Sir 24.30-34
"Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, amely átszeli a kertet.
Így szóltam: "Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom a virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett.
Tanításom ragyogjon, mint a hajnalpír, akarom, hogy messze hatoljon sugara.
Prófétai szózatként ontom tanításom, hadd hallják, akikre hagyom: a késő nemzedékek.
Látjátok, én nemcsak magamért küzdöttem; mindenkiért, aki bölcsességet keres."
"Christos Annesti!" - Alithos Annesti ! Igen Krisztus valóban feltámadt !
Isten Szava él és eleven !
Itt jársz köztünk és néven szólítasz minket, meghívsz minket
Szólsz kicsihez, jelentéktelenhez, szólsz hatalmashoz, hatalmaskodóhoz
Gyere, kövess !
Megállsz élő mellett, megállsz halott mellett
Állj fel és kövess !
Halott megremeg, tétova lépése tudatlan, gondolata tudatlan, Fény mutatja – ide lépj, gyere !
Élő nem érti, hallja mégsem érti
Látja, szeme mégis megrebben
Halott lép mellé, már mosolyog, kezét nyújtja, már ő mondja, gyere
Hit, remény, szeretet, erős kötelék lépéshez, erős kötelék szóhoz, erős kötelék hallgatáshoz
Térd meghajol, megköszön és engesztel
Mikor szavad engem támad, kifeszített nyilad, mikor ellenem feszíted, kirepített nyílvessződ Jézust találja, az ellen támadsz, Ki Béke fejedelme, s irgalma gyümölcse ellen emeled kezedet
S e bűn súlyát, csak a Bíró elé vitt bűnbánat tudja feloldani
Béke és alázat, áldás és szeretet
Boldogan szaladok virág mezőben
Éneklek délidőben
Este nevetek, jókedvemben örvendezek
Itt vagy velem
Elbújok, elő bújok
Nézz rám itt vagyok
Rád nézek
Játékosan nevetünk
Játékban ha megállsz, megállok figyelek
Mutatod ködöt, eléd térdelek
Jó, hogy vagy, Szent Szeretet
Lépésünk együtt jár
Szívünk egymásban megnyugszik
Kérésünk száll az égbe
Jó mosolyodban
Jó boldogságodban
Béke és szeretet Szigete
„ ... Én, az Úr, előtte állok, tüzet és vizet teszek elébe. Megadtam neki a szabadságot, hogy válasszon. Kezét arra nyújthatja, amerre akarja. Ismerem minden cselekedetét. Látom irántam való tudatos és nyílt őszinteségét, valamint tudatos és leplezetlen képmutatását is. "Siess, jöjj hozzám, és felébresztem lángodat: a benned égő kis láng hamar ellobban! Örökké tartó szeretettel szeretlek, és irgalmam határtalan! Kegyelmemben vagy!"
Sokan mondják manapság: együnk, igyunk, mert holnapra meghalunk! Ne hazudjatok magatoknak! Térjetek észhez, és nézzetek rám, Istenetekre! Törvényemnek engedelmeskedni annyi, mint szeretni engem, és aki szeretetben él, bennem él. Nincs szükségem a ti időtök tudósaira és bölcseire, sem tanítómestereire. Szegénységre... egyszerűségre van szükségem! Érted?
Eljönnek a napok, amikor szívetekbe írom törvényemet. Eljövök az irgalomnak ezen napjaiban, hogy felkészítsem a nemzeteket, és arra emlékeztessem őket, hogy meg tudom tisztítani bensőtöket a gonoszságtól és a halott cselekedetektől, amelyek az örök tűzre vethetnek benneteket. E nemzedék szíve azonban elromlott, és bár nyíltan szólok a nemzetekhez, még nem hallgatnak rám. Jöjj, vedd fel keresztedet, és kövess engem! Megáldom minden lépésedet! Sokakat meghívtam vendégségembe, de csak kevesen készek eljönni. Ezért mondom nektek: Menjetek most a szegényekhez! Menjetek a papokhoz! Némelyiket holtnak találjátok, de ne aggódjatok, életre fogom kelteni őket. Én emeltelek fel titeket, és másokat is fel fogok emelni. Menjetek hát a szegényekhez, a betegekhez, és gondoskodjatok róla, hogy házam megteljék! Hadd csodálkozzanak azok, akiket elsőként hívtam meg vendégségembe, de visszautasítottak! Hadd csodálkozzanak, látva, hogy a vakok visszanyerik látásukat, hogy a szegények meggazdagodnak az én tudásommal, a halottak pedig életre kelnek! Az én gazdagságomban gyarapodjatok! Ne sorvadjatok el! Tartsatok ki, és dolgozzatok dicsőségemért!... Gyermekeim, hagyjatok fel önzéstekkel! Az én országom nagyon közel van hozzátok. Legyetek buzgók, és kövessétek Szavamat. Maradjatok tiszták, és tanuljatok meg semmivé válni, hogy Lelkem lélegezhessen bennetek ! Nem azért választottalak benneteket angyalaim, mert méltóak vagytok, hanem azért, mert szegények vagytok és nyomorúságosak. Dicsőítsétek meg Nevemet azzal, hogy újból találkoztok, és nekem szolgáltok! Tegyetek sok jót! Mindig veletek vagyok!”
„Atyám, hűséges szeretetedben fordulj Japán felé! Siess hozzá irgalmadban! Hallgasd meg a szegényt és a nyomorúságost! Megmentő hatalmaddal keltsd életre Japánt, hogy Téged dicsőítsen! Ó gyengéd Atyám! Tanítsd őket törvényedre gyermekkoruktól kezdve, hogy hirdessék csodáidat és szüntelen himnuszként a Neked szóló himnuszt! Legyen ez a nemzet Himnuszhoz szóló himnusz, a tömjén ellenállhatatlan illata! Hozzád könyörgök, ó Uram, és kérlek Téged, hogy jöjj Szavaddal e nemzethez! Amen.”
