Ha már olyan messzire utazol a lakóhelyedtől akkor talán tényleg érdemes azt az utat választani amely a legtöbb látnivalót kínálja, ez pedig egy kéktúra iránt érdeklődő számára a kék +, ( régebben kék rom) jelzés, amely még régebben kék sáv is volt. Pontosan 1977-től 1989-ig.
Ugyanis ezen az útvonalon találod a kéktúra egykori végpontját, amelyet egy szép emlékmű is jelez, továbbá a Szent-Vid kápolnát is.
Az emlékmű után mi az erdészeti aszfaltot választottuk, majd az Apostolok fája után becsatlakoztunk a piros, és a kék jelzésbe, majd azokon fel az Írott-kőre.
1. 2010-ben még kék rom jelzés volt, alatta a kék sáv kandikál. Szép út.
2. az emlékmű
3. emlékmű felirata
pontos kilométeradatok onnan ahol elértük az erdészeti aszfaltutat
Némi ellentmondást érzek a hsz.-ben. Ha az RP-DDK füzetet is megkezded akkor a kéken kell felmenned Bozsok felől és le a másik kéken. Ha csak a km számít akkor a piros a legrövidebb de ebben azz esetben gyakorlatilag kihagyod az OKT egyik legszebb pontját ezt, később megbánnád!
Velemből én a kék kereszten indulnék és az emlékmű után a jelzetlen de jól járható erdészeti úton mennék addig amig eléri a piros sávot és utána a fonódó kéken a csúcsra.
Ma este utazom az 1.számú túrára, Írott-kőre. Egy 5 napos túrát tervezek, de lehet, hogy csak az OKT-n fogok menni. Úgy gondoltam ha már átutazom az ország másik végére, akkor rendelek egy RP-DDK-s
igazolófüzetet is. Ez lenne az 5. napom programja, Írott-kőről- Szombathelyig. Viszont ez még nem biztos, a tuti az az OKT szakasz Sárvárig. Az volna a kérdésem, hogy melyik útvonal az egyszerűbb, rövidebb Velemből, fel az Írott-kőre?
Én a piros sávot néztem ki, de lehet, hogy tévedek. Előre is köszönöm az infót.
Timetable, csak most, csak neked, túra közben fotóztam:
Befektetovagyok:
Ha elkezded tervezgetni pontosan az utat akkor ezeken kívül van még -helyenként sok, máshol nem olyan sok- lehetőség is.
Például a Csereháton Szanticska, amely faluban összesen ketten laknak, plusz egy debreceni házaspár jár le hétvégenként, akik több vendégházat is üzemeltetnek, ők a logisztikát is megoldják ha kell, hoznak-visznek.
Nagyon érdekes falu ez, ha van rá mód nem érdemes kihagyni, régebben a kék is érintette. Nagyon jól is főznek, továbbá ha szerencséd van akkor az egész Cserehátat megcsinálod velük.
Bükkben van szállás például Mályinkán is, ha onnan vágsz neki a Bükk-hegységnek akkor akár Bélapátfalváig is juthatsz egy túranapon, és már megint más a szakaszolás.
(Mondjuk a Bükkben több napot is el lehet tölteni, önmagában...)
Ha a szállásadókkal egyeztetsz, szerintem a mosás is megoldható általában. A turistaházaknál olykor szokott mosógép lenni, de volt olyan magánszállás is, ahol láttam. Persze a gyorsan száradó technikai ruházat sokat segít.
Az én "teóriám" az, hogy először kiváltották a 82-es utat (egy darabon mentem, háááát, ez nem rossz ötlet), majd mikor elkészültek az állomás és a Panzió között a völgyben kanyargó, út festésével és tisztításával, jött a "végítélet".
A Papod-tól keletre nem a turistáké.
A 82-es utat "kiváltó" új út le-fel, na és a völgyben most még járható, de ha rendszeresen nem tisztítják, akkor az útnak annyi.
Folytatva a gondolatot.
Ezt követhette a Kis-Papod "kiváltása".
