Keresés

Részletes keresés

beezer Creative Commons License 2005.01.31 0 1 162
Kedves Zutymó ne fáradj. Ez a fiatalember mániás. Mondhatsz akármit, nem jut el a tudatáig. Mesevilágban él, és ami nem illik bele a világába, arról nem vesz tudomást. Figyeld meg, hogy egyáltalán nem fog válaszolni neked. sőt nem is vesz rólad tudomást. Csak olyanoknak válaszol, akik elfogadják eszelős tételeit.
Előzmény: Törölt nick (158)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.31 0 0 161
És az "üdítő"?
Előzmény: rovó (160)
rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 160

 

A székely dályai "ü" (üdő) jel.

 

Az üdő/idő szó a sumér napisten nevével állhat genetikus kapcsolatban.

 

(Vö. esztendő am. "Isten idő"!)

Előzmény: rovó (159)
rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 159

 

Hettita UTU (a sumér napisten neve) ideogramma.

Törölt nick Creative Commons License 2005.01.31 0 0 158

Kedves Rovó!

 

Felvilágosítanálak, hogy a kereszt, mint olyan alapvető tulajdonsága, hogy a szárai egymásra merőlegesek, azaz egymással 90 fokos szöget zárnak be. Ez a kettőskeresztre is érvényes, azonban ott a két horizontális szár egymással párhuzamos.

 

Az az alakzat, mely egy függőleges szárból és néhány, 45 fokos szöget bezáró, harántirányban felmeredő vonalból áll, nos az nem kereszt.

 

Amit te mutogatsz, az egy egyszerű ág. Kapj már a fejedhez, ember!

ÉBREDJ, ROVÓ!!!

Előzmény: rovó (152)
rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 157

 

 

 

 

 

Hettita hieroglifa Gelb nyomán.

NevemTeve Creative Commons License 2005.01.31 0 0 156
Nemcsakhogy aláírás van rajta, de egyenesen a múlt évezredből származó aláírás
Előzmény: rovó (155)
rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 155

 

 

Ezen egy aláírás is van.

beezer Creative Commons License 2005.01.31 0 1 154
Nem tudták, hogy ők derék székelyek. És kifelejtetted az aztékokat, a majákat és a préri indiánokat. ezek is megfeledkeztek a jó édes székely anyukájukról és saját írást fejlesztettek ki.
Előzmény: Supernovablaster (153)
Supernovablaster Creative Commons License 2005.01.31 0 0 153

Azt meg tudja mondani valaki az Írástörténeti Kutatóintézetből, hogy ha ezek a több tízezer éves jelek genetikusak és az amerikai kontinens őslakói is magukkal vitték, akkor az inkák miért szartak az egészre és alakították ki a bineáris csomósírást? Tényleg ufonauták lettek volna, mint Daniken hiszi? 

rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 152

 

 

Ez abban különbözik az alábbitól, hogy csak egy olyan keresztága van, amelyiknek további kis hajtásai is vannak. Ez tehát (ha a főágakat figyeljük) kereszt alakú, az alábbi meg kettőskereszt. Köszönöm a kérdést!

Előzmény: Törölt nick (149)
beezer Creative Commons License 2005.01.31 0 1 151
Értelmiségi körökben nem foglalkoznak a te kényszerképzeteiddel, ne túlozz. Legföljebb a hozzád hasonló elmehunytak között közismert.
Előzmény: rovó (148)
beezer Creative Commons License 2005.01.31 0 1 150
Az egy percig ne zavarjon, hogy Cirill és Metód idején a magyarok még vagy 1000 km-re voltak a Kárpát-medencétől. Tudom erre azt válaszolod, hogy már a dinoszauruszok idején is itt éltek, csak a jegyzőkönyv kedvéért írtam előbbi mondatomag.
Előzmény: rovó (146)
Törölt nick Creative Commons License 2005.01.31 0 0 149
Hol látsz te azon kettőskeresztet?
Előzmény: rovó (147)
rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 148

A szomszédos rovatban elhangzott egy fontos állítás:

 

*************************************************

 

ftonyo: Ez egy keresztény jelkép, jól kialakult ikonográfia alapján, amin semmi helye egy pogány irásnak.

 

rovó: Hol a bizonyítékod arra nézve, hogy ez egy pogány írás?

