- 98 között jártam az 5vösbe, mint az első 6osztályos évf. tagja(A). Ofő:Beé + Sas.
Érdekelne ez a Doba féle levél, ha még lehet elolvasnám! És Zoli Bácsitól még annyit: te egy oszályba jártál a Varga Sanyival, nem? Engem tanitott, sőt érettségiztetett franciából. Aztán elment Fr. o.-ba. most meg asszem hazajött.
Ja, és senki nem irt a vizitúrákról made by Sas. Én 3*v.4* voltam és imádtam.
Külön üdvözlet Tóth Attilának és Brixel Lacinak! (megvan még az együttesetek?)
hát én ott voltam, igaz a sor végén inkább 12D tábla mögött kullogtam. amennyire nem értékeltem akkor az e5vost, annyira ellentétesen fájt most újból végigjárni a termeket. megy az id?, ezt mindig ilyenkor látja meg az ember. és turák tanárn?? hát szerintem már a normál ballagáson meg volt neki bocsátva minden, legalábbis részemr?l.
Én majdnem ott voltam, sőt el is ígérkeztem: ha péntek éjjel nem történik egy váratlan esemény, akkor szombat délelőtt megjelentem volna. De nem tettem, és ezért még vár rám pár lebaszás egy-két haveromtól.
Nem bírtam ki sokáig.
Kíváncsi volnék arra, hogy a topic olvasói, vagy rendszeres hozzászólói közül hányan voltak ott 11-én a ballagáson az öregdiákok ballagásán, ahol Júlia nénit ballagtattuk el egészen a 38.D-ig bezárólag (a betűjelzés nem biztos, mert én vittem a 28.D feliratú táblát és kicsit elfogult is vagyok).
Ja, a lényegről meg nem is írtam.
Zoli Bácsinak: még egyszer köszi a leveleket.
Valami ilyesmit hallottam én is, de így mégiscsak más; látva a levelet.
Üdv mindenkinek!
Akik kimaradtak a levélváltásunkból azoknak röviden: 1974 és 1978 között én is az e5vösbe jártam Turák Júlia néni osztályába. Ez is egy nagyon jó osztály volt. Többek közt Moss Laci is ide járt, Dunavarsány későbbi polgármestere is.
Én nagyon szerettem ide járni, bár még akkor nem láttam ennek a jelentőségét.
Az kétségtelen, hogy Júlia néni (nekem már igy marad meg)szigorú, kicsit(nagyon) merev volt, de szerintem emberséges és a diákjaiért kiálló tanár
volt abban az időben. Lehet az elmúlt 24 évben változott a hozzáállása, stílusa, de a tudást megkövetelő szigorúságát, hajthatatlanságát lehet, hogy sokan nem szerették.
Tény, hogy Rejtőtől, Szilvásitól és hasonló ún.
ponyvától minket is eltiltott, de az is igaz, hogy a gimnáziumi éveim alatt szereztem be főleg antikváriumokból jelentős Rejtő gyűjteményemet.
Jókai nagy műveinek mélyebb értelmezésében viszont verhetetlen volt. Ki olvas el ma egy Candide-ot, ki tanulja meg az orr monológot a Cyranóból, ha az nem kötelező. Ez nem stréberség, nekem ez mind élmény volt, és ezt neki köszönhetem.
Na ez már nagyon sok mára. Örülök a topicnak, figyelemmel kísérem és még sok mindent el szeretnék mondani.
tu
Na, a végén csak kiugrik a nyuszi a bokorból, mert milyen sokan látják köpönyegforgatónak ezt a Dobát.
Nekem is ez volt az érzésem. Nem tanított egyébként, de az a beszédstílus! Az már eleve sugallt valamit.
ÜDV mindenkinek!
Én 89-93-ig jártam azE5vösbe.Történész lettem és Martos az egyetemen is tanitott.Sas osztályába jártam,tényleg azota volt uj osztálya?
Dobárol csak annyit,hogy szerintem mindig is nagy köpönyeg forgato volt.
Bironé még tanit az E5vösben(borszaszto történész)?
a doba valaszara en is kivancsi lennek bar az egyertelmu jobbolodalisaga mellett ugy tudom hogy uzleti alapon mukodott a dolog, de pont ezert erdekelne.
en egyebkent 92-ben erettsegiztem, tanarok kozul a csirkerol tudom hogy svedorszagba ment ferjhez a turakne szerencsere nem tanitott de tanitotta a nagybatyamat meg a 70-es evek elejen es ok rettentoen utaltak,
nekunk most volt a 10 eves talalkozo es egy tanar sem volt ott de egyaltalan nem bantam, az eotvos egyket kiveteltol eltekintve amugy is a tarsasag miatt volt egy nagyon jo iskola, sajnos nem a tanarok miatt.
jo olvasni hogy ma mar kilehet jarkalni a karolyi kertbe nap kozben mert nekunk meg kozelharcot kellett vivni (illetve igazolast hamisitani) a portaval hogy kijussunk vagy maradt a hatso keritesen kilogas, szoval ez is valtozik
Az 1954-ben végzett IV. A. osztály (Szathmári o.f.)június 1-jén, 18 órakor tartja évi szokásos érettségi találkozóját a Kinizsi utcai Kaltenberg sörözőben.
Fiúk! Cavintont bevenni, fiatal barátnőtől elbúcsuzni (erre az estére!), és ott a helyünk.
Csak a szokásos, ami minden sulira jellemző, és mondom: szerencsére a miénkre talán kisebb mértékben.
Károlyi Kert gondolom már ti időtökben is megvolt, Ibolyát is sokan favorizálják a mai diákok közül :) cigi, pia, ezek mindennaposnak mondhatók, igazából nem tudom a tanárok ebből mennyit látnak (és remélem tanár nem olvassa ezt a topicot :). Emlékeim szerint volt vmiféle kísérlet a suliban való cigizés visszafogására, volt egy botrány is, lebuktak páran vmelyik WC-ben, azóta nekem úgy tűnt, hogy csak sulin kívül megy a cigi. Forgatókönyv: "kapuból kilép, rágyújt, károlyiban már a második szálat szívja :)"
én személyszerint nem dohányzok, károlyiba is ritkán nézek ki, mondjuk mindig van kinn ismerős, fél sulit látni ott, meg még akik kerületi sulikból (VPG, apáczai) odajönnek.
Igazából aki ebből kimarad, az nem is igazán érzékeli ezt, nincsenek füstös WC-k, stb. Ami megy az sulin kívül megy, az meg ugye mindenki saját dolga. Ebbe a suli nem igazán avatkozik be, és ez szerintem normális is.