Áldott a kéz mely fölemel
Áldott
Áldott a szem mely Reád tekint
Áldott
Áldott, ki meglát ostya képében
Áldott
Áldott, ki hitben meglát Téged
Áldott
Ott vagy kicsi kenyérben és adsz
Téged tartó kezet megsimogatod
Reád néző szemet erőddel jól lakatod
S ha könny hull érted, emeled Atyához
Irgalom sugarában megfürdetsz minket
S közöny, ha hozzád ér
Megremegsz
Ó mit teszel ?
Király áll ajtómban, újabb pillanat újabb vércsepp gördül ki Szívéből, fájdalmait számlálja
Ó szem, ha mit látsz szembe átrakhatnád
Fül, mit meghallasz értelembe plántálhatnád
Ó értelem, ha értelemnek tálcán adhatnál
Kérdezed mit tegyél még, hogy megértsük, mit mutassál, hogy felismerjünk
Kérdezed a szólót, észak követét
Kérj ! mit tegyek még ?
Fürdettél Magadban, Fénybe állítottál, Tükröddel megajándékoztál, szeretetet élem, szeretetet, többet mit test viselhet, emelem magasba, mutatom Fényem, mutatom dicsőséged, halott nem hallja, nem érti, kinevet, ó küld el felismerő Lelkedet
Kit délre küldtem, tőled kérdezem
Kérj ! mit tegyek még ?
Beszéltem szépségről, beszéltem szörnyűségről, beszéltem szavadról, beszéltem Szent Igédről, mutattam meg szörnyet, mutattam gyűlölet szemeit, nem értik, mondják bolond vagyok, összenevetnek, ha kezükkel bántanának jobban elviselném, de ne nézzed, ébreszd fel őket szépséges Lelkeddel
Kit keletre küldtem, te mit mondasz ?
Kiálltam hegy tetejére, hangomat kieresztettem, beszéltem erővel, beszéltem gyengéden, éneket vettem ajkaimra, nézd a madarak összegyűltek, nézd négylábú állatokat, nézd földnek és égnek lakóit, mind hallgatják dicsérő énekemet, de halottak nem jönnek, tedd lássanak, tedd kérlek meg, hogy meghallják szavadat
És nyugat küldötte, beszélj
Léptem kettőt előre és egyet vissza, tettem tanúságot lendülettel és türelemmel, vittem mit adtál, odaadtam, megtettem mindig akaratod, s látod s látod ki ismer és felemel, már lassan felismer, adj erőt neki
Mindnyájan kérjük akaratodat, mindnyájan kérjük szent nyomodat, mutass előre, mutass szent hegyedre, akaratod felismerésére
„Ezeken tűnődve fekszem egész éjjel ébren, és nem jutok semmire.
Belehalnék a bánatba, ha őrizve, oltalmazva és engem körülvéve nem lennél ily közel hozzám, Jahve.
Szomorú sóhajjal emelem Rád a szemem, mert bár a mennyben van otthonom, még a Földön vagyok.
Gyakran kérdezem magamtól: "Mi dolgom ezen a Földön, ahol nem tartozom senkihez? Úgy érzem, kölcsön lettem adva, hogy kölcsön lettem adva…" Isten mellett voltam, amikor kiadta rendeleteit számomra, miután kihozott a feledés és a halál földjéről és életre keltett engem. Kiemelte lelkemet a mocsárból, hogy felfedje Szent Arcát előttem. Nevedben akkor küldetést adtál nekem, meg sem gondolva, hogy az jogarod és ragyogásod ártalmára lehet.
Jóságoddal koronázod műveidet, és bőség árad, amerre jársz. Gazdaggá teszel és megtisztítasz minket, ahogy az ezüstöt szokás.
Fenséggel halad át Krisztus e pusztaságon és megrendíti a földet, hogy jelezze közeli eljövetelét.
Az emberek azonban nem értik. Azt mondják: "Testben jön el hozzánk Krisztus." Mások alaptalanul állítják: "Eljön az Isten és összetöri ellenségeit." Ők azonban nem értették meg a zsoltárokat…
Csak ábrándoznak, mintha álmot látnának. Eleinte én sem értettem ezt, bár mindig a Te jelenlétedben voltam. Még akkor sem értettem meg, amikor megfogtad jobb kezem, hogy írjak.
Írva van: "Az Úr futáraira bízza a híreket…" és valóban ezt teszi…
Amikor Isten léptei közelednek és hallhatóvá válnak, az igazak örvendeznek, ujjonganak és énekelnek örömükben. Ezt mondják: "Készítsünk utat a felhők lovasának, örvendjünk Krisztusban, ujjongjunk jövetelén!"
Noé idejében esőt hullattak az egek eljöveteledkor… Isten eljövetelekor…, de nem láttak Téged testi valóságodban.
És most majd lángba borul a Föld Fiad visszatérésekor… Isten eljövetelekor… amikor Krisztus leszáll a magasságokból.
Mint ezernyi harci szekér, úgy hagytad el, Uram, a Sínai földjét, hogy szentélyedbe lépj.
Dávid mondta: "Istenem, Te felszálltál a magasságokba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, kik konokul ellenálltak házadnak, Uram," de nem láttak Téged testi valóságodban, pedig ott voltál…
Amikor eljössz az igazakhoz, ők örvendeznek, bár nem látnak Téged testi valóságodban… Te mégis ott leszel.