 

Mert én az ellenkezőjére bemutattam egy keresztet, említettem Szent Konstantin apostol legendájának az állítását arról, hogy a magyarok a saját írásukat használták ebben a korban az istentiszteleteken; és a hunoknak a 400-as és 500-as években 3 keresztény püspökségük is volt. Hozzátehetjük, hogy a székely rovásfeliratok többsége erdélyi templomokban került elő.

 

Te miért teszel úgy, mintha ez el sem hangzott volna, mintha ez nem lenne köztudott (értelmiségi körökben)?

rovó Creative Commons License 2005.01.31 0 0 147

 

Veleméri sindű (tetőcserép) a kettőskereszt alakú, a sarok hegyén álló világfával.

 

A két szimbólum a magyar címer egyik felével rokon képet alkot.

 

A kettőskereszt a székely írás "gy (Egy), a háromszög alakú hegy pedig az "s" (sarok) jelével azonosítható.

rovó Creative Commons License 2005.01.30 0 0 146

Talán nem olvastad el elég figyelmesen.

 

Konstantin (azaz Cirill), a glagolita írás megalkotója azzal az indoklással kért engedélyt a glagolita írás megalkotására és elterjesztésére, hogy az varoknak és a magyaroknak is van már írása, amit az istentiszteleteken használnak.

 

Azaz a magyar (és avar) írás korábbi, mint a glagolita.

 

Ezért aztán a glagolitából nem származhatott a székely írás, fordítva inkább.

 

Mindez nem az én fantazmagóriám, hanem régóta ismert forráson alapuló közismert tény, amiről a Vékony Gábor félék nem beszéltek, bár tudtak róla.

Előzmény: ftonyo (145)
ftonyo Creative Commons License 2005.01.30 0 0 145

Részemrőé inkább maradok az előbb a glagolita, abból a székely rovásirás 4 betűje változatnál. Ui. a glagolita irás a bizánci középgörög kurziv minuszkuláris irásból származik. 

Cirill - Konstantin és Metód thesszalonikéi görögök voltak, akik ismerték a szlávok nyelvét (thesszaloniké körül akkoriban döntően szlávok éltek.... ), és ezért küldte őkewt a császár a morvák közé.

Előzmény: rovó (141)
rovó Creative Commons License 2005.01.30 0 0 144

 

Veleméri, műemlékjellegű (felújított, de lakatlan, önkormányzati tulajdonban lévő) boronaház, amelyet még eredeti cserepek (helyi szóhasználattal: sindük) fednek.

rovó Creative Commons License 2005.01.30 0 0 143

A tanulmány eddig 4 lapban jelent meg, mindegyik eltér egy kicsit az előzőtől.

 

A honlapokra további variációk kerültek fel.

 

A lényegük azonban azonos, a kiegészítések az újabb eredményeket tükrözik.

 

Például egy újabban felismert indián emlék, amelyiken a jm ligatúra szerepel, eséllyel pályázhat a bekerülésre és megjelenésre.

Előzmény: Jóma király (142)
Jóma király Creative Commons License 2005.01.30 0 0 142

 

Közben megtaláltam egy másik honlapon, vélhetően ugyanazt az írást.

Előzmény: rovó (140)
rovó Creative Commons License 2005.01.30 0 0 141

 

 

 

A Konstantin (azaz Cirill),  a morvák apostola által a székely írás segítségével készített első(?) szláv írás.

rovó Creative Commons License 2005.01.30 0 0 140

Fogalmam sincs, nem én tettem fel.

 

Azonban a google-ba beütve "Az Éden írása" keresőszöveget, minden további nélkül megjelenik a keresett tanulmány. Üdv: rovó

Előzmény: Jóma király (137)
rovó Creative Commons License 2005.01.30 0 0 139
MAGYAROK A SZLÁV ÍRÁSBELISÉG BÖLCSŐJÉNÉL

 

Németh Gyula szerint a magyar rovásírás betűsora az ótürk, a görög és a szláv glagolita írás jeleiből lett utólag összeállítva és alapját azok az ótürk betűk alkotják, amelyeket eleink a hatodik század vége felé, vagy azt követően ismertek meg, talán a Fekete-tenger vidékén.

A fenti elképzelés tarthatatlanságát Simon Péter bizonyította be. Álláspontja szerint a magyar rovásírás nem tetszés szerint, innen-onnan összekapkodott jelrendszer, hanem egészében a betűírás legősibb alapjaiból keletkezett.

Most a Konstantin-legenda egyik ide tartozó, de eddig kellően nem méltányolt adatára szeretném felhívni a figyelmet.