Nem csúnya a szakasz, melyet a TUHU térképére két napja feltettünk, és ha minden igaz, van "kijárat" Lókút felé is, de ezzel az lett a vége, hogy az útvonal a Kökényes Vendégháznál éri el a 82-es utat, innen a 82-es betérő pár száz méter, kb. annyi, mint a vasútállomás felé, na és innen már nem kell a 82-es, van párhuzamos forgalom-mentes szerviz út.
Na mindegy, ami a TUHU térképén van, az korrekt, Lókút határától nem tudom, hogy éri el a gerincet. Ha enyhül egy kicsit, megyek és akkor ez is fenn lesz a térképen.
Igen, erről hallottam - múlt évben jártam arra. A tuhu-t most nézem, már részben fent van az új útvonal. Amit mondjuk nem értek, az eplényi állomáshoz tett vargabetű, simán ki kellett volna hozni a főút mellett ahogy most is, aztán az állomáshoz elég a P+...
Igen, a kéktúra erdős környezete mindent visz, és az is tetszik, hogy nincs zsúfolásig tele.
A Caminoról elég sokat olvastam már, és hallgattam beszámolókat, képben vagyok a lehetőségeket illetően. Sokkal jobban, mint a kéktúrával kapcsolatban. A szívem valahogy a hazaihoz húz, főleg így, hogy a kolléga részletezte a szállás- és élelemszerzési lehetőségeket az adott szakaszon. Még a mosásra kell megoldást találnom, még ha az nem is mindennapos tevékenység.
A digitális térképeken (TUHU és OSM) még a módosulás előtti állapotokat látod, jóllehet Hárskúttól keletre, a kilátó után már nem az eplényi vasútállomás felé kell menni!
A meleg miatt még nincs felmérve a kerülő út, de Eplény vasútállomásánál van egy tájékoztatás, hogy változott az útvonal.
Sajnos, a módosult útvonalról nincs térkép, de lényeges a változás!
A Gerecse és a Vértes legszebb részeit azért az OKT fűzi fel, a piroson látnivaló viszonylag kevés van, szép, ligetes erdők, kellemes természeti környezet azonban bőven akad.
Engem pont az indított el a KDP-n, hogy valahányszor az érintett három hegységben (na jó, legyen a Vértes is az...) jártam, a legérdekesebb helyeken mindig szembejött a piros jelzés. Nekem még az Oroszlány környéki szakasszal sem volt bajom, garázssorral, meddőhányókkal - lelkesedem az ipari környezetért (is). :) A bányászati gyűjtemény, vagy a majki apátság pedig csak itt van, mindkettő olyan amit érdemes lehet felkeresni.
Jön a Bakony a Burok-völggyel és a Cuha-völggyel...
Köszi szépen a kellemes hangulatú beszámolót, éppen kapóra jött, mert a KDP-ből nekem is csupán csak a bakonyi részek hiányoznak, mostanában tervezem ezeket a szakaszokat. (bár az igaz hogy ez még kb bő 100 km.)
Az elmúlt másfél hónapban bejártam a Gerecsét és a Vértest. Utólag összefoglalva a gondolataim a túráról:
A Gerecsét és a Vértest átszelő piros jelzésű utakon barangolva nagyon kellemes túrákat tettem, de talán inkább sétálós, gondolkodós túrák voltak ezek semmint látványosak. A KDP-ben azt nagyon szeretem hogy emlékeztet a régi kéktúrára. Több helyen voltak régi kék jelzések, továbbá a hagyományos vas szelencék is ezt az érzést erősítik. Régi kék utakon több helyen megy a piros, pl Pusztamarót-Héreg-Tarján, Zuppa-tető stb. A Gerecse és a Vértes legszebb részeit azért az OKT fűzi fel, a piroson látnivaló viszonylag kevés van, szép, ligetes erdők, kellemes természeti környezet azonban bőven akad. Amik tetszettek: Lábatlan felett szép panoráma az Esztergomi bazilikával, egészen a Börzsönyig, majd egy kis(?) letérővel direkt felkerestem egy olyan látnivalót amely benne volt a Másfélmillióban is. Pusztamarót hangulata még mindig misztikus, ha belegondolunk hogy több mint 25 000 ember lelte itt értelmetlen halálát akkor meg még inkább.