Midőn néped élére álltál és áthaladtál a pusztaságon… akkor sem testi valóságodban jöttél… mégis ott voltál…
És így lesz napjainkban is, amikor Krisztus azt mondja, hogy küszöbön áll eljövetele… lángra lobbantja az eget és a Földet, és az atyák szívét gyermekeik felé fordítja, a gyermekek szívét pedig atyáik felé… de senki sem fog Téged testi valóságodban látni… A Szeretet szeretetként tér vissza… mert mindannyian az igaz Istenben, az emésztő tűzben, a Háromságos és Szent Istenben leszünk… (Vassula)
Lelki útmutatót adtál most. Ez lesz küszöbön álló eljövetelem módja. Eljövetelem közületek sokakat megújít és megszabadít bűneitől. Amikor a megújulás bekövetkezik, sokan öltenek magukra ruházatul engem. A szentek és az angyalok hálát fognak adni Szentlelkem adományáért.
Hogy mi az Úr napja? Akik kitartóan lázadtak, és még most is lázadnak ellenem, meg fogják tapasztalni azt a napot és minden szenvedését. Az a nap hirtelen villámcsapásként sújt le a bűnösökre, akik maguk is fáklyaként fognak szörnyű tűzzel égni. Igen, úgy lesz, ahogy mondtad, a Föld lángba borul, és az emberek előtt feltárul lelkiismeretük, mintha kinyilatkoztatást kapnának. Az én napomon isteni tüzem megszelídíti a megátalkodott szívet. A szenvedő Föld lelkiismeretben és lélekben teljes tudatára ébred tévedésének, elégtelenségének, bűnösségének és törvényellenességének. Rádöbben arra, hogy visszautasította feltámadásomat és mindennapi életetekben való jelenlétemet. Az én napomon megnyílik a menny, és szigorúan meg lesznek ítélve azok, akik isteneknek mondták magukat.
Mondhatja-e valaki, hogy nem tanítottalak benneteket ezekben az években? Nem mutattam-e meg hatalmamat ezekben az években csodák által is? Felmértétek-e valaha Háromságos Szentségem fenségességét és Nevem kifejezhetetlen magasztosságát? Hirdettétek-e valaha nagyságomat vagy szóltatok-e mindent betöltő ragyogásomról és hatalmamról? Mondom nektek: jaj azoknak, akik az én napomon világosságomon kívül találják magukat… azokat tüzemmel fogom megtisztítani.
Akik azonban megfogadták tanácsaimat és megtartották szereteten alapuló törvényemet, akik a föld sója lettek, azokat nem teszem próbára tüzemmel, mert én vagyok az ő Istenük, és ők elismertek engem mint életük legfőbb Urát. Őket már próbára tettem, és most már az én részeim, állandóan isteni világosságomban, Istennel való egységben élnek.
És ahogy mondtad, leányom, Noé idejében esőt hullattak a felhők eljövetelemkor. És most tűz fogja lángra gyújtani és próbára tenni a Földet. Az én napom küszöbön áll, és jaj a holttesteknek azon a napon, amikor eljövök! Jaj azoknak az én napomon, akik az anyagiaknak szentelték életüket! Tűz lesz az én megjelenésem. Már hallhatók lépéseim, és sokan látják lábnyomaimat. A kegyelem mostani idejében mint irgalom és mint lámpás mutatkoztam meg, ám akkor emésztő tűzként fogok megjelenni.
Miért gondolja bárki, hogy észrevétlenül fogok elmenni mellette? És még mindig azt hiszitek, hogy a Mester számonkérés nélkül fog átvonulni előttetek? Jó lenne ezért mindennap bűnbánatot tartani! … Emlékeztetni kívánom az emberiséget, hogy csak szeretetből és irgalomból cselekszem. Ily módon az e nemzedékre eső ostorcsapások sem jelentenek mást, mint irgalmam bizonyítékát.
Uram, írva van, hogy csupán akarnod kell, és készen áll hatalmad…(Vassula)
Az is meg van írva, hogy a bűn elkövetése után a bűnösnek megadom a bűnbánatot. Irgalmam üdvös menedékét nagy jóakaratomban egy megújult szívbe helyeztem, amely nagy buzgóságot és őszinteséget mutat majd nekem bűnbánatában. Valóban, mihelyt megtörténik ez az alázatos cselekedet, bárki megtalálhatja azt a kincset, hogy velem bensőséges kapcsolatban legyen. A bensőséges kapcsolat kincsében az ilyen lélek felfedezi barátságomat. Annál nagyobb az én barátságom, minél őszintébb a bűnbánó lélek. Minden őszintén kimondott szó megerősíti iránta barátságomat, ami az ő bűnbánatának arányában növekszik.
Írva van:
"Még hozzá kiáltottam számmal, amikor nyelvem már zenghette dicséretét. Ha szívemben gonoszság lett volna, nem hallgatott volna meg az Úr. Ámde Isten meghallgatott, felfigyelt könyörgő szavamra"
Meg fogja érezni mindenki, aki szeretne megmenekülni, hogy szüksége van a bűnbánatra, és én meg fogom hallgatni bűnvallomását. A bűn zsoldja a halál. A bűn olyan, mint a méreg, és minél tovább marad bennetek, annál betegebbek lesztek, és annál közelebb visz a halálhoz. Minél kevésbé akarjátok magatokat megtisztítani tőle, annál erősebben fenyeget a halál. Megszabadulhattok a bűn mérgétől és meggyógyulhattok, ha megalázzátok magatokat, és ha ráébredtek, hogy egyetlen lehetőség van a bűneitektől való megtisztulásra, és ez a bűnbánat.
Mondjátok, ki kockáztatná közületek életét, és ki ne tenne valamit megmentésére, amikor rájön, hogy mérget evett vagy ivott, amitől meg is halhat? Hogy kigyógyuljatok abból, amit ez a halálos ital okozott, le kell hajtanotok fejeteket, és be kell vallanotok, hogy bűnösök vagytok. Bocsánatot kell kérnetek, akkor megtisztultok a méreg minden keserűségétől, és megszabadultok a kígyótól is, amelyet bensőtökben tápláltatok egész életetekben. Én pedig, miután megszabadultatok, a bűnök helyét édességemmel töltöm be.