A glagolita írást 861-ben megalkotó Konstantin (másik nevén Cirill) a bizánci birodalom szlávok lakta területein kezdte - végül sikeresnek bizonyult - tevékenységét, amelyet azonban több körülmény is hátráltatott. A bizánciak ugyanis a birodalom határain belül élő szlávok elgörögösítése eszközének tekintették a kereszténység terjesztését, ezért nem vették szívesen a népnyelvi istentisztelet (és az ezt lehetővé tevő szláv írásbeliség) megteremtésére irányuló kísérleteket. Konstantin ezért - elfogadva Rasztiszláv morva fejedelem meghívását - a morva fejedelemségbe helyezte át tevékenységét.

Rasztiszlávnak tanítókra volt szüksége az önálló morva egyház megteremtéséhez, amivel a morváknak a frank birodalomtól való függetlenedési törekvéseit kívánta kifejezni. E terv nem kis horderejű volt, de a megvalósítást akadályozta a nyugati egyházban igen elterjedt és ez idő tájt csaknem uralkodó nézetté vált triglosszia elv. E szerint az istentiszteleteket héber, latin vagy görög nyelven kellett megtartani, mert Pilátus ezen a három nyelven íratta fel Krisztus elítélésének okát a keresztre. (A triglosszia-elv mögött valójában az a tapasztalat húzódott meg, hogy a nép nyelvén tartott szertartások magukban hordozzák az eretnekség kialakulásának a lehetőségét is.)

Azóta ezek a szempontok veszítettek a jelentőségükből és ma már sokunk számára képtelen ötletnek tűnik az, hogy egy nép ne dönthessen szabadon a saját nyelvhasználatát illetően. Ahhoz azonban, hogy ennek a képtelenségét Európa elfogadja, ezer évnek kellett eltelnie. Konstantin még komoly harcra kényszerült a triglosszia ellen. A cél érdekében Velencébe, majd Rómába ment, meggyőzni az egyházat és a pápát arról, hogy szükséges és lehetséges a pápai irányítású, de szláv szertartásnyelvű egyház megszervezése. Sikerében nem kis szerepe lehetett a tudós Konstantin értelemre ható és mély humanizmusról tanúskodó érvelésének:

- Nem ugyanazon levegőt lélegezzük be mindnyájan? Hogy nem szégyenlitek, hogy csak három nyelvet határoztok meg, az összes többi törzsnek és népnek pedig azt parancsoljátok, hogy vak és süket legyen?

Konstantin a vita során még tizenkét népre hivatkozott, amelyik a saját nyelvét használja az istentiszteleteken, ráadásul a latinon, a görögön és a héberen kívül több - saját írásbeliséggel rendelkező - népet is felsorol, köztük az avarokat és a turkokat (s turkokon a bizánciak az idő tájt a magyarokat értették).

A Konstantin-legendában fennmaradt fenti érvelés hatásos volt: elnyerte a pápa jóindulatát és jóváhagyását. Így némi joggal mondhatjuk azt, hogy a magyar írás léte előmozdította a szláv írásbeliség megteremtését.

Utazásai során Konstantin két ízben, például a Kaukázustól északra elterülő Kazáriában tett látogatása során is, találkozott magyarokkal - ennek a találkozásnak az emlékét a legendája megőrizte. Egyszer alkalma volt fejet és térdet hajtania a magyarok királya előtt is, aki magához hívatta, és nagy tisztelettel fogadta a szlávok apostolát. Nagyon valószínű, hogy Konstantin ekkor ismerte meg a magyarok által használt rovásírást és az általa később összeállított glagolita betűsorba ezért került két, a magyar írás megfelelő jeléhez nagyon hasonló jel.

A magyar rovásbetűk - a fába rovásnak megfelelően - jellegzetesen szálkásak és így archaikusabbnak tűnnek, míg a glagolita betűk a pergamenre írás lehetőségeihez igazodva több görbe vonalat tartalmaznak. A magyar írás elsőségét, korábbi keletkezését bizonyító körülmény még az is, hogy a magyar rovásjelek némelyike mögött sejteni lehet az egykori szóértéket is az egykori fogalomírás (szó-, vagy képírás) maradékaként. Ez azt jelenti, hogy a magyar írás jelei nem csak egy hangot, hanem egy-egy szót is jelöltek eredetileg. Néhány szó- és szótagjel máig használatban maradt a székelyek által megőrzött rovásírásunkban.

