Népszava. 1912.
A téglagyáros, a téglavetőin unkás meg két csendőr.
Kaptuk a következő panaszos levelet:
Téglavető vagyok és legutóbb Fedor Csák János építőmesternek Budafokon, a Péter Pál utca
70. szám alatt levő gyárában dolgoztam.
Úgy egyeztünk meg az építőmesterrel, hogy égetem a téglának vagy cserépnek ezrét 135 fillérért. Annyi munkát rám tuszkolt, hogy nem bírtam, majdnem belepusztultam. Fölmondtam: a törvény és a munkarend értelmében 14 napra. Nyolc nap múlt csak el és Fedor Csák kiakart tenni. Két tanúról gondoskodtam és ekkor azt mondtam a gyárosnak, hogy átadom a munkát, de előbb tessék velem leszámolni. Ez így ennyiben maradt, de este 9 órakor, amikor a munkások már nyugodni tértek, jön ám az emberséges gazda úr két csendőrrel — mert a kakastollas a munkás ellen mindig és mindenre kapható — és elzavartatott anélkül, hogy kifizetett volna. Még azt is megtette velem, hogy jó csomó pénzem nála volt és a készpénzen kívül 38.000, má kiégetett tégla árát sem adta ki; ezt a téglát nem hordatta ki, mert a munkáért járó bért nem akarta kifizetni. Nem is fizette ki, hanem a csendőrök szúró- és lövő fegyverében bizakodva azt mondotta, hogy a béremből kauciónak
lefogott tíz százalék összegét meg az akkori hetibért kiadja, adjak róla elismervényt, mert ha ezt nem teszem, akkor nem ad egy fillért sem; akkor aztán hiába pörölném, mert ha a pört megnyerném is, a dolgot úgy elhúzza, hogy örülhetek, ha három év múlva megkapom a pénzt, ötödmagammal eszem a kenyeret, magam vagyok csak munkaképes, kényszerhelyzetben voltam, elvettem a kínált pénzt, adtam elismervényt. Így vette el a gazdag építőmester és téglagyáros a pénzemet. Más is sorra kerülhet hamarosan. A munkások keresetéből tíz százalékot levon, magának tart — kaucióképpen és úgy csinálja a dolgot, hogy ez a pénz azután ott is maradjon. Így azután könnyű gazdagodni.
Mert neki nem elég az a haszon, amit a fölnőtt férfiak és nők és a 16 éven alul levő gyermekek 13 és félórai munkája hajt.