Igen, mihelyt eltávoznak a bűnök, meggyógyultok és többé nem álltok ellen törvényemnek. Készségesen hátat fordítotok a világnak, mert megpillantjátok dicsőségemet és ragyogásomat. Sugárzó jelenlétem kívül-belül meg fog világítani benneteket.
Írva van:
"Ti vétkeitek és bűneitek miatt halottak voltatok. Így éltetek annakidején a világ szokása szerint, a légűrben uralkodó fejedelem* hatalma alatt. Ez az a lélek, amely most a hitetlenség fiaiban működik"
Most azonban bűnbánatotokért és az irántatok mutatott kegyelem által életre keltettelek benneteket magamban… Jóindulatomban felfedem előttetek az élet útját. Többé nem fogtok izzó szénen járni, hanem zafírokon. Az Isten, akit ti egykor kifejezhetetlennek és elérhetetlennek gondoltatok, határtalan örömet ad szívetekbe, amint örömét kinyilvánítja előttetek:
"Olyanok voltatok egykor, mint a föld, amelyen csak tövis és bogáncs terem, valójában lakatlan és megátkozott, de velem olyanok lesztek, mint a kedvemre való föld, amelyet Szentlelkem forrásai öntöznek, és olyan termést hoztok, ami elfogadható számomra"
Ahogy már mondottam, aki elismer engem, az a tökéletes erényt gyakorolja. A világnak ma nincs helye számomra. Értéktelen szemét foglalta el helyemet. Lázadók és bűnösök kóborolnak mindenütt, tetteik és szavaik megsértik Háromságos Szentségemet. Arcátlanságukban úgy gondolják, hogy helyemet részben valamiféle önmegvalósításnak, részben olyan törekvésnek kellene elfoglalnia, ami kizárólag rossz tettekre indít. Arcátlanságukban visszautasítják dicsőséges jelenlétem elismerését.
A világ a maga útját járja és önmagát dicsőíti, saját tetteit dicséri, tiszteli és Istent játszik… Azt hiszik, hogy mindent tudnak, pedig valójában semmit sem tudnak. Amíg meg nem ismernek engem arról a sok jóról, ami körülveszi őket, és ameddig fel nem fedeznek engem, olyan erőtlenek maradnak, akár a holttestek…
Napjaitokban az emberek hamis isteneket keresnek és pogány módszereket követnek, hogy reményük szerint tudásra és erőre tegyenek szert. A világot elbűvöli a kristályok és a levelek szépsége. Ezeket az én mindenhatóságom fölé helyezik, és ezektől kérnek gyógyító erőt Szentlelkem kegyes gyógyító ereje helyett.
Ha olyan nagy hatással van rájuk ezek formája, következtessék ki belőlük, hogy mennyivel hatalmasabb Alkotójuk, aki formát adott a kristályoknak, a leveleknek és mindennek. Még ha ők keresik is az én jelenlétemet, és ebben az igyekezetükben ejtette zsákmányul őket a megtévesztő és így vezette félre őket, akkor sem vétlenek, hanem bűnösek, mert nem voltak kitartók. Ha képesek felkutatni az energiákat és azok nagyságát, a világot és a világmindenséget, hogyan lehetnek ennyire lassúak abban, hogy megtalálják mindezek Alkotóját és Mesterét?
A Sátán azonban újból azzal a hazugsággal vezeti félre a világot, amivel egykor Évát… Hogy Istenné lehetnek ők is, elegek önmagukban és nincs szükségük rám.”
„"Menj fel egy magas hegyre, te, aki a jó hírt viszed Sionnak; és engedd ki hangod, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Engedd ki hangod! Ne félj! És hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!"
Itt van a ti új Jeruzsálemetek... Én, az Isten leszállok ebbe a korszakba, és holttesteken bukdácsolok. Mindaz valóra vált, amitől tartottam. Leszállok, de nem találok hitet, reményt és szeretetet. Zöld mezőimen hagytam legelésző bárányaimat, és most kiéhezve és siralmas állapotban látom viszont őket. Kövek között élnek, ott keresnek menedéket és némi élelmet, de semmit sem találnak. Reménykedve emelik fel egyik követ a másik után, morzsák után kutatva, magot keresve, amit elvethetnének, de morzsa vagy mag helyett skorpióra lelnek, amely alig várja, hogy megcsípje őket, és mérgét beléjük fecskendezze. Bárányaim városról városra kóborolnak, hogy az egykori nagy városnak legalább a romjait megtalálják. Igen, Jeruzsálemről beszélek, de csak kevesen készek meghallgatni. Nevén szólítom minden pásztoromat, de nagyon kevesen hallják meg hangomat... Elfulladok, fulladozom, látva, hogy telve vannak holt szavakkal. Figyelj, leányom! Azért szólítottalak, hogy az igaz ügyet szolgáld! Kézen fogtalak, és tanúvá tettelek. Megmutattam neked az igazságot, és levettem szemedről a fátylat, hogy lásd, kit választottam arra, hogy Péter utódja legyen. Így szóltam hozzá egykor: "te Péter vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat, és a pokol kapui sohasem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsát: amit megkötsz a Földön, meg lesz kötve a mennyekben is, amit feloldasz a Földön, fel lesz oldva a mennyekben is." Ennek az embernek adtam a hatalmat, és ma megpróbáljátok őt elmozdítani. El akarjátok lopni pásztorbotját, hogy ti kormányozhassatok a hazugság és a bűn jogarával. Péter? Bárányaim Pétere, szeretett pásztorom! Tudom, mennyire meggyötörték szívedet, és tudom, hogy patakokban ömlik véred a hálátlan és hitetlen nemzedék miatt. Tudom, hogy a könnyek forrásává vált miattuk a szemed. Tudom, hogy hány testvéred fordított neked hátat. Kedvesem, ők azok a pásztorok, akik nem tudnak semmit, nem éreznek semmit, akik saját útjukat járják, mindegyik a saját érdekét keresi. Az esztelenségnek szolgálnak a Bölcsesség helyett, a fényűzésnek a szegénység helyett, az engedetlenségnek az engedelmesség helyett. Keresztemről szemlélem azokat, akik a Földön élnek, és mondom nektek nemzetek népei, hogy hamarosan elérkezik az óra. Az idő majdnem betelt, és már nincs sok idő addig, amikor sírva töltitek éjszakátokat, ti hűtlen pásztorok. Ti, akik hitetlenséggel vétkeztek ellenem, ti, akik békét hirdettek, amikor nincs béke! Térjetek vissza Péterhez mindannyian, akik minden irányba szétszéledtetek. Engem szolgáljatok! Miért szolgálnátok az istentelenséget? Enyéim legyetek, ne a lázadóé! Miért álltok annyira készen az ő szolgálatára? Még az idegenek is, még ők is hallgattak hangomra, és megértették Szavaimat. Az én elveim szentek, és bizony mondom nektek, hogy mindörökre szentek is maradnak.”