Azaz a magyar és a szláv írás típusa között lényeges különbség van. A magyar rovásírás a betűíráson túl a szó- szótagoló írástípust is képviseli, amely utóbbi típusba tartoznak az egyiptomi, a hettita, a sumér és a kínai írásrendszerek is.

A glagolita írásjelek esetében hasonló fogalomértékekról szó sem eshet - és ez világosan utal az írásrendszer másodlagos jellegére. Logikusabb tehát annak feltételezése, hogy a közös jelek a magyar írásból kerültek a glagolitába és nem megfordítva, mint azt Németh Gyula és társai állítják.

 

(Komáromi Lapok, 1992. VI. 5.)
Jóma király Creative Commons License 2005.01.29 0 0 138
Varga Géza  

Az Éden írása  

 

Mircea Eliade írja, hogy az európai parasztok szokásai, képzetei és szimbólumai sok esetben ősibb kultúrfokot képviselnek, mint az, amelyik a klasszikus görög mitológiákban tükröződik (1996/80,153). Példákat ugyan nem mutat be, de ilyeneket mi is találhatunk, ha összevetjük az európai parasztság és a Kolumbusz előtti Amerika jelképeit. Az amerikai indiánok ugyanis még a kőkorszakban vándoroltak mai hazájukba. S ha találunk az indián hagyatékban az európai parasztsággal közös mítoszokat és szimbólumokat, akkor azok kétségkívül korábbiak a klasszikus görögökénél.

Egy ilyesfajta összevetés aztán több írástörténeti kérdés megoldására is alkalmas. Azonosíthatjuk az európai jelkészlet kőkori elemeit, jobban megérthetjük az indián jelképeket s az írás születéséről is többet tudunk meg.

Az összehasonlításba bevont jelrendszerek körét persze érdemes kiterjeszteni. Mivel az indiánok ősei Ázsiában éltek, az ázsiai jelképeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül. S nincs okunk elfeledkezni a fejlett, valódi írásokról sem, mert az antik írásjelek jellemzően kőkori vallásos jelképekből alakultak ki.

 

 

Véletlen hasonlóság?

E távoli jelkészletek párhuzamainak alapos elemzésére nem került sor, mert az írástörténészek általában hangoztatott álláspontja szerint csupán véletlen egyezésekről lehet szó. E szkeptikus szerzők azonban nem ellenőrizték állításaikat a szükséges gondossággal. A véletlen egyezés bizonyítékaként felmutatott példáik is az egyszerű jelformák közül valók: rendszerint csak 1-2 vonalból állnak. Ezek az egyszerű jelek nem képviselik a teljes jelkészletet s ezért alkalmatlanok a messzemenő következtetések levonására. Hiszen a szokásos lineáris írásjelek is 1 - 6 elemből (különböző egyenes és görbe vonalakból, meg pontból) épülnek fel. De már a kínai írásjelek jóval bonyolultabbak, például a hangya jele 23 vonalból áll.

A véletlen egyezések lehetőségének vizsgálatát 1991-ben végeztük el Nemetz Tiborral, a budapesti Matematikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársával. Ennek eredménye a következőkben foglalható össze: hat alapelem felhasználásával mintegy százmillió egymástól eltérő lineáris jel képezhető. A lineáris írásrendszerek azonban csak néhány tucat jelet igényelnek ebből a százmillióból. Ha a lineáris írásrendszerek jelkészletét egy véletlenszám-generátorral választanánk ki, akkor átlagosan csak minden százezredik ábécében lehetne egyetlen olyan jel, amelyik már szerepel egy korábbi ábécében. Természetesen még kisebb annak a valószínűsége, hogy a fentieknél bonyolultabb jelek egyezzenek, vagy hogy valamelyik új jelkészletben több azonos jel is előforduljon (Varga/1993).

Ha két jelrendszerben mégis több egymásra hasonlító bonyolult jelet találunk, akkor annak oka nem a véletlen, hanem a genetikai kapcsolat. Korábban azt feltételeztük - s néhány példával bizonyítottuk is - hogy az egymással genetikus kapcsolatban lévő jelrendszerek közös őse egy elemi erejű vallásos szimbólumrendszer, amely sokkal mélyebben beépült a kultúránkba, mint azt gondolnánk.