Héreg, és Tarján falucskák gyönyörű szép kis sváb falvak, elcsodálkoztam milyen tiszta és rendezett mindkettő. A Somlyóvár kulcsosház és maga a hegy is nagyon szép, kár hogy a kulcsosház napjai meg vannak számlálva. Az ott lakó kisegereket megetettem. A Gerecsében nem nagyon akadt olyan amit negatívumként említhetnék.
A Vértes már egy kicsit más, Szártól a Körtvélyesen át a Szép-Ilonka-forrásig talán a legkellemesebb erdei utak fogadtak eddigi piros vándorlásomon, Szép-Ilonka-forrásnál kék jelzések sorozata, talán Vitánytól errefelé jött a kék valamikor? Nem találtam ilyen térképet, de a jelek tagadhatatlanul itt vannak, felismerhetőek. Vértessomló szép, rendezett sváb falu, bélyegzőt a boltban és a kihelyezett szelencében is találtam.
Innen Oroszlányig, majd Oroszlánytól Pusztavámig azonban óvatosan fogalmazok ha azt mondom hogy felejthető a túra. Aszfaltos, közúton futó szakaszok dögivel, látnivaló alig, lepukkant környezet. Errefelé elgondolkoztam azon hogy a Vértest tulajdonképpen miért is mondják hegységnek? Még dombságnak sem túl erős. Pusztavám festékgyárnál aztán a túra legszebb bélyegzőjét kaptam meg, majd onnan egy gyönyörű, végre erdőre, hegyvidékre is hasonlító völgyben kapaszkodtam, majd a túlfelén ereszkedtem Mórig. Mór megint csak egy szép, sváb gyökerű lakossággal is rendelkező, rendezett, igényes kisváros, szépségeivel feldobja az Oroszlány-Mór szakaszt.
Jön a Bakony a Burok-völggyel és a Cuha-völggyel...
Pirkadatkor indultam a Balaton mellől. A sűrű felhőzeten ugyan még átszűrődött a kelő nap fénye, de a veszprémi átszállás után már a szürkeség vette át a szerepet. Háromnegyed hét körül értem fel, bevásároltam a helyi boltban (kocsma továbbra sincs), majd nekiindultam a faluból kivezető egyenes úton. Nem először jártam erre, így vártam a pontot, hol kell megkezdeni a kapaszkodást, a letérést a völgytalpról, de ugye ott jött a kerítés, mögötte szigorú tekintetű nagy fekete szarvasmarhák (megkockáztatom, lehet hogy bivalyok?). A változásról tájékoztató táblát elolvastam, így kerülgettem tovább a földút pocsolyáit. A Gyenespuszta tanyaépülete helyett a Német-tanyáét láthattam, mely mögött fenyő erdőrészlet volt a díszlet, az elhagyott legelőkön pedig vadvirágok tömkelege nő. A bakonyi, szinte teljesen megszűnt tanyavilággal kapcsolatban találtam most egy rövid cikket, a jelzéstől nem messze lévő épület utolsó gazdájával 2005-ben, vélhetően nem sokkal halála előtt készült egy interjú. És itt egy másik képriport, 10 évvel később...
A történelemről ott nem sokat tudhattam, legfeljebb megállapíthattam, hogy az útvonal módosítása legalább sem a távolságot nem növelte, sem a szépség rovására nem ment. Feljebb kapaszkodtam, és Ráktanyánál már bent jártam a felhőben, az Augusztin-tanya előtti elágazásnál pedig a zúgó szélben, sejtelmes ködben álltam egy nemrég gyökerestül kidőlt bükkfa mellett. Tudtam, hogy az esőt nem úszhatom meg, de az ilyen hangulatok miatt már megérte feljönnöm. Augusztin-tanyánál pecsételtem, a ház üresen állt. Innen egy dzsindzsás részen jutottam feljebb, majd megörültem a dózerútnak, és rajta a réges-régi, a hegyre tipikusan jellemző turistajelzéseknek (P és S, két félkör alakban egymás alatt). Kár, hogy az út lejteni kezdett, és nem volt ismerős. Csak elvétettem egy Y-elágazást...