Jézusom, Téged nem ismertelek, egykori ismeretet eltakarták évek, év tizedek
Homályban jártam, bár nem tudtam, legfontosabb szavam én volt, még ha ki sem ejtettem
Léptem, gondoltam egyenesen, de út sötétségbe vezetett
S sötétség dicsért, jó, ez a helyes
S ez a dicséret égetett, sötétsége égetett
S sötétségben léptem az Atyához, gyönge igennel, és talán sokkal több nemmel
S Te elkezdted rakni a jeleidet
És a nem cselekedetei mellé odaraktad kérdőjeledet, jó ez neked? jó ez?
S közben Anyácskát messze elkerültem, féltem, sok tett taszított el Tőle
És bár már vezettél, ha eleséstől elesésig is, Te már vezettél, és jeleid szava volt, állj fel! vedd észre! bánd meg!
S az útvesztő egyszer véget ért, végét az igen jelentette, a tett igenje
És bár te vezettél és a szó és a tett igent kiáltott, mégsem ismertelek, még féltem Tőled
S vezettél Anyácskához, hányszor fogtad meg Fiad igazságos kezét? sokszor tehetted
S legnagyobb ajándékot Anyácska Te hoztad, s Jézus adta, köszönöm nektek
"Ha bennem maradtok, és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok!"
Jn 15,7.
Irgalmamban megkönyörültem rajtatok és azért vagyok itt, hogy tanítsam a tanulatlant, és törvényemet adjam a törvényszegőnek. Továbbra is táplálni fogom e nemzedéket mennyei Atyám örökségével. A magasságból jön a Kenyér, amely meggyógyít benneteket. A tanítás Kenyere a mennyből száll alá, Atyám tartalékaiból. Senki sem mondhatja, hogy "Nincs mit ennem". Íme felkínálom nektek, nehogy kísértésbe essetek, és azt egyétek, ami rossz és halálos, ami a világ gyökeréből való. Lelkem életet és békét kínál fel nektek, Virágom által írom e néhány szót számotokra.
Uram, a görögkeleti papok közül néhányan azért nem hiszik, hogy Te vagy az, aki beszélsz, mert "virágnak" szólítasz. (Vassula)
Tudom, de nem olvasták? ...elpusztult ivadékaik virága ... Ezeknek mondom: "Nyissátok ki szíveteket, megkapjátok a világosságot, és hinni fogtok."
Kedves fecskemadár, kedves gólyamadár
Szálltok az égben, szálltok északra és délre
Látjátok útakat, látjátok országokat
Mondjátok meg kedvesemet hol lelem ?
Ne keresd magasban, ne keresd a mélyben, keresd a szívedben
Fickándozó delfinek, hatalmas cetek
Járjátok minden tengereket
Járjátok viharban, járjátok napsütésben
Mondjátok, kedvesemet hol láttátok ?
Kedvesed ott áll melletted, rád mosolyog, mért keresed ?
Fent álló bércek, lent uralkodó szakadékok, völgyek
Látjátok magast, látjátok mélységet
Beszéltek a széllel, beszéltek esővel
Mondjátok kedvesem, járt e felétek ?
Mikor erre jártál, kezedet fogta
Kicsi virágok, feltörekvő fa óriások
Ti mindig a napfényre néztek, estét is élitek napfény reményében
Adjátok illatát, adjátok sóhaját
Mondjátok napfény hol ered ?