 

 

Az amerikai indiánok Eurázsiával közös jelkincse

Az amerikai indiánok sokszínű jelkészletének van egy elterjedt alaprétege, amelyikben a jelformák jó része egyeztethető eurázsiai jelformákkal. Az egyező jelek bonyolultak, esetükben tehát a véletlen egyezés kizárható. Amiből nyilvánvaló, hogy ez az indián jelkészlet eurázsiai eredetű.

Amerika északi, középső és déli területein egyaránt megtaláljuk őket edényekre festve, kőbe vésve, szőnyegekbe szőve, esetleg kódexek lapjain. A széles körű elterjedtség is arra utal, hogy mindegyik bevándorló indián népesség ismerhette. Az alkalmazási körülmények valószínűsítik a jelek vallásos jelentőségét és segítenek az értelmezésben.

A jelcsoport jelei közül a következőkben csak egyetlen anasazi edény összetett szimbólumát elemezzük (1. ábra), mert ez is elegendő a mondanivalónk illusztrálására.

1. ábra. Az anasazi edény (Clark nyomán), a csángó-magyar hímes tojás és a magyar Szent Korona szimbolikája azonos

Azt feltételezzük ugyanis, hogy ennek az anasazi jelmontázsnak a jelpárhuzamok segítségével tisztázható az értelme s valószínűsíthető két elemi jelösszetevő hangalakja is. Vagyis ezek az Eurázsiából hozott jelek egy kőkori fonetikus írást (szótagírást) képviselhetnek. Ahogy a maja írás is kőkori szótagírás volt - mert a Kolumbusz előtti indián Amerika még a kőkorszakban élt.

Ebből azonban az a meglepő következtetés adódik, hogy a legkorábbi eurázsiai szótagírások is kőkoriak voltak. Hiszen az indiánok őseinek hozniuk kellett valahonnan az egyező írásjeleket s mint látni fogjuk, ezt a legnagyobb valószínűséggel Eurázsiából hozták.

Némileg hasonló következtetésre jutott Maurice Pope is az első eurázsiai írások korát és jellegét illetően. Rámutatott arra a közismert, de meg nem értett tényre, hogy az írásjelek száma a legfontosabb, zavartalanul továbbélő írásrendszerekben nem csökkent, hanem szaporodott az idők során. Vagyis a tények nem teszik lehetővé azt, hogy az írás történetét úgy magyarázzuk, mint a bonyolultból az egyszerűbb felé történő monoton fejlődést. Amennyiben az ismert tényekből visszafelé extrapolálunk, akkor egy olyan ősi íráshoz jutunk el, amely egyszerűbb és sokkal inkább fonetikus volt, mint azt gondoljuk. Az ékírást használó terület peremvidékeiről ismert nem ékírásos, egymástól látszólag független, csupán helyi jelentőségű írások a kezdetektől rendelkezhettek a hangjelölés lehetőségével. Nem zárható ki, hogy mindezen írások nem a sumérből, hanem egy ismeretlen ősi forrásból merítettek - a sumérrel együtt. (Pope/1966).

Pope nem részletezte, hogy milyen lehetett ez az ősi írás. Az általa is vázolt írástörténeti adatok és folyamatok ismeretében azonban többet is mondhatunk annál, mint hogy egyszerű volt és fonetikus.
Az extrapoláció eredményeképpen a legnagyobb valószínűséggel egy 40 - 70 jelből álló rovásírásra következtethetünk. Rovásírásra kell gondolnunk, mert az előidők vadászainak nem sok választási lehetősége volt az írástechnológiát illetően. A technológia pedig sok mindent meghatározott. Ezért az írás jobbára szótagjelekből (szótagjelként is használható mássalhangzójelekből) állhatott, de magánhangzói és szójelei is lehettek. Azaz az írás egyszerre adott lehetőséget a szótagoló és a betűírásra. A használat (végső soron a nyelv) jellege döntötte el, hogy mikor melyik módszert alkalmazták. A jelformák a rovástechnológiából következően lineárisak voltak.
Mivel az évezredek a fát nyom nélkül megemésztették, ennek az írásnak egyetlen fába rótt emléke sem maradt fenn. Maradtak azonban más technológiával rögzített ősi írástöredékek, amelyeket a legalaposabban Varga Csaba mért fel. Könyvéből két fontosabb emlékcsoportot ismerhetünk meg. Az egyik a kb. 30 - 10 ezer éves nyugat-európai csoport a jégkorszak leghidegebb időszakából. A másik a kb. 7 - 4 ezer éves kárpát-medencei jelkészlet, amely már a jégkorszakot követő, felmelegedő időszak terméke.

