"Csütörtökön 2264 darab jármű haladt el egy óra alatt a Pesti alsó rakpart azon szakaszán, ahol hétfőn, ugyanabban az időben a már lezárt úttesten mindössze 34-en jártak."
Na, amilyen "módszertannal" ez az összehasonlítás készült, annyit ér az egész cikk.
Egyrészt, jól megválasztott magasságkorlát mellett a jelenlegi rakparti gyalog- és kerékpárútról is biztosítható a rálátás.
Másrészt simán lehet a füves apró dombocska tetejére sétányt építeni. Legalább a jelenlegi gyalog- és kerékpárúton a gyalogos - kerékpáros konfliktusok is mérséklődhetnének.
"Nem park kell, hanem egy kényelmes méretű sáv, ahol autózajtól és autóbűztől mentesen lehet sétálni, fotózni, leülni."
Margitszigetről hallottál már?
"A Szabadság hídon is süt, mégis sétálnak ott, le is ülnek."
Nyári napokon, napközben, nem nagyon látom, hogy a fiatalok túlterhelnék a hídszerkezetet a felülős sörözéssel. Amikor lemegy a nap, vagy már elég alacsonyan van, akkor kezd benépesülni, addig max. egy fotó erejéig másznak fel rá.
Ahogy az alább linkelt cikk is írta, azok az autók, amelyek most nem a pesti rakparton közlekednek, nem eltűntek a városból, csak máshova kerültek - lassabbak lettek, lámpától lámpáig mennek és pont a városlakók ablaka alatt hangosan és bűzösek, amit te elkerülni akartál.
Ha bilibe lóg a kezem, akkor el tudok képzelni egy olyan megoldást is, hogy a rakpartra kerülne egy egyvágányos villamos leágazás, kizárólag nosztalgia járatoknak és kb lépéstempó sebességgel, s ezzel "bekötni" a városba a területet.
Bútornak meg lehet elbontható, fél-állandó megoldás (akár - virágládákkal, stb), így télen lehet út, nyáron meg egy bulihelyszín, illetve - árvíz esetén elbontható az egész.
Jó, csak akkor nem láthatja senki egyszerre a folyót és Budapest ténylegesen legszebb részét. Max az eleve túlzsúfolt, sokszor zajos, rázkódó hidakról. Például a Margit híd járdája ahhoz a funkcióhoz keskeny, mennek az autók, megy a villamos, kirázza a híd a vesekövet, de legalább nem is látni igazán Budapest szép részét.
Egyébként akárhol voltam turista, a város legszebb részein sehol se voltak "autópályák", csak Budapesten.
Tudom, ártér, meg világörökségi helyszín, de a magam részéről a rakpart befedésében gondolkodnék, amit be lehente füvesíteni.
A világörökségi helyszín annyit jelent, hogy kívülről jóvá kell hagyatni előre. Az ártértől elveszünk térfogatot lehet igazán húzós, de reményeim szerint nem megoldhatatlan.
Alighanem magasságkorlátozással volna értelme, vagy szép kis dombokat kell emelni, hogy beférjen minden a szabványos magasságig... de még az is sokkal jobb lenne, mint véglegesre egészen lezárni.
Amúgy épp a rakpart a legkevésbé zavaró a városban az átmenőforgalomból. Értem azt a célt, hogy lassan szorítsuk ki a tranzit egyéni gépjárműforgalmat, és távlati célként egyet is értek vele, de baromira nem így kellene csinálni. Inkább első körben egyre több olyan sétálóutca kellene a kis utcákban, mint pl. a Hajós utca a Lázár utca és Desweffy utca közti szakaszán, miközben nyomni kellene a fővárosi kötött pályás fejlesztéseket is (pl. Lehel tér és Deák tér összekötése villamossal), meglépíteni az M0É-t és valami legalább tisztességes részmegoldásig eljutni az M0NY-ra. (legalább egy szintbeni kereszteződések nélküli főút, lehet 70-es korláttal is meg tehertranzitot tiltva is; lehet M10+M100 is tehertranzitot megengedve, csak utóbbi esetében a 1133 felújítása el lett cseszve)
Szerintem érdemes vizsgálni, hogy hogyan lehet bevonni a város életébe a rakpartot. A beton korridor+autók az nem igazán szép. Nyilván, nem egy természetes hatású partot kell ide elképzelni - ahhoz menjen ki mindenki a városból.