A Hajag tetején megdördült az ég, és a meredek ereszkedés után, a Kövecses-tanya romjainál zuhogni kezdett az eső. A csúszós úton patakokban folyt a víz, így a bokrok alá húzódva kicsit vártam mire csillapodik - de innentől ruhámból facsarni lehetett a vizet, cipőm tocsogott. De mindegy volt, hiszen az újabb csodaszép legelő mentén jártam már, ahol éppen szállt fel a pára, előtűntek a távolabbi dombok is - aztán újabb húsz perc múlva meg ismét esett, bár ekkor már az erdőben voltam. Már a Fekete-Séd mentén haladva, egyszer csak ételszag csapta meg az orromat. Óvatosan megközelítettem a forrását, és ugyan betyárokat ha nem is, de indián sátortábort találtam. Mikor a sötét kapucnis fehér idegen kilépett a tisztásra, a törzs félmeztelen harcosa éppen magához ölelte barna szoknyás kedvesét - nem tudom, ki volt nagyobb zavarban... :)
A tábor után a jelzések kicsit megtévesztőek - vélhetően a patak, illetve az ösvénytaposás ősi mestersége átrendezte a terepet, levágott egy nagy hurkot, így olyan T elágazás alakult ki, ahol úgy tűnhet hogy három irányból van piros jelzés. A keresgéléshez támpontot végül a P forrás jelzés adott, bár ezt meg nagyon keresni kellett (eleve - belépés engedéllyel tábla mellől indul, valószínűleg azért sincs újra felfestve). Rövidesen megtaláltam az indiánok négyütemű lovait is, és a csökkenő felhőzet már megmutatta a Pápavárat is. Délben értem el a kékkel fonódó szakaszt. Innentől hosszabban a régi kisvasúti töltésen vezet az út: ezt nagyon jól megépítették, hiába nem járnak rajta vonatok több mint 40 éve, leszakadás, megcsúszás alig, jól járható. A Tevelvár földsáncainak leszalagozott maradványai mellett ebédeltem. A Királykapu után jött a következő eltévedés: a töltésről itt balra letér a jelzés, és egy S-kanyarulat után már lent is vagy az erdészeti aszfaltúton, ami azonban teljesen más irányt vesz, jelzés itt már nincs. Nálam az igazolófüzet térképe volt csak, ami túlságosan elnagyolt volt ahhoz, hogy megfejtsem, hogy a vasút egy hosszas kanyargással, bevágásokkal ereszkedik be a patak völgyébe, míg a jelzés az S- kanyar közepéből, a magas fűben indulva lejt tovább. Itt elvesztegettem némi időt, így a végét kicsit sietősebbre vettem, bár mint kiderült, nem volt miért. A körülmények javultak, a napsütés ekkorra megérkezett, így csak azt sajnálhattam hogy a völgy bejáratán is helyenként embermagas gyomos részek jöttek az amúgy jól kitaposott ösvényen. Három körülre értem az Odvaskő Hotelhez, a parkolóban rendbe szedtem magam, kicseréltem a legvizesebb ruhadarabokat, és a napozva vártam meg a háromnegyed négy előtt érkező, közvetlen budapesti autóbuszt.
Az Ágasvári th-Nagybárkány szakaszon ugyanezekre csodálkoztam rá. A sámsonházi váracskából úgy belefeledkeztem a tájba, hogy kis híján lekéstem a buszt, ezért a kőfejtőnél nem mentem fel a tanösvényre, csak alulról néztem meg az évmilliárdokat... De majd legközelebb...
:o)
Barátsággal
Tóni
(Nemigen lehet egy tájegységet kiemelni, de nekem eddig a Cserhát a befutó, bár az Aggteleki karsztnál rezgett a léc... És még hátra van az örök szerelem, a Zemplén...)