Megállapítása szerint a kőkori írásmutatványokon nagyjából ugyanaz a 30 - 35 jelforma ismétlődik, mint a latinos jelsorrendű modernebb ábécékben. Mivel nem hihető, hogy mindegyik valaha használt jel fennmaradt a töredékeken, ezért azt kell feltenni, hogy a kőkori jelsor néhány jellel többet is tartalmazhatott. Sokkal többet azonban nem, mert akkor nagyobb lenne a jelformák szórása s nem lenne ennyi példa a jelek ismétlődésére.

A szerző a jelformák alapján leszögezi, hogy e kőkori jelkészlet gyakorlatilag azonos a székely-magyar rovásírás ma is használt jelkészletével. Arra következtet, hogy a jelölt nyelv a magyar nyelv őse is lehetett.
Nyílván ezért vagyunk képesek az anasazi jelmontázs megértésére, sőt elolvasására is.

 

2. ábra. Az Éden térképe
A jelmontázs elemei

Az anasazi edény jelmontázsának szerkezete egy körbe zárt kereszt. A jelmontázs negyedeiben kisebb ligatúrák ismétlődnek, amelyek folyót ábrázoló kacskaringóból és élükre állított hegyekből állnak. Ez a három jel (a körbe zárt kereszt, a kacskaringó és a hegyek rajza) a székely rovásírás "f", "j" és "m" betűjével rokonítható.

Miért vesszük az anasazi jelek párhuzamát a székely írásból, amikor például a latin írásban is hasonló a "j" és az "m"? Nos, azért, mert a latin írásban nincs körbe zárt kereszt alakú jel, tehát a formai párhuzamok száma kisebb. De az a két latin betű is kihullik a rostán, amelyik - formáját tekintve - hasonló két anasazi jelhez. A latin nyelv ugyanis nem segít bennünket az akrofónia folyamatának rekonstruálásakor. A "j" hang például megtalálható a magyar jó "folyó" szó kezdőhangjaként, de nincs meg a latin fluvius "folyó" szó elején. S ugyanez a helyzet az "m" esetében is: megtalálható a magyar magas szó kezdőhangjaként, de hiányzik a latin altus "magas" szó elejéről. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a kérdéses három betűt nem a latinok találták fel - ahogy ezt eddig is tudtuk. Másrészt azt jelenti - s ez már meglepő - hogy a jeleket a magyar nyelv ősét beszélő nép alkothatta meg.
De nézzük meg a jeleket közelebbről!

A körbe zárt kereszt az Éden végletekig leegyszerűsített térképe (2. ábra). Ebből a kör az Édent ölelő tengert, a kereszt meg a négy szent folyót jelképezi (de kereszt alakú maga a szárazföld is!). Az Éden az a hely, ahol a teremtés elkezdődött s ahonnan a rend - Noé fiainak köszönhetően - az egész világon elterjedt. E magyarázatot az 1. ábrán látható párhuzam segít elfogadni. A csángó-magyar hímes tojás jelmontázsa pontosabban adja vissza az Éden földrajzi viszonyait. Csupán négy folyó- és négy hegyszimbólumot tartalmaz, a valóságos tájnak jobban megfelelve. A körbe zárt kereszt a székely-magyar rovásírásban az "f" hangot jelöli, amely a magyar föld szóból rövidült le az akrofónia során. E feltételezés jogosságát az asztrológusok és a kínai írás hasonló alakú "Föld" jele is alátámasztja.

A hullámtarajra emlékeztető kacskaringó a székely-magyar rovásírásban a "j" hang, egyúttal a jó szó jele. A magyar jó egyrészt az Isten jelzője, másrészt "folyó" jelentésű is - összefüggésben azzal, hogy a magyarság a folyókat a folyó istene miatt tisztelte. A kacskaringó egyúttal a Tejútra is utal - tehát az Istennel azonos világoszlop egyik jele.

A lépcsőként ábrázolt hegyek a székely rovásírás "m" jelével azonosíthatók. Ez az "m" a magas szó jeléből keletkezett. A szó töve "föld", vagy "ország" jelentésű lehet (vö.: mál, mart, magyar, mező, megye, mezsgye!). Mészáros Gyula szerint a magyar magas szóból (a heftalita hunok magyar nyelvéből) keletkezett az utóbb széles körben elterjedt mágus megnevezés. A lépcsőre emlékeztető ábrázolási mód a világoszlop eget és földet összekötő szerepére utal. Azaz itt is vallásos fogalommal, a világoszlop megszemélyesítésével találkozunk.