Énekét énekli életnek, sugarát nyújtja kezében
Magát adja, kicsi kenyérben
„A napok elrepülnek, az órák rettentő gyorsan elszállnak, de teremtésem süket! Sötétségbe merülten, nem hallják, és nem is hiszik irgalmas jeleimet! Szeretetemben és együttérzésemben megváltottalak, magamhoz emeltelek és Szentséges Szívemben ringattalak benneteket. Leszállok a mennyből, lehajolok szent trónomról, hogy elérjem ezt a hálátlan nemzedéket: Kezeteken még ott van gyermekeim friss vére. Vér folyt, mert nem akartatok hinni üzeneteimnek, amelyeket Fatimában adtam. Nem akartátok elhinni, hogy mennyire sürgős. Most megismétlitek tévedéseteket. Makacsságotok miatt újból vér fog folyni! Ó gyermekem, enyéim közül oly sokan vakultak meg a Sátán füstjétől! A legkisebb félelem és habozás nélkül lázadnak. Hiányzik belőlük az őszinteség és a szentség. Szeretetet keresek, és nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs bennük. Gondolkodásmódjuk nem az enyém, fejjel rohannak a pusztulásba, városom lerombolására. Ó, Káin! Káin? Hol van az a Lélek, akivel megajándékoztalak? Újból vesztedbe rohansz? Születésed napjától kezdve erőszakosnak ismerlek, és mivel tudtad, hogy ilyennek ismerlek, most álruhában jössz ide, főpapnak öltözve? Az én ruháimat öltötted magadra, aranyba és ezüstbe öltöztél, hogy elrejtsed sötét ruháidat, amelyeket a fekete vadállattól kaptál? Nincs benned világosság, és hogy elrejtsed förtelmes ábrázatodat, álarcot vettél undorító képedre, hogy külsőd még az én választottamat is megtéveszthesse. Engem azonban nem téveszt meg álarcod, mert tudom; hogy a bárány álarca alatt határtalan pusztulást rejtesz. Állig felfegyverkeztél gonoszsággal! És most azt tervezed, hogy meghódítsd a világot, és kioltsd azt a kis világosságot is, ami megmaradt. Az a szándékod, hogy növeld a törvénytelenséget és mindent kiirts, ami szent, hogy elmozdítsd a hatalmon lévőket, és kisajátítsd szentélyemet. Gyermekem, ezek azok a viperák, amelyeket egy látomásban mutattam neked, amint Oltáriszentségemen és tabernákulumomon tekergődztek. Sokakat meg fog téveszteni, és az embereket elvakítja. Megtévesztő ruháival vakítja el őket. Ezek a szegény lelkek meg lesznek győződve arról, hogy akit most saját szemükkel látnak, az maga a főpap! Ragyogó álruhájával nagy hitehagyást hoz egész Egyházamra. Pusztulást hoz, de mindezt csodákkal leplezi, nagy jelekkel és jelenségekkel az égen: Az én örök áldozatomat földre taszítja, rátapos és megszünteti. De mindezt rejtve és rosszakarattal. Szent városom Káin hatalma alá kerül, mert visszautasították figyelmeztetéseimet. Váratlanul és mezítláb jöttem hozzájuk, de ők gúnyolódtak rajtam. Káin hatalma már csak rövid ideig tart, hála szeretett lelkeimnek, akik engesztelnek, akik imádkoznak és feláldozzák magukat. Mindezt számba vettem, és áldozataitok nem voltak hiábavalók! Imátokkal le lehet győzni a gonoszságot és a törvényszegést! … Hogyan gondolhatnák, hogy helyesen cselekszenek, amikor megszegik törvényemet! Engedetlenek, és az engedetlenség nem tőlem való! Ők ellenfelem törvényét követik, lépéseiket:az ő lábnyomába igazítják, ami pusztulásukba és vesztükbe viszi őket! Mint a keleti szél, úgy szétszórom ezeket a lázadókat, csak várj és figyelj! Könyörögj értük, szeress engem, és csillapítsd igazságosságomat! Dicsőíts engem azzal, hogy lelkeket hozol nekem az ő megmentésükért. Tekintetem elsősorban e sötét korszak fiataljain nyugszik. Jöjj, imádkozzunk az Atyához!”
"Ó Atyám légy könyörületes gyermekeidhez, különösen a fiatalokhoz! Vedd és fogadd őket szárnyaid alá, védelmezd őket a Gonosztól! Mentsd meg őket a közömbösségtől, ami körülveszi őket. Töltsd el őket az Igazság Szentlelkével, és vidd őket a Te világosságodba mindörökre, amen."
Vakító Fény
Szívet megnyitó Szent Kegyelem
Jöjj, mutasd meg fényedet
Mutasd meg illatodat
Mutasd meg Szent Harmatodat
Jöjj
Szívünket vasabroncs szorítja
Lábunkon farkas csapdája
Szemünket árnyék viszi le földre, bús és reménytelen feledésbe
Lépésünk rohanás
Szavunk szétszór, örül ha magát dicsérheti
Akaratunk vak
Te megteheted, mit ember nem tehet meg
Csak egyetlen fénysugarat kérünk abroncsunkra
Egyetlen fénysugarat szemünk útjába
Ha meglátjuk, megállunk
S állunk már kérdezünk
S Te kérdezőt válasz nélkül nem hagyod
Ó add meg tükrödet
Add azt megláthassuk, mit magunk takarunk
Két Szent Gyertyatartó
Két alázatosan kérő Szív
Két egyszerű Szív
Egyszerűségben megtalálható két Szent Szív
Mi a félelem, mit el nem ismerünk ?
Mi falat emel, hegyet épít
Félünk elvesztéstől, félünk van valamink, s félünk elveszítjük, félünk odaadni, félünk nem magunkra támaszkodni
Kezünk fog valamit, s mindig többet akarunk, éles logika mutatja, van még mit megfognunk
Hajtjuk magunk a még többért és ha megállunk, valami megfoghatatlan ösztönöz, valami megfoghatatlan nem engedi fénybe nézzünk, szét tekintsünk
Bátorságnak gondoljuk, ha tekintetünk merev
Bátorságnak gondoljuk átgondolt lépésünket
S itt van mellettünk egy kincs, rohanásban nem látjuk, értékét nem ismerjük
Kincs, hatalmas vagyon, csillogó érték
Egész életünkben keressük, lehet, hogy letagadjuk, mégis keressük
Minden lépésünkben benne van keresése, benne a vágya
Egyszerű elnyerni, egyszerű megszerezni
Kincs ami ad, ad szívünknek, ad szemünknek, ad értelmünknek
Kincs ami a szűk világot kiszélesíti
Élő kicsi ostya, Élet
Élő darabka kenyér, Béke
Egy falat fény, Világosság
S ha lélek lépcsőn lemegy, felmegy hegyedre
Ha meghajol, felemelkedik
S ha szemét magára veti, örömödben elmerül
Élő Ostya, vágyad találkozni velünk
Vágyad lesöpörni rólunk por sötétségét
Megmeríteni minket éltető vizedben
Élsz, s ha eltakarunk szemünkkel megbántunk
Élsz, élő Testedet adod nekünk, mikor magunkhoz veszünk
Ha megállunk figyelmedben, megtaláljuk kegyelmedet
Egyszerű megtenni
Egyszerű kegyelmeidet elnyerni
Félünk bűnbánattól, pedig bűnbánat szív nyitója
Félünk fénytől, akkora távolság fény és sötétség között
Pásztorod ki kitárolkuzásunkat hallgatja, már nem ő maga, Te állsz mögötte, Te hallgatod
S válasza nem magáé, a válasza Tiéd
Ha szelíd, ha szigorú, Tiéd
Csak akarni kell, akarat elég, a többit Te megadod
Ha látod akaratot, megadsz mindent, megadod a szót, megadod a gondolatot
Meg tudod adni szót és meg tudod adni a gondolatot, ha nem is tudjuk, Te segítesz nekünk
„Béke legyen veletek! Bennem fogtok élni, ezért bennem leljétek gyönyörűségeteket! Frissüljön fel lelketek jelenlétemben! Jöjjetek és figyeljetek Szívem kívánságaira: szeretetemért, amelyet irántatok érzek, készek vagytok-e még követni lépteimet? Készek vagytok-e feláldozni időtöket, hogy sikerrel koronázzátok tervemet , hogy az egész mennyország örömmel üdvözölhesse győzelmemet? Készek vagytok-e arra, hogy lelkesen és tetszésemre vágyódva válaszoljatok kéréseimre?