Itthon se semmi tétel mondjuk az ország egyik végéből átmenni a másikba tömegközlekedési eszközzel időben és pénzben egyaránt, de most július végén tervezni még egy idén nyári Camino-t elég húzós sztori.
Egyik kiindulási pontot sem lehet közvetlenül elérni... jó egy napi út.
Ilyen körülmények között tényleg az egy szuszra teljesítés működik igazán, max felezés.
Helyesebben több tapasztalatom is volt amely azt mondja: nem érdemes rohanni.
Ezen a sajnos -általam is- kissé alábecsült cserháti tájon nem emlékeztem túl sok mindenre ami emlékezetes lett volna, pedig csak szépen elsétáltunk mellettük 2009-ben és 2012-ben is.
A Mátraverebélyi műemlék templom mellett ott van Sámsonháza. Semmi különös, egy kis cserháti falu, ennyire emlékeztem.
Eddig.
A kőfejtője mellett megy el a kék, de szerintem jó ha 10-ből egy ember megnézi tüzetesebben a kőfejtő pár száz méter hosszú tanösvényét, és ha tippelnem kéne akkor azt mondanám hogy 100-ból egy nézi meg Fehérkő várát.
Pedig kis csodák ezek is a maguk nemében!
háttérben a Mátra
Fehérkő felé a kék rom jelzés kb 700-800 méter hosszan vezet fel a hegyre.
Nagyjából 10 perc gyaloglás után káprázatos panorámát kapunk a Mátra felé:
Háttérben az Óvár, az Ágasvár, a Galyatető előterében pedig a napfényben a Piszkéstetői Obszervatórium kupoláján csillan meg a napfény
A harmadik kép egy csendélet. :-)
Maga a kis vár már csupán néhány falcsonk, de innen is van egy szép kilátás Nagybárkány felé:
Mátraverebély-Nagybárkány, alig több mint 10 kilométer. Jó lábúaknak 2 óra.
Nézelődősebb, virágszagolgatósabb túrázóknak lehet hogy egy egész túranapot is kitölt ez a nyúlfarknyi szakasz ezekkel a kis csodákkal együtt, de én egyre inkább ez utóbbi verzióra szavazok.
Egyre inkább egyetértek a véleményetekkel, régebben is inkább nézelődni szerettem mint trappolni, az idő múlásával ez tovább fokozódott.
Mostanában (a KDP teljesítés kivételével) alig megyek 15 kilométernél többet, sőt éppen ezen a hétvégén volt egy olyan tapasztalatom amely megerősített abban hogy mennyi minden mellett elrohan az aki csak a kilométereket számolja.
Salgótarján felé most útépítés, útlezárás miatt beterelik a forgalmat Mátraverebély régi főútjára, a cigánysor felé, de egyben a csodaszép műemlék templom felé is, amelyet szégyenszemre egyik kéktúrámon sem néztem meg.
Most megtettem, megálltam és megnéztem.
Gyönyörű.
Igaz a kéktúra most már mellette vezet el, így aki ezután jön errefelé az már megnézi biztosan.
"Egyes kőcsipkéi Pozsony, Buda és Vajdahunyad építőinek művészetével mutatnak rokonságot." - Sinkó László 1979-ben Füzéri várban elhangzott szavai itt eszembe jutottak, döbbenetes a hasonlóság!
A kéktúra új útvonalán legnagyobb megdöbbenésemre régi, több évtizedesnek tűnő jelzéseket is láttam, sőt a feliratok is felújítottnak tűntek.
Ugyanakkor térképen, igazolófüzetben nem találtam nyomát annak hogy valaha erre jött volna a kéktúra.
Ma rendeztem egy KDP "vízitúrát", beszámoló majd holnap. :)
Ami a legfontosabb információ, hogy a múlt évben lekerített Gyenespuszta előtti szakasz helyett véglegesedett, a korábbi P négyzeten, Ráktanya felé vezető terelőútvonal. A kihelyezett tájékoztatás szerint a Hajagiak (HATESZ) segítségével végezték el a festést az elmúlt hetekben.
pontos kilométeradatok onnan ahol elértük az erdészeti aszfaltutat 
háttérben a Mátra