 

 

A jelmontázs olvasata

A két jelet azért vonták össze, mert mindkét jel a megszemélyesített világoszlop jele. Ezért eleve feltehető, hogy a ligatúra a világoszlop nevét rejti. Annak a mitikus ősalaknak a nevére számíthatunk, aki a világ teremtésekor (az ég és a föld szétválasztásakor) az eget alátámasztotta.

Az anasazi jelmontázs, ha a jeleit szójeleknek tekintjük, "Jó ma(gas)", vagy "Jó má(gus)" értelmű. Feltehető persze, hogy e kifejezések - magyarul kimondva - egyúttal a hérosz nevét is tartalmazzák.

Amennyiben nem a képszerű szójeleket értelmezzük, hanem a székely-magyar betűk alapján olvassuk a ligatúrát, akkor a "jm" hangalakot kapjuk. Ezt magánhangzókkal kell kiegészítenünk s a kiegészítéskor némi joggal gondolunk az "ó" és "a" hangokra, azaz a JóMa hangalakra.

Az iráni mitológiában találunk is hasonló nevű alakot. Itt Jima az emberiség ősapja, a Nap fia, a civilizáció megteremtője, a társadalmi felépítmény megszervezője, az ezer évig tartó aranykor alatt a világ uralkodója. Uralma idején nem volt betegség, öregség, halál, vagy erkölcstelenség. Jima építette az első vará-t (ez magyarul vár, város). Gőgjének és bűnbeesésének köszönhetően ért véget az aranykor.

Hasonló ősalak a germán, indiai, obi-ugor és más mitológiákban is szerepel. Például a germán Ymir az első óriás (és az első emberszabású lény), megölése után a húsából lett a föld, véréből a tengerek, csontjaiból a hegyek, koponyájából az égbolt, hajából az erdők. A japán mitológiában pedig Jimmu-nak hívják a Nap fiát, aki egyúttal az első istencsászár (tenno) is.

A világot egy áldozatképpen megölt mitikus lény testéből alkotják meg az azték mitológiában is, azaz a teremtésmítoszt az indiánok ősei Eurázsiából hozhatták magukkal. Az anasazi jelmontázs körbe zárt keresztje is a teremtésre utal, ami igazolja JóMa teremtéshez való kötődését.

 

3. ábra. Részlet a drezdai maja kódexből: az istenalak kötényén és fülén a JóMa ligatúra (balra); mexikói agyagszobor kb. Kr. e. 1500 - 100 tájáról, kötényén a JóMa ligatúrával (középen); japán terrakotta figura a Kr. e. III. évezredből, térdén a JóMa ligatúra (jobbra)

 

 

Az aranykor helye és ideje

Az aranykor elvesztésének említése a mítoszban lehetőséget ad további analógiák (a paradicsomi bűnbeesés és az azt követő özönvíz) figyelembe vételére és egyfajta ellenőrzésre. Ha ugyanis ezek a mitikusnak tűnő események történelmi és földtörténeti eseményekkel azonosíthatók, akkor az megerősítheti azt a képet, amit az írásjelek koráról alkottunk.

A világ minden táján felbukkanó özönvízmondát szokás azzal magyarázni, hogy azok helyi árvizek emlékét őrzik. Ezt a magyarázatot persze aligha tekinthetjük komoly ellenvetésnek. Egyrészt azért, mert nincs okunk kétségbe vonni az emberiség közös emlékezetének létét. Másrészt meg azért, mert az egész világra kiterjedő vízözönt (a tengerek szintjének emelkedését) az emberiség természetszerűleg csak helyi árvizek sorozataként élhette meg. A vízözönről szóló mítoszok olyan elevenen maradtak ránk, oly sok egyező részletet tartalmaznak, hogy azok valamiféle valóságtartalmában nem kételkedhetünk. A mítoszok részletei (s ezek tartozékai a jelek is) összefüggő rendszert alkotnak, amely az egyes mítosz-összetevők hitelét garantálja.

Ha a vízözönt a jégkorszakkal és a jégkorszakot követő árvizekkel azonosítjuk, akkor olyan időrendet kapunk, amelyre egyaránt felfűzhető a mítosz, a jeltörténet és a Föld benépesülésének eseménysora.