Ha megengeditek, hogy igénybe vegyelek benneteket, felruházom lelketeket istenségemmel, ragyogásommal és pecsétemmel... csak egy mérföldet kell megtennünk barátaim, még egy mérföldet csupán. Kértem időtöket, és nekem adtátok. Kértem életeteket, és nagylelkűen felajánlottátok nekem. Felöveztelek benneteket erőmmel, hogy menjetek és továbbítsátok üzenetemet, és ti megtettétek. Ezért továbbra is hátrálásra késztetem előttetek ellenfeleiteket. Bántottóe valaki benneteket? Ó, ha tudnátok, hány gonosz lélek menekült el csupán azért, mert meglátta világosságomat... Neked adtam világosságomat. Megígérem, hogy nem hagylak el. Légy kitartó imáidban, és ajkad ismételje mindazt, amit adtam neked! Újítsd meg előttem hűségfogadalmadat, és elég erőt fogok adni ahhoz, hogy kövess és folytasd Egyházam megszilárdítását! Jézus a Nevem, és megáldalak. Szeretlek, szeress te is engem!”
„Nagy szomorúság van szívemben, mert a hit hiánya és az árulás egyre inkább betakarja az Egyházat. E szavakat hallom azoktól, akik egy asztalnál esznek Fiam helyettesével: „Mennyire fárasztó ő!” Ahogyan egyszer már mondtam neked, ők a ti időtök káinjai. Róluk beszéltem a tíz parancsolatról szóló magyarázatomban. Úgy tesznek, mintha engem keresnének tömjénnel kezükben, de lelkük nem az én Lelkemet keresi. Mondom neked, ők nem szentelik meg az én Nevemet, nem. Nagy szeretetemet sem értékelik. Nap mint nap próbára tesznek és kihívnak lelketlen beszédükkel. Felkeltik haragomat szócsöveim kigúnyolásával. Ó, azonban meg fognak tántorodni mint hulló csillagok, amelyek a fekete sötétség örökkévalósága felé tartanak, hacsak le nem szállnak trónjaikról és bűnbánatot nem tartanak! Össze kell fognotok, hogy imádkozzatok értük, mielőtt az én napom eljön...”
„… - ilyen csalárd és álnok a Sátán. Napjainkban azon mesterkedik, hogy meggyőzze teremtésemet arról, hogy ő nem létezik - így anélkül dolgozhat, hogy félnének tőle. A farkas csapdába ejti teremtésemet, és mint kis bárányt felfalja. Ez az ő terve manapság.”
„Erőteljes engesztelést kérek most mindannyiotoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek bennem, higgyetek mennyei műveimben, mert mindig köztetek vagyok!”
"Én vagyok... Ó gyermekem, nemcsak miattad jöttem el ily módon, hanem többi gyermekem miatt is, hogy megkérjelek benneteket, éljetek szentül, és forduljatok el bűnös életmódotoktól. Hadd töltsem be vágyaitokat! Szándékomban áll, hogy eljöjjek, mindenféle nyomorúságot felkeressek e Földön, és megszabadítsalak benneteket a bűntől. Én vagyok az én Nevem. Szent vagyok, és ezért tőletek is azt kívánom, hogy éljetek szentül! Szenteljétek meg életeteket, és forduljatok felém! Az ördögnek nincs hatalma azok felett, akik ébren vannak, és szüntelenül imádkoznak. Nyissátok ki szíveteket, hogy betérjek hozzátok, és lakóhelyet készítsek magamnak bennetek! Fogadjátok békémet!"
Igazságos Atyám, irgalmadat mutatod és készíted korról korra, nemzedékről nemzedékre
Megmutatod igazságosságodat
Igazságosságod ép oly hatalmas, mint irgalmad
Ha nem hallunk meg, megmutatod igazságosságodat
És kész vagy megbocsátani, kész vagy mindig megbocsátani
Irgalmad akkora mi a bűnt lefedi
Kérő szavunk irgalmadat életre kelti
„Szeretteim, tanuljátok meg, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű! Imádkozzatok papjaitokért! Az az akaratom, hogy Lelkem világosságában dolgozzatok! Szeretettel dédelgessetek! Dicsőítsetek engem, és ügyeljetek arra, hogy mit mondtok! Legyen béke közöttetek! A szeretet adomány. Szeretetem adományát adtam nektek. Szeressetek engem, és egymást is szeressétek! Legyetek egyek, és maradjatok is egyek! Megáldalak benneteket. Mi ketten?”