Ám:
Az a kép, ami az üres rakpart+üres padokról szól: riasztó. A tűző napra, a forróságba nem fog senki kiülni, mert nem lehet kibírni. Az a pár csoffadt napernyő nem segít semmin.
Nyilván lehetne ezt sokkal jobban, akár ideiglenes bútorokkal (és árnyékolással-eső védelemmel), akár állandó módon.
Szerintem kissé túldimenzionált ez a budapesti Duna-kapcsolat.
Van egy abszolút mesterséges, kővel, betonnal kiépített partszakasz a folyó mindkét partján, amelynek elsődleges funkciója az árvíz elleni védekezés, a part mögötti épített és természetes javak, valamint az emberi életek védelme. Ezeket nem lehet feltörni, fával beültetni, természetes vagy annak ható folyópartot létrehozni. Sosem lesz olyan, mint a Rómaipart.
Nem nagyon látom értelmét annak, hogy hétköznapokon, munkaidőben, le legyen zárva az itt futó, fontos útvonal, azért, hogy visszaadjuk a folyópartot az embernek. Azt a folyópartot, ami akkor is kő és beton marad többségében, ha véglegesen eltüntetjük az utat a partról. Mert nagyon sok kellemes dolog van egy folyóparton, de a nyári napsütésben izzó, hőt okádó épített környezet nem az. A folyó itt keretek közé van szorítva, erős a sodrása, jelentős hajóforgalom van rajta, tehát még vízi sportokra sem kifejezetten alkalmas.
A forgalomcsillapításról lehet és kell beszélni, de az, hogy értelmetlen funkciót erőltetünk, és ennek apropóján erőből forgalomcsillapítunk, szerintem egy normális köztársaságban (melyet sokszor emleget a főváros) nem járható út.
f_k topik társunk rendelkezik az egyik legnagyobb menetrend gyűjteménnyel.
Ez akkor értéklődik fel amikor kiderül, hogy azokat a helyeket ahol hivatalból gyűjtötték az elmúlt 100 év menetrendjeit, vagy felszámolták, vagy gyűjteményüket megsemmisítették.
Nem szeretnék tolakodó lenni, de egy privát üzenetben el tudná árulni, hogy melyik topiktárs vitte el? Esetleg, amennyiben az illető topiktárs olvassa ezt a bejegyzést, fel tudná venni velem a kapcsolatot?
E-mail címem: kzs851210[kukac]gmail.com.
Engem a Biatorbágy-Etyek vonal menetrendje érdekelne- még a Kosztolányis időkből. Ha meg lehetne azt oldani, hogy a topiktárs kifényképezi a menetrend könyvből azt a néhány oldalt és elküldi a képeket e-mailben / viberen / messengeren (miként neki a legkényelmesebb), azért nagyon hálás lennék.
Az egyik szomszédom fiai nagy 2T mániások. Onnan tudni, melyikük van épp látogatóban a szülői házban, hogy kinek a Trabantja vagy Wartburgja áll a kapuban. Nagy családi eseményekre van egy Barkasuk is...:)
Én egy kisvárosban lakom, Németország nyugati részén, az újraegyesítés előtt ez NSZK-terület volt. Na, ehhez képest tegnapelőtt láttam itt egy kombi Trabantot, rendes, kétüteműt. Ill. már egy ideje nem, de kb. három-négy éve még tőlem két utcányira állt egy oldtimer-rendszámű zöld Trabant, amit néha láttam közlekedni is.
Persze az biztos, hogy nem a nyolcvanas évekből ragadt itt az autó :-)
2 perc ugyan nem volt a piros negyvenessel, de a 80-as évek végén felszállt az ember a kanyarnál (akkor ugye már csak jövet használták, kifelé a BAH-nál kerültek) és 3-4 perc alatt lent volt a Móriczon.