A legújabb ismeretek szerint a mai ember, a homo sapiens sapiens már mintegy 100 000 évvel ezelőtt kialakult Kelet-Afrikában. Innen az Ararát környékére vándorolt s ott töltötte a következő, kb. 50 000 évet. Ez a világ lehetett Jó mágus országa, ez a kor volt az aranykor, vagy ha úgy tetszik, a körbe zárt kereszttel jelképezett Éden. A boldog korszak kezdete egybeesik a Riss-Würm jégmentes időszak közepével. Volt tehát hely és idő a bajt nem ismerő civilizáció, no és egy ősírás kialakítására. Az aranykornak a Würm jégkor vetett véget, amelynek leghidegebb szakasza mintegy 50 ezer évvel ezelőtt kezdődött s körülbelül 40 ezer évig tartott. E hideg korszaknak a kezdetén (mintegy 20 ezer év alatt) vándoroltak az Újvilágba az indiánok ősei, tarsolyukban a boldog ország emlékével és írásával. A régészeti leletek szerint kb. 40 ezer évvel ezelőtt már Dél-Amerikában is megjelentek, Kr. e. 10 - 13 ezer évvel pedig egész Amerikában megtalálhatók a telepeik.

Eddigi ismereteink szerint a magukkal hozott ősi írás az új körülmények között nem fejlődött tovább. Általánosan elterjedt ugyan, a használat jellege azonban megrekedt a vallásos jellegű jelmontázsok és szimbólumok szintjén. Nincs okunk azt hinni, hogy olyan kódexeket írtak volna tele ezzel az írással, amelyeket ma az indián történetírás kútfőiként tarthatnánk számon. Erről legfeljebb Diego da Landa püspök és az indián könyvek ezreit elégető társai tudnának többet mondani - ők azonban mindörökre elnémultak.

 

4. ábra. Krisztusképek a magyar Szent Koronán, a térden és a vállon a JóMa ligatúrával (balra); mongóliai kőszobor, térdén és könyökén a JóMa ligatúrával (jobbra fent); (az utóbbi esetben a váll- és könyökcsont szimbolizálja a hegyeket)

 

 

5. ábra. Totonac piramis részlete, égbe vezető lépcsője mellett a JóMa ligatúrával

 

 

Epilógus

E nagy ívű történetnek az az előnye, hogy nem sok elvarratlan szálat hagy maga után. Nincsenek olyan írásemlékek, amelyeket ne tudnánk beilleszteni a folyamatba s ezért aztán nem is kell elhallgatni egyiket sem. Egyszerre válaszolja meg az özönvízmítoszok és az írás keletkezésének legfontosabb kérdéseit. Persze egyúttal seregnyi új kérdést is felvet. Ez azonban nem hátrány, hanem előny a gondolkodó kíváncsiak számára.

 

 

Irodalom

Clark, Grahame: World prehistory in new perspective, Cambridge University Press, Cambridge, 1977. Eliade, Mircea: A szent és a profán, a vallási lényegről, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1996. Pope, Maurice: The Origins of Writing in the Near East, Antiquity, XL, 1966. Varga Csaba: Jel jel jel avagy az abc 30.000 éves története, Fríg Kiadó, Budapest, 2001. Varga Géza: Különböző lineáris írásrendszerek hasonló jelei, megjelent a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben, Írástörténeti tanulmányok sorozat, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1993/189. Varga Géza: A székely rovásírás eredete, Írástörténeti tanulmányok sorozat, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998. Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti tanulmányok sorozat, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999.
Jóma király Creative Commons License 2005.01.29 0 0 137

 

http://ikint.uw.hu/eden.zip

 

A megadott címen a tanulmány technikai okok miatt nem tölthető le. Mikorra lesz olvasható?

rovó Creative Commons License 2005.01.29 0 0 136

 

 

Ez a szlovák tízkoronás érem, rajta a nagymácsédi (galántai járásbéli) honfoglaláskori, rovásírásos kereszttel.

rovó Creative Commons License 2005.01.29 0 0 135

 

 

A bodrog-alsóbűi felirat. Honfoglaláskori, szintén továbbélő avar lakosság élt a környezetben.

rovó Creative Commons License 2005.01.29 0 0 134
Sopronkőhidán.
Előzmény: rovó (133)
rovó Creative Commons License 2005.01.29 0 0 133

 

 

A 800-as évek végén, vagy a 900-as évek elején, továbbélő avarok által lakott területen került elő.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!