Vágyak látható tengere
Mosolygok
Vágyak ? ha akarom ágyasomhoz lépek
Ha akarom életre keltem gyönyörök énekét
S akarom nem
Az alapom magamnak én vagyok
Oda lépek, hova értelmem vezet
Nézek és látok
Tetteimet magam bírálom
Az alapom magamnak én vagyok
Azt mondjátok nem tudja jobb kezem mit tesz a bal
Felbosszantotok, türelmem véges
Mondtam már, jegyezzétek meg
Az alapom magamnak én vagyok
Mért szóltok énekekben ?
Düh már ráül szemeimre
Mért szóljak másnak, amikor én vagyok
Az alapom magamnak én vagyok
Most mért néztek, mért hallgattok
Szemeitek mért néz szelíden
Dühötöket akarom
Tudjátok meg, az alapom magam vagyok
Ha akarom jó vagyok, ha akarom rossz
Ki adhat nekem szabályokat ?
Ha eldöntöttem jó vagyok, ha eldöntöttem magamhoz jó maradok
Az alapom én vagyok
Mondjátok kérdezzek
Mondjátok figyeljek
Én figyelem is vagyok
Mondjátok bátorság kell lépni
Oda hova ti léptetek ?
Ha bátorság ez hát kérdezek
Hozzád szólok kihez énekeltek
Hozzád
Mutasd meg mi a jó és mi a rossz
Jöjj el, mutasd meg különbséget jó és rossz között
„Eljövök, megmutatom”
Felnéztem és kerestelek
Léptem és nyomaidat fürkésztem
Kérdeztem és nem hallottam hangodat
Hol vagy ?
A mezők mosolya fogadott
Hegyek orma jókedvűen bólogatott
Szél megállt, szelíden körbejárt
Virágát nyújtotta értelem, illatodat adtad nekem
Közelembe léptél, távol miért kerestelek
Kezemet fogtad, el nem engedted
Kétség távol keresett, bizonyosság bent megtalált
Jó Veled édes Jóság
„Virágom, én vagyok kertem virrasztó őrzője, és bár elhanyagoltnak és száraznak találom, megígérem, hogy én magam frissítem fel. Felfedem előttetek Arcomat, akkor majd sokan elismernek. Imádkozva és áldozatokat hozva tisztelnek majd engem. Igen, sokan felém fordulnak, és ha meglátnak, megértik szeretetemet, és meggyógyítom őket. A Szeretet szeret benneteket. Én teszek csodákat, és én hallgatlak meg benneteket, kicsiket és nagyokat, igazakat és hamisakat, hívőket és pogányokat, mindenkit meghallgatok. Megáldalak benneteket.”
Kéz a kézben, lépés lépéssel együtt Tüzed harmata lángra gyújt Izzó parazsad szeretet, kérő üzenet Szava, gyere Szava, nézz fel a porból Szava, vedd észre a kincseket Itt adod méretlen, itt és ha kérem, nekem
Kincs, mi mindennél édesebb Virág mézénél édesebb Madarak elhallgatnak énekétől, vágyódva figyelnek Tüzében egymás mellé áll kicsi és nagy, sudár és göcsörtös Lángjában minden életre kél S egykori halott viszi, hisz viheti, már övé
Tündöklő édes Fény leszállsz reánk, ránk vetíted Fény sugarad, szívünkbe vetíted éltető lángodat, életet lehelsz lelkünkbe, égő szeretetet testünkbe
Éltető Fénysugár, napnál fényesebb
Gyertyaláng fényében elrejtőzött szelíd Fény
Áttörsz a ködön, halottat életre kelted, elesőt kebledre emeled
Jobban szeretsz minket, mint anya gyermekét, jobban figyelsz és óvsz minket mint apa gyermekét
Nem fáradsz el, hívsz és hívsz, néven szólítasz bennünket, néven szólítod elfordult lelkünket
Kérsz lássunk szemünkkel, halljunk fülünkkel, figyeljünk teljes értelmünkkel
Éltető Fény, éltető Tűz, jóságod bent melegít, bent hív
Ó gyengéd szereteted oly édesen kedves
Ó gyengéd szereteted oly ölelően kedves
Pihenhetünk Benned, erőt meríthetünk Belőled
Énekedet életre keltő szerelmes Szeretet
Párját hívó Atya
Barátját hívó Szent Ige
Hol vagy ? gyere ! – hívsz
Egy lépéssel közelebb lépünk, és Te közelebb léphetsz
Még egy lépést és már Szívedbe léptünk
És Szívedben mondjuk, jó itt Bent, s jó bent érezni Szívedet
Ketten egyek vagyunk
... Én, az Úr, előtte állok, tüzet és vizet teszek elébe. Megadtam neki a szabadságot, hogy válasszon. Kezét arra nyújthatja, amerre akarja. Ismerem minden cselekedetét. Látom irántam való tudatos és nyílt őszinteségét, valamint tudatos és leplezetlen képmutatását is. 
szentek is maradnak.” 
Szeretetet keresek, és nem találok bennük. Nem látható az igazságosság, és a bölcsességet ostobasággal cserélték fel. Elhagyták az erényeket, beszédük kétszínű lett, és csak árulásról suttognak. Hiúság lett a lázadók koronája, és engedetlenség a jogara. Nem találok bennük békét, mert nincs 
Ez az ő terve manapság.”
Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek bennem, higgyetek mennyei műveimben, mert mindig köztetek vagyok!” 
Az ördögnek nincs hatalma azok felett, akik ébren vannak, és szüntelenül imádkoznak. Nyissátok ki szíveteket, hogy betérjek hozzátok, és lakóhelyet készítsek magamnak bennetek! Fogadjátok békémet!"
A Szeretet szeret benneteket. Én teszek csodákat, és én hallgatlak meg benneteket, kicsiket és nagyokat, igazakat és hamisakat, hívőket és pogányokat, mindenkit meghallgatok. Megáldalak benneteket.”
